Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Játszadozás
Öreg Dezső
Ritkán esemény az, ami nem történt meg, de itt Szerbiában ilyesmi is előfordul. Esemény a sajtóban – az itteniben természetesen. Nem sokáig, csak egy-két napig, amíg az új kitalált, mondvacsinált a helyébe nem lép. És így múlnak az eseménytelen januári napok, mint ahogy múltak a decemberiek is. Az év utolsó napján az államelnök elbeszélgetett a komolynak mondott koalíció pártjainak vezetőivel. A legtöbbel. És akkor, szilveszter napján abban állapodtak meg, hogy január 20-án ismét találkoznak, hogy meghányják-vessék az annyit emlegetett kormányátalakítás részleteit.
Nos, ez az az esemény, amelyik nem történt meg. Csütörtökön, 20-án történt ugyan egy s más Szerbiában is, de tudomásom szerint Tadić elnök csak Václav Klaus cseh elnökkel, és Igor Lukšić vadonatúj montenegrói kormányfővel találkozott. Az előbbivel hivatalosan, az utóbbival inkább csak a szomszédok között szokásos: Jó napot, hogy van? Köszönöm, jó napot!-módon. Ami diplomáciai nyelvre lefordítva a kétoldalú kapcsolatok és az együttműködés javításában való érdekeltséget szokta jelenteni a sajtónak szánt nyilatkozatokban. Ezek azok a hírek, amelyek elmaradása, szándékos mellőzése csak a bizonytalan szerkesztőkben ébreszt kételyeket. Nem így a szilveszterkor beharangozott koalíciós-csúcs. Mert arról, akkor, csütörtökön jobbára senki sem beszélt. Egyébként is János védőszent ünnepét tartották Szerbiában. Így minden komolyabb magyarázat nélkül adták tudtunkra, hogy ezt a kezdeményezést sem gondolták komolyan. Mármint a kormány átalakítását. Ha nem az állam elnökéről, a legbefolyásosabb párt vezetőjéről és koalíciós partnereiről, a belügyi tárca vezetőjéről meg a gazdasági miniszterről lenne szó, az ember azt mondhatná: ismét csak járt a szájuk. Így viszont a koalícióban felmerülő érdekkülönbségek elsimításának nehézségeiről beszélhetnénk, de minek? Egyszerűbb elkönyvelni, hogy politikusaink ismét felvetettek egy témát, melynek szavatossági ideje még aznap lejárt. Egynapos ötletnek szánták, majdnem gondolatot mondtam, egynapos sajtótémának, amelynek hullámai gyorsan megnyugszanak. Üzenet nélküli, a tudatlan és félig tájékozott emberek szóval tartása, feldobott politikai csali, amelyre nekünk, újságíróknak kell ráharapnunk. És továbbítanunk az alattvalók felé. Hogy ne mindig a drágításokról, a költségvetési pénzek hanyag és felelőtlen pazarlásáról, a gazdasági válságról, a munkanélküliségről, a korrupcióról, a politikum és a bűnözés összefonódásáról, a politika és az újgazdagok közötti szoros szálakról írjunk. Hézagpótló téma volt arra az időszakra, amíg a karácsonyok utáni lélegzetnyi pihenőben eljutottunk a Szerbiát is érintő első európai uniós témához, a Stabilizációs és Társulási Szerződés becikkelyezéséhez. Az Európai Parlamentben, természetesen. A kormány alelnöke széles mosollyal, a jövő felé vetett meleg, derűlátó tekintettel közölte, hogy ismét történelmet írunk, csupán meg kell várni, hogy a tizenegy tagállam után a fennmaradt 16 is ratifikálja a megállapodást. Akkor majd – mondta az alelnök – Szerbia legálisan is az Unió társult tagjává válik.
Tehát ha Koszovó státusát leszámítjuk, és ha senki sem kukacoskodik a hágai vádlottak miatt, akkor az idén akár tényleg tagjelöltek lehetünk, ami – ha minden így megy tovább – egyre kevesebb itteni embert hat majd meg. Mert az újévi közvélemény-kutatásokból az is kiderül, hogy fogynak az Unió-barátok. Mert ha holnap tartanának népszavazást erről a témáról, akkor az itteni polgároknak csupán az 57 százaléka szavazna az Unióhoz való csatlakozásra. Fél évvel ezelőtt 65 százalékos volt a támogatottság. Ha félévenként nyolc százalékkal csökken a számuk, decemberre már csak 40 százalék körül lesz. Sok félrevezető, a sajtónak szánt, kitalált, mondvacsinált történetet, megtévesztő politikai becsapós játékot kell addig kieszelni, és elhitetni az emberekkel.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >