Ma Benedek, Bence, Miklós névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (66.)
A liba (fél)igaz története
Sáfrány Ferenc
Ülök a kedvenc kocsmámban, és mélyreható eszmefuttatást végzünk néhány újdonsült bennszülött barátommal az élet egyéb dimenzióit illetőleg, amikor megérkezik Balázs. A teraszon napernyők alatt megbújva a szitálni készülő kora őszi eső elől kerestünk menedéket. Amikor a Törökkanizsáról származó haverom megjelent, és asztalunkhoz szólt, tudtam, hogy lőttek a mi megkezdett és meghitt beszélgetésünknek, de mit tehet ilyenkor az ember?
Ők az alkalmat kihasználva leléptek, én maradtam Balázzsal, és ekkor már áthívtam asztalomhoz, ne kiabáljunk egymásnak, mint valami ágrólszakadt balkániak az anyaország meghitt nyugalmában. Együtt jártunk egyetemre Szabadkán, és ez mindig visszatérő téma. Én nyögve tettem le a matekvizsgákat és ez neki határtalan örömet szerez még harmincnégy év után is. Ezt mindig az orrom alá dörgöli. Na meg a kinek milyen autója volt akkoriban, szintén agyonrágott csont. Ma azonban, egy-két pohár vörösbor után, amíg az asszony a fodrásznál teszi fontos dolgát, Balázs elmesélt egy katonatörténetet. Tudom, hogy ha ezt most, azonnal le nem írom, örökre elvész a feledékenység mindent átitató útvesztőiben. Pedig a történet, szerintem, megér egy sanda próbálkozást.
1979/80-at írunk. Balázs katonának megy. Šibenikben köt ki, mint távírász, vagy mi a nyavalya, és onnan Vis szigetére vezénylik. Nem tengerész, hanem szárazföldi alakulat, a tengeren. Ez se rossz.
Majd amikor lebukik, mint fotóművész, hogy civilben a strandon, főleg a keletnémet csajokat kergeti, büntető egységbe átvezénylik egy majdnem lakatlan szigetre, a Kornat-szigetcsoport környékén. Életemben nem hallottam még erről a szigetről, ezért ideje volt ezt is megtanulni. Žirje a neve. Eddig a történet elég lapos és szóra sem érdemes, de a svédcsavar most következik. Balázs, akinek a kereszt neve nem Balázs, hanem egészen más, de nem fogom most itt elárulni, belemelegedett a mesélésbe.
A büntetőegységben szinte állandóan civil ruhában voltak. A szigeten jóformán rajtuk kívül senki, néhány őskövület, helyi szigetlakó dalmát, egy kocsma, egy bolt, na meg a zászlós, mint a legfőbb főparancsnok, aki minden kedden hajóval jön, és csütörtökön már távozik is a szárazföldre, ahonnan érkezett. Balázsnak hivatalosan szeptembertől január első néhány napjáig kellett itt vezekelnie, minden el- és el nem követett bűnéért. A zászlós volt élet és „halál” ura egy személyben. De volt neki két gúnárja. A történet lényegében itt kezdődik. Mintha Kusturica rendezte volna.
Balázs szilveszterre haza szeretne menni. Ki nem? Tálalja óhaját a zászlósnak, aki kicsit tovább gondolkozva, mint szokása, felpörgeti az adrenalint, majd előáll egy kompromisszumos javaslattal.
„Elengedlek szabadságra, ha hozol nekem egy tojó libát, élve, amikor visszajössz. Ha nem, akkor itt foglak még egy hónapra, a szigeten, büntetésből.” Take it, or leave it. Balázs komoly gondban, de belemegy az alkuba, majd csak lesz valahogy. Messze van még a visszajövetel, haza se indult el. Belecsap a zászlós tenyerébe, és repülővel közelíti meg a bácskai síkságot. Megfeledkezik a libáról, mert várja a barátnője. Édesanyja, akinek gondjára bízza a különös jószág beszerzését, teszi a dolgát, mint minden rendes anya, kinek a fia éppen katona, valahol a távolban.
Elérkezett a visszautazás napja. A liba egy hatalmas utazótáskába „csomagolva”, lábai és szárnya összekötözve, ahogy ilyenkor illik. Víz és kukorica kellő mennyiségben mellékelve. Irány a vonat. Vissza nem lehet már repülni, főleg libával a puttonyban. Vinkovcin négy órás várakozás. Balázs betér egy moziba, libástól, hogy az időt agyonüsse. A sötétben kinyitja a táska egy részét, ahol a liba kidugja hosszú hófehér nyakát, és belegágog örömében a nagy sötétbe. Mindenki körülnéz, mi az a szokatlan, de valahogy megússzák a kalandot.
Vonaton hosszú az út. Balázs tömi a libát, itatja. Végre megérkeznek Šibenikbe, ahol a csomagot beadja egy csomagmegőrzőbe, amíg a hajóra vár. A mozgó csomag a frászt hozza rá az ott dolgozó emberekre, de Balázs kivágja magát. Így is négyórás hajóút vár még rájuk egy lélekvesztőben, hatalmas hullámokkal a tengeren. A liba taccsra teszi a bendőjébe tömött kukoricát, és a végén megérkezik a szigetre. Balázs komoly gondban. Átadja a csomagot a zászlósnak, de a liba nem tud talpra állni. Alig él szegény.
Két nap általános bizonytalanság. Ólomlábakon se múlik az idő. Majd az egyik reggel, Balázs arra lesz figyelmes, hogy jön a zászlós a kaszárnya udvaron, mögötte két gúnárral és az ő tojójával. Él a jószág, de még mennyire. Az egyik gúnár már próbálkozna is. Ekkor megnyugszik. Csak nem kell neki még egy hónapot a hazáért szolgálni. Megteszi helyette a liba.
Én meg még mindig mosolygok, ha nem hahotázok, amikor eszembe jut Balázs, a liba, meg ahogyan ők ketten kinézhettek. Ezt látni kellene, de bízom az olvasók fantáziájában. A bánáti liba tengerre megy… „nyaralni”, mert egy őrült zászlósnak van két gúnárja a kaszárnyában.
Balkánnal kapcsolatosan minden opció lehetséges, csak a tojó érkezzen meg épségben. Az óta a szigetet ellepték a bánáti libák. Aki nem hiszi, járjon utána.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin csapdát állított Trumpnak
Az Economist vezércikke szerint Putyin csapdát állított Trumpnak és arról próbálja meggyőzni, hogy Ukrajna csupán mellékes >
Magyarország rohamléptekkel halad Oroszország felé
A bírálók szerint a Pride betiltása a fasizmust idézi, egyben újabb lépés Putyin modellje felé. Ám >
A magyar bírók harcolnak az igazságszolgáltatás függetlenségéért
„A jogállamiság Magyarországon az igazságszolgáltatás vonatkozásában már nem létezik, mert megszüntették a szervezeti függetlenségét, de még >
Németországban létrejön a radikális közép
Az adósságfék kiiktatásával esély nyílik a fősodor politikájának megújítására. Ezt fejti a Guardian szerkesztőségi állásfoglalása, kiemelve, >
A félelem szerb királya meztelen
Hatalmas nyomás alá került Vučić birodalma, ezzel párhuzamosan terjed a remény és a bizakodás a Balkánon, >
Orbán betiltotta a Pride-ot, miközben növekszik kihívója népszerűsége
A szervezők viszont arra figyelmeztetnek, hogy Orbán illiberális rezsimje csúszós talajra kerülhet – erre hívta fel >
Egy szót sem kell elhinni abból, amit a Trump-Putyin beszélgetésről mondanak
Thomas Friedman egy szót sem hisz el abból, amit Trump és Putyin a tegnapi, két és >
Neue Zürcher Zeitung: A szerb diákoknak újjá kell szerveznie magukat
Békés tiltakozásukkal a szerb diákok egy egész országot mozgósítottak, ám most már újjá kell szervezniük magukat, >
Süddeutsche Zeitung: Vučić nem érdemli meg, hogy a Nyugat tovább támogassa
A belgrádi tömegtüntetések igazi állami válság tünetei, a kormány kudarcot vallott, Vučić nem érdemli meg, hogy >
Vége a mézesheteknek Trump számára
Az elnök minden téves lépése zűrzavart és feszültséget eredményez – hangsúlyozza a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. >
Hangosak – és az EU-nál süket fülekre találnak
Csodálkozni nem lehet rajta, mivel évek óta udvarol a szerb elnöknek. Tétlenül nézte, amint az tekintélyuralmat >
Két beszéd
Bár Orbán sok évtizedes, a „haza nem lehet ellenzékben” mondását Magyar Péter akképp változtatta meg, hogy >