Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Vasasok
- A Bokszoló -
Gion Nándor
A Bokszoló volt a legerősebb közöttünk, vasasok között, széles vállú, vastag karú fiú volt, és rendszeresen járt edzésre, részt vett az ifjúsági meccseken, időnként hétvégén ugyan dagadt orral és dagadt arccal érkezett vissza a meccsekről, de még ilyenkor is leginkább ő nyert ezeken a hétvégi összecsapásokon, többen is azt mondogatták, hogy hamarosan akár az országos ifjúsági válogatottba is bekerülhet.
Ezenkívül a vasas, pontosabban a lakatos szakmához is ő értett legjobban, pillanatok alatt szétszedett, megjavított és összerakott bármilyen bonyolult zárat, és ami esetünkben a legfontosabb, egy görbe dróttal pillanatok alatt felnyitott minden lakatot, különösen a Titán- és a Tuto-féle lakatokat, bár másfajták sem okoztak neki gondot, de ezt csak később tudtam meg, és a történet lényegében nem is itt kezdődik.
A történet az iránytűvel kezdődik. Egyszer valamikor, azt hiszem, írtam már egy iránytűről, de az egy másik iránytű volt, az pontosan mutatta az égtájakat, ez viszont, amiről a továbbiakban szó lesz, tévesen mutatta az égtájakat. Szokola Andrástól, a borbélymestertől kaptam. Szokola András, ha éppen nem az emberek hajával vagy szakállával foglalatoskodott, régi órákat, réz- és bronzkilincseket, rozsdás fogaskerekeket, kitört üvegű viharlámpákat, elgörbült kocsitengelyeket és egyéb haszontalanságokat gyűjtött, és ő volt az egyetlen ember, aki megsajnált, amikor egy nyáron sötétbarnára, sőt majdnem feketére pörkölődve és nagyon soványan érkeztem haza az egyik ifjúsági akcióról, azt mondta, hogy olyan vagyok, mint akit megnyúztak és hosszú ideig nyárson forgattak, vagyis nagyon meg-csúnyultam, ezért jóságosan azt javasolta, hogy soha többé ne hagyjam el a falunkat, maradjak itthon, és gyűjtsek régi rézkilincset és bronzkilincset. Kedvetlenül ráztam a fejem, erre azt javasolta, hogy gyűjtsek bélyeget, az is nagyon szép és hasznos foglalkozás, de én bélyegeket sem akartam gyűjteni, végül azt mondta, hogy gyűjtsek régi pénzeket, elhagyatott temetőkben, rogyadozó házak padlásain és lerombolt kastélyok helyén sok régi pénzt lehet találni, ezek között igen értékes darabok is lehetnek, és egyszer talán még meg is gazdagodhatom. Ezen elgondolkoztam egy ideig, aztán mégis úgy döntöttem, hogy régi pénzeket sem fogok gyűjteni, hanem elmegyek a vasasokhoz, lakatos, esztergályos, géplakatos vagy marós leszek, és majd fényes fogaskerekeket és egyenes tengelyeket csinálok. Szokola András ekkor szomorúan keresgélni kezdett a sok régi kacatja között, és előkerített egy iránytűt, és a kezembe nyomta. Szép iránytű volt, szögletesre csiszolt üveg talapzattal, és a mutatója úgy remegett, mint a halálra rémült ember ütőere. Szokola András azonban figyelmeztetett, hogy a mutató elferdült, valójában jobbra tolódott, így hát, ha északra akarok menni, akkor északnyugat felé induljak, ha pedig délre akarok menni, akkor délkelet felé induljak az iránytű szerint.
Az iránytűt a táskámba dobtam, szegényes ruhaneműim közé, és elutaztam a vasasokhoz. Odataláltam anélkül, hogy az iránytűt néztem volna. Szépen felszerelt műhelyben okítottak bennünket a szakmára, szállásunk viszont igen nyomorúságos volt, vastag falú, nedves épületben harmincan aludtunk egy szobában, egy másik, kisebb szobában pedig tíz lány lakott, akik valamennyien az esztergályos szakmát tanulták. A szekrényeink, amolyan nagyobb ládafélék, a pincében voltak, a zuhanyozófülkékkel szemben. Itt öltözködtünk és vetkőztünk reggel és este. Mindenki elhelyezte a holmiját a szekrénybe, és lelakatolta a szekrényt. Én is elrendeztem a holmijaimat, de az iránytűt nem raktam a szekrénybe, felvittem a szobába, este az ágyam mellé tettem, mint az ébresztőórát, és reggel mindig megnéztem, hogy merre van észak és dél. A többiek is megnézték reggelenként az iránytűmet, de senkinek sem mondtam meg, hogy észak tulajdonképpen északnyugatra, dél pedig délkeletre van.
Két hét múlva ellopták az iránytűmet. Nagy lármát csaptam, azt kiabáltam, hogy tolvaj gazemberek vannak közöttünk. Addig óbégattam, amíg odajött hozzám a Bokszoló, és megkérdezte, hogy mi bajom van. Elmondtam neki, hogy ellopták az iránytűmet, mire csöndesen megnyugtatott, hogy estére majd lemegyünk a pincébe, és átnézzük a szekrényeket.
Este, amikor a többiek már lefekvéshez készülődtek, lementünk a pincébe. A lányok akkor zuhanyoztak, nem csinálhattunk semmit, de ha már ott voltunk, meglestük a meztelen lányokat Résnyire kinyitottuk a zuhanyozófülkék ajtaját a lányok, a sustorgó vízsugár alatt nem hallották az ajtónyitást, és mi megállapítottuk, hogy valamennyiük közül egy Jasna nevű szőke lány a legszebb. Később a lányok csapzott hajjal kijöttek a fülkékből, mi félrehúzódtunk a pince végébe, és ismét megállapítottuk, hogy a Jasna nevű lány a legszebb. Aztán elmentek a lányok, a Bokszoló elővett egy görbe drótot, és akkor láttam, hogy milyen ügyesen ki tudja nyitni a lakatokat. Szvetecska Péter szekrényében találtuk meg az iránytűt. Szvetecska Péter nagy langaléta fiú volt kosárlabdázni járt... De most nem róla van szó.
Az iránytűt visszavittem a szobámba, ismét az ágyam mellé tettem, és reggel megnéztük, hogy merre van észak és dél. Ezután még legalább hússzor ellopták az iránytűmet, és mi a Bokszolóval még legalább hússzor lementünk esténként a pincébe, meglestük a zuhanyozó lányokat, és mindig megtaláltuk az iránytűt. Mindenki gyanakodva nézett rám, betörőnek tartottak, de nem mertek bántani, mert tudták, hogy a Bokszoló a barátom, és ezentúl az elferdült iránytűt sem bántották A Bokszoló viszont elkezdett délutánonként a városi parkba járni a Jasna nevű lánnyal, és alkonyatkor virágokat szedett a parkban a szőke lánynak.
Egy este aggodalmas arccal jött oda hozzám, és azt mondta:
– Leütöttem a parkőrt.
– Miért?
– Elkapott, amikor a virágokat loptam.
– Ebből még bajod lehet – mondtam én is aggodalmasan.
– Igazad van – mondta. – Meg aztán Jasna többet érdemel néhány szál virágnál.
Ezek után Jasna már a mozik körül ődöngött, a Bokszoló pedig valamelyik közeli kocsmában meggylikőrt ivott és várakozott. Később már több lányra felügyelt, elhanyagolta az edzéseket és sohasem került be az országos ökölvívó-válogatottba. Amikor otthagytam a vasasokat, mert rájöttem, hogy a vadonatúj fogaskerekek és fémtengelyek nem olyan szépek, mint ahogyan valamikor elképzeltem, és hogy képtelen vagyok egy sál görbe dróttal akár a Titán- vagy a Tuto-lakatokat kinyitni, a Bokszolót kék ingben, égszínkék nadrágban és lila zakóban láttam üldögélni egy kocsmában, császárkörte likőrt ivott.
Sok év múlva találkoztam vele egy nagyobb városban. Szenet lapátolt az utcáról a városháza pincéjébe.
– Mi történt veled? – kérdeztem.
– Sokfelé jártam – mondta. – Börtönben is.
– A lányok miatt?
– Nem. Túl sokat kínlódtam egy zárral. Elkaptak.
– Ezentúl szenet fogsz lapátolni? – kérdeztem.
– Megvan még az iránytűd? – kérdezett vissza.
– Megvan. A könyvespolcomon tartom, és minden reggel megnézem, hogy merre van észak és dél.
– Szükségem lenne egy jó iránytűre – mondta a Bokszoló.
– Az enyém tulajdonképpen nem mutatja pontosan az égtájakat. Már régen félremozdult a mutatója.
– Ezért nem mentél sohasem messzebbre?
– Lehet, hogy ezért.
– Hamarosan veszek magamnak egy rendes iránytűt - mondta a Bokszoló, és kotorta tovább a szenet a városháza pincéjébe.
Sokáig néztem, és nem tudtam mit mondani neki. Sovány volt és fekete a szénportól. Majdnem olyan sovány és olyan fekete volt, mint én régen egy nyáron, amikor hazajött-egy önkéntes ifjúsági akcióról, ahova valójában nem is önként mentem el. Előzőleg hosszasan a lelkemre beszéltek… De ez már megint egy másik történet.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >