Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Kongresszusok
Öreg Dezső
Véletlenül-e, vagy szándékos időzítés folytán, az idei december a pártkongresszusok hónapja Szerbiában. A Szerb Megújhodási Mozgalom volt az első, amelyik újraválasztotta elnökét. Egykori politikai szövetségese, a Demokrata Párt szombaton tette meg ugyanezt. Közéjük ékelődtek a szocialisták, akik ellen hajdanán tiltakozó sétára vezette az akkori ellenzéket Zoran Đinđić és Vuk Drašković, a Demokrata Párt és a Megújhodási Mozgalom vezetője. Kemény, szép, férfias tiltakozásra teremtett tél volt akkor is, 1996. és 1997. fordulóján. Csak Drašković él még a szereplők közül, meg az elhunytak pártjai: a szocialista és a demokrata. És az az egészséges politikai meggyőződés, hogy fölösleges több jelölttel összezavarni az emberek gondolatát, hiszen a párt irányelvét kijelöltük, lendületét semmi sem akadályozza, tudjuk, mit akarunk, mi vagyunk a legjobbak, csak ezt még mindenkivel el kell hitetni. Főleg azokkal, akik most már nem is olyan sokára szavaznak, természetesen ránk.
A több jelölt már azért sem jó, mert esetleg komolyan vennék és még mások is győzni szeretnének, ami roppant kellemetlen helyzetet teremthetne. Volt már rá kísérlet Szerbiában is, a demokratáknál legutóbb 2004-ben. Akkor Boris Tadić győzött – első ízben. Ellenlábasa, aki alulmaradt, már régen csak szimbolikusan támogatja a pártot, melynek egyik legkövetkezetesebb és legszigorúbb, kimért bírálója. Tadić akkor azt ígérte, a másképpen gondolkodókat nem üldözik el a pártból. Még abban az évben kizárták soraiból Čedomir Jovanovićot, aki akkor alakította a Liberális Demokrata Pártot. Stabil parlamenti tényezőnek és ingadozó ellenzéknek számít. Az egyedüli azok közül, akik jelentenek valamit a szerb politikában azután is, hogy világosan kimondta: le kell zárni a Koszovó jelezte szakaszt, és tiszta lappal kell Európa felé indulni. Tehát a több jelölt csak zavarná a fejekben a sok vesződséggel megteremtett rendet, amelyik most arra kell, hogy jövőre európai uniós tagjelöltek legyünk. Ezt mondta a Demokrata Párt régi-új elnöke a tisztújító közgyűlésen, meg azt, hogy a következő választásokig meg kell kezdeni a tárgyalásokat az uniós tagságról. Ezt követően pedig 2012. tavaszán meg kell nyerni a választásokat. Világos, pontos, jól kijelölt célok. Nem sok: három, hogy könnyű legyen megjegyezni, és hát egyben motiváció is. A párttagok számára. Sok kicsi és nagy ígéretes kiváltságot, munkahelyet, haladási lehetőséget, kitüntetést és egyéb előnyt sejtet. Még akkor is, ha Brüsszel udvarias követelésére meg kell reformálni a jogrendszert (ismét), el kell fogadni a vagyon-visszaszármaztatási törvényt (ami ért valamit, már úgyis eladták, privatizálták), vissza kell adni az önkormányzatok és a tartomány vagyonát (ezt még sokáig lehet húzni különböző politikai furfangokkal), folytatni kell a szervezett bűnözés és a korrupció elleni harcot (néhány embert a sajátjaink közül is fel lehet áldozni, példát statuálva), meg kell kezdeni a Koszovóra vonatkozó párbeszédet (az ottani választások nyertese elleni uniós vádak után ez már jelentősen könnyebb lesz). A regionális együttműködés szorosabbra fűzését, a tudományba és az energiaiparba meg az infrastruktúrába való befektetéseket, a szociális védelem kiterjesztését és a munkahelyek megőrzését már a körülmények diktálják. És nyert ügyük van.
Ezeket a célokat tűzte ki Boris Tadić a közgyűlésen. Ami nem jelenti azt, hogy útközben nem lehet rajtuk módosítani. Nem kell mindenhez görcsösen ragaszkodni. Rugalmasan is lehet politizálni, hiszen – ahogy az elnök fogalmazott – ez a párt holnap nem csak a tagság támogatására, hanem mindenkire számít majd. Azon a bizonyos tavaszi napon, 2012-ben. Addig azonban jó lenne ha a párton belüli elégedettség legalább részben azokat is eltölthetné, akik most azt tapasztalják, hogy egyre szegényebbek, egyre nagyobb a munkanélküliség, egyre kevesebbet vehetnek béreiken, egyre nagyobbak a terhek, drágább az áram, az üzemanyag, de még a kenyér is, tej hol van hol nincs. Hogy a frissen végzett orvosok, mérnökök, ápolók, technikusok a külföldi pályázatokat böngészik. És hogy nem érdekli őket, melyik esett ki a hat alelnökjelölt közül a rostán a Demokrata Pártban.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >