Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Elvtársak
Öreg Dezső
Több pillér is nagyon inogni látszik abból a négyből, amelyekre a mostani vezetés építeni kezdte a 21-ik század Szerbiáját. Van, amelyiket itt az országban ingatják; van, amely más szabványok szerint készült, és nem kompatibilis az itteni mércékkel. Két évvel ezelőtt az akkor új kormány az államfő szapora bólogatásán felbátorodva az Európai Unió mellett Oroszországot, Amerikát és Kínát jelölte ki stratégiai partnernek, biztos támasznak. Telt-múlt az idő, és mint ahogy az lenni szokott, egyes elvárásokat igazolt, másokat cáfolt. Azt az aranyszabályt mindenképpen bizonyította, hogy a politikában jobbára csak a kölcsönös érdek felismerése és elismerése hoz eredményt. Meg azt is, hogy az erősebb fél érdekei és érvei súlyosabbak, mint a rászorulóé. Így jutottunk el addig a pontig, hogy választani kellett, melyik pillérre támaszkodva tesszük meg a következő lépéseket.
A nehéz választás elé ezúttal a Nobel-békedíj ítészei állította az országok. Pontosabban annak vezetőségét. Illetve a vezetőség egy részét. Egyelőre nehezen lehet biztosra venni, hogy a nézetegyeztetés elmaradása, vagy a szerbiai hatalmi koalíción, és a legerősebb hatalmi párton belüli nézeteltérések következménye, vagy a külügyminiszter (újabb) botlása okozta-e a rövidzárlatot a Peking-Belgrád-Oslo-Brüsszel vonalon. Tény, hogy a kormány azt játszotta, hogy ott is volt meg nem is a díjátadáson. Előbb bejelentettük, hogy nem megyünk, majd a köztársasági ombudsman képviselte a kormányt. Miután az államfő felháborodott, és állítólag több órán át kellett neki magyarázni, hogy a külügyminiszter azonnali leváltása most nem lenne célravezető, bölcs lépés. Sem kifelé, sem befelé. Egy nappal az oslói ünnepség előtt a kormányfő Brüsszelben úgy magyarázkodott, hogy távolmaradásunk egy sajátos taktika része, amely – ő mondta – lehet, hogy nehezen érthető, de az Európai Unióhoz való közeledést szolgálja. A négy pillérről szóló történet folytatása azonban már a közeljövőben letisztulhat. Legalábbis a hatalmi koalíción belül. És akkor egyszerűbb dolga lesz a kormányfőnek is, ha netalántán ismét Brüsszelbe veti a sors. Bár, valószínű, hogy erre majd jobban odafigyelnek, mármint hogy ki, mikor és hol képviseli Belgrád érdekeit. És egyszerűbb lesz a külügyminiszter dolga is. Ha a tisztségében marad a jövő év elejére bejelentett kormányátalakítás után. Ezt már egy hét múlva biztosabban megjósolhatjuk, amikor a Demokrata Pártban lesz tisztújítás. A mostani külügyminiszter, aki hírek szerint majdnem kormányfő lett, már a békedíjjal kapcsolatos botlás előtt sem állt jól a párton belüli pozícióharcban.
A kormánykoalíció két kulcspártjának, a szocialistának és a demokratának az irányadó kongresszusa után világosabban látjuk, mely pillérek maradnak játékban. A szocialisták azt mondták: leszámoltak a múlttal. Ahogy vezetőjük fogalmazott: többé sohasem engedik meg, hogy az emberek hozzájuk fűzzék rossz gazdasági helyzetünket, a szankciókat, a háborúkat és a politikai gyilkosságokat. Komolyan veszik mostani szövetségeseiket, az európai értékeket, a meghirdetett célokat. És őket is komolyan veszik ezen igyekezetükben. Nyilván ezt volt hivatott bizonyítani vendégeik impozáns névsora. Nem tudni, hogy Boris Tadić az országot, vagy a Demokrata Pártot képviselte-e jelenlétével. Így van ez, amikor valaki nem mond le pártvezetői tisztségéről, miután államelnökké választják. Erre is, arra is lehet tippelni, hiszen a következőképpen köszöntötte az egybegyűlteket: „Tisztelt barátaim, hölgyeim és uraim, elvtársnők és elvtársak! – taps” A szocialisták politikai súlyáról és a velük való megbékélés lehetőségéről tanúskodik az is, hogy egyik legnagyobb ellenfelük, a Liberális Demokrata Párt képviselője is megjelent. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a kongresszuson azt nyilatkozta: a szocialisták legnagyobb erénye, hogy sok koalíciós partnert sorakoztattak maguk mellé. A politikai logika, ha van ilyen Szerbiában, azt diktálná, hogy a koalíción belüli nézetegyeztetés a következő lépések könnyebb kijelölését eredményezi. A pillérek tekintetében is. Talán.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >