2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Hit

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Hit
Hit (ryokogirle illusztrációja)

„Ezt az esélyt arra kaptátok, hogy tegyetek valamit az országért és polgáraiért, nem pedig pártotokért vagy önmagatokért. Elvárom, hogy ezzel összhangban korrektek lesztek.” – Így bocsátotta útjára Boris Tadić államfő az új kormányt. Inkább korholás, dorgálás, sőt, fenyegetés, mintsem atyai jó tanács vagy jókívánság. Cvetković miniszterelnök szavai pedig egyenesen tanító bácsisan hangzanak: „A szerb kormány minden tagjának felelősségteljesebben kell dolgoznia, szerényebben viselkednie, szorgalmasabban haladnia a cél felé, és oda kell figyelnie az emberekre. Hiszen miattuk vannak ott, ahol vannak”.

Új kormányával előbb telefonos, később szokványos ülést is tartott, majd Banja Lukában a boszniai szerbek kabinetjével tartott együttes ülést, amelyen ő elnökölt. Sebtében aláírtak két, összesen 10 millió euró értékű kölcsönről szóló szerződést is, a pénzen a Drinán túl élő testvérek vagonokat és számítógépes fölszerelést vásárolhatnak. Sietni kellett ezekkel az üzletekkel, amíg szilárd az új kormány, amíg a régi miniszterek új névtáblát vésetnek kabinetajtajukra az új minisztérium nevével, illetve amíg új bajtársaik a régi személyzettel ismerkednek, és kijelölik az új államtitkárok irodáját. Mert ha mindenki alatt megmelegszik a bársonyszék, ki tudja, milyen bolondos ötlete támad egyeseknek, milyen bizalmas utasítást kapnak a pártból, amelyre most csak a nagy feladatok elvégzése után kellene odafigyelniük. Szinte csak szabadidejükben. Ahogy az állam elnöke utasította őket. Lehet, hogy lesz valami foganatja ennek a dorgálásnak, mert a mögöttünk levő héten két miniszter is az utolsó pillanatban vonta vissza a belgrádi Danas napilapnak adott interjúját. Mindkettő elektronikus postán készült, az egyiket már teljesen véglegesítették, amikor állítólag föntről leszóltak. És annak ellenére, hogy a két újságíró egyesület meg több civil szervezet is tiltakozott, a kormányban egységesen képviselték azt az álláspontot, hogy tisztelni kell a frissen életbe lépett törvényt. Viselkedési kódex – mondják.

Vannak, akik szerint ezzel megszegik az Európa Tanács idevágó határozatát, amellyel az újságírók forrását védik, vannak, akik az Emberi Jogok Európai Egyezményét féltik. Vannak viszont, akik csak az újságírók munkájának megnehezítése miatt siránkoznak. És ezek nem is az ellenzék soraiból valók. Csak az itteni sajtó gondolatvilágához és az itteni közéletiség mércéihez szokott emberek. Akik nem akarják tudomásul venni, hogy létezhet egy szerv, ez esetben a végrehajtó, amely vállalva a következményeket, megpróbál valamilyen álláspontot kialakítani országos kérdésekben. És amely az ország érdekében, az érvek és ellenérvek ütköztetésétől igyekszik távol tartani a nyilvánosságot. Az emberek érdekében. Úgy, ahogy azt az államfő tanácsolta.

Az eddigi szerbiai gyakorlat gyanakvóvá tette az embereket. Nem, vagy csak nehezen akarják elhinni a politikusoknak, hogy egy csapásra felelős emberek lettek. Hogy az ország és a polgárok érdeke hirtelen fontosabbá vált a számításnál, a politikai és személyes érdeknél. Hát nem könnyű feladat. Mármint a bizalom megelőlegezése. Még ha nem is ismernénk őket. De ugyanazok akarnak bizonyítani, akik már többször is eltolták a kalapács nyelét. Igaz, hogy a még hideg miniszteri bársonyszékek egyelőre nagyon vonzóak. A hatalom birtoklásáért nagy és egészen váratlan áldozatokra is képesek egyesek. Amíg fel nem villan egy új, jobbnak tűnő lehetőség. Mert azt sem szabad elfelejteni, hogy az itteni ember, de különösen a politikus, furfangosnak tartja magát. Holott csak sunyi és számító. Az alattomos és álnok jelzőktől ezúttal eltekintenénk, hiszen bizakodó hangnemű, pozitív hangulatot és légkört terjesztő jegyzetbe kezdtünk. Kincstári optimizmusunknál csak a reményünk erősebb. Határtalan az itteni emberek reménye. Ennek az utóbbi 20-25 év a legjobb bizonyítéka. De, hogy hinni is kell, azt nem mondta senki. Szerencsére.

2011. március 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább