Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Ahol a sínek összeérnek
Öreg Dezső
Csak változott valami Szerbiában az elmúlt tíz évben. Azokon a napokon, amelyeken a belgrádi Koszovó-politika eddig nem tapasztalt módosulásának lehettünk tanúi, a tej- és étolajhiány, az energiahordozók kilátásba helyezett drágulása sem szorult háttérbe a sajtóban. Meg a köztudatban sem. Üdvözölni kell ezt a változást, mint ahogy a Koszovó-politika módosulását is. A fordulat a találó kifejezés.
Gyökeres fordulat történt a mögöttünk levő héten ebben a kérdésben. A „soha semmilyen körülmények között” közhellyé kopott politikai klisé hirdetői most a kompromisszum és a pragmatizmus hívei. Majdhogynem alig várjuk a tárgyalások megkezdését a koszovói albánok képviselőivel. Március derekán Szerbia elnöke azért mondta le a kranji Balkán-értekezleten való részvételét, mert nem akart egy asztalhoz ülni a koszovói küldöttséggel. Nem is ült. Várta a Hágai Bíróság tanácsadó véleményét. Nem tudjuk pontosan, hol és milyen hangulatban értesült róla, arról viszont tudomásunk van, hogy mosolygott a héten Brüsszelben, amikor kezet szorított az Európai Unió diplomáciai vezetőjével holott, állítólag abban a pillanatban sem ő, sem a brit bárónő nem tudta, mi lesz a szerda esti vacsora politikai zárófogása. Mint kiderült, módosítás nélkül az, amit az unió külügyminisztere kínált. A terítéken, ugyebár, a hágai törvényszék tanácsadó véleményéhez kötődő szerbiai ENSZ-határozat-tervezet szerepelt. Aztán megtudtuk, hogy az Unió receptje győzött. Abból a tervezetből ugyanis, amelyet Belgrád terjesztett be július végén, szinte semmi sem maradt. Abból a határozatból ugyanis, amelyet világutazó külügyminiszterünk az ENSZ-közgyűlés előtt ismertetett, kimaradt az egyoldalú elszakadás elítélése, a nyílt kérdésekről való párbeszéd sürgetése, akárcsak az a kezdeményezés, hogy erről a témáról folytatni kell a vitát a világszervezetben. Bekerült viszont az, hogy az Európai Unió a térség békéjének és biztonságának érdekében kész elősegíteni a felek közötti párbeszédet. Aki olvasta a rövid szöveget, tudja, hogy annak az égvilágosan semmi köze sincs mindahhoz, amire a szerbiai diplomácia esküdött az utóbbi másfél hónapban. A hágai törvényszék ülésének élő televíziós közvetítése és az ENSZ-közgyűlés ülésének helyszíni közvetítése között időben megtett több százezer diplomáciai kilométer, amelyeket az államfő különkövetei, és maga a külügyminiszter rótt le azzal a céllal, hogy megnyerje az ENSZ-tagállamok támogatását, hiábavalónak bizonyult. Mindezt lesöpörte Boris Tadić és Catherine Ashton brüsszeli vacsorája. Azt megelőzően pedig a külügyminiszter jelentése, mely szerint a tagországok többségének megnyerése lehetetlen misszió.
Kiderült, hogy az európai út és a koszovói kérdés rendezése, amelyről nemcsak Belgrádban mondták, hogy párhuzamos vágányon haladnak, metszette egymást. Keresztezte egymást a két pálya és egy útra került. Nyilván Belgrádban sem hitték, hogy Szerbia uniós tagjelölt lehet ennyire rendezetlen koszovói problémával. Erre a kereszteződésre nyilván előbb is sor került volna, ha az Unióban nem kellett volna egyeztetni a kisebbségi problémák miatt Romániával, Spanyolországgal, Szlovákiával, Görögországgal és Ciprussal. Miután azonban ez megtörtént, és miután a Huszonhetekben is tisztázódott, hogy csakis egységes álláspont kialakításával járulhatnak hozzá a Nyugat-Balkán integrációs törekvéseihez, Szerbiának nem maradt más választása, el kellett fogadnia az új realitást. Mert az alternatíva a teljes elszigetelődés, illetve az Oroszországról, Kínáról és Isten tudja, milyen politikai mecénásról való álmodozás lett volna. Így viszont a jelek szerint – több uniós miniszter nyilatkozata is erre utal – rövid időn belül számíthatunk az uniós tagjelölt státusra. Az államfő pragmatikus döntését bizonyára megkönnyítette az is, hogy legerősebb ellenfele, a Haladás Párt vezetője is uniós párti politikát hirdet. Így a hónapok óta ismételgetett rendkívüli választások újabb követelése – úgy látszik – nem rejt magában nagy veszélyt. Egyelőre.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >