2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Fordulat

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Fordulat
Kérdés (Jewelfly rajza)

Erőltetetten, műmosolyogva csengett le a parlament és a nemzeti televízió épülete megrohamozásának 10-ik évfordulója. Úgy mondta mindenki a rá szabott szerepet, hogy közben már a másnapi teendők jártak a fejében. Nem volt ínyére való az évfordulózás a vesztesnek és a győztesnek sem. Ha egyáltalán van vesztese és győztese 2000. október 5-ének. Mert a vesztesek a győztesekkel együtt élvezik a hasznát, a győztesek közül pedig sokan a vesztesek közé keveredtek. Szóval nem volt minek örülni, mert a folyamat még tart. Semmi sem tisztult le, de talán a távlatok már nem annyira homályosak.

Nyilván a véletlen hozta, hogy egybeesett a koszovói válságrendezés végső szakaszának a kezdete és a 10. évforduló. Minden esetre jó alkalom volt arra, hogy az államfő óvatosan ugyan, de új lapot nyisson a külpolitikában. Akinek van türelme odafigyelni a szerbiai diplomácia vergődésére, észrevehette, hogy eltűnt világutazó külügyminiszterünk. Vannak, akik legutóbb az ENSZ székháza körül látták, sötétkék Armani-öltönyben és piros nyakkendőben, de olyanok is akadnak, akik esküdnek rá, hogy ott volt az uniós külügyi főmegbízott és a szerbiai elnök brüsszeli találkozóján is, ahol a Koszovó-határozat tervezetét módosították az Unió szájíze szerint. Állítólag akkor már a szavát sem lehetett venni, és mintha nyakkendője is szorította volna kissé, mert, magáról megfeledkezve, többször is meg akarta lazítani. Tény, hogy Vuk Jeremić, aki a „ha választani kell Koszovó és az Európa Unió között, akkor az Koszovó lesz” – politika előretolt, perszonifikált helyőrsége volt, eltűnt, elnyelte a levegő valahol a kontinensek között az itteni igazság terjesztésének hazafias feladatvégzése közben. A politika mindenkori irányítói ezt lakonikusan úgy mondanák: ennek az áldozata lett. Ez esetben annak a Koszovó-politikának, amelyet a milosevići háborúk után Vojislav Koštunica fogalmazott meg, és amelyet, egy kissé stilizálva, kék mezőben, sárga csillagokkal díszítve kínált a mostani kormány Jeremić külügyminiszter bódéjának polcán. És miután nem kelt el, a portékával együtt tűnt el a stand mellől az árus is. Az új Koszovó-politikát most már Tadić elnök hirdette meg, és ő is vette kezébe irányítását. Nem mintha eddig másképpen lett volna, de most kiállt mellette elnöki tekintélyével és a közvetlen választáson szerzett mandátumával, népszerűségével, szavának súlyával. Ez az az új lap, amelyet Brüsszelben nyitott meg az uniós külügyminiszterrel, és amelyet most, az októberi események évfordulója kínálta lehetőséggel élve népével is megosztott. Annyira, amennyire kell. A részletek az előttünk álló hónapokban esedékesek. Az, amit megosztott velünk, arra vall, hogy a mítoszokat és az érzelmeket a valóság és az értelem váltja fel. Nem lehetünk az Európa Unió tagja, ha oda újabb konfliktusokat vinnénk be – mondta az elnök. Azt is mondta: Szerbia nem lehet egy kérdés, a koszovói kérdés országa. Ezt is tudtuk. Jó, hogy az ország első embere elérkezettnek látja az időt arra, hogy ezt megossza népével. Az is jó, hogy egyfajta konszenzus kezd kialakulni ebben a kérdésben. Hogy az új szerb pátriárka beiktatási ünnepségén toleráns, megbékélő szavak hangzottak el. Istennek hála.

Mert a politika módosulásával az Unióba vezető úton levő akadályt mozdítottuk meg. Reménykeltően. A politikai riválisok hallgatásából ítélve – menni fog. Noha, akárcsak 2000. október 5-e után, most sem kell forradalomra számítani. A mindenkori hatalmi politika nem szereti a hirtelen változásokat, fordulatokat. Úgy kell eljutni az egyik érveléstől annak ellenkezőjéhez, hogy a folytonosság és a következetesség látszatát keltsék. Ezért nem váltották le a vereséget szenvedett Koszovó-politika lelkes hirdető titánját, az ifjú külügyminisztert.

2010. október 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Tovább

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Tovább

Anti-Orbán jelenségnek…

… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >

Tovább

Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás

Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban  Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >

Tovább

A remény mint drog

Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >

Tovább