Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Válságország
Öreg Dezső
Milyen ország az olyan ország, ahol az államiság ünnepe előtt egy nappal robban ki kormányválság? Milyen ország az olyan ország, ahol a kormányválságot a miniszterelnök, annak helyettesei és az államfő idézi elő? Milyen ország az olyan ország, ahol a legfelsőbb vezetés akkor teremt kormányválságot, amikor az egyre erősebb ellenzék szép csendben a hatalom hibáira és az abból fakadó szociális elégedetlenségre építi stratégiáját? Milyen ország az olyan ország, ahol az egymásnak ugrott politikai szövetségesek a hirtelen lobbant haragos feleselés után megszeppenve próbálják enyhíteni a politikai kárt? Komolytalan – válaszolhatnánk, ha keresgélnénk az enyhe minősítések között. Durcás, gyerekes. Meg kártékony. De nagyon.
Ugyanarról az országról beszélek, amelynek a vezetői azt mondták nekünk, választóknak – három éve már –, hogy Európába megyünk rézsút, tűzön-vízen át. Ígérték ezt akkor, amikor azt is mondták, hogy a legutóbbi választás tulajdonképpen népszavazás volt, amelyen Kelet és Nyugat, Európa és Ázsia között lehetett választani. Kiderült, hogy a többség Európa híve. Akkor a kisebbségben maradt politikum is gyorsan Európa-barát lett. Egyik napról a másikra. Szóban. Cselekedetben nem kapott bizonyítási lehetőséget. Most akarja megszerezni, mihelyt a civakodó hatalom rászánja magát arra, hogy bevallja önmagának: egy ilyen kormány már nem igazán alkalmas azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyeket célul tűzött maga elé: hogyan készíthetné elő ez a veszekedős hatalom az alkotmány módosítását? Erről szőtt terveket még nem is olyan régen az állam elnöke és csapata. Mennyire tekintik majd legitimnek azt a belgrádi küldöttséget az európai közvetítők, amely a pristinai delegációval ül tárgyalóasztalhoz rövid időn belül? És mennyire tartja majd legitimnek az ország népe? Ámbár ez a nép választott három éve, és amikor választott, nem zsákbamacskát árultak neki. Csak nem mindig mondtak igazat. Azt viszont talán még ez a nép sem várja el a politikustól, hogy minden ígéretét betartsa, és hogy őszinte lesz szeretett választóihoz. Ígérni kell, dicsérni a portékát, titkolni hibáit.
Erre készül a mostani ellenzék is. Az európai ruhát öltő és a széles mosolyt meg a nyílt kéznyújtást gyakorló egykori radikálisok nem bízzák teljesen a mostani hatalom botlásaira várható győzelmüket. A mögöttünk levő hét krónikájába írandó az a sajtófelfedezés, hogy a Szerb Haladás Párt a volt amerikai nagykövetet tanácsadóként alkalmazza havi hét és fél ezer eurós apanázzsal. A miloševići korszak utáni első belgrádi nagykövet annak idején Budapestről segítette hatalomra az akkori ellenzéket. Akkor még össze voltunk veszve a világ nyugati felével, és Amerikának nem volt nagykövete Belgrádban. Később lett, és a térségben végzett diplomáciai tevékenysége során igen megszerette az itteni embereket. Szívébe lopakodott a balkáni mentalitás, a meleg baráti szellem, a mindenét megosztani kész lélek ellenállhatatlan spontaneitása. Egyszóval feltalálta magát a bontakozó demokráciában. Olyannyira, hogy tapasztalatát pénzre tudja váltani. Meg ismeretségét az amerikai és az európai diplomáciai körökben. Ezért is angazsálta a Haladás Párt elnöke. A szerződésbe belefoglalták, hogy William Montgomery győzelemre segíti a pártot az országos- és a helyhatósági választásokon. A párt vezetőjével és annak tanácsosaival hetente találkozik, és időnként írásos elemzéseket készít. Istápolja a pártot abban, hogy szalonképes európai jobbközép politikai erővé nője ki magát. Amerikai és európai találkozókat készít elő, és tanácsolja őket, milyen politikai ígéreteket ne tegyenek, mit ne cselekedjenek. Mindezek tudatában márt érthetőbb a haladás pártiak meglepően visszafogott magatartása.
Annak idején a 90-es években Milošević választási kampányait is a legjobb nyugat-európai ügynökségek irányították. A volt nagykövet alkalmazása nyilván csak első lépés az áhított győzelem felé. Ilyen marakodó ellenfelekkel szemben kisebb hírnevű, olcsóbb ügynökség is győzelemre viheti őket. Egy ilyen országban.
Következő cikk: Svédország 20 évvel maradt le mögöttünk
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >