2024. április 24. Szerda
Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Kezdet és végzet

Ács Károly
Ács Károly

Ördöge volt a szerkesztőnek, hogy épp most kért föl nyilvános naplóírásra. Mert azt tudhatta, hogy régi-régi, bősz naplóíró va­gyok, évtizedek óta mindent följegyzek, ami velem és körülöttem történik.

1990. június 17-24.

Azt azonban már nem kellett föltétlenül tudnia, hogy az utóbbi években, testi-lelki állapotom romlá­sával, ahogy fogy a szusz belőlem és a levegő körülöttem, hiába „jegyezgetek” (ezt a kifejezést egy fiatal költőtársam, a saját bevallása szerint, rám gondolva írta be egyik újabb versébe), naplóim „tartalma” egyre soványabb, a napi hírsokkok és egészségi helyzetjelentések mellé legföljebb csak ilyen sorok kerülnek:

Után

Fölébredek. Órám ketyeg.
Hét óra lesz. Háromnegyed.
Rőten izzik a romnegyed.
Honnan jövök? Hova megyek?

(Hatvanadik születésnapomra írtam)

Ám, az élet be is zár meg föl is szaba­dít; a csapdát és a kibúvót egyszerre nyújt­ja, unalmasan ismétli önmagát, és váratlan meglepetésekkel szolgál. S a napló, nemhi­ába az egyetlen műfaj, amely nem „önma­gát írja”, hanem azt, amit az életünk diktál neki (ez Tolnai elmélete!), ezekben a na­pokban, hetekben mintha fölbolydult volna, szinte nem győz jegyezni, a bele szorult élmények annyira személyesek és annyira kollektív ihletésűek, hogy talán már megér­demlik a nyilvánosságot is.

Mindössze az történt, hogy elhívtak a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közös­sége újvidéki szervezetének alakuló közgyű­lésére, és bevontak a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság megalakítása körüli teendőkbe.

Megengedem, hogy ez a két kis adat a nagy hazai és külföldi (elsősorban kelet-eu­rópai) változások közepette túlságosan helyi érdekű és jelentőségű, majdhogynem je­lentéktelen, és én végtelenül naiv vagyok, hogy ekkora feneket kerítek neki, de szá­momra magyarjaink föleszmélésének, jo­gos kollektív igényeik megfogalmazásának és kifejezésének, az önrendelkezés alap­vetően demokratikus jogának megnyilatko­zásai ezek (a VMDK esetében), illetve értel­miségünk önszerveződésének, sajátos lét-és feladatvállalásának gesztusa, természe­tes – és eleddig természetellenesen elfedett, elmaszatolt – kulturális autonómiánk egyik építőelemének létrehozása (a JMMT eseté­ben).

És szubjektív élményként: öröm- és erőfonás, anteusi találkozás a „táptalajjal”, de féltő aggodalom is, hisz a legjobb ügyet is kutya nehéz összehozni, de százfélekép­pen lehet elrontani, hisz mennyi félelmet, bizonytalanságot, meg nem értést, félreér­tést kellett leküzdeni már eddig is, hogy idáig – a kezdetig! – eljussunk, hány okos, politikus főre és tiszta, áldozatos szívre lesz még szükség, hogy az elértet megtartsuk s az elkezdettet továbbvigyük…

Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de máris látszik némi fanyalgás, húzódozás, sőt széthúzás, rivalizálás (féltékenység? sze­mélyes ellenszenv?) már e két újdonatúj, s de még mennyire egymásra utalt önszervezési forma vonatkozásában is. Tömegbázis­ra számító, politikai érdekvédelem az egyik, és az alkotó értelmiség főként szakmai, de mindenképpen művelődési érdekű csopor­tosulása a másik – miért ne létezhetnének együtt és egymás mellett, sőt: miért ne egészíthetnék ki egymás tevékenységét komplementárisán, anélkül, hogy a fölaprózódás, az erők szétforgácsolásának veszé­lyét kellene emlegetni? És miért ne létez­hetne ezenkívül, mondjuk, a művészek, a pedagógusok, a nyelvművelők stb. önálló szervezete, sőt a Hornyik Miklós által indítványozott szerb-magyar baráti irodalmi tár­saság is, csak legyen jó működési prog­ramja, jó, aktív, nyitott szellemű irányító gárdája és hajlama, kedve a párbeszédre, együttműködésre, közös érdekek és célok megfogalmazására és megvalósítására. És legyenek jó szövetségesei a demokratikus pártok és mozgalmak között, a pluralista porondon.

Persze, túlzások is előfordulhatnak, de ezeket az élet, a nagybetűs Praxis hamar helyreigazítja. A szabadság olykor elkapat, de ki is józanít. Mindenesetre: nélküle nem megy…

Ami engem illet: én benne vagyok, mindenestül és fenntartás nélkül. Talán vezekelve is mindazért, amit az elmúlt évti­zedekben tettem, vagy inkább nem tettem, de tehettem volna. Talán. Figyelembe véve, természetesen, hogy ez nem annyira mennyiség, mint inkább minőség dolga.

No, de végső ideje, hogy meddő filozo­fálás helyett, e napló stílusában, szóhoz juttassam a patetikus énem mellett és he­lyett a másik (cinikus?) énemet is. Az alábbi versbetét, jobban mondva verskezdés (?) tavalyi keltezésű, még mindig inaktív, de már „előrejelző” tudatállapotot rögzít:

Akkor kezdődött, amikor egy fogorvos
Totálkáros fogaim rendbehozta.
Rekordmunka volt. Pár nap. „S most mihez fogsz?”
Kérdeztem magamtól kissé szorongva.

Nos, tudom, most már tudom, hogy mihez fogok: kimegyek az utcára, hogy kiverjék a szép, új fogaimat. A karhatalom-e vagy a felbőszített tömeg? Majdnem mindegy. Van példa erre is, arra is, még­hozzá a közelmúltból, saját tisztes korosztá­lyom köréből is. Hogy olyan nagy neveket ne is említsek, mint Sütő András vagy Borislav Pekić, a szerb író-akadémikus.

Közhely, de ideírom végezetül: Nomen est omen. Vagy inkább: Si tacuisses…?

1990. június 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább