Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (75.)
A majom története
Sáfrány Ferenc
„Én vállalom, hogy fejüket beállítom, ahogyan kell.”
(T. Mann)
Van nekem egy majmom. Műanyagból készült mesteri figura, kész „remekmű” lehetne, ha nem lenne giccs a javából. De számomra szimbólum értéke van, amelynek feladata, hogy állandóan figyelmeztessen, mint egy világítótorony a szirtes tengeren az eltévedt hajósokat, ha netalán még én is megfeledkeznék tökéletlenségemről. Az irodámban lévő számítógép képernyőjének tetejéről néz velem farkasszemet, ahova évekkel ezelőtt leültettem. „Figyelmeztess csak az élet minden percében!” – szóltam neki oda hangosan, mivel így már régen vertek át. Kezdtem elhinni, hogy valamit tanultam az eddigiek folyamán. Tévedtem.
Szélmalomharcot vívok, magányos remeteként a mindent átszövő és mérgező manipuláció ellen, már vagy harminc éve. Tudatosan. Előtte ezt ösztönösen tettem, vagy inkább intuitív? Ez olyan tudományosan hangzik. Megismerkedtem személyesen a Szellemmel, aki megírta a Lélek halászok című remekművét, és én olyan boldog voltam, amíg e könyvet megszállottként tanulmányoztam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Diákjaim egész hada ismerkedett e fogalom rendkívüli fontosságának minden árnyalatával, hogy időben felkészülhessen a „keresztes háború” sajátos megvívására, ha nem akarja az agymosottak népes táborát tovább szaporítani.
Eddig a bevezető. Most jön a tárgyalás.
A moziban az Oroszlánkirály megy. Mese habbal, gyerekeknek és felnőtteknek, egyaránt. Régen történt, de igaz. Az egyik álom gyáros, a leghíresebbek közül, a pocsolya túloldaláról, ahol az agymosást a tökély szintjére fejlesztették már, minden évben, valahol Karácsony táján, piacra dob egy szívfacsaró történetet, melyet gyerekeknek szán, hisz tudja, hogy a gyerekeken keresztül, még időben elkezdve, ördögi fondorlatait busásan megfizettetheti egy egész életen át. A szülőkkel. Majd a felnőtt gyerekekkel és ez így megy a „végtelenségig”, amíg a mese egyszer véget nem ér. Közeledünk a végéhez, rohamosan, de még tart a mese. Hogy éltek-e, haltak-e, boldogan? Az nem fog kiderülni.
Az én gyerekeim is moziba mennek a kis unokatestvérükkel, meg az édesanyjukkal. Teljes az izgalom, szinte pánikszerű. Már minden „csövön” a történet és „életre kelt” figurái köszönnek vissza. Nagydobra verve, hogy melyik gyors étteremlánc várja szeretettel és menüvel a fiatalok világméretű hadát, mellékelve számukra kedvenc állat figuráikat, melyeket másfél órán át, csodálhattak a széles mozivásznon keresztül rohangálni, hol pityeregve, hol zokogva, hol örömkönnyeket hullatva. Tény, mindenki sírt. Főleg azok, akik még aznap este nem kerülhettek sorba az étteremlánc pultjánál.
Hétfőn, valamikor délelőtti órákban megcsörren a telefonom. Legváratlanabbul! Alig kaptam levegőt. „Te viszed ma a gyerekeket ebédelni a megfelelő helyre, ahol az ebéddel együtt végre megkapják a várva várt ajándékokat. Vitának itt helye nincs. Én vittem őket moziba, most meg már úton vagyok (akárhova, mondom én).” – hallottam feleségem Napóleonra emlékeztető érces és választ sem váró parancsszavait a vonal másik végéről. Majd kattintás. A vonal megszakítva. A lecke feladva. Oldd meg, ha tudod! Ha akkor nem kaptam agyvérzést, remélem, még sokáig elkerül ez a legszörnyűbb nyavalyák egyike, ami rám leselkedik.
A gyerekeket összeszedtem. Vidáman jópofát vágtam és elindultunk ebédelni. Még az esős hétfő koradélután is komoly sorok kígyóztak előttünk, mire sorba kerültünk. Azt az izgalmat! Ha nem látom, nem is hiszem el. A gyerekek legnagyobb gondja, melyik állatfigurát kérjék a menü mellé, szívfacsaró volt még számomra is. A döntésképtelenség általános emberi tragédiája most saját gyerekeimen köszön vissza, még idő előtt, az unokatestvérüké szintén. Ezt akarták elérni a láthatatlan szörnyű erők, és elérték. Nem érdekelte őket egy percig sem, hogy mit esznek, mi van a tálcán, csak melyik figurát választják, mert ez az igazi gond. De csak sikerült. Választottak.
„Én a majmot kérem!” – harsant a hangom, talán hangosabban is a kelleténél.
„Önnek nem jár, uram, hisz nem rendelt hozzá menüt” – jött a kisasszony magabiztos válasza, mint derült égből a villámcsapás.
„Én a majmot kérem, menü nélkül!” – szóltam még hangosabban, és ekkor már mindenki felkapta a fejét, hisz valami történik…
„Uram, nyugodjon meg. Önnek nem jár…” – próbálkozott a kisasszony.
„Főnök!” – ordítottam, ahogy a számon kifért. És ekkor valahonnan előkerült a labirintusból egy megszeppent arc. Béla. A főnök. Ismertük egymást.
„Én a majmot kérem!” – ismételtem meg halkabban óhajom.
„Kisasszony, azonnal adja oda neki a majmot!” – jött a rendkívül gyors válasz Bélától, aki közben sietve érkezett a tett színhelyére, mint valami felmentő sereg, és már fülig ért a szája, amikor felismert.
„Az úrnak jár a majom.” – tette hozzá Béla nyomatékosan, miközben kezet fogott velem és a kisasszony reszkető hangján kért elnézést, miközben átadta a „jószágot”. Szegény nem értett a komoly színjátékból semmit, de talán ez a szerencséje.
A gyerekek az ételből jóformán semmit sem ettek meg. De nem csak ez enyéim. Ahogy elnéztem, fél éhező világot azon a héten jóllakathatta volna a fogyasztói társadalom, ha akarja. De nem akarja. Ma sem.
Távozva az étteremből, ahol hirtelen lecsitultak a kedélyek, én boldogan szorongattam a majmom.
Kis győzelem is győzelem. Dicsértem meg magam, majd, mint egy ereklyét helyeztem el a szerencsétlent oda, ahol állandóan láthatom. Néha még mostanság is elbeszélgetünk. Ő csak nagy szemeivel néz rám, hangot nem ad, de gondolni gondol-e valamit? Nem tudom.
Kommentek
Talán ha jövőre sikerül meglátogatnom testvéremet, kinn Amerikában, és jómagam is szerzek hús vér tapasztalatokat, akkor majd újra előhozom ezt a témát. A metafórát meg persze értem, és majd remélem hónapokon belül akár már meg is tapasztalhatom a dolgokat úgy agogy vannak. Addig meg csak annyit tudok mondani, hogy maradok itt, álmodozások közepette. :-)
Feri ha majd egyszer Szabadkára látogatsz, vagy erre jársz január elején, akkor ajánlom, hogy látogass el a Városi Múzeumba, mert a Filmek és a Portré témakörében lesz egy rövidke előadásom. A dátum, hogy pontosan januárban mikor lesz az még kérdés, de majd küldök meghívót. :=)
Üdv,
Gábor
Persze, hogy az amiről írsz, mind állja a maga helyét, és a csőrös kamionnal utazzátok is végig a 66-os utat, meg magam is ismerek olyanokat, akik egész jól érzik magukat a "pocsolya" (metafora)túl oldalán, de itt nem erről van szó, és nem is a totalitárius rendszerekben alkalmazott agymosásról, hanem a bort iszom, vizet prédikálok témákról. Van Amerikának rengeteg pozitívuma, de éppen ezért lóg ki a "lóláb"... Tapasztalataim alapján én továbbra is úgy gondolom, neked nem tetszene az amerikai életforma... De ismerd meg, ennek csak ez a megoldása. A film világa, az álmok világa és ez hozzád valóban közel áll. Tapostam én azokon a "csillagokon", de nem kápráztattak el...
Apai ágról nővérem (féltestvér) kinn él férjével, nekik megfelel. Elégedettek. Lehet, hogy megy az agymosás, de inkább ott mosatom mint Észak Koreában, vagy Kínában. Nem akarom pártolni Amerikát, de a kultúrájukat becsülöm, szeretem. Zene, filmek, történelmi jellemfejlődés Nem is az a baj, hogy az emberek lepocsolyázzák, meg túlmisztifikálják a dolgokat, hanem olykor elfeledjük, hogy azért Amerika nem csak a csúnya kapitalista, vérszívű agymosó, terrorgépezet. Johnny Cash, Frank Sinatra, Willie Nelson, Roy Orbison, Hank Williams, hogy csak párat említsek legkedvesebb zenészeim közül. Ott az a közel 2500 emberke akinek csillag van a neve körül azon a bizonyos sétányon. Nem szentek az tény, de nem kell csak az árny oldalát nézni, mert biztos még ennek a kis szaros pocsolyának is van olyan része ami még nem rohad?. :-) Nem akarok neveket sorolni, érveket, világháborúkat ahol kihúzták az öreg kontinenst a rothadó pocsolyából, csak kicsit szeretném ha már elmúlna ez az USA undor. Most nem konkrétan rád gondolok Feri, hanem in general a világ nagy részére. Az emberek felejtenek, de amikor meg bombák robbannak, emberek százai halnak meg karikatúrák miatt hátilag készített detonátoroktól akkor én is elgondolkodom, hogy most akkor miért is van joga a terroristáknak még akkor is ha már bizonyítottan öltek?.
Lehet, hogy semmiben sincs igazam, a sok film, sorozat (24, Elnök Emberei) kimosta már teljesen az agyamat, vagy már csak jómagam, és Ervin barátom álma, hogy egy csőrös kamionnal átszeljük a 66-os utat közben Johnny Cash ? I've benn everywhere balladáját hallgatva?
Baráti és mélységes tisztelettel, de most ez így kikívánkozott.
Gábor
Gábor,
Nem hiszem, ahogy ismerlek, te szívesen élnél ott. Csak azt hiszed, amíg nem látod, amíg nem élsz ott. Az tény, el kell menni oda is, meg kell ismerni, magam is ezt tettem, van ott látni való éppen elég, de ott élni? Azt már nem! Az agymosás olyan szintje, mely azt a világot mozgatja, nevezhetjük akár üzletnek is, köszönöm, nem kérem. De járj utána, magad, és megbeszéljük utána.
Boldog névnapot Feri!
Élnék én a pocsolya túloldalán, bármikor.
Most akkor ez, hogy van? I am confused vagyok én itten! Olvasom útleírásaidat, élményeidet, és oly szépen regélsz a sávok és csillagok országáról is, itt meg lepocsolyázod?! Hogy is van ez?
Szerintem ez inkább üzlet, mint agymosás. Akinek nem kell, majd nem veszi meg. Gyerekként nekem is érdekes volt, de mostmár... Azért egy John Wayne figurával megdobhatna valaki.
Tisztelettel, és nem bántó szándékkal,
Gábor
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >