Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
A függöny mögött
(Színházi jegyzetek)
Színtársulat
A színház intézményes jellegét vizsgálva az utóbbi időben mind gyakrabban foglalkozunk a társulat (színtársulat) szerepével, jelentőségével. Ugyanis a színészi státus körül újfent felforrósodott a levegő.
Sokan úgy vélik, hogy a jelenlegi törvény, mely szerint a munkaviszony határozatlan időre szól, elavult, s amit nem győznek hangsúlyozni, megbénítja az egészséges művészi alkotómunkát. Véleményüket azzal támasztják alá, hogy a határozatlan időre szóló munkaviszony, az állandó társulatok, kizárólag az átlagon aluli képességű színészek számára jelentenek biztos menedéket. Őszintén bevallom, sok igazság rejlik ezekben a fejtegetésekben. Az elkényelmesedés, az indolencia, a bezárkózottság tüneteit igazán nem nehéz „kimutatni” egy-egy társulatnál! A határozatlan időre szóló munkaviszony tulajdonképpen egyfajta monopolhelyzetet teremt, amit, természetesen, színészeink egy része igyekszik nagyon is kihasználni.
A meghatározott időre szóló munkaviszony viszont kétségkívül nagyon gyorsan megmutatná, hogy azon a bizonyos mérlegen merre billen a mutató, amikor a színész képességérői van szó!?
A jugoszláviai magyar színjátszás, egyelőre csak egy hivatásos társulattal „dicsekedhet”! A társulat struktúrája, sajnos, semmiképpen sem nevezhető ideálisnak. A feladatokhoz mérten vannak korosztályok, amelyek hiányoznak, és a nemek szerinti megoszlás is nagyon sok gondot okoz. Egyfajta paradoxonnal állunk szemben. Ugyanis a Vajdaságban, mindenekelőtt Szabadkán, de Újvidéken is, a társulaton kívül igen jelentős színészegyéniségek „élik” a maguk társulaton kívüli életüket. Feladathoz ritkán jutnak, a színháznak, mármint az Újvidéki Színháznak, kevés a pénze, állandó státusba sem „léphetnek”, mert a jelenlegi társulat létszámát nagyon is beszűkítette, meghatározta a színház számára biztosított „embargós” anyagi keret. Egyfajta patthelyzet állt elő. A rendezők számára a választás (szereposztás) lehetősége nagyon is leszűkül, kompromisszumokra kényszerül! Egyrészt adva van számukra egy „hivatásos” színészkeret, nagyon is heterogén keret, mely az ideális szereposztást nem tudja „biztosítani” számukra, és aztán ott vannak a „szabadúszók”, a társulaton kívüli színművészek, akik, mindenekelőtt anyagiak miatt, nem léphetnek” be a produkciókba. Mindenesetre ez a „kettősség” komoly gondot jelent.
Az új, készülő színházi törvény, amely tulajdonképpen a munkaviszony körüli problémákat felszínre hozta, reméljük, érdemben oldja majd meg ezt a kérdést. Véleményem szerint a társulatok statikusságán változtatni kell. Ez az eddigi megkövesedett állapot valóban bénítólag hat, és az igazi színészegyéniségeket háttérbe szorítja. Nálunk, szűkebb pátriánkban azonban ennek a kérdésnek igen érzékeny vetülete van: egy színház lévén nagy választás nincs! A meghatározott (1-4 évig) időre szóló munkaviszony nem egy színész számára bizony komoly gondot okozna. Hová menjen!? A magyarországi színházakban már folyamatban van a nagyon is drasztikus „leépítés” (a színészekre gondolok), míg nálunk a másik színházunk még csak most kezdi helyét keresni, most kezd érdemben szerkezeti, szervezeti felépítésén fáradozni.
Mindenesetre az új esztendőben módot kell találni arra, hogy függetlenül ki milyen státusban van, minden itt maradt színészt „hadrendbe” kell állítani. Nem szabad megengedni, hogy színészeink, akik ma nincsenek ott a színpadon vagy- csak nagyritkán vannak ott, elkallódjanak!
Thália
Az Újvidéki Színház lapja, VOLT! Először ott valahol a hetvenes évek derekán jelent meg Németh P. István kezdeményezésére. A bemutatókhoz kötődött, és általában az Újvidéki Színházzal foglalkozott, de természetesen a testvérintézmények (a Szabadkai Népszínház, az Újvidéki Rádió) problémáival is. Az első kísérlet, a Thália útnak indítása, sajnos, nem úgy történt, ahogyan azt Németh P. István szerette volna. Anyagi okok miatt megszűnt, és csak később, 1990-ben jelent meg újra. Sajnos, újfent csak néhány szám jelent meg, és 1991 tavaszán aztán újból úgy látszott, hogy most már végleg megszűnt!
Ezzel a „végleggel” szeretnék én most szembeszállni! Ugyanis úgy érzem, hogy jelen pillanatban nagyon nagy szükség lenne erre a színházi lapra, amely, hiszem, hamar túlnőhetne intézményünk kereteit, s joggal válhatna a vajdasági magyarok első színházi lapjává. Sokat segíthetne színjátszásunknak a Thália, különösen most, amikor a Kosztolányi Színház is szárnyat bontott, és Zentán meg Becskereken is igen ígéretes színházi vonatkozású dolgok történnek!
Jó lenne ezzel a gondolattal komolyan foglalkozni, jó lenne mellé állni, mindenekelőtt azoknak, akik tehetnének is valamit megjelenése érdekében. Jelentőségéről, azt hiszem, felesleges bármit is mondani, hiszen szükségessége, legalábbis véleményem szerint, egyértelmű!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >