Ma Vencel, Salamon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Benes keze
Tolnai Ottó
Benes Józsefnél jártam a napokban, Kecskeméten.
Míg Szegeden élt, ott is gyakran meglátogattam. Kíváncsian figyelem, mit tud kezdeni ekkora „ajándékkal” a magyar képzőművészeti és szellemi élet. Persze magunkon, az „ajándékozókon” – elüldözőin is jócskán akad figyelnivaló: vajon mit tudunk kezdeni azzal az űrrel, abban az űrben, ami a helyén tátong?
Megijedek, ahogy Benes abszolút fekete alakja előbukkan az E5-ös út melletti utolsó házból – első fehér tanyából. Megijedek, ugyanis jobb kezét maga előtt tartja, maga előtt viszi, akár valami kegyeleti tárgyat, ereklyét. Az az első gondolatom, hogy eltörte volt a kezét, most vették le róla a gipszet, s még merev a kar, bénák az ujjak. És éppen a jobb kezét – amellyel fest, amellyel a szó szoros értelmében félelmetes grafikáit manipulálja. Vagy leforrázhatta, forró masszába volt kénytelen nyúlni, tűnődök közelebb hajolva. Megöleljük egymást – ám kezelni nem kezelünk le. Asztalhoz ülünk, beszélgetés közben is maga előtt tartja a kezét, beszélgetés közben is azt fixírozza. Végül már mindannyian a kezét bámuljuk. A feszültség tovább nem fokozható.
Szinte felelősségre vonva kérdem: mit csinált a jobbik kezével?! Ahogy nagy szemét felém fordítja, abban a pillanatban már tudom, hogy az olyannyira jellemző benesi humor médiumai vagyunk. Azt is tudom, hogy már a tanya fehér falai előtt való megjelenése is e spektákulum része volt. Kisgimnazistakorom óta ismerem ezt a humort, és lám, ismét csapdájába estem. Tudom tehát, hogy valamiféle csapdába estem, de azt, hogy valójában milyenbe is, arról fogalmam sincs.
Lassan – hiszen éppen ez a lassúság, hidegség a titka a benesi humornak –, körülményesen kezdi a mesét.
Most félórája érkezett Pestről, ügyeit intézve a Duna-partra keveredett, rohant volna épp a Vörösmarty tér felé, a Képzőművészeti Szövetségbe... És egyszer csak megállt a 2-es villamos. Ezt úgy mondta, mintha a villamos vagy legalábbis a 2-es különben sosem is állna meg. És hogy a dolog még fantasztikusabb legyen, éppen őelőtte állt meg. Benes előtt.
Erről az egyik Petri-anekdota jutott eszembe, amelyet Farkas Péter jegyzett fel.
„Elmesélte, hogy idefelé jövet, miközben az egyik új versét javította, nekiment egy álló villamosnak, mire a vezető kiugrott kalitkájából, és elkezdett vele ordibálni, hogy részeg disznó, meg miért akar ártatlan embereket börtönbe juttatni.”
Szóval, megállt a 2-es villamos Benes József előtt. És kilépett belőle az angol hercegpár: Károly herceg trónörökös és Lady Diana. Akárha a csarnokból jöttek volna, kosarukban csirkefejjel.
Tudtam persze – magyarázza, részletezi, aprózza, lassítja, odázza a történetet, a poént (amely valójában nem is lesz majd poén egyáltalán, nem is lesz, hiszen ez a lassúság, ez az odázás maga a dolog), – tudtam, hogy a hercegpár Magyarországon tartózkodik, hogyne tudtam volna, mindenki tudta, csak azt hittem, hogy Bugacon kocsikáznak vagy a szent korona előtt ácsingóznak éppen. Úgy hittem, mindent tudok a látogatásukról, tudtam például, hogy estére a Lear királyt nézik meg a Vígszínházban, csak arra nem gondoltam, hogy összefuthatunk. Ez megdöbbentett. Az, hogy éppen előttem fékez le, áll meg a 2-es. És hogy a 2-esből a hercegpár lép ki. Hogy én erre nem voltam felkészülve. Mit kerestek a villamoson, tűnődik, hisz az egyértelmű, hogy nem a csarnokban voltak, oda Thatchert, a Vasladyt vitték. Viszont azt tudhattam volna, hogy majd éppen ezek az arisztokraták fogják demonstrálni ezeknek a Mercedesekben furikázó bunkóknak, hogy villamoson is lehet közlekedni... Szóval, ott állt a hercegpár Benes előtt. És a herceg – a trónörökös, akiről közben kiderítették, hogy 32 százalékban magyar: egyenesen hozzá lépett. Mármint Benes Józsefhez. Mintha csak egyedül álltam volna ott. Egyedül vártam volna a 2-est. Jóllehet egész Pest ott tolongott. Ők, a pestiek precízen memorizálták a menetrendjüket. Odalépett hozzám a herceg – a trónörökös, és lekezelt velem. Megszorította a kezem. Tudjátok, valamelyik este néztem róla egy filmet, és mutatták, hogy már kiskorában fizikai munkára szoktatták – egy asztalosműhelyben dolgoztatták.
Megszorította a kezem...
Még mindig megütközve bámulja a kezét. Majd miközben mi már fetrengünk a nevetéstől, még hozzáteszi: igaz, hogy neki volt már önálló tárlata Londonban – a villamos, illetve a trónörökös gesztusa mégis nagyon meglepte... Most a felesége, Gerle Margit keramikusnő veszi át, viszi tovább a mese fonalát. Egész Magyarország arról beszél, hogy Lady Diana harisnya nélkül jár. Akárha ruha nélkül. Ha nem nyár jönne, ismerve a magyarok divatéhségét, farkasétvágyát, tönkremenne a magyar harisnyaipar, tönkre, semmiféle nyugati segély sem segíthetne rajta, mármint a magyar harisnyaiparon...
Barátom, a szobrász, aki már mesterségéből kifolyólag sem tartozik a fürge ürgék közé, megszólal. Öntsuk bronzba. Mit, kérdezzük egyszerre. Mit? A herceget? A hercegnő lábát? Avagy Benes József kezét?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szlovákia a választás után átcsúszhat Orbán táborába
A Nyugat számára nagy a tét, mindenesetre a szlovák politikában áttekinthetetlenek az erőviszonyok és igen nagyok >
Értelmiségi „lakoma” Óbecsén
Az esemény hiányossága az is, hogy mindennemű összegzés, közlemény vagy állásfoglalás nélkül ért véget. Úgy tűnik, >
Csak kétféle megoldása lehetséges: vagy Oroszország győz, vagy Ukrajna
Ha Oroszország győz, az bizonyosan nem jelenti Putyin katonai kalandjainak a végét, és a következő állomás >
Az elfüggönyözött valóság
Nagyon sajnálom, hogy a VMSZ képviselői a szerbiai parlamentben nem szólaltak fel erélyesebben a jelenlegi szerbiai >
Európa jobbra tolódása nincs kőbe vésve, a baloldalnak semmi oka az elkeseredésre
A munkásosztály soha nem vált le a baloldalról. A szegényebb körzetek mindig is a progresszív pártokra >
Európa „mini-Trumpjai” túlélték a bukását és most a visszatérésében reménykednek
Paul Taylor szerint a populisták, Orbántól kezdve Ficóig, jelenleg Washingtonra vetik vigyázó szemüket, mert a bukott >
Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes
A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
A „pásztori döbbenet” kritikátlan terjesztése
A vajdasági nemzeti kisebbségek számára „Presevo-völgy is intő jel lehet azzal kapcsolatban, hogy – törvénnyel vagy >