Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (86.)
Elhagyva az iskolát
Sáfrány Ferenc
„Ha az a sziget eladó lenne, felépíteném ott az Ábrándok Iskoláját.”
(Salamon Pál: A Sorel ház)
A két véglet között, akikről külön is megemlékeztem, számtalan olyan diákkal találkoztam pályafutásom során, akikről külön is írhatnék, de nem teszem. Nem, mert nagyon érzékeny és személyes a kapcsolatom sokukkal még ma is. Ha véletlenül összefutunk, mindig örülünk egymásnak és ez a fontos.
Sokan közülük komoly szakmai karriert futottak be, akár jogászokként, akár a gazdaság szféráiban. Akadnak közöttük sikeres ügyvédek, bírók, igazgatók, újságírók, publicisták, írók, tanárok, akár középiskolákban, akár egyetemeken, bel és külföldön, de némelyik még a diplomácia zegzugos útvesztőiben is feltalálta magát. Ja és a politika, legyen az éppen polgármester, vagy tartományi kormányfő, valamikor együtt tanultunk, koptattuk az iskola padjait, rám fogva, hogy én tanítom őket. Lehet ez is egy változat. De az, biztos, hogy én sokat tanultam tőlük. Némelyiktől még a játék, a preferánsz, szenvedélyét is.
A kitűnő és elismert sportolókról sem feledkezhetem meg. Volt közöttük olyan, aki olimpián bizonyított, vagy más országos és világversenyen. Az ő sikerüknek jobban örültem és szorítottam, mint bármi másnak.
Osztályfőnöke csak két osztálynak voltam az iskolában eltöltött tizenkét év alatt. Ez sem véletlen. Csak akkor bíztak rám osztályt, ha már nem találhattak más megoldást. Az egyik eset szóra sem érdemes, a másik azonban annál inkább. Róluk már külön is írtam, mert minden évben mi rendhagyó módon találkozunk, és ezt én komoly eredménynek tartom a mai rohanó, elidegenült világunkban. Olyankor örülünk egymásnak, átbeszéljük a legfontosabb történéseket és az osztály magja, ahogyan hallom, keresi az alkalmat, hogy a kialakult barátságokat ápolja.
Ők voltak az utolsó generáció az őrület beállta előtt, ami engem is kényszerpályára helyezett. Perfiden megakadályozta 1991. szeptember 22-re tervezett első találkozónkon való részvételemet, mert ekkor már egy teljes éjszakán át nem aludva a menekültek keserű kenyerét ízlelgettem. Ma is kiver a hideg veríték, amikor ezek az emlékek feltörnek belőlem. Előző nap indultam el Újvidékre, hogy egy hatalmas vargabetűvel Szegedre érkezzek. Rémálom.
Amilyen véletlenül kerültem az iskolába, olyan váratlanul is hagytam el az intézményt, még arra sem maradt időm, alkalmam, hogy aki megérdemelte, elköszönjek tőle.
Az idén lesz húsz éve, hogy iskola és tanítás nélkül élek, „távol” idegenben, elszakadva egy mikroközösségtől, ahol ha a világot nem is váltottuk meg, közösen tanultunk saját fejjel gondolkozni. Ha ez önmagában nem is eget rengető teljesítmény, esetleg eredmény, az vesse ránk az első követ, aki ezt személyesen kipróbálta és jobbat tud felmutatni. Az ilyen ember óráira magam is szívesen beülök újra az iskolapadokba. Hisz hiányzik az iskola. Főleg a jó és szabad iskola.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >