2024. április 19. péntek
Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Hazaérve

Várady Tibor
Hazaérve

A repülőben a New York Times egy félretett számát olvasom. Az ragadott meg, hogy két teljes oldalra terjedő hirdetést láttam benne.

Kedd

Ez tényleg nagyon-nagyon ritka – és drága. A hetven centi szélességben végigfutó, hatalmas cím: ELI SIEGEL ESZTÉTIKAI REALIZMUSA IGAZ. Az alcím a műfajt is meghatározza: Levél az amerikai néphez.

„Kedves amerikai nép!” – így indul a szöveg, majd az első bekezdésben a hatalmas Eli Siegel tanítását összefoglalja három alaptételben. Idézem az elsőt: „Az ember legmélyebb vágya, hogy tisztességes és szabatos alapon szeresse a világot.”

Nem is tudom, miért szúrom ki mindig az ilyen szövegeket. A gondolatok hordereje, kinyilvánítási lehetőségei és következményei közti furcsa arányzavarok szórakoztatnak talán; különösen egy olyan világban, ahol, úgy tűnik, minden valahogy elrendeződött, és belátható időn belül nemigen lehet esélyük új gondolatoknak (ha megérdemlik, ha nem, ha tényleg újak, ha nem). Az ornamentikává pöndörülő forradalmi indítások közt nézgelődó értelmiségiek azon pont után vágyakoznak, melyet Stendhal emleget az Egy turista memoárjaiban. „Ez egy olyan létezési forma – mondja Stendhal –, melyben egy apró veszélypont eltávolítja a monotóniát és minden kispolgáriasságot.”

Zürichben már egy nem régi New York Times-t olvasok. A Neue Züricher Zeitung az első oldalon hozza a hírt, hogy Zágrábban véres leszámolásra került sor „szerbek és horvátok között” a Dinamó stadionjában. Egy Svájcban élő útitársam mondja, hogy nem emlékszik, mikor volt jugoszláv vonatkozású hír legutóbb a zürichi lap első oldalán.

Amikor otthon a kofferokat lerakva kinézek az ablakon, látom, hogy a Vár falán nincs már meg a felirat: NAŠ TITO. Korábban ilyenkor, május közepén mindig mellétették a STERIJINO P0Z0RJE feliratot (nehogy félreérthető módon eltakarják vele). Így azt olvashattuk, hogy STERIJINO POZORJE NAŠ TITO. (STERIJA JÁTÉKOK A MI TITÓNK.) Most nem.

Szerda

Megszámoltam. A nyilvánvalóságot figyelmen kívül hagyva, mindenki, akivel most négy és fél hónap után találkoztam, megkérdezte: Visszajöttél?

Tizenötből tizeneggyen még rákérdeztek: És mindnyájan visszajöttetek? (Vagy csak én jöttem el – mondjuk a borotvámért –, Amerikában hagyva a családot.)

A második leggyakoribb kérdés, hogy milyen pártba lépek majd be.

Egy kollégám kifejti az álláspontját, mely szerint nem a marxizmust kell ezután tanítani, hanem annak a felejtését. (Néhány évvel ezelőtt azon volt, hogy L. nem maradhat oktató, mert valahol azt írta, hogy az állam tulajdonképpen csak a XVI. században alakult ki igazán, ami nem marxista nézet.) Buzgó kollégám és L. most egy pártba kerültek (ismét)?

Csütörtök

Telefonon hívnak Eszékről. Megkérdezik, hogyan áll a csigapör. Lehet-e folytatni. Hogyne lehetne, mondom. Most már megjöttem. De pesszimista vagyok. Nem tudom, kiderül-e bármikor is, hogy tényleg csupa túl kicsi és túl nagy csigát küldött-e a jugoszláv eladó, miért vette át és vitte el mindig a görög vevő, ha nem volt megfelelő a csiga, miért adott újabb meg újabb szállítmányokat az eladó, ha a görögök nem fizettek.

Délután Pap Jóska udvarában olvasom egy kövön a megoldást:

„Bizony elmossák
csigák csillogó nyomát
az őszi esők.”

Péntek

Olvasom, hogy egy kollégám fővárosi lapnak nyilatkozott, és elmondta, hogy vissza kell állítani a „kisebbség” kifejezést, mert a „nemzetiség” elnevezés sehol másutt nem használatos. Ez nem egészen stimmel, de ezen nem veszekednék. Megdöbbent azonban a szimbólumokban való vitatkozás modelljének makacs állhatatossága. Azelőtt is a rendszer egyik legbizarrabb sajátosságának tartottam, hogy felnőtt emberek és szervezeteik éjszakába nyúló, szenvedélyes vitákat folytatnak pl. a körül, hogy mi is a különbség a derék internacionalizmus és a tohonya kozmopolitizmus között. Mindig abszolút prioritást élvezett az a feladat, hogy meghatározzuk a társadalmi tudatunkban úszó fogalomrönkök igaz helyét – pedig mindenki láthatta, hogy a váltakozó áramlatok amúgy is ide-oda sodorják őket.

Szóval, nem baj, ha kisebbség leszünk. Nem ezen kell vitatkozni, hanem azon, hogy hány középiskola lesz nemzetiségi nyelven, milyenek lesznek a nyelvhasználat mindennapjai.

És ha már itt tartunk, S. mondja, hogy az iskolájába az idén csak hét magyar elsős jelentkezett. Egy Világbank-beli ismerősömet juttatja eszembe, aki elmondta, hogy van egy kisebbségeknek szánt ösztöndíj, melyet az idén megpályázott egy ázsiai országbeli, alig ismert kisebbségi népcsoport tagja is. Hosszas tanakodás után a kérelmét azzal az indoklással vetették el, hogy olyan néphez tartozik, melyből túl kevesen vannak ahhoz, hogy kisebbségnek lehessen őket nevezni.

1990. május 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább