Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Ómen
Öreg Dezső
Rossz emlékeket idéz az idei tavasz. Nyomasztókat. De csak azokban, akik 20 egynéhány évvel ezelőtt sem voltak már gyerekek. Akik nem csak fél füllel hallottak valamit arról az éjszakáról, amelyet Slobodan Milošević 24 évvel ezelőtt Koszovón töltött április 24. és 25. között. Akkor láthattuk, hogy a rendőrség gumibotokkal oszlatja a tömeget Rigómezőn, meg most Pristinában. Mindkét alkalommal egy belgrádi delegáció váltotta ki az elégedetlenséget, és a rendőrség reagálását. Huszonnégy éve a szerbekét, most csütörtökön az albánokét. Akkor a köveket dobáló szerbeket verték meg, most a kövekkel törő-zúzó albánokat. Akkor is, most is a szerbiai főnök követe járt Koszovóban. Az akkori követből népvezér lett, és háborúba vitte az országot. A mostani a háború következményeit enyhítené, és rendezné a kapcsolatokat Belgrád meg Pristina között. Ha engedik neki. Egyelőre nem fenyeget az a veszély, hogy ellenőrizhetetlenné válik. Belgrádban bíznak benne, Pristinában – a jelek szerint – respektálják. Lehet, hogy túlzás volna azt állítani, hogy a jóindulat nunciusát tisztelik benne, de ha csupán a nemzetközi közvetítők által elfogadott és jónak tartott szerb delegáció kimért, józan gondolkodású, a realizmus talaján mozgó vezetőjét fogadták Pristinában, és miatta verették meg a rendőrökkel az ottani albán szélsőségeseket, akkor Borko Stefanović személyében jó követ járt abban a városban, amelyet évek óta már a belgrádi sajtó sem a déli tartomány székvárosaként emleget.
Nagyon negyven felé közeledőnek kell lennie annak a focirajongónak is, aki elmondhatja, hogy élénken él emlékezetében 1990. május 13., amikor Zágrábban a Dinamo és a belgrádi Crvena Zvezda mérte össze erejét a szó szoros értelmében. Meg a Belgrádból érkezett futball-huligánok, élükön a későbbi háborúkban hírnevet, vagyont és labdarúgó csapatot szerzett Arkannal, akinek a nevével összefonódott a háború, a szabad rablás, a foci és a politika. Már régen nyilvánvaló, hogy a szerbiai labdarúgás a 21 évvel ezelőtti zágrábi rangadó óta nem tud, és nem is akar elszakadni a politikától. A szurkolótáborok politikai célra való felhasználása folyamatos. A Zvezda és a Partizan szurkolói mindig ott voltak azokon a nemzeti szellemet ápoló és ébresztő nagygyűléseken, ahol szítani kellett a gyűlöletet, támogatni a hazafias érzelmeket, vasdorongokkal és kövekkel nyomatékosítani a nemzetinek kikiáltott érdekeket, vagy csak szétverni a fővárost. Kéznél voltak a szurkolók Miloševićnek is, de használta őket az új hatalom is. Szükség szerint. Csütörtökön a szerbiai labdarúgó kupadöntőben, ahol a Partizan és a Vojvodina mérkőzött meg, egy új dalt skandáltak a belgrádi szurkolók. Egyik volt társukról szól, akinek az a bűne, hogy most már nem a belgrádi csapatot élteti, hanem az újvidékit. Az árulót már nem csak maguk közül közösítik ki, hanem a nemzetből is kitagadják. Legmélyebb megvetésük jeléül félmagyarnak és félusztasának titulálják. A vajdasági csapattal szimpatizálók már csak ilyenek lehetnek. Addig, amíg csöndben voltak otthon, nem sok vizet zavartak. De amikor azzal a szándékkal indultak az ő városukba, hogy megnyerik a kupát, már csak a hitvány árulóknak kijáró undorral fogadhatják őket. Mert a kupa elnyerése nem csak egy egész estét betöltő szórakozás. Pénz is jár vele meg részvétel az európai versenyeken. Nem csoda hát, hogy a Partizan a bíró segítségével nyert. Nem ez volt a meglepetés, hanem az, hogy az újvidéki csapat a mérkőzés vége előtt levonult a pályáról. Mert a bíró csalt. Még nagyobb meglepetést okozott, hogy a vajdasági gárda montenegrói származású, kétes hírű elnökét másnap már a tartományi politikusok is felkarolták. Még nem tudni, komolyan-e, vagy csak az autonómia hirdetőinek vitorlájából akarják kifogni a szelet. Nehogy kiszámíthatatlan irányba induljon a hajó. Mert a választások előtti viharok még csak most várhatók, az előttünk levő nyáron és őszön. Óvatosságra int a rossz emlékeket idéző tavasz.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >