Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (83.)
Kezdeti nehézségek
Sáfrány Ferenc
„Örökké hálás leszek Emma Goldbergnek, hogy megtanított olvasni, írni és számolni. Azt hiszem, csak ezeket a dolgokat kell a gyereknek megtanítani, és vannak olyan gyerekek, akiknek még erre sincs szükségük. Minden más csak a környezettől függ, de a tanuláshoz csak olvasás kell és gondolkodás.”
(Karl Popper)
Belépve az osztályba, immár, mint hivatalosan is „tanár”, rájöttem nagyon gyorsan, hogy felejtsem el mind azt, amit tudni vélek, főleg a szakmát illetőleg (gazdasági dolgok, fogalmak, folyamatok), mert az ott senkit sem érdekel, igazából még engem sem. Ezt az első órán tudtomra adták a diákok, akik még egy fél évet kötelezően elvoltak, érettségi előtt, az intézményben. Őket minden más érdekelheti, csak a tananyagként kiporciózott maszlag nem. Legyen a tantárgynak bármilyen neve.
Feladták a leckét azonnal. Huszonhat szúrós tekintet, szempár, ha az emberre szegeződik közvetlen közelről, némán, de keményen kérdezve: „Talán te is azért jöttél, hogy tovább kínozd eddig is kellően agyongyötört lelkivilágunkat?” – sugallták a láthatatlan, de annál jobban érzékelhető hullámok, melyek elértek tudatomig.
Nem. Ezt én így nem tehetem, mondtam magamnak, beírva a tananyagot a naplóba és felemeltem fejem a katedrán kiemelt szerepet kapott tanári asztal mögött. Körülnéztem, majd a szemükbe néztem, ahogyan bárkit zavarba hozok még ma is. Hogyan tovább? Itt megdöglesz, tanár, tanító, ha most nem szülöd meg önmagad. De azonnal. Mielőtt emberek elé, vagy mellé állsz, nem árt, ha letisztázol néhány nagyon fontos, alap dolgot önmagaddal és önmagadban.
Párbeszéd. Az egyetlen emberi módja, feltalálója (Szókratész) óta még ma is annak a viszonynak, melyet egyedül érdemes művelni ahhoz, hogy közösen fejlődhessünk, tanulhassunk, örülhessünk, amíg együtt vagyunk.
Belevágtunk a közepébe, elkezdtünk beszélgetni, együtt gondolkozni, kérdéseket feltenni és keresni közösen a válaszokat, közben jókat nevettünk. Én meghallgattam őket, ők engem.
Kezdetben természetesen nem egészen értették, mi történik, és miért történik? Sokan és sokáig kételkedtek, várták, hogy mi fog ebből kisülni, és hol buktató, a kelepce? Bizalmatlanságuk, mely az eddigi tapasztalatok alapján jogos volt, nehezen oldódott, mint a sarki gleccserek, de a nyílt és következetes hozzáállás meghozta gyümölcsét.
Tanításom első félévének tanulsága számomra az volt, hogy az iskolában lényeget illetőleg semmi sem változott, amióta én, mint diák, ottani szereplésem befejeztem. A változást magam hoztam, még ha rövid időre is, és megkedveltem. Egyenrangú partnerekként vettünk rész az órákon, a lehető legkülönfélébb témákba másztunk bele, amik elsősorban a „gyerekeket” érdekelték, akkori életük problémáit veséztük ki és körül, keresve a megoldásokat, lehetőségeket.
Azt tapasztalatból sejtem, hogy egyetlen diák sem szereti az adott tárgyat, legyen az, matematika, vagy a humán tárgyak bármelyike, ha valaki nem szeretteti meg vele. Ha nem viszi bele a tárgy varázsába, személyiségén keresztül.
Azt nem tudom, hogyan kell a természettudományokat tanítani, a művészeti, vagy idegen nyelvek módszertanát sem ismerem, soha sem okoskodtam e tanítók világába, de az, biztos, hogy kevés és ritka embere válogatja. Ismerek olyan matektanárt, akit imádott minden diákja, szigora ellenére, és személyesen olyan nyelvtanárt, aki örömömre engem is tanított, és csak azt tudom mondani, nagy ember, a szó legnemesebb értelmében.
Azt azonban meg merem kockáztatni, hogy a humán tárgyak bármelyikének tanítása párbeszéd nélkül annyit ér, mint halottnak a füstölés. Nulla a köbön. Tudom, az is csak nulla. És így már nem szabad, mert tengernyi idő és energia vész kárba. Ha előbújik belőlem a közgazdász, akkor már akár dollár milliárdokban is mérhetem a felesleges pazarlást. Generációk vesznek így el a mentálisan elharapózó kórban, szimplán, fogyasztóként levegetálva „egyetlen” életüket, távol a művészetek varázsától, a kultúra univerzális gyógyító hatásától, és a megismerés, bölcselet, élet értelmet adó lehetőségeitől.
Az első félév, amit az iskolában eltöltöttem, néha még az adott tárgyat is emlegetve, na nem komolyan, csak a látszat kedvéért és, hogy lássam az arcokra azonnal kiült igazi undort, amely egy életre megtanított, mit és hogyan nem szabad tenni, kihívásként ért, amikor iskolámban kiírtak egy állandó munkaviszonyra szóló pályázatot.
Megpályáztam, és közben „világgá” mentem, anélkül, hogy bárkit is, erről tájékoztattam volna.
***
„A gyerekek nemcsak kiválóak a tanulásban; sokkal jobbak benne, mint mi. Tanárként sok időmbe tellett, mire erre rájöttem. Találékony és leleményes tanár voltam, ügyesen gondoltam ki óravázlatokat, bemutatókat, motiváló eszközöket és mindenféle abrakadabrát. És csak nagyon lassan és fájdalmasan – higgyék el, valóban fájdalmasan – tanultam meg, hogy amikor elkezdtem kevesebbet tanítani, a gyerekek elkezdtek többet tanulni.”
(J. Holt)
Kommentek
Sok igazság van abban amit itt leírtál! A párbeszédet én is kimondottan fontosnak tartom, a szűz duma nem ér semmit sem. Nem tudom, hogy neked adott-e elő Hahn professzor, nekem szervezéstant adott elő az egyetem negyedik évfolyamán, nála nem lehetett nem odafigyelni. Csak feldobta a témát aztán kikérte a véleményed, aztán ezt a véleményt ütköztette úgy, hogy rögtön mástól is megkérdezte, hogy egyezik-e vele avagy más a véleménye és máris kész volt a párbeszéd. Aki nem olvasott az persze mindjárt látszott mert mellébeszélt, persze az is ha a következő ezt nem tudta kijavítani. Én ezt a módszert tartottam és tartom ma is a legzseniálisabb előadói módszernek, ha valaha is tanítottam volna csak ezt alkalmaztam volna én is.
üdv. Tibor
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Magyarország sorsa, jövője: moralisták kontra realisták
Nálunk nem volt „hosszú kések éjszakája”, a régi ellenzék, bár valóban a rezsim sokféle szemétkedése közepette, >
Vučićnak le kell mondania
A Süddeutsche Zeitung belgrádi tudósítója egyértelműnek tartja, hogy le kellene mondania a szerb elnöknek, miután kiderült: >
Putyin csapdát állított Trumpnak
Az Economist vezércikke szerint Putyin csapdát állított Trumpnak és arról próbálja meggyőzni, hogy Ukrajna csupán mellékes >
Magyarország rohamléptekkel halad Oroszország felé
A bírálók szerint a Pride betiltása a fasizmust idézi, egyben újabb lépés Putyin modellje felé. Ám >
A magyar bírók harcolnak az igazságszolgáltatás függetlenségéért
„A jogállamiság Magyarországon az igazságszolgáltatás vonatkozásában már nem létezik, mert megszüntették a szervezeti függetlenségét, de még >
Németországban létrejön a radikális közép
Az adósságfék kiiktatásával esély nyílik a fősodor politikájának megújítására. Ezt fejti a Guardian szerkesztőségi állásfoglalása, kiemelve, >
A félelem szerb királya meztelen
Hatalmas nyomás alá került Vučić birodalma, ezzel párhuzamosan terjed a remény és a bizakodás a Balkánon, >
Orbán betiltotta a Pride-ot, miközben növekszik kihívója népszerűsége
A szervezők viszont arra figyelmeztetnek, hogy Orbán illiberális rezsimje csúszós talajra kerülhet – erre hívta fel >
Egy szót sem kell elhinni abból, amit a Trump-Putyin beszélgetésről mondanak
Thomas Friedman egy szót sem hisz el abból, amit Trump és Putyin a tegnapi, két és >
Neue Zürcher Zeitung: A szerb diákoknak újjá kell szerveznie magukat
Békés tiltakozásukkal a szerb diákok egy egész országot mozgósítottak, ám most már újjá kell szervezniük magukat, >
Süddeutsche Zeitung: Vučić nem érdemli meg, hogy a Nyugat tovább támogassa
A belgrádi tömegtüntetések igazi állami válság tünetei, a kormány kudarcot vallott, Vučić nem érdemli meg, hogy >
Vége a mézesheteknek Trump számára
Az elnök minden téves lépése zűrzavart és feszültséget eredményez – hangsúlyozza a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. >