Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Putyin emeli a tétet
Megújítja a fenyegetést, amikor bejelenti, hogy harcászati atomfegyvereket telepít Belaruszba, de pontosan tudja, hogy mit csinál. Így értékeli a vezető német újság, a Süddeutsche Zeitung kommentárja, amely cseppet sem ért egyet azokkal a véleményekkel, miszerint az elnök veszedelmes bolond, akit a vesztes háború után a saját hívei fognak megfosztani hatalmától, bezárni, sőt esetleg megölni. Pont az ellenkezője az igaz. Nem őrült és az időre játszik. Még egyáltalán nem szorult sarokba, sőt netán még nyerhet is, vagy legalábbis úgy marad alul, hogy azt nem mindenki ismeri fel. Ezért nyúl most újra az atomfenyegetéshez. Ám a hivatkozása nem áll meg, mert amerikai nukleáris robbanófejek évtizedek óta vannak Európában, Belaruszból viszont kivonták az ilyen harceszközöket a Szovjetunió összeomlása után. Putyin szétrombolja a régi kontinentális biztonsági rendszer legeslegutolsó elemét is. Emögött zsarolás van: tehát ha a Nyugat továbbra is ad hadfelszerelést Kijevnek, Moszkva ki tudja szélesíteni a viszályt. Nem alaptalanok a félelmek, hogy a Kreml második frontot nyit északon, és akkor találatok érhetnek belarusz területet is, ahol pedig atomrakétákat állomásoztatnak. Nem éppen kellemes kilátás. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
FT
A lengyel miniszterelnök úgy nyilatkozott a lapnak, hogy ő nincs kétségbe esve a republikánusok várható elnökjelöltjének kijelentése miatt, mármint hogy területi vita van Oroszország és Ukrajna között, és hogy az nem érinti az USA alapvető érdekeit. Morawiecki úgy gondolja, hogy DeSantis okfejtése a választási póker része. Ráadásul a floridai kormányzó némileg már visszakozott, mondván, hogy félreértelmezték, amit mondott.
Amerikai szenátorokkal folytatott beszélgetések alapján a lengyel vezető meg van győződve arról, hogy mind a két nagy tengerentúli párt ugyanúgy ítéli meg Ukrajnát, Oroszországot és Kínát. Ezt kiegészítette azzal, hogy a Nyugat vereségét jelentené, ha alulmaradnának az ukránok és a kudarc nagyobb lenne, mint amilyen Vietnam volt.
Úgy gondolja, ha Peking nagymértékben belebonyolódna a konfliktusba az orosz fél oldalán, akkor az USA fokozná a Kijevnek nyújtott segítséget. Az viszont roppant veszélyes volna, ha Kína jelentős mennyiségben szállítana fegyvereket Moszkvának. Ugyanakkor nem túl derűlátó az ügyben, hogy a kínaiak képesek-e érdemben közbenjárni a békéért. Merthogy túlságosan is a szabad világ ellen vannak, illetve az oroszok pártját fogják.
Közölte, hogy országa nem küld F-16-osokat az ukránoknak, mert neki sincs elég belőle. Ugyanakkor szorgalmazta, hogy amelyik kormány csak teheti, adjon hosszabb távú tüzérségi rakétákat a megtámadott országnak, mert azokkal szét lehetne rombolni az orosz utánpótlási vonalakat a megszállt keleti részeken. Ő maga egyébként hisz az ígéreteknek, mármint hogy az ukrán egységek nem vesznek tűz alá orosz területeket ezekkel a harceszközökkel. Mint kifejtette: azt tapasztalja, hogy más kormányok is egyre inkább hajlanak efelé.
Die Welt
Európában a háború láttán elhallgatott egy sor olyan politikai erő, amely megértéssel viszonyult Putyinhoz, de Magyarország nem tartozik ezek közé. Az Orbán-kormány ugyan nagymértékben betartja a szankciókat, a hivatalos nyilatkozatok azonban igencsak emlékeztetnek arra, amit Lengyelországban egyedül a szélsőjobbos, oroszbarát Konföderáció Párt szokott hangoztatni. Pl. a magyar vezetés számára szóba sem jöhet az energiahordozók tilalma.
A Fidesz évek óta folytatja a keleti nyitás politikáját, keresi Oroszország és Kína társaságát. Ezen az agresszió sem változtatott. Ellenben az olasz miniszterelnök lecsendesítette a Putyin-hívő Berlusconit és Salvinit. Egyértelműen Kijev mellett tette le a garast. A Le Pen-féle francia szélsőjobb viszont megosztott. Maga zászlós figura az ősszel még arról beszélt, hogy nem kellene hadfelszerelést szállítani Kijevnek. Ma már azt állítja, hogy sosem ellenezte a védelemre szolgáló eszközök átadását. Ehhez képest az új pártelnök, Jordan Bardella úgy foglal állást, hogy minden segítséget meg kell adni az ukrán szuverenitás és a határok sérthetetlenségének szavatolására.
Ausztriában a szélsőséges Szabadságpárt elnöke minden lehetséges alkalommal kirohan a büntető intézkedések ellen. Herbert Kickl, akinek pártja élen áll a közvélemény kutatásokban, továbbra is hűséges az orosz elnökhöz.
FT
A vezércikk úgy látja, hogy a világ már nem élvezi a békeidők osztalékát – a demokráciák azt remélik, hogy elkerülhetik a háborút, ha készülnek rá. A kelet-nyugati szembenállás után negyed évszázadon át a nyugati jogállamok mertek abban bízni, hogy vége a globális konfrontációnak. Ukrajna letámadása és a fokozódó kínai magabiztosság azonban véget vetett a kivételes helyzetnek.
A korszerű fegyverek egyre többe kerülnek, de az orosz invázió rávilágított, hogy napjaink viszályai nem kizárólag kíber támadásokat, drónokat és távolról végrehajtott precíziós bombázásokat jelentenek. A harckocsik, tüzérségi egységek és szárazföldi csapatok ma is ugyanolyan fontosak, mint régen.
Ha valaki ki akarja védeni ezeket a fenyegetéseket, akkor fel kell sorakoztatnia a teljes arzenált, a megfelelő hadiipari háttérrel együtt. Ezért a demokráciáknak még jobban meg kell osztaniuk egymással a technológiát, hírszerzési adatokat, a terheket és a közbeszerzéseket, mint a hidegháború idején.
Nehéz alkuk következnek. Európa a 80-as évek óta egyre kevesebbet költött a védelemre, így adóemelés nélkül növelhette a jólétet. A nyugati kormányok azonban egyelőre nemigen magyarázzák meg saját lakosságuknak a katonai fejlesztések kihatásait. Napjainkban jóval összetettebbek a geopolitikai viszonyok, mint egykor, ezért nehezebb lesz elkerülni a szuperhatalmak összecsapását.
Washington Post
A szerkesztőségi állásfoglalás szerint Európa lassan magához tér, bár vannak olyan vélemények, hogy a biztonság kérdésében továbbra a kognitív disszonancia jellemzi, jóllehet csak még jobban félre kellene vernie az agresszió nyomán megszólaltatott vészharangokat. Az viszont jó, hogy az EU egymillió tüzérségi lövedéket ad Ukrajnának a következő egy évben, egyben felfuttatja a gyártókapacitást.
De nem oldotta meg azt a problémát, hogy a Szovjetunió megszűnte után a legtöbb ország sorvadásra ítélte saját hadiiparát és ezek a kormányok ma sem izgatják magukat különösképpen emiatt. Továbbá a NATO múlt héten nyilvánosságra hozott jelentése rámutat, hogy az európai államok java nemigen dobta meg a katonai költségvetését. Még az ipari motornak számító Németország sem képes oly mértékben fokozni a hadiüzemek termelését, hogy az lépést tartana az ukránok igényeivel.
Vagyis a kontinens túlságosan is lassan eszmél, csak vontatottan tesz lépéseket saját és Kijev biztonságáért. Pedig kirajzolódik, hogy Washington a jövőben Kínára veti vigyázó tekintetét. Mégis változatlanul vérszegény az öreg kontinensen a tervezés, a védelmi képesség és a stratégia. Ám ez tarthatatlan.
Independent
A vezércikk arra következtet az orosz elnök legújabb nukleáris fenyegetőzéséből, hogy a háború nem úgy alakul, ahogy ő szeretné. Mivel nem sok utal arra, hogy át tudna törni a fronton, az elnök most a Nyugat és Ukrajna elszántságát igyekszik meggyengíteni, ezért lengeti be az atomkártyát.
Összesen 10, rövid hatótávolságú atomrobbanófej kerülne Belaruszba, az aligha annyi, amennyi megfordítaná a harcok menetét. Valójában arra szolgál, hogy arra intse a másik felet: ne akarja a viszály eszkalálódását. Hiszen ha tényleg nukleáris eszközt akarna bevetni a Donyecki-medencében, azt megteheti orosz területről is, szóval ez nem más, mint blöff.
Pontosan ezért reagált a Pentagon szinte unott közömbösséggel. Hiszen itt nem arról van szó, hogy Moszkva az erő helyzetéből emelné a tétet. Igazából a gyengeségét árulja el vele. De lehet, hogy pont az ellenkezőjét éri el vele, mint amit szeretne, hiszen harcászati csapásmérő eszközök kerülnek az orosz határokon kívülre, NATO-országok közelébe. Ez pedig megerősíti a világban, hogy Moszkvának rossz szándékai vannak, és hogy még erősebb kollektív biztonsági rendszerre van szükség.
Továbbá, hogy Amerika katonai jelenléte kifejezetten védelmi jellegű Európában, amit csak igazolt az invázió. Az USA és egyetlen más NATO-állam sem szeretné megkísérelni Belarusz vagy Oroszország elfoglalását. Igaza van Zelenszkijnek, amikor azt mondja, hogy Moszkva túszul ejti Minszket. De a húzás miatt Lukasenko rendszere veszít stabilitásától. És nehéz azt hinni, hogy Kína örül a fejleménynek.
Süddeutsche Zeitung
Putyin emeli a tétet - megújítja a fenyegetést, amikor bejelenti, hogy harcászati atomfegyvereket telepít Belaruszba, de pontosan tudja, hogy mit csinál. Így értékeli a vezető német újság kommentárja, amely cseppet sem ért egyet azokkal a véleményekkel, miszerint az elnök veszedelmes bolond, akit a vesztes háború után a saját hívei fognak megfosztani hatalmától, bezárni, sőt esetleg megölni.
Pont az ellenkezője az igaz. Nem őrült és az időre játszik. Még egyáltalán nem szorult sarokba, sőt netán még nyerhet is, vagy legalábbis úgy marad alul, hogy azt nem mindenki ismeri fel. Ezért nyúl most újra az atomfenyegetéshez. Ám a hivatkozása nem áll meg, mert amerikai nukleáris robbanófejek évtizedek óta vannak Európában, Belaruszból viszont kivonták az ilyen harceszközöket a Szovjetunió összeomlása után. Putyin szétrombolja a régi kontinentális biztonsági rendszer legeslegutolsó elemét is.
Emögött zsarolás van: tehát ha a Nyugat továbbra is ad hadfelszerelést Kijevnek, Moszkva ki tudja szélesíteni a viszályt. Nem alaptalanok a félelmek, hogy a Kreml második frontot nyit északon, és akkor találatok érhetnek belarusz területet is, ahol pedig atomrakétákat állomásoztatnak. Nem éppen kellemes kilátás.
Egyelőre úgy néz ki azonban, hogy továbbra is mennek nyugati fegyverek Ukrajnába, beleértve páncélosokat és talán vadászgépeket is, ami ebben a szükséghelyzetben teljesen helyénvaló. A konfliktus kimenetele belejátszik majd az EU és a NATO jövőjébe. Nincs visszaút, csak ha kirajzolódik olyasfajta tárgyalásos rendezés, amelyet az ukránok el tudnak fogadni, még akkor is, ha nem érik el maximális céljaikat, pl. a Krím visszaszerzését.
Putyin még inkább indokolttá teszi, hogy Németországban is vannak amerikai atomrobbanófejek, illetve alátámasztja a NATO részéről, hogy azok a védelmet szolgálják, Varsótól Berlinig.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >