2020. október 31. szombat
Ma Farkas, Rodrigó, Wolfgang névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (86.)

Elhagyva az iskolát

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (86.)
Iskola (gbrgraphix illusztrációja)

„Ha az a sziget eladó lenne, felépíteném ott az Ábrándok Iskoláját.”

(Salamon Pál: A Sorel ház)

A két véglet között, akikről külön is megemlékeztem, számtalan olyan diákkal találkoztam pályafutásom során, akikről külön is írhatnék, de nem teszem. Nem, mert nagyon érzékeny és személyes a kapcsolatom sokukkal még ma is. Ha véletlenül összefutunk, mindig örülünk egymásnak és ez a fontos.

Sokan közülük komoly szakmai karriert futottak be, akár jogászokként, akár a gazdaság szféráiban. Akadnak közöttük sikeres ügyvédek, bírók, igazgatók, újságírók, publicisták, írók, tanárok, akár középiskolákban, akár egyetemeken, bel és külföldön, de némelyik még a diplomácia zegzugos útvesztőiben is feltalálta magát. Ja és a politika, legyen az éppen polgármester, vagy tartományi kormányfő, valamikor együtt tanultunk, koptattuk az iskola padjait, rám fogva, hogy én tanítom őket. Lehet ez is egy változat. De az, biztos, hogy én sokat tanultam tőlük. Némelyiktől még a játék, a preferánsz, szenvedélyét is. 

A kitűnő és elismert sportolókról sem feledkezhetem meg. Volt közöttük olyan, aki olimpián bizonyított, vagy más országos és világversenyen. Az ő sikerüknek jobban örültem és szorítottam, mint bármi másnak.

Osztályfőnöke csak két osztálynak voltam az iskolában eltöltött tizenkét év alatt. Ez sem véletlen. Csak akkor bíztak rám osztályt, ha már nem találhattak más megoldást. Az egyik eset szóra sem érdemes, a másik azonban annál inkább. Róluk már külön is írtam, mert minden évben mi rendhagyó módon találkozunk, és ezt én komoly eredménynek tartom a mai rohanó, elidegenült világunkban. Olyankor örülünk egymásnak, átbeszéljük a legfontosabb történéseket és az osztály magja, ahogyan hallom, keresi az alkalmat, hogy a kialakult barátságokat ápolja.

Ők voltak az utolsó generáció az őrület beállta előtt, ami engem is kényszerpályára helyezett. Perfiden megakadályozta 1991. szeptember 22-re tervezett első találkozónkon való részvételemet, mert ekkor már egy teljes éjszakán át nem aludva a menekültek keserű kenyerét ízlelgettem. Ma is kiver a hideg veríték, amikor ezek az emlékek feltörnek belőlem. Előző nap indultam el Újvidékre, hogy egy hatalmas vargabetűvel Szegedre érkezzek. Rémálom.

Amilyen véletlenül kerültem az iskolába, olyan váratlanul is hagytam el az intézményt, még arra sem maradt időm, alkalmam, hogy aki megérdemelte, elköszönjek tőle.

Az idén lesz húsz éve, hogy iskola és tanítás nélkül élek, „távol” idegenben, elszakadva egy mikroközösségtől, ahol ha a világot nem is váltottuk meg, közösen tanultunk saját fejjel gondolkozni. Ha ez önmagában nem is eget rengető teljesítmény, esetleg eredmény, az vesse ránk az első követ, aki ezt személyesen kipróbálta és jobbat tud felmutatni. Az ilyen ember óráira magam is szívesen beülök újra az iskolapadokba. Hisz hiányzik az iskola. Főleg a jó és szabad iskola.

2011. február 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ha Trump maradna...

Az autoriter vezetők már kiszagolták ezt, Törökországtól, Kínán, Oroszországon és Magyarországon át, egészen Brazíliáig. A trumpi >

Tovább

Az Economist Biden mellett

De a legfőbb gond vele az, hogy átgázolt az amerikai értékeken. Ily módon hihetetlen módon ártott >

Tovább

Brüsszelnek nincs választása: bemegy Orbán utcájába

A 27-ek együtt találták ki az alapot és az csak akkor kezdheti meg működését, ha minden >

Tovább

Orbán csak blöfföl

Amikor az újjáépítési csomag, illetve a következő költségvetés megvétózásával fenyegetőzik. Elemzésében a főváros brüsszeli képviseletének vezetője >

Tovább

A képzelt pszichiáter

Nincs abban semmi meglepő, hogy Semjén önmagához, mentalitásához és világlátásához abszolút következetesen a cári Oroszország és >

Tovább

Választások utáni válság lehetséges Amerikában

Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >

Tovább

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább