Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Oszolj!
Öreg Dezső
– De mi lesz azzal a hordó pálinkával, amelyet a fiúk kikísérésére tettem félre?
– Lehetővé tesszük az önkéntes szolgálatot.
Kérdés és válasz a szerbiai parlamentben. A kérdést a jobboldali ellenzék egyik vezetője tette fel, a választ a hadügyminiszter adta. Ennyibe bele is férne mindaz, ami a témáról elhangzott a nemzetgyűlésben, és még az is, ami a hivatásos szerb katonaság létrehozása kapcsán felmerülhet, akár a parlamenten kívül is. Hogy a hadseregben való szolgálat sokak számára még mindig a férfiasság bizonyítéka, az életre nyíló kapu, a felnőttkor kezdetének bizonyítványa, öröm, büszkeség, patriotizmus, hősiesség, önbizalom, hit, biztonság. Felemelő feladat, amelynek elvégzése nélkül nem ember az ember. A másik Szerbia viszont azt vallja, hogy a század második évtizedét már hivatásos hadsereggel kell kezdeni, mert az jóval kisebb létszámú, sokkal hatékonyabb, célszerűbb, kezelhetőbb, európaibb, ha úgy tetszik, világibb, humánusabb a sorkatonaságnál.
A politikai erőviszonyok és az itteni politikusok modorának ismeretében bátran állíthatjuk, hogy január elsejétől Szerbiának is hivatásos hadserege lesz. Aki szolgálni akar, szolgálhat három hónapig. Ezt az időt beszámítják a munkakorba, és a leszerelés után előnyt élvez, ha állami intézményben helyezkedik el. Az állomány összlétszáma 36 ezer fő körül lesz, ami az összlakosság mintegy fél százalékát teszi ki.
Ezzel nem ér véget a reform, amely már évek óta tart. Jövőre és 2012-ben még néhány komoly változás esedékes, amelyek után – a szakértők szerint – az ország gazdaságához méretezett optimális számúra csökken a haderő.
Pompás – mondják azok, akik már régen megvetik a harci játékokat, és elutasítják az erőszakot. A Švejkeket felválthatják a Rambók. Aki kedveli, művelheti. Jó – mondják az európai értékeket vallók. Alkalmazkodunk a 21-ik század mércéihez, figyelembe vesszük az egyén jogait, az ország lehetőségeit, érdekeit, és esélyt adunk a munkanélküliek egy csoportjának arra, hogy a társadalom hasznos tagjává váljon. Hazaárulás, a nemzeti érdekek fölrúgása, évszázados hagyományok elvetése, a nemzet szellemének letörése, a világháborúkat nyert szerbség büszkeségébe és érdemeibe döfött szurony – vádolnak azok, akik a Szerbiában jobboldali értékeknek mondott politikai eszmék hirdetésével képviselik a nemzet csaknem felét a parlamentben. Sokan vannak, szerencsére nincsenek elegen. De elég hangosak ahhoz, hogy népszavazást követeljenek. Nemcsak arról, hogy hivatásos legyen-e a hadsereg, hanem a NATO-tagságról is.
Csomagban. Közben folyamatosan uszítva az Észak-atlanti Szerződés Szervezete elleni amúgy is ingerült hangulatot. Tizenegy évvel a NATO-légicsapások után Szerbiában még mindig az érzelmek döntenek ebben a kérdésben. Az, hogy a Nyugat-Balkán egyben belenyúlik Közép-Kelet-Európába, hogy nemcsak Vajdaság pályázik a Duna menti regionális együttműködés kínálta előnyökre, hogy a NATO-tagság elérhetőbbé tenné az uniós tagságot, hogy a Koszovóról szóló küszöbönálló tárgyalások is könnyebbek lennének a NATO-tagság bizonyossá tételével, hogy mindez gazdasági és biztonsági előnyökkel járna, oldaná a feszültséget a térségben, tehát mindez vereséget szenvedne egy népszavazáson a „mi utáljuk a NATO-t” jelszóval szemben.
Tudják ezt azok, akik a hivatásos hadsereg létrehozásán dolgoznak. Azzal is tisztában vannak, hogy most nem szabad összekeverni a díszlépést. Hogy az euroatlanti integrálódás valóban atlantit is jelent. Hogy jövő ilyenkor a tagjelölt státuson csúszhat meg a lépés. Tudják azt is, hogy nem a szavak, hanem a tettek döntenek majd Brüsszelben mindkét központban, az EU és a NATO székhelyén is. Ezért van most az ideje a hivatásos hadsereg bevezetésének, és ezért korai még a NATO-csatlakozásról való népszavazás. Majd annak is eljön az ideje. Ha egyáltalán szükség lesz a demokratikus vélemény-nyilvánítás ilyen formájára. Amellyel oly sokszor, és oly alattomosan élt vissza a 90-es években a nemzeti zászlót bontó, sorkatonákkal és szabadcsapatokkal háborúk sorát vesztő rendszer.
Kommentek
Ha lehetne válalsztani akkor én inkább a svájci model mellett döntenék, de ki kérdez engem?
Amúgy meg egyébként is a korlátozott szuverenitás időszakában élünk, a világ csendőrei bármikor megszórhatnak bennünnket egy kis motyóval, mint ahogy azt egyébként tették is, ami azt a kérdést teszi fel, hogy szükség van-e és milyen mennyiségben egy olyan siserehadra aki ha kell halni nem mer.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Magyarország sorsa, jövője: moralisták kontra realisták
Nálunk nem volt „hosszú kések éjszakája”, a régi ellenzék, bár valóban a rezsim sokféle szemétkedése közepette, >
Vučićnak le kell mondania
A Süddeutsche Zeitung belgrádi tudósítója egyértelműnek tartja, hogy le kellene mondania a szerb elnöknek, miután kiderült: >
Putyin csapdát állított Trumpnak
Az Economist vezércikke szerint Putyin csapdát állított Trumpnak és arról próbálja meggyőzni, hogy Ukrajna csupán mellékes >
Magyarország rohamléptekkel halad Oroszország felé
A bírálók szerint a Pride betiltása a fasizmust idézi, egyben újabb lépés Putyin modellje felé. Ám >
A magyar bírók harcolnak az igazságszolgáltatás függetlenségéért
„A jogállamiság Magyarországon az igazságszolgáltatás vonatkozásában már nem létezik, mert megszüntették a szervezeti függetlenségét, de még >
Németországban létrejön a radikális közép
Az adósságfék kiiktatásával esély nyílik a fősodor politikájának megújítására. Ezt fejti a Guardian szerkesztőségi állásfoglalása, kiemelve, >
A félelem szerb királya meztelen
Hatalmas nyomás alá került Vučić birodalma, ezzel párhuzamosan terjed a remény és a bizakodás a Balkánon, >
Orbán betiltotta a Pride-ot, miközben növekszik kihívója népszerűsége
A szervezők viszont arra figyelmeztetnek, hogy Orbán illiberális rezsimje csúszós talajra kerülhet – erre hívta fel >
Egy szót sem kell elhinni abból, amit a Trump-Putyin beszélgetésről mondanak
Thomas Friedman egy szót sem hisz el abból, amit Trump és Putyin a tegnapi, két és >
Neue Zürcher Zeitung: A szerb diákoknak újjá kell szerveznie magukat
Békés tiltakozásukkal a szerb diákok egy egész országot mozgósítottak, ám most már újjá kell szervezniük magukat, >
Süddeutsche Zeitung: Vučić nem érdemli meg, hogy a Nyugat tovább támogassa
A belgrádi tömegtüntetések igazi állami válság tünetei, a kormány kudarcot vallott, Vučić nem érdemli meg, hogy >
Vége a mézesheteknek Trump számára
Az elnök minden téves lépése zűrzavart és feszültséget eredményez – hangsúlyozza a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. >