Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Félelem és gyűlölködés uralkodik a Kremlben
Putyin a saját csapdájában vergődik. Mark Galeotti professzor, a Majak Security tanácsadó cég igazgatója kiemeli, hogy igen nagy bajban van az államfő, mert egyébként is nehezen hoz meg kemény döntéseket, de most csupa rossz opció közül kell választania. Így végképp nem tudja, mit csináljon. Az új kudarcért a felelősség őt terheli, hiszen védtelenül hagyta a front adott részét, jóllehet már két héttel korábban érkeztek a hírszerzési jelentések az ukrán csapatösszevonásról. De hát tartalékos tisztként némi egyetemi szemináriumot leszámítva semmiféle katonai tapasztalata nincsen, ám visszaüt rá, hogy annak idején az elismerésre áhítozván azt közölte: az egész inváziót ő határozta el. De most már óvatosan bírálják érte az állami tévében és a politika fő áramlatában is. Mind nagyobb az egyetértés, hogy változtatni kell. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Die Presse
Az osztrák külügyminiszter azt mondta, hogy nem szabad engedni Putyin zsarolásának, és meg kell védeni a nyugati társadalmi modellt. Alexander Schallenberg mindazonáltal arra számít, hogy egyhamar nem ér véget a háború. Jelenleg ugyanis mindkét fél a harcmezőn próbálja döntésre vinni a viszályt, és most már a korábbinál nagyobb a veszélye, hogy az oroszok nukleáris harceszközhöz folyamodnak. Az EU-nak azonban ki kell maradnia a konfliktusból.
Hangsúlyozta: az orosz elnök egyértelművé tette, hogy a szankciók felszámolásától teszi függővé a gázszállítás visszaállítását, vagyis próbál az erő helyzetéből fellépni. Ám ezt vissza kell verni, mert különben legközelebb ismét nekifut. A politikus elismerte, hogy a háború súlyos következményekkel jár az osztrák lakosság számára, lásd az inflációt. Ám emlékeztetett arra, hogy drámai hatással fenyegetett a járvány is, de aztán kiderült, hogy a rendszer rugalmasabb és ellenállóbb, mint ahogy azt sokan gondolták.
Úgy vélekedett, hogy jó szemmértékkel kell kiszabni a megtorló intézkedéseket, ám az orosz lakosságot nem szabad egy kalap alá venni Putyin lakájaival. Szerinte most türelmesnek kell lenni, bár arra nem lehet számítani, hogy Moszkva rögtön beadja a derekát. Véget tudna vetnie persze a harcoknak, mert nem kell igazolnia a közvélemény számára, hogy mit miért tesz.
Schallenberg jelezte, hogy a Nyugat nem kíván rendszerváltást elérni Moszkvában, ezzel szemben Oroszországnak és Kínának van baja a nyugati modellel, ám utóbbiért megéri harcolni.
The Times
Egy neves szakértő úgy látja, hogy félelem és gyűlölködés uralkodik a Kremlben, ahol Putyin a saját csapdájában vergődik. Mark Galeotti professzor, a Majak Security tanácsadó cég igazgatója kiemeli, hogy igen nagy bajban van az államfő, mert egyébként is nehezen hoz meg kemény döntéseket, de most csupa rossz opció közül kell választania. Így végképp nem tudja, mit csináljon.
Az új kudarcért a felelősség őt terheli, hiszen védtelenül hagyta a front adott részét, jóllehet már két héttel korábban érkeztek a hírszerzési jelentések az ukrán csapatösszevonásról. De hát tartalékos tisztként némi egyetemi szemináriumot leszámítva semmiféle katonai tapasztalata nincsen, ám visszaüt rá, hogy annak idején az elismerésre áhítozván azt közölte: az egész inváziót ő határozta el. De most már óvatosan bírálják érte az állami tévében és a politika fő áramlatában is. Mind nagyobb az egyetértés, hogy változtatni kell.
Még nincs kifejezett ellenállás, és az elit túl sokat vesztene, pláne, hogy a jelek szerint a biztonsági erők egyelőre kitartanak az államfő mellett. Ezzel együtt az látszik, hogy a politikus és környezete ideges, defenzívába kényszerül. Gorbacsov temetése kapcsán eszébe juthatott, milyen gyorsan kicsúszhat a kézből az ellenőrzés.
És mivel nincs jó választási lehetősége, ez afelé tereli, hogy megbénuljon. Lehet, hogy ilyen helyzetben a további harcok mellett döntene, csakhogy lassan kifogy a precíziós rakétákból. Ha behívja a sorköteleseket, akkor is három hónap, amíg azok csatasorba állnak, az meg már a télre esne, amikor nehéz végrehajtani bármiféle hadműveletet. Ugyanakkor riadóztatná a közvéleményt, amely eddig csak azt hallotta, hogy minden a legnagyobb rendben megy.
Ami a harcászati atomeszköz bevetését illeti, csinálhatja úgy, hogy az Északi-sarok felett robbant ilyen szerkezetet, vagy valami elszigetelt célpontot választhat, mint a Kígyó szigetet, Odessza partjainál. Ám csak akkor lehet sikeres, ha hajlandó b-t is mondani, tehát utána még tovább városok ellen is hasonló támadást intézni. Ám ez kiváltaná, hogy a Nyugat megpróbálná kiütni a nyeregből, illetve kiiktatni. Továbbá haragra gerjesztené Kínát és Indiát. De riadóztatná a saját elitjét is, amely elérkezettnek láthatja az időt a cselekvésre.Viszont mi van akkor, ha a tábornokok visszautasítják a parancsot? Annak mi a vége?
Nincs kilátás arra, hogy csituljon a viszály. Az ukránok hallani sem akarnak engedményről, az orosz propagandisták viszont aligha tudnák odahaza eladni a Donyecki-medence, hát még a Krím elvesztését, az csakis megalázó fordulatnak számítana a társadalom szemében. Így Putyin mindössze abban reménykedhet, hogy megtörik Ukrajna, illetve még inkább a Nyugat.
Úgy hogy most a „kenyeret és cirkuszi játékokat” eszközéhez folyamodik. Moszkva alapításának évfordulóján 30 ezer tűzijáték rakétát durrogtattak el. Ugyanakkor nem látszik, hogy lenne a válságból kiút és erre mind inkább rájön az orosz elit. Ezért nem kizárt, hogy ismét az lesz, mint 1917-ben, amikor is az udvar és a tábornoki kar lemondásra kényszerítette II. Miklós cárt, mert reménytelennek tartották, hogy fordulatot érjen el a háborúban.
FT
Az orosz csapatok a Harkivnál indított ukrán ellentámadás során ki tudtak törni a bezáruló gyűrűből, ám odahaza politikailag annál inkább bekerítve érezheti magát Vlagyimir Putyin. Így értékeli a helyzetet az egyre felkapottabb bolgár politológus, Ivan Krasztev, aki felhívja a figyelmet, hogy most már az állami kézben lévő háborúban is felbukkant a háború kifejezés, azaz már nem csupán diszkréten, korlátozott katonai műveletnek nevezik az inváziót.
Az elnök számára a legnagyobb veszélyt a keményvonalasok jelentik, akik teljes mozgósítást követelnek. Merthogy az ukrán offenzíva felbátorította a nyugati vezetőket, akik most már úgy ítélik meg, hogy az agresszort nem egyszerűen meg kell állítani, hanem le kell győzni. És az örmény-azeri határvillongás azt mutatja, hogy a szomszédállamok érzik Moszkva gyengeségét, ezért készek újranyitni befagyott konfliktusokat a posztszovjet térben.
A növekvő nyomás folytán a Kreml a sarokba szorult és Putyin kénytelen olyan döntéseket hozni, amelyeket idáig mindig gondosan elkerült. Azért van bajban, mert ha elismeri, hogy háború folyik, akkor vereség esetén búcsút mondhat az uralmának. Ez egyelőre nem fenyegeti, de már beszűkült a mozgástere.
Attól fél, hogy ha elrendeli a sorozást, az elárulja a rezsim belső sebezhetőségét. Továbbá kiderül az elit önzése, hiszen a politikai-gazdasági krém biztosan nem engedi a frontra a saját gyerekeit. A korrupció megbéníthatja az egész akciót, arról nem beszélve, hogy az oroszok csak ímmel-ámmal tennének eleget a behívó parancsnak, mert a vonakodáshoz értenek a legjobban. Putyin a járvány idején azért nem tette kötelezővé az oltást, mert akkor szintén attól félt, hogy bebizonyosodik: egyáltalán nem tudja kézben tartani a dolgokat.
Az autokraták legitimitása ugyanis attól függ, a tömegek mennyire tartják erősnek az ilyen vezetőket. És az oroszoknak – a hivatalos propagandával ellentétben – egyáltalán nincs kedvük katonáskodni. Vagyis egyetlen lehetőség marad Moszkva számára: még jobban belebonyolódni a háborúba, vagyis valószínűleg messze még a tűzszünet.
Guardian
A kommentár felszólítja az amerikai elnököt: elővágásként tegye egyértelművé orosz kollégája számára, hogy Amerika és a NATO elleni támadásként értékeli, ha Moszkva beveti az atomfegyvert Ukrajnában. Jelenleg úgy áll, hogy az orosz egységek vonulnak vissza az arcvonal mentén, ám a Nyugat még mindig visszafogja magát, mondván, hogy nem szabad megalázni a Kremlt, mert az szörnyű dolgokra ragadtathatja magát. Pedig éppen most kellene fokozni a Moszkvára gyakorolt nyomást.
Az oroszok azonban nagyon is tudatosan játszanak rá az Armageddonra, mert azon vannak, hogy gyengítsék a nemzetközi támogatást Kijev számára, illetve elriasszák az esetleges nyugati katonai beavatkozást. Eddig ez bejött, az USA és szövetségesei belesétáltak a csapdába és csak korlátozott katonai segítséget adnak az ukrán védőknek. Azaz nem küldenek olyan nehézfegyvereket, amelyek szükségesek volnának a visszaszerzett területek megtartásához és az jelenlegi előny teljes érvényesítéséhez.
Az orosz kelepcének része a gazdasági villámháború Európa ellen. A gáz és az olaj segítségével Putyin beélesítette a megélhetési bombát, és ennek hatására egyes politikusok nyugaton már meginogtak. Közben Kína, ha nem is ért egyet a háborúval, de továbbra is törekszik – Moszkvával az oldalán – a világháború utáni nemzetközi rend felszámolására. Így Ukrajna és Tajvan csupán előjáték.
Az újabb és újabb tömeggyilkosságokkal Putyin azt üzeni: az „egyetemes értékek’ mit sem számítanak az által kreált világban. Viszont megdőlt a mítosz, mármint hogy az ukránok nem tudnak győzni. Azon felül az is látszik, hogy az elnök hatalma nem megingathatatlan. És éppen azért kell most keményen fellépni ellene, mert csapdában van. Nem szabad, hogy megússza, amit művelt.
Európa részéről egyrészt véget kell vetni az energiafüggésnek, másrészt még több és jobb fegyvert kell szállítani Kijevnek, egyben még inkább meg kell mondani az oroszoknak, miket követnek el a nevükben. Nemzetközi bíróságot kell felállítani. A kártérítés és újjáépítés céljaira pedig fel kell használni az elkobzott orosz vagyonokat. Meg kell mutatni, hogy az elnök számára nincs kiút, csak ha meghátrál. Ám ha kétségbeesésében a legszörnyűbb eszközhöz folyamodik, akkor világos választ kell adni neki, ideértve, hogy belebukik, ha nukleáris bombát robbant. De leginkább azt kell elérni, hogy Ukrajna mielőbb nyerjen.
Következő cikk: A negyedik kétharmad után
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >