2024. április 25. csütörtök
Ma Márk, Ányos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A letargia fogságában

A letargia fogságában

Egy kép többet mond ezer szónál – ez a közismert, ráadásul kínai eredetű mondás most valósággal életre kel a csatolt fotón: Kína korábbi vezetőjét, Hu Csin-taót eltávolítják a Kínai Kommunista Párt október végi kongresszusáról, miközben a jelenlegi elnök, Hszi Csin-ping (a fotó jobb szélén) és a mintegy kétezer küldött merev arccal ül. Na, ez Kína lényege, nem a nagy sebességű vonat, amire Orbán amúgy is magasról tesz, az ő látóhatára maximum a felcsúti vicinálisig terjed. Úgyhogy Kína gazdaságából is marad nekünk a Fudan, a hatvanon felülieknek bűnösen beadott Sinopharm és 16 ezer, ócskavasnak való lélegeztetőgép 300 milliárdért. Bruck András:

 

Hogyan lehetséges ez? – kérdezi tőlem néhány percnyi beszélgetés végén jó húsz éve nem látott ismerősöm.  Arra utal, hogy négy évtized szovjet elnyomás ellenére Magyarország sorsa kezd ismét összefonódni egy olyan dicstelen múltú és még annál is dicstelenebb jelenű országgal, mint amilyen Oroszország. Azt reméltem, soha többé nem hallok róluk – mondja. – Az autokráciák titkos szövetsége ez – felelem, mire ő: – Titkos? Az egész ország szeme előtt folyik. Egyikünk se mondja ki annak a nevét, akiről végsősoron beszélünk, de abban maradunk, hogy az árulások mögött mindig ott bűzlik valami sötét titok, többnyire pénz. 

 

 

Orosz modell. Szadizmus. Mi másnak nevezhető az, hogy a hűvösre fordult időben 12 ezer dolláros Loro Piana kabátot viselő Vlagyimir Putyin megfagyásra ítélte idén télen az általa is testvérnépnek nevezett ukránokat? A hadserege papírtigrisnek bizonyult, ezért most bosszút áll, igyekszik mindent elpusztítani, ami fényt és meleget ad. Százezrek élete múlik azon, hogy a megrongált erőművek gyorsabban megjavíthatók-e, mint ahogy az orosz rakéták és drónok repülnek. A tömeggyilkosság egy másik formája. Magyarország többsége mégis oroszpárti, a facebook tele van az ukránok kiirtására  buzdító kommenttel. Honnan jön ez feneketlen gyűlölet? Na, vajon honnan? 

 

Ez a vérző ukrajnai front most a mi lelki, szellemi hátországunk, hozzá való viszonyunk szinte mindent elmond rólunk és az országról, ahol élünk. Épp egy magyarnak oroszpártivá válni a miniszterelnök hatására túl van az ésszel felfoghatón. Primitív szuggerálás az egész, mégis milyen hatásos. Miközben az orosz elnök és az orosz nép „sérelmeiben” a hívek megnyugtató igazolást találnak a háborús agresszióra, saját iskolás gyerekeik és az ő tanáraik problémáit vehemensen tagadják. Könnyedén átsiklanak az orosz hadsereg brutalitása, pontosan dokumentált háborús bűntettei felett, viszont azokat, akik utcára mennek a hazai oktatás folyamatos színvonalesése miatt, felforgatónak tartják, úgy beszélnek, írnak róluk, ahogy tömeggyilkosokról szokás. Ez a Putyin-imádat, azt hiszem, számunkra írás a falon, elszakadásunk a szabad és racionális világtól száradó betonként kezd rögzülni körénk.  

 

Benne élünk, terjesztői vagyunk ennek az autokráciának nevezett visszataszító kórnak. Magyarország szinte valamennyi „barátja” ezzel fertőzött. A Fidesz-pikniken, Kötcsén, szeptemberben Orbán Viktor a másik kedvencét, Kínát említette mint számunkra követendő példát. Ugyan miért nem Finnország vagy Norvégia gazdasági és társadalmi modellje tetszik neki, miért egy másfél milliárd lakosú, a mienktől gyökeresen eltérő kultúrájú országé?És miféle országé!

 

Egy kép többet mond ezer szónál – ez a közismert, ráadásul kínai eredetű mondás most valósággal életre kel a csatolt fotón: Kína korábbi vezetőjét, Hu Csin-taót eltávolítják a Kínai Kommunista Párt október végi kongresszusáról, miközben a jelenlegi elnök, Hszi Csin-ping (a fotó jobb szélén) és a mintegy kétezer küldött merev arccal ül. Na, ez Kína lényege, nem a nagy sebességű vonat, amire Orbán amúgy is magasról tesz, az ő látóhatára maximum a felcsúti vicinálisig terjed. Úgyhogy Kína gazdaságából is marad nekünk a Fudan, a hatvanon felülieknek bűnösen beadott Sinopharm és 16 ezer, ócskavasnak való lélegeztetőgép 300 milliárdért. 

 

Oroszországnak viszont még szuperexpressze sincs, csak hosszú-hosszú asztala, az egyik végén Putyinnal, a másikon, mondjuk a Moszkvába rendelt Orbánnal, és átlagban 68-70 évesen meghaló férfilakossága. Ez éppen tíz évvel kevesebb, mint a liberális, nyugati demokráciák hasonló adata. Persze mi is csúszunk lefelé, egyre több mindenben vagyunk a nemzetközi rangsorok hátsó, 70-100., vagy még rosszabb helyén: versenyképesség, bírói függetlenség, korrupció, kormányzás minősége… Ezek nem fölösleges számok, ezek az életünk minőségének, gyerekeink külföldre menekülésének, halálunk közelségének, valószínűségének a mutatói. Hihető, hogy az oroszpárti magyarok és általában a kormánypártiak, mindebből semmit nem látnak? Nem hihető, de diktatúrákban az összeomló fogalmak elbutítják és maguk alá temetik az embereket. 

 

A hívek nyilván arról a rövid, csupán öt pontból álló új törvénytervezetről sem hallottak, amely a magyar állam teljes kivonulását jelentené a szociális ellátásából. Ez vajon miképp lehetséges? Orbán Viktor egyszer sem említette, hogy még az eddiginél is több embert szándékozik a sírgödör szélére lökni? A Kossuth rádióban sem dicsekedett el vele? Egy diáklány néhány obszcén mondata egy órán belül eljutott minden kormánypárti fülébe, és vérben forgott tőle a szemük, de arról, hogy a magyar állam lényegét tekintve egy eutanáziaprogramot hirdetett meg, fogalmuk sincs? Na, pontosan ilyen, így viselkedik az állampolgáraival permanens hadiállapotban lévő autokrata állam, amelytől szinte lehetetlen megszabadulni. Ráadásul ez minden egyes hónappal egyre nehezebb lesz.

 

2022. november 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább