2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Sajtótörténetünk szomorú fejezete

Beléjük fojtották a szót

A legelső független magyar hetilap sorsa

Tomán László
Tomán László
Beléjük fojtották a szót

1945 őszén szégyenlős jelei voltak nálunk a többpártrendszernek – egy ideig tevékeny­kedett pl. Milán Grol Demokrata Pártja –, s nemcsak a kommunista pártnak és a Nép­frontnak jelentek meg lapjai, hanem néhány hétig Grol kiadta a Demokratija című hetila­pot, a Jugoszláv Köztársasági Demokrata Pártnak pedig Republika című lapja került az olvasók kezébe (ez utóbbi több évig megje­lent).

Az év november elején megindult a Zágrábi Magyar Újság című hetilap, Walter Emil főszerkeszté­sében. (Személyét meglehe­tős homály fedi; a Magyar Szó szerint dr. Nagy Iván jobboldali politikus belső embere volt, „aki nagyiváni szellemben szónokolt és mű­ködött a nem nagyon dicső­séges zágrebi magyar diákegyesületben”. „A megszállás idejét Pesten töltötte és – nyilván nagyiváni érdemei el­ismeréséül – a miniszterel­nökségi sajtóosztályon műkö­dött. Közvetlenül hazánk föl­szabadulása után visszatért Jugoszláviába... Itt homályos hátterű kereskedelemmel foglalkozott egy ideig...” Más forrás szerint 1938-tól 1944-ig a magyar diplomácia szolgálatában állt több eu­rópai fővárosban.)

Néhány oldalas volt ez az újság, Zágrábban székelt a szerkesztősége, ottani nyomdában állí­tották elő, szerkesztői, munkatársai (előttem) ismeretlen emberek, állítólag egy pap és egy mérnök is volt köztük. A lap nem tartozott semmilyen párthoz, politikai szervezethez, alcí­me: Független politikai és gazdasági hetilap.

Hát ez nem tetszett azoknak, akiknek a kezében volt a hatalom. Zágrábban aligha vették észre, Újvidéken annál inkább. Mind­járt megjelenése után a Magyar Szóban a Dobos István nevű „Noviszádi vasmunkás” többhasábos cikket eresztett meg „Néhány kérdés a »Zágrábi Magyar Ujság« »független« politikai és gazdasági hetilap szerkesztő­jéhez, Walter Emil urhoz” címmel. „Kitől »függetlenítette« magát a »Zágrábi Magyar Ujság« szerkesztősége?” – teszi fel a kérdést ez a Szovjetunióból jött állítólagos vasmun­kás, aki – Vlado Dapčević emlékezése szerint – a Goli otokra került, s ott fejezte be életét. A választ maga a cikkíró adja meg: valószínű­leg a Jugoszláviai Népfronttól és a Jugoszlá­viai Kommunista Párttól „független”, tehát „valamelyik reakciós politikai párttól függ” (mivelhogy az akkori felfogás szerint, aki nem tart a Népfronttal és a JKP-vel, az biztosan reakciós). „Független szennylapnak” nevezi a szerző a zágrábi újságot, és szemére veti, hogy egyik cikkében ezt követeli: „itt meg kell most nyitni a börtönök ajtaját?” – kérdi Dobos, s feleletként felsorolja az éppen akko­riban bíróság elé állított és elítélt ún. háborús bűnösök nevét, akiknek „ujjairól ezrek ártat­lan vére csepeg?” Helyteleníti Dobos a lap „Megbékélést” című vezércikkét is, hisz az „emberbőrbe búit fenevadakkal” nincs meg­békélés. Mindehhez hozzáteszi a Magyar Szó cikkírója: „Nem, Walter ur! Hiába ábrándo­zik! Nem nyitjuk ki a bör­tönök ajtaját! Nem enged­jük vissza Hitlert, Horthyt, Pavelicset, sem őket, sem pribékjeiket!”, habár az említett vezércikkben ilyesmiről szó sem volt. Dobos aztán így oktatja ki Wal­tert „Igazán nincs szüksé­günk az önök és a hátuk mögött álló urak segítségé­re! A becsületes magyar­ság, amelynek nem bűnté­nyektől véres, hanem tisz­tességes munkától kérges a tenyere, már megtalálta a helyes utat a Népfront ve­zetése alatt... Mert a Jugo­szláviai magyarság túlnyomó része határtalanul bízik és hisz Tito marsallban.” (Dobos három év múlva már valószínűleg nem hitt...)

Külpolitikával se foglalkozzon Walter Emil – követeli Dobos –, „Nem értenek önök ehhez!” „Ha független s ha nincs pártállása, minek üti ilyesmibe orrát Walter ur?” Dobos Moszkvából hozta „pártállását”, s bizonyára értett a külpolitikához is.

Dobos stílusára és magatartására jellemző ez a kitétele: „Undorral lapozgatva a »Zágrábi Magyar Ujságnak« nevezett szennylapot..” Cikkét – ugyancsak stílusosan! – így fejezi be: „Walter ur, ha kedve van, válaszoljon ezekre a kérdésekre. De siessen, még föl nem dült a tinta az asztalán és ki nem hullott a toll a kezéből!”

Már másnap jelenti a Magyar Szó, amely, úgy látszik, nagyon félt a konkurenciától, ha­bár a zágrábi újság csak hetilap volt, hogy „dr. Gyetvay Károly szuboticai kerületi köz­vádló helyettes elrendelte a »Zágrábi Magyar Ujság« elkobzását népellenes irányzata miatt. A néphátóságok az elkobzó végzést foganato­sították”. Előzőleg a szabadkai szakszervezeti tanács plenáris ülésén „elítélték a lap reakci­ós és Népfront-ellenes irányzatát”, s mozgal­mat indítottak „a reakciós lap bojkottálására”. (Más dolga nem is volt a szakszervezetnek.) Valószínűleg ennek nyomán olvassuk az Új­ságírók kézikönyvének Sajtótörténetük feje­zetei c. részében, hogy a Zágrábi Magyar Újság „reakciós, népfront-ellenes irányzatot követett”. A »Zágrábi Magyar Ujság« utolsó száma” alcímmel névtelen cikket közöl a Magyar Szó. (Nem volt az utolsó. Még egyszer-kétszer megjelent.) A cikk „bárgyú sajtótermék­nek” nevezi a zágrábi lapot, „alattomos, rom­boló aknamunkával” vádolja, s azzal, hogy „Szabotálja azt a népi demokratikus mozgal­mat, amely a Népfrontban tömörül”. „Walter ur azonban ott áll méla lesben és várja, mikor veszélyeztetik a magyarság érdekeit Akkor majd jön ő, a Walter” – írja a Magyar Szó, és – Dobos szelleméhez híven – „sajtóbrigantinak” nevezi a zágrábi főszerkesztőt. Nincs helyünk többet idézni a Magyar Szó akkori cikkéből, még csak annyit, hogy „demokratikus törvé­nyeinket, köztük a sajtótörvényeinket is, nem engedjük a nép ellen felhasználni”. „Ezt és így vegye tudomásul Walter ur és azok, akik mögötte állnak.” Vajon kire gondolt a cikk szerzője? Sajnos, már senki sem él az akkori szerkesztők közül, hogy ezt a titkot felfedje.

Néhány hét múlva megszűnt a zágrábi lap. S nemsokára a következő című cikk látott napvilá­got a Magyar Szóban: „Elitélték Walter Emilt, a »Zágrábi Magyar Ujság« volt szerkesztőjét kémkedésért és népellenes uszításért.” A zágrábi népbíróság „húsz évi kényszermunkával egybekötött szabadságvesztésre, polgári jogarnak tízévi elvesztésére és vagyona elkobzására ítélte. A népügyész felebbezett az ítélet ellen.” Kiderül a cikkből, hogy Walter mögött a Kaptol, azaz a zágrábi római katolikus érsekség állt, melynek feje a később, szintén elítélt Alojzije Stepinac volt. A Walter-ügyről szóló cikk végén ott a figyelmeztetés is: „...a dolgozó magyar nép erősítse harci egységét a fasizmus és reakció elleni harcban. Folytonos éberségre van szükség és a legelső reakciós jelenségre kíméletlenül és radikálisan le kell sújtani.” Hát erre is jó volt a zágrábi magyar lap megjelenése.

Így ért véget a Zágrábi Magyar Újság útja, az első „független” hetilap pályája. Egy­szer részletesebben, elemzőbben, alaposab­ban kell vele foglakozni.

Reméljük, a most induló lapok nem jutnál erre a szomorú sorsra, s főszerkesztőjüket is megkímélik a bíróságok. Dobos Istvánok pedig talán már nincsenek köztünk.

1990. június 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább