Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Ésszel, okossággal
Pál Károly
Ésszel, okossággal, még az eget is be lehet meszelni, mondja a pozitív gondolkodásra serkentő közmondásunk, amelyet mostanság, úgy tűnik, ritkábban emlegetünk itt Meggyesen is, hiszen sokkal könnyebb panaszkodni, másban, és másokban keresni a hibát, ha valami nem úgy sikerül életükben, ahogy azt szerettük volna. Okot a panaszkodásra pedig, mindannyian tudjuk, nem nehéz találni.
Na de nem akarok belebonyolódni ebbe a témába, hiszen aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy nem vagyok pesszimista természetű, minden zűrös ügyben a pozitív megoldás csíráját keresem. Valószínűleg sokan ezért is gondolják azt rólam, hogy kincstári optimizmusom gyakran túlgurul a realitás határán. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen, szoktam gyakran mondani, főleg akkor, amikor olyasmire figyelek fel, ami láttán a Teremtőnk is elgondolkodhatna, hogy bizony nagy kár volt az emberi testből kihagynia azt az agytekervényt, amely biztonságos korlátok közzé tudná szorítani a butaságot, a lustaságot, a rosszindulatot, és más környezet- és közösségmérgező, férfiakat és nőket egyaránt megfertőző tulajdonságot.
Gondolom, hogy a bácsfeketehegyi Fecske augusztusi számának az olvasóinak többsége ismeri azt a mesét, ami a tál almáról, és arról szól, hogy mi a különbség az optimista, és a pesszimista ember között. Ha valaki talán mégsem tudná, akkor elmondom, hogy ugyanabból a tál almából az optimista ember mindég a legszebbet veszi ki, a pesszimista pedig a legcsúnyábbat, ami azt eredményezi, hogy egyikük mindég szép, a másik pedig mindég csúnya almát eszik. Mindaddig, amíg az almában tart, vagy ameddig meg nem jön, vagy el nem megy az eszük.
Valahogy erről szól a gyorsan, gyakran túl gyorsan elszálló élet is, hiszen mennyivel nyugodtabban élhetnénk, ha az emberi természetünkben lappangó romboló ösztönt hátraszorítva, a jóra törekednénk. Nem azt néznénk, hogy miként árthatunk a velünk, és a körülöttünk élőknek, hanem megpróbálnánk szép szóval, cselekedettel, vagy csupán jó szándékú odafigyeléssel enyhíteni, csökkenteni mindannyiunk életét behálózó mindennapi gondjaink okozta fájdalmat.
Meglátni a szépet, és értékelni a jót, nem szemetelni más háza előtt, és rendet tartani házunkban, és házunk környékén. Rendet rakni, és rendet tartani a lelkünkben, segíteni szeretteinknek, az ismerősöknek, és az ismeretleneknek, hogy ők is próbáljanak rendet teremteni ebben a rendetlen világban. Akarjunk nagyok lenni önmagunk sokszor kicsiny, és beszűkült világában. Nagyot kell álmodni ahhoz, hogy megláthassuk az erdőtől a fát, és azt, hogy a fán fészkelő madárcsalád, az ősi ösztönt követve, milyen példaértékű egyetértésben táplálja és neveli fiókáit.
Most már ti vagytok a család, jóban – rosszban, egészségben – betegségben, boldog, és boldogtalan állapotban. Lélekbemarók, biztatók, és az élet kihívásainak vállalására ösztönzők ezek a házasságkötéskor elhangzó gondolatok. Ti vagytok a család, tiétek a felelősség, az élet továbbvitelének a felelőssége. Rátok tekintenek a szülők, a nagy-, és a dédszülők, és a minden élők útján eltávozott ősök népes tábora, hiszen Nektek, a Ti családotoknak, a belőletek származó új generációk sorának kell továbbadni, és továbbvinni az életet. Úgy kerek igazán az ember élete, ha van, aki továbbviszi az ősök örökségét, beteljesült, és beteljesületlen vágyait, terveit, örömeit és panaszait.
Mindég van megoldás, csak hallgatni kell a génekbe betáplált parancsszóra, az ősi ösztönre, amely hajszálpontosan elválasztja egymástól, az igazat és a hamisat, a jót és a rosszat, a helyest és a helytelent.
Örülni kell a jónak, és a szépnek. Minden új családnak, és újszülöttnek, minden diplomának, minden munkábaállónak. Minden hazatérőnek, és itthonmaradónak, vállalkozónak, és mindenkinek, aki önmaga és családja jövőjét itthon, ősei földjén, tudja elképzelni, és felvállalni.
Sokaknak nem könnyű ez a vállalás, hiszen ebben a Csipkerózsika álmát alvó országunkban sok a gond, nagy a szegénység, kevés a munkalehetőség, sok az igazságtalanság. Mindenkinek megvan a maga baja, és tudjuk, hogy mindenki, mindenkor a saját baját tartja a világ legnagyobb bajának, de azért úgy gondolom, hogy valami azért mégis változik, és jobb irányba változik környezetünkben, közösségünkben.
A számomra nagynak tűnő bácsfeketehegyi változásokat említve, nem titok, hogy tavaszra őrölni fog, és harmincegynéhány embernek kenyeret ad a Júlia Malom az Ipari parkban. A malommal szembe, az út másik oldalán levő gépállomást megvásárló osztrák vállalkozó hetven – nyolcvan embernek, a hűtőház új tulajdonosa pedig negyven embernek tervez munkát, és fizetést biztosítani. Rajtuk kívül jönni fognak mások is, meglevő vállalkozóink pedig minden bizonnyal tovább küzdenek, sokszor erő felett, a megmaradásért, bízva vállalkozásuk jövőjében, munkájuk értelmében. Kisebb nagyobb földterület megmunkálásából élőket is érinteni fogják ezek az új beruházások, hiszen, lehetőség lesz a termelés jövedelmezőségének növelésére, munkaigényes termékek előállítására.
Ha egyszer munka, és pénz jön a falunkba, akkor újra más lesz itt az élet. Most nem csak arra a mintegy egymillió eurónyi összegre gondolok, amit a volt mezőgazdasági birtok, zömében volt munkásai kaptak bírósági döntés alapján az elmaradt keresetük fejében, hanem arra, hogy aki majd dolgozni akar, az talál is jövedelmező munkalehetőséget Bácsfeketehegyen.
Nagyon biztos vagyok abban, hogy megérint bennünket is a változás szele, azé a változásé, ami értelmet ad az itthon maradásnak, és a hazajövetelnek, a családalapításnak, és a gyermekvállalásnak. Akinek Isten ad báránykát, ad hozzá legelőt is, szokta igen gyakran az igehirdetésbe beleszőni a Szentírásból ezt a gondolatot megboldogult Hodosi Imre püspök úr, akit nagyon szerettek, és tiszteltek a gyermekek és a fiatalok, hiszen érezték, hogy ő is szereti őket, megbízik bennük.
Ésszel, okossággal, még az eget is be lehet meszelni, tartja a népi bölcsesség. Valahogy, úgy ahogy ezt a jobb élet reményében 225 évvel ezelőtt Kunhegyesről Feketehegyre önszántukból áttelepült kunszármazású magyar őseink tették. Konokul, kitartóan, mindég újra kezdve, bízva önmagukban, és mindannyiunk Megváltójának féltő gondoskodásában, és szeretetében.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tiltakozó hullám söpör végig Közép- és Kelet-Európán
Magyarországról és Szlovákiáról indul, áthalad Szerbián és más nyugat-balkáni államokon és elér egész Törökországig, illetve Grúziáig. >
A liberális nemzetközi rend után
Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke úgy látja, hogy vége a liberális nemzetközi rendnek, de a földrésznek >
A magyaroknak kell megszabadulniuk Orbántól, ha úgy látják jónak, ebbe nem szabad kívülről beavatkozni
Stephan Löwenstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója gondolja így és megállapítja, hogy a kormányfő folyton >
Európa jelenleg a szabadság szigete
Bármennyire is fura ez, de, ha alaposabban szemügyre vesszük a gondjait, akkor azok nem is annyira >
A szerb elnök mesterséges „népi mozgalommal” igyekszik elfojtani a diákok tiltakozását
Ehhez ösztönzést kap Dodiktól, illetve Orbántól. Utóbbi az EU-ra és a világ liberálisaira utalva azt üzente >
Trump súlyosan megsebesült, ez azonban még jól jöhet Európának és Nagy-Britanniának
Így véli Will Hutton, a Guardian vasárnapi számának volt főszerkesztője. Kiemeli: itt az idő kialakítani az >
A meggyőzhetetlenek
Máris minden tele van azzal a kormányzati reklámmal, amely a párt egyik brüsszeli képviselőjének két kiforgatható >
Te, jó ég, hol élek?
Ezt írja Fareed Zakaria a Washington Postban, aki szerint Trump ugyan befagyasztotta az új vámterhek jó >
Még messze nincs vége a Trump-féle kereskedelmi zűrzavarnak
Az elnök csupán időt kért, ám változatlanul valós a világgazdaságra leselkedő veszély. Ezzel együtt nem szabad >
Túl kockázatos az EU-békefenntartók számára, hogy letartóztassák a boszniai szerbek vezérét
Dodik ugyanis nem hajlandó bevonulni a börtönbe. Hiába kért segítséget a szarajevói kormány Brüsszeltől, túlságosan is >
Sajtószabadság ügyben az uniónak először a sorain belül kell rendet teremtenie
Nem kizárt, hogy a Brüsszel szerződésszegési eljárást kezdeményez, éppen Orbánt és Ficót használva fel elrettentő példaként. >
Senki sem nyer a vámháborúval, de Kína távolabbra tekint
A Guardian vezércikke ítéli így meg. Nagy viharra számít, ám úgy véli, hogy a viszályban az >