Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Barbárként és civilizálatlanként hallgatni
Számomra ez az, ami a legtöbbet árulja el erről a velejéig bűnös, rohadt és elmondhatatlanul kártékony rendszerről: az ellopott nemzeti értékeket, a lenyúlt közös pénzeket, a saját zsebbe vándoroltatott lehetőségeket évtizedek múlva, egy-két generáció nagy munkájával lehetséges lesz pótolni. De a mentális pusztítás barbár romhalmazai, mint annyiszor a magyar történelemben, hosszú-hosszú évtizedekre eltakaríthatatlanul megmaradnak, újra maguk alá temetve több generációt. Gábor György:
Jancsó Miklós, Konrád György, Heller Ágnes, Bitó László. A sors kegyeltjének tartom magam, hogy személyesen ismerhettem valamennyiüket, s megadatott, hogy közülük kettővel egészen közeli barátságba kerülhettem.
Négy korszakos zseni, akikben közös az a teljesítmény, ami világhírűvé tette őket. Ahol filmeket készítenek, s ahol filmeket néznek, ott Jancsó Miklós neve filmtörténeti fogalommá vált, s az is marad. Ahol olvasnak, magyarul és angolul, dánul és finnül, csehül és héberül, németül és hollandul, franciául és oroszul, szerbül és olaszul, spanyolul és norvégül, ott ismerik Konrád György regényeit és esszéit. Ahol van még hitele és szerepe a gondolkodásnak, ahol még nem hülyültek bele teljesen az értelmiség- és értelemellenesség frusztrált és dühödt populizmusába, ott a világ több tucat nyelvén olvassák Heller Ágnest és hivatkoznak rá. És ahol van még szerepe és becsülete az autonóm tudománynak, a kánonokkal szembefordulni bátor szabad kutatásnak, s ahol az emberi méltóság nem üres lózung, hanem továbbra is értelmet adó fogalom, ott tudják, ki Bitó László, aki a Columbia Egyetemen kifejlesztett korszakos találmányával sok millió embernek adta és adja vissza a szeme világát.
A világ minden pontján tudják róluk, hogy magyarok: művészek, tudósok, gondolkodók, akik az egész világot tették szebbé, jobbá, értelmesebbé, lakhatóvá.
Elviselhetőbbé.
Idehaza azonban ezt nem tudja, s nem is akarja tudni az úgynevezett „magyar miniszterelnök.” Aki nem pusztán a rá szavazók, a neki udvarlók, s a hozzá hízelgők miniszterelnöke (kellene, hogy legyen), hanem az egész országé. Függetlenül attól, hogy ki kedveli személyét, s ki nem. A fent említettek – valóban – nem voltak a hűbéresei, vazallusai, sokkal inkább kritikusai, ám amit létrehoztak, megalkottak, azzal Magyarországot gazdagították (a hazát, a nemzetet – ha ezek a szavak még képesek annál többet mondani, mint amit a miniszterelnök minden beszédében kötelező és ócska panelként elsüt, miközben a fenti fogalmak legalapvetőbb értelmével nincs tisztában, hiszen a vonatkozó szavakat leginkább saját és rokonai zsebének szinonimájaként használja), s gazdagították az egész emberiséget. Közülük bármelyikük körme alatt több volt, mint amit a Fidesznek nevezett állampárt valamennyi hatalmasa, kitartottja, kegyeltje, kedvezményezettje és elvakult rajongója tízezer év alatt együttesen képes volna létrehozni, előállítani, megalkotni.
Orbán egyikük esetében sem tudta rászánni magát arra, hogy a legalapvetőbb civilizált emberi normáknak és tisztességnek megfelelve és egy valamirevaló miniszterelnök legelemibb kötelességéhez méltóan kondoleáljon, ugyanis az őt és hatalmi környezetét motiváló és betegesen feszítő kisebbségi érzés és frusztráltság egyszerűen ellehetetlenítette benne azt – jóllehet szereti magát európainak, a züllött, immorális, kereszténységét vesztett nyugati világnál sokkalta európaibbnak gondolni –, ami egy szváziföldi, lesothoi, tuvalui vagy szamoai vezető politikusnak már magától értetődő volna: a közös értékek, eredmények megbecsülését, s az alkotók, a létrehozók emlékezete előtti fejhajtást.
Nem a fentiek hozzátartozói, tisztelői miatt kellett volna Orbánnak kondoleálnia, ők valamennyien megvannak e nélkül, s nekem sem az fáj, hogy Orbán méltatlanul és jellemtelenül, barbárként és civilizálatlanként hallgat. Ha olvasta volna, s ha eljutott volna tudatáig az elsős gimnáziumi kötelező olvasmány, az Antigoné értelme, az, hogy az istenek törvénye szerinti végtisztesség kivétel nélkül mindenkinek, még a bűnösnek is kijár, tán másként tett volna. De nem, ő ennyire képes.
Orbánnak az egész ország, az egész nemzet miatt kellett volna kondoleálnia. Az ország jelenét és jövőjét lövészárkok mentén felsorakozott gyűlölködő hordák lehetetlenítik el. Hozzájuk kellet volna szólnia Orbánnak, ha a demokrácia parányi érzülete meglenne benne. Világossá tenni, hogy ha ez demokrácia lenne és nem az, ami valójában: sötét és rothadt zsarnokság, akkor politikáról, közös dolgainkról lehet így is, meg úgy is, meg amúgy is gondolkodni, ez a demokrácia lényege. De az igazán tartós emberi értéket és nagyszerűséget nem az efemer politikai vélekedések, a hatalmat élvezők és a hatalomhoz dörgölőző mindenkori ócska karrieristák szólamai határozzák meg, hanem valami egészen más: sokkal mélyebb, ami nem kötődik a napi politikához, s ami akkor is érték lesz, maradandó és értelmet adó, amikor a mostani konjunktúralovagok nevét már felidézni sem leszünk képesek.
Számomra ez az, ami a legtöbbet árulja el erről a velejéig bűnös, rohadt és elmondhatatlanul kártékony rendszerről: az ellopott nemzeti értékeket, a lenyúlt közös pénzeket, a saját zsebbe vándoroltatott lehetőségeket évtizedek múlva, egy-két generáció nagy munkájával lehetséges lesz pótolni. De a mentális pusztítás barbár romhalmazai, mint annyiszor a magyar történelemben, hosszú-hosszú évtizedekre eltakaríthatatlanul megmaradnak, újra maguk alá temetve több generációt.
Következő cikk: Lesz-e magyar ellenzék a 2022. évi választásokon?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >