Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Szovjetek maradtunk
Na és, mi? Velünk mi lesz? A háborús bűnös Oroszország leghűségesebb vazallusával ki fog szóba állni, miután Európába visszatért a normalitás? Nekünk lesz-e még jövőnk Európában, az Európai Unióban? És legfőképp: milyen lesz a jövőnk itt Magyarországon, lévén az emberek többsége önnön élete minden felelősségét ellenállás nélkül átadta egy címeres gazembernek? Bruck András:
Egy idős nő kétségbeesett arca, egy gondterhelten cigarettázó fiatalember és egy fiatal pár fájdalmas búcsúzkodása – a fénykép a gőzerővel zajló orosz katonai mozgósítás egyik sorozó állomásán készült. Egy villanás az orosz történelem tragikus eseményei sorában, amelyek olyan hosszúak és mélyek, mint maga a tajga. Nyilván ezrével készülnek most az ehhez hasonló fényképek Vlagyimir Putyin országában, de sok fiatal és már nem is olyan fiatal férfiről ezek lesznek az utolsó képek, amelyeken a családjuk és barátaik még élve láthatta őket.
Jó volna, ha mindehhez nekünk most csak annyi közünk lenne, mint amit a közös emberi sorsunkból fakadó együttérzés diktál, de a helyzet sokkal rosszabb ennél, már-már kilátástalan. Nem az új, brutális közüzemi számlák vagy az esetleges téli gázhiány miatt, hanem mert mind jobban ránk telepszik az évszázados orosz kiúttalanságnak egy nem sokkal elviselhetőbb formája, a reménytelenség érzése. Ennek okát Petri György idejekorán, már 1997-jelezte egy versében: „Kelet-Európában mindenki szovjet ember. Édes mindegy, hogy érte vagy ellene határozza meg magát”. Petri három évvel később meghalt, így nem láthatta, hogy ebben az elmúlt húsz évben Kelet-Európában a leginkább mi, magyarok maradtunk szovjetek.
Talán nem szovjet emberek voltak azok huszonöten, akik a múlt héten egy nyilvános levélben nekitámadtak a Junior Prima-díjjal kitüntetett színészkollégájuknak, Vilmányi Benettnek, amiért köszönőbeszédében nem kerülte a politikát, holott ez volt a szervezők kérése, inkább lemondott a díjról és a vele járó hétezer euróról? Világos, a saját életünk nem csak a hatalmon lévők, de a szolgáik szerint sem tartozik ránk. Na és a Belső-Pesti Tankerületi Központ munkatársai, akik a múlt pénteken aláírták a budapesti Kölcsey gimnázium öt tanárának elbocsátását? Ők nem szovjet emberek? Kár minden szóért, ez már az orosz modell, Putyin módszere, bár még csak a terror belépő fokozata. Fizetésemelést azonban nem a tanárok kaptak, hanem a rendvédelmi dolgozók, nem is keveset, 116 ezer forintot, ráadásul épp a tanévkezdettől, szeptember elsejétől. Jelek, jelek mindenütt, olvasni kéne őket.
Magyarország mind jobban hasonlít ahhoz az országhoz, ahol rossz dolgokon kívül évszázadok óta nem igen történik más. A példakép most épp területrablással és népirtással van elfoglalva, csupán azért, mert az ország elnöke szerint Ukrajna, az ukrán államiság s így maga az ukrán nép sem más, mint mítosz, ezért szabad, sőt hazafias kötelesség a gyáraikat, lakóházaikat rakétákkal lerombolni, az embereket legyilkolni, névtelen tömegsírokba belehányni. Nekünk viszont nincs erős hadseregünk, ezért a mi vezetőink kénytelenek melldöngetéssel és a társadalom folyamatos manipulálásával beérni: „Európa minket utánoz, mi vagyunk Európa jövője, mi itt nem fogunk megfagyni a télen, ők meg ott szülhetnek férfiként – kinek mit intézett a kormánya, rettegnek Brüsszelben a magyar konzultációtól”… eközben világosan látszik, hogy Orbán és csapata falnak vezeti az országot.
A diktatúrák legjobban a politikai alternatívák megsemmisítéséhez értenek, nem is igen értenek máshoz. Majd nézd meg december táján az árakat, a forint-euró árfolyamot, lakásodban a hőfokot, az utcákon a kényszerből lehúzott rolókat. Persze, mint minden kritikus helyzetben, most is megvan a propaganda főiránya: a szankciók tehetnek minden bajunkról, holott hat élelmiszerre már a háború kitörése előtt, januárban hatósági árat volt kénytelen bevezetni a kormány, az élelmiszerek inflációja pedig már akkor átlépte a tíz százalékot. Ahogy nálunk a covidjárványnak aránytalanul sok áldozata volt az orvosok és nővérek helyett katonákkal telerakott kórházakban, ez a mostani válság is nekünk fogja a legtöbb gazdasági kárt és emberi szenvedést okozni, már persze az oroszokon kívül. Minden egyes nappal világosabbá válik, hogy fogy a távolság a két világ, a ma még úgy-ahogy élhető és a majd már élhetetlenné váló között. Az óvoda már eddig is tisztítószert, az iskola bútort és a tanárok plusz munkájára pénzt, a gyermekmentő üzemanyagot kunyerált. Így néznek ki egy olyan ország hétköznapjai, amely egyetlen ember kénye-kedvétől függ.
Csupán két nappal azelőtt, hogy az orosz tankok elözönlötték a megsemmisítésre ítélt „testvérországot”, egy orosz politológus, a Moszkvában élő és dolgozó Grigorij Judin prófétikus írást tett közzé: „Mi sosem harcolhatunk az ukránokkal, még ha mindenért őket tesszük is felelőssé. De ha még velük sem találjuk meg a közös nyelvet, akkor senkivel nem fogjuk. Akkor egyedül leszünk az egész világgal szemben és a vereségünk súlyos lesz”. Ki kételkedhetne benne, hogy Judinnak lesz igaza és nem Putyinnak?
Na és, mi? Velünk mi lesz? A háborús bűnös Oroszország leghűségesebb vazallusával ki fog szóba állni, miután Európába visszatért a normalitás? Nekünk lesz-e még jövőnk Európában, az Európai Unióban? És legfőképp: milyen lesz a jövőnk itt Magyarországon, lévén az emberek többsége önnön élete minden felelősségét ellenállás nélkül átadta egy címeres gazembernek?
Következő cikk: A tét a Putyin-rezsim túlélése
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin szentháromság fantomja
A Frankfurter Allgemeine Zeitung arra emlékeztet, hogy Putyin a napokban Oroszország, Ukrajna és Belarusz szentháromságáról beszélt, >
Befagyott világ, ha magyar
Zárszóként például most arról, hogy a kormánypárti képviselők tegnapelőtt a parlament folyosóján egyetlen szó nélkül mentek >
Izraelre nyomás nehezedik, hogy engedjen a „terroristák vétójának”
John Bolton szerint bármilyen fegyvernyugvás viszont csupán a Hamász túlélési esélyeit növeli. Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója, >
Hogy mit tesz a háború, azt jól lehet mérni Németország példáján
Hiszen az elején Scholz kancellár próbált kimaradni a viszályból, jelenleg viszont nincs jobb barátja Ukrajnának. Legutóbb >
Válságban
Ahogy 1942-44-ben a Horthy-rendszer, 1986-88-ban a Kádár-rendszer belvilágában határoztatott meg az ország sorsa, 2022-24-ben a hatalom >
A Hamász elleni háborúban Izrael tragikus választás elé került, mert csak rossz döntést hozhat – mindkettő katasztrófába vezet.
Így értékeli Jonathan Freedland, a Guardian szemleírója, aki bevallja: származása folytán érintett a viszályban. Mint rámutat, >
Most először úgy tűnik, hogy Putyin nyerheti meg a háborút – egyelőre
Az a legnagyobb előnye, hogy Európa nem határozta meg, mit szeretne elérni. Így megrendíti azt a >
Orbán miatt kudarc fenyegeti az uniós csúcsértekezletet
A magyar vezető ugyanis kitart amellett, hogy elutasítja az Ukrajna ügyében kidolgozott javaslatokat. Még a kilátásba >
Csak virtuálisan
Ázsia bennünk van, az Urál hegység igazából az osztrák–magyar határnál húzódik, bár nem látható. Ha netán >
Netanjahu elakadt, miközben küzd a Hamász ellen
A Haarec vezető kommentátora úgy véli, hogy Netanjahu elakadt, miközben küzd a Hamász ellen. Nem engedheti >
Az európai populisták Bident kísértik
Miután az elnök nem volt hajlandó gyorsan véget vetni az ukrán háborúnak, azaz döntő győzelemhez hozzásegíteni >
A magyar kerítés nem képes arra, hogy feltartóztassa a migránsokat
Ezzel tért vissza Ásotthalomról Kornél Albert, a francia konzervatív lap tudósítója. Az akadályon folyamatosan haladnak át >