Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Hága igaza
Öreg Dezső
A jog érintésével a politikától a politikáig. Ez az a pálya, amelyet a Belgrádban meghirdetett Koszovó politika megtett az elmúlt hónapokban. Biztos vannak, akik emlékeznek még az ENSZ-közgyűlés tavalyi ülésére, amikor világutazó külügyminiszterünk kissé szokatlanul mutatta ki örömét, miután kiderült, hogy Szerbia kérésére a Hágai Nemzetközi Bíróság megvitatja a koszovói kérdést. Pontosabban azt, hogy összhangban van-e a függetlenség kikiáltása a nemzetközi joggal. A 15 bölcs jogtudós módszeresen átrágta magát az anyagon, meghallgatta azoknak az országoknak a véleményét, amelyek szükségesnek tartották kifejteni mondanivalójukat ebben a kérdésben, majd tanácskozott és döntött. Világosan és egyértelműen. Szerbia kárára.
Dióhéjban ez a koszovói eset hágai kitérőjének a története. Mert azonnal kiderült, amit a nemzetközi jogban járatosak az elejétől kezdve hangsúlyoztak, hogy a bíróság véleménye nem kötelező érvényű, csupán tanácsadó. Ezt a tanácsot azonban merőben másképpen értelmezik Pristinában, illetve Belgrádban. Ami természetes, akárcsak az, hogy mindkét helyen politikai tolmácsolást nyert. Szerbiában is számos olvasata van. A hivatalos, hogy a törvényszék megkerülte a lényeget és nem válaszolt arra, jogos-e a szecesszió, érvényes-e még a szuverenitás elve. Tényleg nem adtak választ a jogtudósok olyan kérdésre, amelyet nem tettek fel nekik. A jogtudomány alfája és ómegája, hogy megszabaduljon a sallangoktól, hogy a lényegre összpontosítson, és ne hagyjon teret félremagyarázásra.
Tehát a hivatalos magyarázat szerint a bíróság átvert bennünket, és azzal, hogy félreérthetetlen választ adott a kérdésre, lehetetlenné tette a további politikai akrobáciát. Sebaj – üzente a külügyminiszter meg az államfő –, majd őszre az ENSZ-közgyűlésben folytatjuk a befejezettet, illetve kezdünk új mérkőzést más résztvevőkkel és más szabályokkal. Nem bízzuk többé magunkat 15 agyafúrt jogászra, majd az ENSZ tagság mond véleményt. Nem jogit, hanem politikait. Ha lesz érdeklődő. De hogy legyen, sürgősen világgá röppentünk 55 diplomatát, akik Tadiċ elnök levelét kézbesítik a kiválasztott országokban. Mindez kezd emlékeztetni azokra az esztendőkre, amikor az el nem kötelezettek egyik vezetőjeként egyensúlyozott az egykori Jugoszlávia a világ akkori két pólusa között. Most is vannak, akik haragszanak a nagyhatalmakra, de szavuk most még annyira sem hallatszik, mint 30 évvel ezelőtt.
Persze hogy mindezzel Belgrádban is tisztában vannak, csak be kell fogni azoknak a száját, akiknek az olvasatában a hágai vélemény a kormány katasztrofális politikájának a következménye. Szinte senki sem akar azonban arra emlékeztetni, hogy azok közül, akik így olvassák a bíróság döntését, 2008. február 17-én, a koszovói függetlenség kikiáltása napján többen éppen a hatalmat gyakorolták. Az ő válaszuk a „Koszovó Szerbia része” utcai nagygyűlés volt, amikor égett az Egyesült Államok nagykövetsége, meghalt egy ember és törtek, zúztak Belgrádban. Bár sokan csak arra a felvételre emlékeznek, amelyen a márkás tornacipőt, lopó igazságot hirdetők látszottak. Az állam elnöke akkor nem tartózkodott Belgrádban. Romániába látogatott – sokak számára – váratlanul. Korábban a kormány és a parlament is agitált a nagygyűlés mellett. Ezúttal nem volt szervezett tiltakozás, az elnök itthon volt és a nemzet elé lépett. A kormány is ezt tette. Megismételték, az ország egységével és szuverenitásával kapcsolatos közhellyé koptatott mondatokat, és megígérték a harc folytatását, kínosan ügyelve arra, hogy ki ne maradjon a „békés” és a „diplomáciai eszközökkel” kifejezés. Persze hogy ugyanaz a populizmus és nemzetieskedés a mozgatója ennek a politikának, amely elindította a balkáni golgotát. De már nem hogy nem cseng ki belőle, de még csak nem is kong benne. Csak a visszhang szól még vissza. Amely elülhet, ha hagyják. Azért akkora ereje még van, hogy kihallatsszon. Többen segítenek is tovább vinni. Nem csoda hát, hogy a boszniai szerbek kormányfője már jelezte, ők is elindulhatnak a koszovói úton. A horvát elnök minapi hivatalos első szerbiai látogatása azonban arra enged következtetni, hogy a belgrádi vezetés már nem ezt az utat akarja járni. Vagy mások nem engedik erre a pályára.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >