Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Naplójegyzetek az Autonómiából
Beszélgetések a Vajdasági Párt megalakításáról. Vajdaságot azok akarják berendezni, akik számára csak földrajzi fogalomként létezik.
Augusztus 10-11., péntek, szombat
Ám létezik valami, amit úgy nevezhetnénk, hogy kulturális identitás. A számos kultúra együttélése ezen a tájon olyan kulturális értékeket hordott ki az idők folyamán, mint a mértékletesség, a különbözőségek elismerésének képessége, a vallási és nemzeti tudat diszkrét ápolása, a lényeg keresése a formális megoldások helyett, és egy olyan melankolikus gondolkodásmód kialakulása, amely az emberben a saját kételyeit tudatosítja, egyben pedig távol tartja mindenféle kollektív szenvedélytől és szellemi abszolutizmustól.
Ha ezek az értékek valóban léteznek, úgy politikai autonómiával kell őket megvédeni – függetlenül attól, hogy ennek megvannak a jogi és történelmi alapjai is.
Augusztus 12., vasárnap
Mindig is érdekelt, kik lehetnék azok, akik egy esetleges széteséskor arra is képesek lennének, hogy lecsukassák vagy megöljék politikai ellenfeleiket. Kik azok a látszólag jóakaratú, társaságkedvelő, pedáns és visszahúzódó emberek? És itt vannak, önként jelentkeznek. Hosszú leveleket írnak a szerkesztőségeknek, kiabálnak a mítingeken. A szabadságtól megrészegülve kiteregetik kártyáikat: az agresszivitást és a gondolat szánalmas hulladékait.
Augusztus 13., hétfő
Egy nap Popovicán, újság és telefon nélkül. Milyen kéjes élvezet egyedül lenni, szalmakalapban sétálni az erdőben. Teát inni. Átsiklani tekintetünkkel a városon és az azt övező politikai szenvedélyeken. Van-e még élet az elefántcsonttoronyban?
Augusztus 14., kedd
A demokrácia egyik lehetséges rossz formája, amit a kommunistákból és a szocialista szövetségből alakult új párt-kartell demonstrál. Tetteikben máris tetten érhető a hatályban levő alkotmány és a törvények tiszteletben tartására való felkészületlenség, s vele együtt a társadalmi vagyonhoz, a régi párttagsághoz való ragaszkodás, az állami funkciónak a pártérdekek propagálására való felhasználása, a nagy példányszámú újságok és a televízió kisajátítása, az ellenzék iránti tolerancia hiánya, a politikai ellenfelekkel szembeni inkorrekt magatartás. Az Ante Marković elleni támadások a patriotizmusuk, a lojalitásuk és felajzott nemzeti érzéseik rituális hulladékai. A szövetségi kormány programjának ún. tudományos közgazdaságtani bírálata – amelyet a Szerb Képviselőházban néhány nappal ezelőtt Stanko Radmilović fejtett ki – nem takarhatja el azt a tényt, hogy mindezek mögött a dolgok mögött presztízskérdés, és annak az embernek a teljes diszkreditálására való törekvés húzódik meg, akinek sikerei veszélyesen megingatták az előre „felkent vezérek” pozícióját. Ezt szajkózza a politikusok és újságírók egész hada is. Annak idején Stendhal úgy vélte, hogy Napóleon saját hatalmi törekvései miatt veszítette el Franciaországot. A totalitarizmus vágyától fűtött politikusokra az efféle tanulságok nem érvényesek.
Augusztus 15., szerda
Vita a sajtószabadságról. Arról beszélek, hogy a sajtó ellenőrzése eddig nem szúrt szemet. Most azonban, hogy a Párt hatalmának napjai meg vannak számlálva, amikor át kellett esnie az első szabad (vajon tényleg szabad?) választások tisztítótüzén (vagy netán poklán?), amikor az eddigi pártstruktúrák összeomlanak, az elemek pedig viszályokba keverednek – egyszeriben kiderül, hogy az épület minden eresztékében recseg-ropog, és nem akad megbízható ember, aki a lyukakat betömje. Más fegyvert kell keresni a cél eléréséhez. Így jutottunk el a Tartományi Képviselőház példa nélküli merev és demokráciát mellőző határozatához, amelyben a sajtónak előírja a munkafeladatait, a Végrehajtó Tanácsot pedig megteszi főinkvizítornak: minden „ügy és feladat” fölött határtalan felügyeletet gyakoroló szervnek.
Már el is feledkeztem róla, mikor volt ennyire nyíltan megmutatkozó cenzúrával dolgunk. Erről beszél Várady Tibor, Dejan Janča, Petko Vojnić-Purčar. Egyetértünk abban, hogy a köztársasági alkotmány azon rendelkezése, hogy a sajtó szabad, nem elégíti ki a követelményeket, és ki kell egészíteni a cenzúra eltörléséről szóló nyilatkozattal.
Augusztus 16., csütörtök
Új könyv. Torqueville: A demokrácia Amerikában. Mesélik, hogy Torqueville gyalogszerrel járta be az Egyesült Államokat csakúgy, mint Petőfi Magyarországot. Vajon csak így tudatosulhat, hogy: „Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék”.
Augusztus 17., péntek
Főcím az újságban: Knin fegyverben? Hallom a repülőgépek zúgását. Egykoron kongresszusaink, választásaink és a „népakarat" irracionalizmusának tárgyai. Most a mitikusra felhangolt, az állig felfegyverzett racionális emberé. Ma, amikor mindenki indíthat újságot, és kiadhat könyvet, privát vállalatot és pártot alakíthat, azok, akik évtizedeken át hallgattak, most felkelést akarnak. A nemzetségben, törzsben és nemzetben való gondolkodás közepette a polgárosodásról szóló elmélet a fantázia birodalmába tartozik. Az a politika, amely az emberek primitívségére épít maga is primitív eszközöket használ.
A holnap azt súgja nekem: ha ez a mai világ szétesik, azt nem dübörgés, hanem nyüszítés kíséri. Nyüszítés a ostobaság és a gonosz erők miatt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >