Ma Csilla, Noémi, Kájusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Via Kelebia
Jótékony ámítás
Végel László
A hajlott korú férfi, Berlin központjában a Tiergarten parkban magányosan olvasgatott. Egy magyar nyelvű újságot böngészett. Jolánka nem tudta türtőztetni magát, és félhangosan megjegyezte: én is magyar vagyok.
A férfi meglepetten fel kapta a fejét. Beszédbe elegyedtek. Nyomban kiderítették, hogy mindketten a bácskai Újvidékről származnak. Kedvenc unokája fizette elő a lapot, amiből tájékozódott az otthoni fejleményekről.
Ettől kezdve hetente egyszer, ugyanazon a helyen találkoztak, hogy András átadja Jolánkának az újság előző heti számát, amit az asszony az utolsó betűig elolvasott, miközben azon töprengett, hogy az öregúr, miért nem költözik haza, ha már ilyen gondviselő unokája van.
Ő mindig azon ábrándozott, hogy nyugdíjasként hazamegy, de nem tette, mert nem volt senkije. Emiatt, miután a Woolvorth áruház pénztárosaként nyugállományba vonult, Berlinben maradt.
Újdonsült ismerőse rajongott az unokájáért. Példás egyetemista, időben és csupa tízessel vizsgázik, büszkélkedett. Soha sem felejti el megköszönni az eurókat, amit a nagypapa a borítékba rejtve küldözget.
Egy kora őszi délutánon azonban Jolánka mindhiába üldögélt a padon. András a megbeszélt időpont után sem tűnt fel.
Az asszony rosszat sejtett, s az újságra ragasztott cím alapján elindult a Gentner Strasseba, hogy felkutassa az öregúr lakhelyét.
A kapucsengő alatt Andreas Gros tábla állt. Becsengetett, de senki sem jelentkezett.
Másnap újra megtette az utat, majd harmadnap is.
Kétheti próbálkozás után, váratlanul nyitva találta a bejárati ajtót. A házmesterbe ütközött, aki elmesélte, hogy Andreasszal, a lakása ajtaja előtt végzett az infarktus. Sajnos, nem sikerült a rokonságot felkutatni, ezért a berlini Közlekedési Vállalat szakszervezete viselte a temetkezési költségeket, mivel nyugdíjaztatása előtt buszsofőrként ott dolgozott. Aztán felvezette a szoba-konyhás lakásba, és témát váltott. Bosszankodott, hogy neki kell gondoskodnia a bútorok elszállításáról.
A konyhaasztalon Jolánka egy befejezetlen levelet pillantott meg. Észrevétlenül a táskájába csúsztatta, majd sebtében elköszönt. Egész éjszaka az öregúr kézírását gyakorolta, majd másnap összeszedte magát, és levelet írt az unokának.
Megírta, hogy mennyire várja őt Berlinbe, már új lakást bérelt, amelyben nagyobb a kényelem. Ezért, a továbbiakban az új címre írjon.
Egy esztendőn át, kéthetente jöttek mentek a levelek. Jolánka rendszeresen egy, tíz vagy húsz euróst rejtett a borítékba. Járta az üzleteket; új cipőt, új ruhát vásárolt magának. Gondosan böngészte az utcai hirdetéseket, és hosszú levelekben számolt be a berlini történésekről. Taglalta, hogy milyen szép itt az élet, az emberek milyen barátságosak. Világhírű rock-zenekarok lépnek fel, írta önfeledten, még a metróvonalakon is alkalmi zenészek szórakoztatják az utasokat. Az áruházakban meg reklámfogásként, ajándékokat osztogatnak.
Aggályok közepette követte az idő múlását. Az unoka egy év múlva diplomázik. Mi lesz, ha kiderül a turpisság?
Az évek során megtakarított pénzéhez is hozzányúlt, hogy minél többet tegyen a borítékba. Az utolsó három hónapban egyre jobban kínozta a bűntudat, s szerette volna közölni az igazságot. De nem volt lelkiereje hozzá.
A diplomavizsga után, boldogan gratulált az unokának és afelől puhatolódzott, hogy mikor küldje a meghívólevelet. Akkor, az utolsó pillanatban feltárom az igazságot, gondolta abban a reményben, hogy az unoka megbocsát neki.
Egy hét múlva, megjött a válasz.
Vén szamár, állt a levélben, már egy évvel ezelőtt, még a régi címedre megírtam, hogy nem vagyok az unokád. Mit erőlködsz hiábavalóan? Egyébként köszönöm a zsebpénzt, amit olyan buzgón küldözgettél. Ostoba leveleidet természetesen nem volt időm elolvasni.
Jolánka elkeseredetten ejtette le a levelet a csipke asztalterítőre. Nem az, fájt neki hogy az orránál fogva vezették, hogy eltékozolta a pénzét, hanem az, hogy többé nem lesz kinek hosszú beszámolóleveleket írni.
Kommentek
Örömmel olvasom Végel úr minden írását. Nyelvezete közérthető minden magyar ember számára. Mondanivalóját sokszor burkoltan fejezi ki, de aki értő-értelmező olvasással bír, annak ez nem jelenthet akadályt. Önöknek, a Naplónak köszönhetem, no, meg az internetnek, hogy megismerhettem ezeket a novellákat, mellyel gazdagodtam lelkileg.
Poštovani Napló,
Pa, od onako, starog dobrog legendarnog Napló-a sada nam gurate da nas davi Végel sa dosadnim dugim pričama.
Govorim i čitam magyarszki, ali slabo pišem, zato se izvinjavam.
Vaš poštovalac Tyato
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A pápa átformálta az egyházat, de nem olyan mértékben, ahogyan remélte
A római katolikusoknak sok éve nem volt ennyire nyitott gondolkozású vezetője, az emberek között, a nyájával >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Nem sok jót ígér Trump béketörekvései számára Putyin húsvéti tűzszüneti trükkje
Az amerikai elnök hiába szeretne gyorsan véget vetni a háborúnak, orosz kollégája a viszályt pártolja, és >
Ha…
Sorsfordulónak nevezhető változás nélkül Magyarországra nehéz jövő vár: saját térségének kiábrándító csődtömegévé, elállíthatatlanul vérző sebbé fog >
"Putyin kenyérmorzsát hagy Trumpnak"
A Bundeswehr müncheni akadémiájának egyik neves professzora szerint a húsvéti tűzszüneti javaslattal Putyin csupán udvarolni kíván >
Mit kockáztat Meloni Európa szolgálatában
A Die Welt főkommentátora arra buzdítja az európai szövetségeseket, hogy támogassák az olasz kormányfőt, amikor az >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >
A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése
A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >
Tiltakozó hullám söpör végig Közép- és Kelet-Európán
Magyarországról és Szlovákiáról indul, áthalad Szerbián és más nyugat-balkáni államokon és elér egész Törökországig, illetve Grúziáig. >
A liberális nemzetközi rend után
Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke úgy látja, hogy vége a liberális nemzetközi rendnek, de a földrésznek >
Egy új nemzedéki mítosz
Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >
A magyaroknak kell megszabadulniuk Orbántól, ha úgy látják jónak, ebbe nem szabad kívülről beavatkozni
Stephan Löwenstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója gondolja így és megállapítja, hogy a kormányfő folyton >