Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Hazaérve
A repülőben a New York Times egy félretett számát olvasom. Az ragadott meg, hogy két teljes oldalra terjedő hirdetést láttam benne.
Kedd
Ez tényleg nagyon-nagyon ritka – és drága. A hetven centi szélességben végigfutó, hatalmas cím: ELI SIEGEL ESZTÉTIKAI REALIZMUSA IGAZ. Az alcím a műfajt is meghatározza: Levél az amerikai néphez.
„Kedves amerikai nép!” – így indul a szöveg, majd az első bekezdésben a hatalmas Eli Siegel tanítását összefoglalja három alaptételben. Idézem az elsőt: „Az ember legmélyebb vágya, hogy tisztességes és szabatos alapon szeresse a világot.”
Nem is tudom, miért szúrom ki mindig az ilyen szövegeket. A gondolatok hordereje, kinyilvánítási lehetőségei és következményei közti furcsa arányzavarok szórakoztatnak talán; különösen egy olyan világban, ahol, úgy tűnik, minden valahogy elrendeződött, és belátható időn belül nemigen lehet esélyük új gondolatoknak (ha megérdemlik, ha nem, ha tényleg újak, ha nem). Az ornamentikává pöndörülő forradalmi indítások közt nézgelődó értelmiségiek azon pont után vágyakoznak, melyet Stendhal emleget az Egy turista memoárjaiban. „Ez egy olyan létezési forma – mondja Stendhal –, melyben egy apró veszélypont eltávolítja a monotóniát és minden kispolgáriasságot.”
Zürichben már egy nem régi New York Times-t olvasok. A Neue Züricher Zeitung az első oldalon hozza a hírt, hogy Zágrábban véres leszámolásra került sor „szerbek és horvátok között” a Dinamó stadionjában. Egy Svájcban élő útitársam mondja, hogy nem emlékszik, mikor volt jugoszláv vonatkozású hír legutóbb a zürichi lap első oldalán.
Amikor otthon a kofferokat lerakva kinézek az ablakon, látom, hogy a Vár falán nincs már meg a felirat: NAŠ TITO. Korábban ilyenkor, május közepén mindig mellétették a STERIJINO P0Z0RJE feliratot (nehogy félreérthető módon eltakarják vele). Így azt olvashattuk, hogy STERIJINO POZORJE NAŠ TITO. (STERIJA JÁTÉKOK A MI TITÓNK.) Most nem.
Szerda
Megszámoltam. A nyilvánvalóságot figyelmen kívül hagyva, mindenki, akivel most négy és fél hónap után találkoztam, megkérdezte: Visszajöttél?
Tizenötből tizeneggyen még rákérdeztek: És mindnyájan visszajöttetek? (Vagy csak én jöttem el – mondjuk a borotvámért –, Amerikában hagyva a családot.)
A második leggyakoribb kérdés, hogy milyen pártba lépek majd be.
Egy kollégám kifejti az álláspontját, mely szerint nem a marxizmust kell ezután tanítani, hanem annak a felejtését. (Néhány évvel ezelőtt azon volt, hogy L. nem maradhat oktató, mert valahol azt írta, hogy az állam tulajdonképpen csak a XVI. században alakult ki igazán, ami nem marxista nézet.) Buzgó kollégám és L. most egy pártba kerültek (ismét)?
Csütörtök
Telefonon hívnak Eszékről. Megkérdezik, hogyan áll a csigapör. Lehet-e folytatni. Hogyne lehetne, mondom. Most már megjöttem. De pesszimista vagyok. Nem tudom, kiderül-e bármikor is, hogy tényleg csupa túl kicsi és túl nagy csigát küldött-e a jugoszláv eladó, miért vette át és vitte el mindig a görög vevő, ha nem volt megfelelő a csiga, miért adott újabb meg újabb szállítmányokat az eladó, ha a görögök nem fizettek.
Délután Pap Jóska udvarában olvasom egy kövön a megoldást:
„Bizony elmossák
csigák csillogó nyomát
az őszi esők.”
Péntek
Olvasom, hogy egy kollégám fővárosi lapnak nyilatkozott, és elmondta, hogy vissza kell állítani a „kisebbség” kifejezést, mert a „nemzetiség” elnevezés sehol másutt nem használatos. Ez nem egészen stimmel, de ezen nem veszekednék. Megdöbbent azonban a szimbólumokban való vitatkozás modelljének makacs állhatatossága. Azelőtt is a rendszer egyik legbizarrabb sajátosságának tartottam, hogy felnőtt emberek és szervezeteik éjszakába nyúló, szenvedélyes vitákat folytatnak pl. a körül, hogy mi is a különbség a derék internacionalizmus és a tohonya kozmopolitizmus között. Mindig abszolút prioritást élvezett az a feladat, hogy meghatározzuk a társadalmi tudatunkban úszó fogalomrönkök igaz helyét – pedig mindenki láthatta, hogy a váltakozó áramlatok amúgy is ide-oda sodorják őket.
Szóval, nem baj, ha kisebbség leszünk. Nem ezen kell vitatkozni, hanem azon, hogy hány középiskola lesz nemzetiségi nyelven, milyenek lesznek a nyelvhasználat mindennapjai.
És ha már itt tartunk, S. mondja, hogy az iskolájába az idén csak hét magyar elsős jelentkezett. Egy Világbank-beli ismerősömet juttatja eszembe, aki elmondta, hogy van egy kisebbségeknek szánt ösztöndíj, melyet az idén megpályázott egy ázsiai országbeli, alig ismert kisebbségi népcsoport tagja is. Hosszas tanakodás után a kérelmét azzal az indoklással vetették el, hogy olyan néphez tartozik, melyből túl kevesen vannak ahhoz, hogy kisebbségnek lehessen őket nevezni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >