Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az összeomlás forgatókönyvei
Most még az első szakaszban vagyunk, amikor úgy tűnik, hogy az Orbán-rezsim bukdácsol ugyan, de fennmarad, örökkön örökké. Ahogy csúszunk lefelé, és megkezdődnek a kisebb reformok a rezsimben a túlélésért, ez az önbeteljesítő jóslat, a most uralkodó evidencia szétfoszlik. Egyre megosztottabb lesz a közvélemény, némi reménykedéssel a változás iránt, de mind nagyobb belátással a rezsim növekvő életképtelenségéről, végül az évtized közepére megérik a felismerés a rezsim közelgő összeomlásáról. Bár ez csak távoli reménysugárnak tűnik, benne a kompország Nyugat felé visszafordulásának ígéretével, de már az EU is készíti a vontatóhajókat a nyugati kikötő felé. Ágh Attila (Népszava):
A választási vereség bénító hatása káros evidenciákat szült az Orbán-rezsim örökkön örökké tartó fennmaradásáról, amelyeket manapság éppen felerősít az új kormány magabiztos hatalmi terjeszkedése és az ellenzéki pártok bénázása. Hiszen ilyen dicstelen ellenzékre 2026-ban is csak újabb vereség vár. Az ellenzék „leváltásához”, megújításához azonban látni kell a perspektívákat, az új kormányzati ciklus önromboló, negatív dinamikáját, annak főbb szakaszait és a velük várható újabb, radikálisan más evidenciákat.
Az első szakasz most egy törékeny, átmeneti konszolidációként jellemezhető, amit a második szakaszban az uniós és a hazai kudarcok miatt várhatóan egy kievickélési kísérlet vált fel, tétova belső reformokkal és az oligarchák háborújával. A harmadik szakaszban, az új választás előtti években aztán megtörténik az orbáni „tökéletes autokrácia” megroppanása, önromboló munkájának beteljesülése, ami sokaknak majd újra könnyű álmot ígér, pedig az Orbán-rezsim összeomlása mindenkinek nagyon is keserves időszak lesz.
Az új kormányzati ciklus első szakaszában az Orbán-rezsim fő célja a rendpárti válságkormányzás kiépítése, a hatalmi rendszer kereteinek fenntartása és a teljhatalom erőteljesebb kialakítása. A súlyos választási vereség után bekövetkezett a demokratikus ellenzék összezuhanása, az uralkodó nézet a letargia. A törékeny, átmeneti konszolidáció szakaszában az ország súlyos válságban van, de a rendpárti kormányzás a válságot nem kezelni, megoldani akarja, hanem a válságos állapot befagyasztására, sőt kiterjesztésére törekszik. Ez a vészhelyzet mint a mocsárba süppedés stratégiája alapozza meg az Orbán-rezsim hatalmának fenntartását, sőt kibővítését. Az országot belülről marja a társadalmi-gazdasági-életmódbeli dezintegráció és fenyegeti az örvénylő integrációs spirál, míg közben dalolva stabilizálja a rendeleti kormányzás mint „ársapka” minden területen, rendeleti, közvetlen beavatkozás formájában. Ezzel együtt jár az érdekszervezetek és az alapjogok korlátozása, egyre kivételesebb állapotok mint a vészhelyzeti/rendpárti kormányzás szélesedő és mélyülő folyamata.
A jelenlegi vegetálás és stagnálás az uniós elszigeteltség állapotában valójában kisodródás Európából és leszakadás a többiektől, mert az extenzív-mennyiségi fejlődésről az Unióban már mindenki az intenzív-minőségi fejlődésre vált. Mivel az európai gazdasági és társadalmi kritériumok Magyarországra egyre kevésbé alkalmazhatóak, az Ausztria utolérésével való bohóckodás helyett rövidesen megjelenik az új távlati cél: „utolérni Bulgáriát”. Az első szakaszban még nincs erős uniós nyomás, csak a szokásos fejcsóválás, még nem léptek rá a vészfékre, és ez a huzakodás eltarthat az ukrán háború végéig - pedig az Unióban már mindenki tudja, hogy fel kell lépni az orbáni „tökéletes autokráciával" szemben. A külső feltételek átmenetileg még megengedik az Orbán-rezsim fennmaradását, és külső-belső unió-ellenes terjeszkedését, de közben azért folytatódik az ország kisodródása Európából. A nemzetközi versenyképesség csökkenése tovább fokozza a gazdasági és társadalmi helyzet romlását, ami még nem vált ki jelentős társadalmi ellenállást. Ha beleragadunk a választás utáni gyászévbe, ez a mocsárban gyalogolás tűnik a legvalószínűbb szcenáriónak az egész új kormányzati időszakra.
Az Orbán-rezsim gyengülése és nemzetközi hitelvesztése azonban már egyre jobban megmutatkozik majd a második szakaszban. Az első szakasz dicsőséges kudarcai és unalomba fulladó győzelmi jelentései után az uralkodó elit egy részében megjelenik a kievickélési kísérlet. Így a második szakasz fő célja a hatalmi rendszer kereteinek tágítása, részleges átalakítása/bővítése és az uniós tagság feltételeinek legalábbis trükkös, a rezsim létét nem fenyegető, olcsó reformokkal való fenntartása. Ennek fő formája várhatóan az innováció támogatása és oktatásba/képzésbe való mérsékelt beruházás, vagy legalábbis az erre irányuló propaganda maximális hangerőre állítása. A NER hűséges támogatói szerint a Matolcsy-programmal máris színre lépett a „versenydoktriner”, és ezzel az oligarchák fokozódó megosztottsága is várható a fogyatkozó/elapadó uniós források miatt. Megjelenik a letompított belső lázadás a Kádár-rendszer legszebb hagyományai szerint, amikor a politikai elit „reformszárnya” rövid hatósugarú kompromisszumokkal akarja menteni a menthetetlent. Ez már a vég kezdete, mert vagy elsatnyul és a ciklikusan ismétlődő semmibe vezet, vagy a nyolcvanas évekbeli spanyol vagy magyar modell mintájára olyan tömegtámogatást kap, hogy a szélesedő válságkezelés idővel elsöpri az Orbán-rezsim peremén tántorgó „reformszárnyat”.
A második szakaszban már kiderül, hogy az Orbán-rezsim képtelen a fenntartható kormányzásra, mert a rohanó globális válságkezelésben is a múltnak él. Érdemi változásra és fejlődésre képtelen, hiszen azzal a saját természetét, parazita mivoltát kellene megtagadnia, és kinyitnia a fejlődés útját az emberi beruházás és a szociális állampolgárság európai útvonala felé. Középtávon ez a dilemma kerül előtérbe, mivel nagy valószínűséggel a külső és belső nyomásra bizonyos reformok történnek, amelyek tétován túllépnek a stagnáláson. Egyben kiváltják akár azt a csalóka reményt is, hogy lesz egy újabb rendszerváltás, de végülis beigazolják a kemény tényt, hogy az Orbán-rezsim nemcsak reménytelenül fejlődésképtelen, hanem maga a fenntartható fejlődés legnagyobb akadálya. Már a második szakaszban bekövetkezik a külső feltételek drasztikus romlása is, mivel az Unió a saját válságkezelése és a közelgő 2024-es uniós választás nyomása alatt szükségképpen egyre inkább konfrontálódik az Orbán-rezsimmel.
Ebben a minden eddiginél erősebb ellenszélben már jóval a 2026-os parlamenti választás előtt megjelennek majd az egyre mélyülő repedések a „tökéletes autokrácia” rendszerén. Így a harmadik szakaszban bekövetkezhet az Orbán-rezsim látványos felbomlása. A hosszú évtized alatt kialakított tökéletes autokrácia megroppanhat, mivel a sorozatos társadalmi-gazdasági földrengések nyomán a demokratikus homlokzat megrepedezik, és az egész alternatív valóság megkérdőjeleződik. A végső futamban történik az autoriter keretek összeomlása és a függési láncolatok felbomlása: kiteszik a határon a táblát, hogy „Magyarország nem működik”.
Már egy bő évtizede kettős világban élünk. Mindnyájan tudjuk, mi van, hogy a formális felszín mögött ténylegesen nincs tartalom és valódi működés. Mindez csupán a Fidesz propagandavilág káprázata, mintha lenne valami európai típusú közoktatás és közegységügy, közigazgatás és jogállamiság. Ez a káprázat a sorozatos társadalmi katasztrófák nyomán egyre jobban szertefoszlik, a szakadék a látványvilág és a valódi világ között pedig egyre tágul. A társadalmi szférák/intézmények működése botrányosan gyengévé válik, elér egy fordulópontot, amikor a kaotikus kimúlás, a zárt rendszer felbomlása felgyorsul, mert a részleges összeomlások már úgy követik egymást, mint a dominókockák dőlése: sorozatban. Ezt a felbomlási folyamatot spontán mozgalmak/lázadások követik, mivel a működésképtelenség egyre inkább tragikus alapesetté válik, hiszen nincs orvos és tanár messze vidéken, és aki nem tud fizetni, az kiesik a társadalomból. A rendszer magát teszi működésképtelenné, a saját súlya, a stagnálás mértéke alatt omlik össze, avagy éppen a kapkodó és kicsinyes reformkísérletek kezdik ki a rendszert, és abba bukik bele, hogy elveszíti a zárt rendszer jellegét.
Most még az első szakaszban vagyunk, amikor úgy tűnik, hogy az Orbán-rezsim bukdácsol ugyan, de fennmarad, örökkön örökké. Ahogy csúszunk lefelé, és megkezdődnek a kisebb reformok a rezsimben a túlélésért, ez az önbeteljesítő jóslat, a most uralkodó evidencia szétfoszlik. Egyre megosztottabb lesz a közvélemény, némi reménykedéssel a változás iránt, de mind nagyobb belátással a rezsim növekvő életképtelenségéről, végül az évtized közepére megérik a felismerés a rezsim közelgő összeomlásáról. Bár ez csak távoli reménysugárnak tűnik, benne a kompország Nyugat felé visszafordulásának ígéretével, de már az EU is készíti a vontatóhajókat a nyugati kikötő felé.
Következő cikk: Porosenko: Fegyver, fegyver és még egyszer fegyver kell
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >