2019. december 12. csütörtök
Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Akció van

Bencsik Orsolya
Bencsik Orsolya
Akció van

Akció van, ezt mondta a Pityu, miközben megsimogatta a kutyám fejét. A kutyám egy igazi véreb, csak nem annak néz ki. Én most írok először igazi fogalmazást, noha lassan már pont annyira leszek a harminchoz, mint a húszhoz. A Pityu az egyik barátom, most nem is tudom, miért éppen róla írok, hiszen van még egy pár barátom, és egyébként ő nem is a legviccesebb. Sőt ő nem is vicces, és már legalább két hónapja nem beszéltünk egymással. Nem hiányzok neki, akció is utoljára akkor volt, amikor éppen találkoztunk, és azt mondta, hogy: „Akció van!”.

Ekkor simogatta meg a kutyám fejét, aki egyébként véreb, és Sunyinak hívom, mert egy nagy sunyi. A mama tyúkjait megfojtja és meg is eszi őket, aztán úgy tesz, mintha semmiről sem tudna. Mintha róka vagy menyét járt volna az ólak környékén. Én onnan tudom, hogy a tyúkokat valójában ő kapja el, hogy engem nem lehet becsapni. Akármilyen ártatlanul is próbál nézni, én átlátok rajta. Tudja ezt ő is, ha hívom, hogy Sunyi, rögtön lehajtja a fejét, és csak úgy kullog. A múltkor, amikor Pityu azt mondta, hogy: „Akció van!”, éppen kint voltam Sunyival a kertben, és arról beszéltem neki, hogy noha vannak bennünk vágyak, ösztönök mások megfojtására, mégsem tehetünk ilyent. Nem tehetünk meg bármit, amit szeretnénk, mert ha mindenki azt csinálná, amit akar, akkor totális káosz lenne. Össze-vissza öldösnénk le egymást. És egyébként is az az egyik parancsolat, hogy: „Ne ölj!”. Sunyinak sokat kell beszélni, és jól magyarázni, mert egy kicsit lassú a felfogása, és még a Pityu is korábban jött, úgyhogy nem tudtam elmondani mindent, amit szerettem volna. Pedig a Sunyinak azt is meg kellett volna hallgatnia, hogy a társadalmi szerződés előtt, szóval akkor, amikor még nem volt társadalmunk, hogyan éltünk. Ez azért olyan fontos, mert így nem lehet élni. Egyébként aztán, amikor hazaértem az akció után, noha nagyon kifáradtam, mégis elmondtam ezt Sunyinak. Át se öltöztem, csak úgy neki kezdtem. Kint a kertben. Sunyi egy kicsit nyüszített, szagolgatta a ruhámat, és sunyin pislogott a tyúkólak felé. Azt hiszem, azért írom ezt a fogalmazást, mert igenis fáj, hogy a Pityu mostanában nem keres. Attól félek, hogy lecserélt másra, pedig mi olyan jól megértettük egymást. Arra gondolok, hogy soha sem fog ilyen csajt találni, mint amilyen én vagyok. Szerintem az én kezemben jól áll a fegyver, és ha célzok, soha sem hibázok. Mostanában már arra jutottam, hogy gyakran elálmodozom azon, mi lenne, ha fognám a fegyverem, és egyedül vinném véghez az akciót.

***

Bencsik Orsolya kapta 2014-ben a Sziveri János-díjat. Balázs Attila laudációja.

2014. április 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Miért veszélyes Orbán a szlovákokra is?

Szlovákiában évtizedek óta általános nézet, hogy a szlovákiai magyarok mindig hozzájárultak szavazataikkal Szlovákia euroatlanti integrációjához, és >

Tovább

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Keresztény példa

A magyar politika hasznára válna, ha a hazai parlament elnöke a kereszténységet Pelosihoz hasonlóan fogná fel. >

Tovább

Kovács, a lebukott tweeteres

Kovács üzeneteit a meghiúsult remények dokumentumaiként érdemes olvasni. Hiszen az egész eljárás leállítását sürgette a teremből, >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

A Kasztner-vonat egy túlélő szemével

Nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább