Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (3.)
Sáfrány Ferenc
Ma estefelé kedvenc időtöltésem közben, a Tiszán kuttyogtatva, Hocekkal a másik hajóban, valahol a Maros felett, ráfutok B. Nandi barátomra, aki kinn ücsörög a háza előtti stégjén. Régen találkoztunk. Megállok mellette, és elkezdünk beszélgetni. Említem neki a Napló online változatát, és hirtelen bevillan 1992. december 30.
Ekkor már működött Szegeden a zentai konzulátus épülete – a Mojo – , (a gyöngébb változat, a rögtönzött klón), ahova mi zentaiak, bácskaiak, vajdaságiak és jugoszláviaiak, rendszeresen be-bejártunk, hogy egymás között elbeszélgessünk, híreket cseréljünk, mint általában azok, akik emigrációba kényszerültek. Az este, valahol éjfél előtt éppen azon morfondíroztunk néhányan, hogy másnap hazamegyünk szilveszterezni. Már kezdtük beleélni magunkat, amikor Nandi megjelent az ajtóban és a lépcsőről hangosan leszólt:
– Sehova! Gizi mama azt üzente, senki sehova ne mozduljon! Most jöttem Zentáról, és ismét nagy mozgósítás várható. Mindenki fél, retteg, szökik, amerre tud, bujkál, a haveroknál alszik… Áll a bál javában.
Mint akit leszartak, szállt el azonnal mindannyiunk kedve.
Ma megkérdeztem tőle, emlékszik-e még az esetre? Kis töprengés után bevillan neki is a dolog, majd hirtelen megkérdezi:
– Hány éve vagyunk már itt?
– Tizennyolc lesz szeptemberben – válaszolom tüstént. – Nagykorúak leszünk – teszem hozzá keserűen, majd megkérdezem:
– Hogy érzed itt magad Nandikám?
Elkomorodik, elszomorodik, látom az arcán, mélyen el is gondolkodik, majd kinyögi:
– Az igazat megvallva, sehogyan, szarul, mint aki nem találja a helyét.
Csak keserűen mosolygok és teszem hozzá: - Mint a palesztinok…
– Ha hazamegyek, már régen nem az, ami volt, ha visszajövök… – és legyint egyet – állandóan valahol útközben, úton vagyok, hol is vagyok? – szóval kesereg.
Pedig ő is azok közé tartozik, aki aránylag rövid idő alatt, itt az anyaországban újra egzisztenciát teremtett önerőből, tehetségből, szorgalomból, rátermettségből, és mindazon komparatív előnyökből, amelyeket magával hozott. Messze sikeres embernek vallhatná magát, és ez eszébe sem jut. Valahol legbelül, legmélyebben ő is, mint mi mindannyian, sérült, és nem találja a gyógyírt. Keresni keresi. De létezik-e ilyen gyógyír?
Talán csak a munkaterápia. Addig még intenzíven dolgozol, hajtod magad, kíméletlenül, hogy addig se gondolkozz, ne emlékezz, talán elodázod kínjaid egy részét. De abban a pillanatban, amint leállsz és emlékezel, rád tör a fájdalom.
– Ennek így kellett történnie? – teszed fel számtalanszor a kérdést önmagadnak és nem hiszel a válaszoknak.
Én sem járok itt szinte sehova. Tizennyolc év elteltével minden még mindig idegen.
– Ha nem lenne itt a Tisza, magam sem tudom, hogy bírnám ki? Leköltöztünk egész évre – jegyzi meg halkan, miközben ellöki a hajót, én meg visszakiabálom:
– Ha nem lenne ez a hajóm, a Szanatórium, talán már én is belehülyültem volna… A víz megnyugtat, és maga az a tudat, ha nem állok meg kikötni, egyszer hazavisz… Arra folyik, ahol születtem, az első falu a határon túl – kiabálom már, majd még hangosabban:
– Mikor rántod már össze a társaságot itt nálad?
– Bármikor, csak gyertek… – kiabálja vissza és tudom, biztos vagyok benne, hogy így is gondolja.
Ez megnyugtat. Ő még az a fajta ember, aki azt mondja, amit gondol, és azt gondolja, amit mond. A ritka fajta.
Számomra a legnehezebb volt felfogni azt (bár elfogadni nem tudom a mai napig), hogy az anyaországban a legtöbb ember nem azt mondja, amit gondol, és nem azt gondolja, amit mond. Szimpla képmutatás, üres rongyrázás, alakoskodás, sumákolás.
Persze, hogy vannak kivételek. Magam is ismerek néhányat. Ők is ugyanúgy viszolyognak ettől a sajátos népbetegségtől, mint én. Sőt, még szégyellik is, amikor ez szóba kerül, mintha csak tehetnének róla.
Szolzsenyicin a Gulag szigetcsoportban Sztálin legnagyobb bűnének rója fel, hogy lelkileg és erkölcsileg törte meg az élőket. A túlélők és megélők egyaránt egy, vagy akár több emberöltőre megnyomorodnak lelkükben.
Talán ez a magyarázat a jelenségre, hisz ha nem is oly morbid változatban, de elég hosszú ideig kísértett itt is Sztálin szelleme, annak sajátos, gulyásos, puhított formája, amitől nem könnyű megszabadulni. Nemzedékeket szoktattak a túlélés legkézenfekvőbb, kaméleoni változataira.
Ezt a kabaré műfaja hosszú ideig komolyan ki- és felhasználta kacagtató terápiaként a nép számára.
Megy a mellébeszélés tovább, mintha ez lenne a természetes. Talán az is, de nem nálam. Nem nálunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >