2024. március 28. csütörtök
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

A "többség" és a "fészekbe piszkítók"

Árpási Ildikó
A
Dialógus (Jan Hafstadter alkotása)

Ha minden igaz lesz, a VMDK hamarosan pótolni fogja azokat a sorozatos mulasztáso­kat, amelyeket az elmúlt években akarva-aka­ratlanul tett. A körzeti szervezet Nyitott ajtó ren­dezvényén ugyanis, melyet keddenként tarta­nak a szabadkai Népkörben, bejelentették, hogy végre igazán működni kezd az oktatási bizottság is és nemcsak a Magyarországra pá­lyázó diákok ösztöndíjkérelmeivel foglalkozik majd. De az egyesek által régóta követelt gaz­dasági program készítésének is nekigyürkőzik az új gazdasági bizottság, miután a régi sem­mit sem tett e téren.

A teljes gőzzel induló munkában, úgy lát­szik, az sem akadály, hogy a közgyűlés óta kö­vetelt elszámolással dr. Hódi Sándor még min­dig adós. Ágoston András ugyanis a közel­múltban Budapesten járt, ahol, mint mondja: tiszta víz került a pohárba, vagyis kiderült, hogy a VMDK volt alelnöke az lllyés Alapítványnak sem számolt el, bár a közgyűlés napján a Ma­gyar Szó azt zengte be az első oldalon megje­lentetett közlemény címében. Ez a szerkesztő lelkén szárad, kérdés azonban, kinek a „lelkén” szárad, hogy hasonlók hangzottak el a Kossuth és a Petőfi rádióban is, s a magyar tömegtájé­koztatási eszközök többségében... Csoóri Sán­dor ugyanis most nyomatékosan közölte, hogy ő olyat soha nem mondott, hogy dr. Hódi elszámolt volna az Illyés Alapítvány­nak! A VMDK elnöke szerint vi­szont jó az, hogy mindez „most már a VMDK-tól, a vajdasági magyarságtól függetlenül folyik, ott bonyolódik tovább”, s „a botrány arra volt jó, hogy mindenki föleszméljen ott is és egy átlátható, átvilágítható költségvetési rendszeren alapuló segélyezési mechanizmust fogadjanak el”. Hát, ha ez tiszta víz...

A tribün előtti zárt elnökségi ülésen magyar iskolák alakításara vonatkozó fölszólítást fogad­tak el. Félő azonban, hogy egy fölszólítás nem elég ahhoz, hogy őszre 5, 6, 7, 10 magyar iskola legyen. Balassa Julianna, az ok­tatási bizottság elnöke elmond­ta, hogy csak az utóbbi napok­ban vetődött föl a magyar isko­lák alakításának kérdése – ami elég sajnálatos, különösen, ha a magyar nyelvű általános iskolák az első lépést képezik a VMDK oktatási koncepciójának megva­lósításában! A néhány héten be­lül Szabadkán sorra kerülő nagy tanácskozáson az általános és középiskolai tanárok konkrétan kidolgozott elképzeléseit várják, hogy ott, a helyszínen előkészíthessék követe­léseiket, amelyeket az oktatási minisztérium elé terjesztenek. Tekintettel arra, hogy Vajda­ságban közel 80 iskolában folyik kétnyelvű ta­nítás, és nem mindegy, hol és hogyan lehetne magyar iskolát (át)szervezni, valamint számos törvénycikkely is sürgős változtatásra szorul (amint arra dr. Tóth Lajos rámutatott), az egész probléma egy fölszólításnál átgondol­tabb és alaposabban előkészített megközelítést igényelne – még akkor is, ha a magyar isko­lákról Milošević elnök is pozitívan vélekedett (talán ígéretet is tett?), és még akkor is, ha valaki még hisz neki.

Hamarosan megkezdik a sok vitát kavart gazdasági program készítését is, ami az újon­nan alakuló gazdasági bizottság feladata lesz. Ennek megbízott elnöke dr. Sepsey Csaba, az előző bizottság elnöke lesz, s most már talán pótolják a korábbi években elkövetett mulasz­tásokat. A bejelentett program lényege, hogy az embargó mielőbbi megszüntetésében re­ménykedve olyan külföldi beruházókat keres­nek, akik ide egyszer majd pénzt fektetnek be, munkahelyeket nyitnak... Mindez azonban to­vábbra sem segít azokon, akiknek most van­nak megélhetési gondjaik, akiket a kilátásta­lanság arra kényszerít, hogy csapot-papot hagyva fölszedelőzködjenek, s valahol máshol próbáljanak új életet kezdeni. Mert bármen­nyire is szeretnénk, az embargó feloldásának egyelőre semmi jelét nem látjuk, s csak arra a régi emberi reményre támaszkodhatunk, mi­szerint minden rossznak egyszer vége szakad...

Különben ijesztően és szánalmasan kevesen voltak kíváncsiak a VMDK vezetőire. Két ember híján az egész tartományi vezetőség megjelent a Népkörben, s valamikor egyik-másik közülük a termet úgy megtöltötte, hogy nemcsak ülő-, de állóhely is alig maradt. A mostani érdekte­lenséget sem lehet csak a tavaszi kerti mun­kákkal magyarázni. S a jelenlévők sem arra voltak kíváncsiak, hogyan képzelik el a szerve­zet munkáját az elkövetkezőkben, vagy a vaj­dasági magyarság jövőjét, s olyan értékes em­berek, mint Csubela Ferenc, lehetőséget sem kaptak arra, hogy megszólaljanak. A fő téma ezúttal az Új Hét Nap volt, amely az utóbbi időben több, a VMDK, illetve egyes vezetőinek módszereit, munkáját bíráló írást jelentetett meg, legutóbb Miskolczi József tollából. Az önálló, ne adj' Isten ellentétes vélemények megjelentetését ugyanis egyesek „fészekbe piszkításnak”, „háborúszításnak” tartják, sőt egyenesen magyarságellenesnek is!

A „többség” véleményéhez azonban nem­csak a lapoknak kellene igazodniuk, hogy „tisz­tességes” tájékoztatást nyújtsanak, hanem az önkormányzatoknak is. Egyesek ugyanis a saj­tónak adott nyilatkozatokból azt szűrték ki, hogy (uram bocsá’) a magyar önkormányzatok elnökei nem a VMDK-s többség véleményét képviselik! Mert ugye egy-egy polgármesternek a VMDK-s többséget (a tagságét? vagy a ve­zetőségét?), nem pedig az őt megválasztó pol­gárok többségének a véleményét kellene kép­viselnie!

Pedig most már végre az amerikai kormány is fölzárkózott a VMDK mellé! Ágoston András szerint ez történt azzal, hogy a nagyhatalom elismerte, hogy a különböző nemzetek békés egymás mellett élésének egyetlen módja az autonómia. Még nem tudni, hogyan kommen­tálja ezt a „fölzárkózott” fél.

Félő különben, hogy hamarosan nem is lesz szükség újságírókra. Lapjainkat már így is megtöltik a VMDK-sok egymás közötti vagy kívülállókkal folytatott levelezgetései, most pedig valóságos levélözönre lehet majd számítani, miután Dudás Károly, az Új Hét Nap főszer­kesztője az őket ért bírálatok kapcsán fölszólí­tott mindenkit, akinek mondanivalója van, hogy ezt tegye meg, minden véleményt lekö­zölnek. Ágoston András szerint is hozzá kell szokni az egymás közötti vitatkozáshoz, mert attól pezseg a közélet. A közélet azonban, s főleg az élet, másból is áll...

1994. május 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább