Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (88.)
Gyerekkori emlékek
Sáfrány Ferenc
Egy kis bácskai faluban születtem, a Tisza partján, közvetlenül a határ mellett. Ott nőttem fel, a bokáig érő nyári porban, ahol naphosszat játszottam az utcán, a sarkon, a helyi kovácsműhely közvetlen közelében, ahova mindig valamilyen ürügyet keresve be – betértem. János bácsi, az öreg kovácsmester, mindig szívesen látott. Talán az unokáját pótolhattam, akár örökbe fogadott Simon tatámnak, aki meg világraszóló borbélymester hírében állott. Tőle furfangosabb, vidámabb embert én abban az időben nem is ismertem. Nagyon szerettem hozzá is járni. Mindig kitalált valami különös mókát. Egyik nap váratlanul beállítva hozzá, előkapott egy ásót és mondta: „Gyere velem, elültetünk egy kis pénzt a kertbe. Meglátod, holnapra csoda történik. Kikel a pénz, és gazdagok leszünk.” Ezzel már nyomta is az ásót a puha földbe, kifordította azt és bedobott egy kopott alumíniumból vert dinárost a lukba. Majd a következőbe, mint a krumpli ültetésnél szokás. Egy egész sor pénzt ültettünk, majd közölte őszülő hatalmas bajsza alatt kuncogva, hogy holnap korán reggel jöjjek, mert lesz mit szedni. Sokat terem a pénz, ha jó lesz az éjszak a lapjárás. Ezt nem értettem, Bözsi néni meg csak csóválta fejét, de nem szólt közbe, amíg a veranda oszlopát támasztotta. Egész éjjel nem aludtam, csak nyugtalanul hánykolódtam kis ágyamba.
Reggel, időben, én már apám elé álltam, aki susztermesterként otthon dolgozva a pangli körül ült háromlábú csoda suszterszékén. „Te meg hova készülsz ilyen időben?” – szegezte nekem szigorú tekintetét, amitől mindig tartottam. Vele nem lehetett kukoricázni, mert a lábszíj könnyen előkerült. Egyszer mesélte nagynéném, hogy amikor belépett hozzánk a kapun, azt látta, hogy apám engem a virágágyások között kerget. Meg is kérdezte, te meg mit bolondériázol itt, mire apám: „Nem leköpött ez az istenverte ördögfióka, de most ellátom a baját egy életre.” Én nem emlékeztem a dologra, csak a meséből. „Megyek a Simon tatához, mert tegnap pénzt ültettünk, és ma korán reggel fel kell szedni a termést.” Apám nem tudott uralkodni magán, hanem hatalmas nevetésbe tört ki, amit meg én nem értettem, de elengedett. Futottam is a falu másik végébe, ahogy a lábam bírta, csak el ne késsek a csodáról. A kapu kilincsét rázva vettem észre, hogy az öreg már az udvaron várt és azonnal elém sietett: „Éppen időben jöttél, mert ha még fertály órát késel, talán nem is láthatod meg a csodát. Én az éjszaka hallgattam, ahogy kikelt a pénz, majd elkezdett szaporodni. Mint a krumpli. Na, nézzük meg a termést!” – és már nyúlt is az ásóért. Amikor kifordította az első „pénzes bokrot”, nem hittem a szememnek. A föld tele volt apró pénzzel, és én csak kapkodtam kis markomba, majd beszaladtam a verandára és kértem egy szitát, mert nem tudtam mit kezdeni így a kezeimmel. A csoda megtörtént. Olyan boldogok voltunk Simon tatával, amíg a pénzt számoltuk a kis borbélyműhely tükörfala előtt, hogy azt szavakkal le se lehet írni. Ám a meglepetésnek még ekkor sem volt vége. „Gyere, ülj most ide le a borbélyszékre, majd megborotvállak. Most már van elég pénzed, hogy kifizess.” – dörmögte az öreg, és én szót fogadtam. Ezzel már hozzá is fogott a hab előkészítéséhez, majd azt az arcomra pamacsolta, mint a nagyoknak és hozzálátott a borotvapenge élesítéséhez, amelyet egy hatalmas, az ajtófélfán lelógó szíj segítségével végzett. Ekkor kicsit féltem. Mi lesz, ha elvágja a torkomat? De az öreg jó munkát végzett, sértetlenül kerültem ki a forgószékből. Azt érzékeltem, hogy a borotvának a vastagabb végét tette mindig az arcomhoz, és ezt nem is értettem. Amikor megjegyeztem neki, hogy ezt nem így kell, akkor elmosolyodott és megjegyezte: „Tíz éves korig csak így szabad borotválni gyerekeket, különben megbünteti a rendőr.” – majd hahotázva ekkor már a hasát fogta. Megint nem értettem semmit, de úgy gondoltam fizetek, és ezzel letudom a dolgot. Már kezdtem számolni a dinárokat, amikor megjegyezte, hogy engem még is grátisz borotvált, és majd a borravalót is ráérek később otthagyni, most még sincs nagy szüksége pénzre. Jól ment a lapjárás az este. „Kártyán nyertem eleget.” – tette hozzá, amikor látta a kiülő rémületet az arcomon.
De ha jót akarok tenni, akkor hazafelé ugorjak be a pékhez, és vegyek a pénzen egy nagy cipót. Annak mindig lesz keletje otthon. Ekkor már Bözsi néni sem állhatta tovább a bolondériát, amit én ugye halál komolyan vettem, és leteremtette az urát. Ő meg kikérte magának.
Ballagva a falu főutcáján én csak betértem a pékhez. „Jó napot, a legnagyobb friss cipót kérem!” – és zsebemet kifordítva a rakás pénzt a pultra tettem. „Ma csoda történt. Tegnap pénzt ültettünk a Simon tatával, és mára kikelt. Ez mind itt, a termés.” A pékmester is a hasát fogta, de leemelte a legnagyobb cipót a polcról és a kezembe nyomta, a pénzt meg számolatlanul a markomba. „Eredj haza és meséld el apádnak, hogy csoda történt. Mutasd is meg neki a pénzt, különben nem hiszi el.” – bocsátott utamra kedélyesen a pék, én meg hazabattyogtam. Otthon töviről hegyire mindent elmeséltem és apám csak bólogatott. „Látod fiam, aki dolgozik, aki szorgalmas, az viszi valamire az életben.” Megfogadtam az életre szóló tanácsát, de hogy vittem-e valamire az életben? Nem tudom.
De azt igen, hogy ezek az őrültek mindent szétlőttek, engem földönfutóvá tettek. Azóta csak futok, futok, de hová, azt még csak nem is sejtem.
Kommentek
Ferikém!
A végén még szépíró lesz belőled! Móricz, Móra Ferenc, Tömörkény nyomdokain haladni jó dolog.
Jót tesz a bioritmusnak. Ilyenekre gondolok: Hét krajcár, Kincskereső kisködmön, Tömörkény ?paraszt?-
novellái.
Jani
Kedves Feri,
Hazamegyek és én is elültetek egy kis pénzt!
Péter
Szia Feri,
hát ezen a 88.-as rikkancson ma reggel eléggé jót mulattam, olyan volt ez számomra mint egy jó mese, de élveztem. Ami az igazán nagy baj, hogy ma már nincsenek ilyen igazi mókamesterek, valahol ebben a kurva nagy világban kiveszett az emberekből ez a tulajdonság avagy a pénzhajhászó világrendszerek ma már másmilyen embereket termelnek, sajnos.
üdv. Tibor
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >