2024. április 25. csütörtök
Ma Márk, Ányos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Jog és hatalom

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Jog és hatalom
(bluenose illusztrációja)

Szerbiában állítólag több mint egymillió párttag van. Egy nemrég végzett felmérés szerint egymillió háromszázezer. Nagyon nehéz ezeket az adatokat ellenőrizni, hiszen a pártok egy része titkolja tagjainak számát, másik része viszont hajlandó a túlzásra. Biztosan ezek közé tartozik a Szerb Radikális Párt is, amelyik azt állítja, hogy majdnem fél millióan csatlakoztak hozzá. Nyilván elfelejtették levonni a pártszakadáskor, és az azt követő időszakban távozók számát. Népesnek mondja magát a Nyugdíjas Párt is, amely saját nyilvántartása szerint létszámbelileg az ország második politikai szervezete, dupla annyian vannak, mint az államfő vezette demokraták. Akik félévenként frissítik az idevágó adatbázist, és a legújabb adatok százhetvenezer tagról szólnak. Legkomolyabb politikai ellenfelük a radikálisoktól elszakadt haladás pártiak, akik azt állítják, kétszázezren vannak. A többi parlamenti párt tagságágának létszáma 90 ezer és 80 ezer között van, a kisebbségi pártok kivételével. Ez összesen jóval több, mint a többpártrendszer előtti Kommunista Szövetség tagsága. 1981-ben Szerbiában 907 672 bejegyzett kommunista volt a kisebbségiekkel együtt.

Ennyire vonzaná a politika a válságba, munkanélküliségbe és szegénységbe belekeseredett szerbiai embert? Nem jó a kérdés: miért vonzza ennyire a politika a háborúkba hurcolt, gazdasági zárlat alá vett, nemzeti délibábokkal bolondított, többszörösen becsapott és kifosztott itteni embert? Mert a párttagságban látja a munkalehetőséget, a megélhetést, a holnapi betevő falatot. A pártban reménykedik, a pártban hisz, a párthoz mond fohászt magában és négyszemközt. Mert a párt szava az égből jön, a párt szava és hatalma mindenható, befolyása végtelen.

Sok minden felróható a mostani hatalomnak. A korrupció, a munkanélküliség, a visszaélések sorozata, a törvénytelen gazdagodás, amit az egyszerű ember csak harácsolásnak mond; a Koszovó körüli bizonytalanság okozta tévelygés, és az ígéretek be nem tartása. De mindez olyan bocsánatos bűn, amelybe más kormányzás is belesétálhatott volna. Mert élünk itt és most. De azt már nem lehet elnézni a rendet, egyenes gerincet és európai utat ígérőknek, hogy még csak kísérletet sem tettek a politika lemeztelenítésére. Sőt ápolják és ápolták továbbra is a politikai érinthetetlenségről alkotott társadalmi dogmát. Hogy nem vontak éles, látható és megkövetelt határt jog és politika között. Legalább látszatra. Hogyan történhetett meg, hogy vitába keveredik a végrehajtó hatalom az igazságszolgáltatással? Hogy a kormány öt nappal az alkotmánybíróság döntése után – miszerint alkotmányellenes az úgynevezett koszovói pótlék kifizetése az ott dolgozó szerb foglalkoztatottaknak – hivatalosan közli, hogy folytatja a második bér kifizetését. Nem azt üzeni-e ezzel, hogy a törvények fölötti szervként akar működni? Nemcsak az alkotmánybíróságnak, hanem az egész országnak. Annak az egymilliót meghaladó párttagnak, aki ezek után még inkább hiszi, hogy a földi igazságtalanság csak a pártok révén hozza meg a megváltást az itteni élethez. Ezt hirdeti a legerősebb ellenzéki politikai szervezet is, amikor bejelenti, hogy az igazságszolgáltatás reformja során munka nélkül maradt bírók közül félezren csatlakoztak ehhez a párthoz. Mindezt az az ember tárja Szerbia elé sajtótájékoztatón, aki néhány hónappal korábban még az államfő bizalmasainak legszűkebb köréhez tartozott. Állítólag politikai tudathasadásos kora előtt nem volt az uralkodó párt tagja. Csak a kegyeltje. Vannak ilyen – pártkönyvecske nélküli – pártaktivisták is. Minden pártban. Olyanok is, akik a hivatalos tagság nélkül is irányadók. Mások csak hálás végrehajtók. Különösen ha tisztséget, hatalmat kapnak jutalmul. Ez is a szerbiai politikai élet furcsa része. Ahol a pártpolitika és a politikai érdek az élet mozgatója. Vádló, védő, ítélő és végrehajtó egy személyben. Az élet mércéje. A kívülálló pedig vessen magára.

2010. augusztus 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább