Ma Jenő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az utolsó esély
Magyar Péter villámhadjárata sajnos későn indult ahhoz, hogy jövő szombatig sokkal többen csatlakozzanak hozzá azok közül, akik Orbánért ma még egy kórházfolyosón ottfelejtve is boldogan halnának meg. Viszont 2026-ig akár ennek a megszállott Fidesz-tábornak a megbontása is sikerülhet neki – de csak egyedül neki. Ezt azzal ajánlom a most hatalmas energiákkal és sértettséggel ellene dolgozó ellenzéki szavazók figyelmébe, hogy az a nemzet, amely nem képes változtatni a sorsán, valójában megérdemelt, hosszú börtönbüntetését tölti. Ezt a börtönt meg csak a bűnözők tarthatják otthonnak. Bruck András:
Van egy ártatlannak tűnő mondat a francia szupersztár, Michel Houellebecq utolsó könyvében, a Megsemmisülniben: „Ha most elindul, egy órára akár otthon is lehet. Vagy, ha nem is otthon, legalábbis a lakásában” – így töpreng a regény egyik szereplője. Csakhogy az egész életünk tulajdonképpen erről szól: otthon vagyunk valahol, vagy csak vagyunk valahol? Meghitt barátok társaságában, egy férfi vagy egy nő karjaiban – egy országban, a hazádban. Valahol, ahol befogadnak, elfogadnak, nem bántanak.
Magyarország nem ez a hely. Az elmúlt másfél évtizedben bennünket ért tengernyi hatalmi inzultus, aljasság, sérelem, hazugság, árulás, a hatalomközeli családtagok és haverok országpusztító „üzleti ténykedése” devalválja, amortizálja a tisztességes embert, márpedig mindez aligha annak a jele, hogy otthon vagy, biztonságban. Vagy legújabban a tömeges hisztéria, agonizálás amiatt, hogy lehet-e bízni Magyar Péterben vagy nem. Ez a magabiztos társadalmi lét megnyilvánulása volna? Netán az otthonosság szinonimája? A középkori boszorkányvádakkal vetekednek azok, amelyekkel igyekeznek őt lejáratni, hitelteleníteni, és most nem a kormányoldalra gondolok. Ez nem normális, ez egy amúgy is mély gödörben lévő társadalom súlyos válságtünete. Valóban otthon vagyunk?
Mindebből következik egy még aktuálisabb kérdés: ki akarunk-e végre kerülni ebből a valamennyiünkre nézve megalázó, elviselhetetlen állapotból? Márpedig erre Magyar Péter az egyetlen és minden bizonnyal sokáig az utolsó esélyünk. Ha ő is elbukik, mert ez is benne van a lapokban, az ország is megy vele: oda, ahova Orbán rángatja magával. És az nem lesz egy barátságos vidék, akkor már nagy valószínűséggel az EU-n kívül, Oroszország és Kína lenézett, kihasznált cselédjeként.
Ki ne emlékezne tavaly nyárra, a budapesti atlétikai VB-re összetrombitált diktátorhordára, miniszterelnökünk kedves vendégeire, barátaira. Nem volt az elég erős jel? Pedig Orbán akkor mintha az égre írta volna fel az ország jövőjét. A stadion meg azóta is ott rohad. Magyar Péter ugyan nem az én nyelvemen beszél, nem is mindig az én gondolataimat mondja, de ezt elfogadom, mert nyilvánvalóan a rezsim leváltása a célja, ahhoz toborozza a szavazókat. A múltja ellene szól, a jelene mellette. S hogy milyen lenne az „ő országa”, ha tényleg eljutna odáig? Nem tudom, csak azt, hogy biztosan sokkal jobb, mint amilyen most. Egy országban nem születik egy korszakban két Orbán.
Az, hogy Magyarország látótávolságon kívülre kerülhetett a demokráciák normalitásától, közös bűn, nem egyedül a miniszterelnöké. Mert egy-két kivétellel soha senki nem állt ellen, minden front harc nélkül omlott össze: az utcai, az egyes szakmák és ágazatoké, és legfőképp az ellenzéki pártoké, amelyek másfél évtized alatt egyetlen rossztól nem tudták megóvni az országot, a benne élőket. Minden választásra úgy indultak neki, ahogy rosszul felszerelt katonák rohamozzák meg a géppuskaállásokat: még az ellen sem volt soha egy szavuk, hogy a választási szabályokat menetrendszerűen a kárukra módosították. Olyankor úgy hallgattak, mint akiknek mindegy, és négyévente úgy is végezték: megsemmisülve, vérbe fagyva, az autokrácia úthengere pedig zavartalanul haladt tovább. Rajtunk. Lám, Magyar Péter két perc alatt bejutott az M1-be és még feltételeket is szabott. Országjárása során számos politikusi képességet, innovációt mutatott fel, de a legmasszívabb talapzat, amin kirobbanó sikeressége nyugszik, az ellenzéki pártok másfél évtizede tartó puhánysága, közönye, kudarca. A parlamenti padokban fölöslegesen eltöltött sok ezer óra.
A híveik most tombolnak, Armageddont jósolnak, nekem meg úgy kell elhessegetnem magamtól a gyanút, hogy felőlük akár maradhat is az orbáni önkényuralom, ha nem az ő pártjuk győzi le, ingatja meg a rezsimet. Vajon öreg, csupa rozsda autójukat megtartanák-e, ha tolniuk kéne mindenhova? Említésre érdemes ellenzék híján másfél évtized elúszott, aminek következményeit június 9-e számai pontosan fogják mutatni. Na meg persze ezért is élünk egy vészesen izolálódó, öreg, beteg és ellátatlan, leszakadó, mind jobban orosz és kínai érdekek kiszolgálójává tett országban, miközben ez a rezsim csak egyre rosszabb lesz. Orbánban nincs önkorrekciós funkció, s persze maga a NER is korrigálhatatlan, mivel azzal a saját lényegét számolná fel: azt, hogy néhány ember gyötri az összes többit.
Magyar Péter villámhadjárata sajnos későn indult ahhoz, hogy jövő szombatig sokkal többen csatlakozzanak hozzá azok közül, akik Orbánért ma még egy kórházfolyosón ottfelejtve is boldogan halnának meg. Viszont 2026-ig akár ennek a megszállott Fidesz-tábornak a megbontása is sikerülhet neki – de csak egyedül neki. Ezt azzal ajánlom a most hatalmas energiákkal és sértettséggel ellene dolgozó ellenzéki szavazók figyelmébe, hogy az a nemzet, amely nem képes változtatni a sorsán, valójában megérdemelt, hosszú börtönbüntetését tölti. Ezt a börtönt meg csak a bűnözők tarthatják otthonnak.
Következő cikk: Kezdem érteni a Magyar Péter-rejtvényt
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán: Nem félek elfogadni a választási vereséget
A felmérések azt mutatják, hogy Orbán - aki közel 20 évig, és az elmúlt 15 évben >
Montenegró, a sántító éllovas az EU felé vezető úton
Montenegro azt reméli, hogy jövőre befejezheti a felvételi tárgyalásokat és utána 3 éven belül felveszik az >
A Guardian véleménye Európának a szélsőjobboldal elleni tűzfaláról: egyre nagyobb javításra szorul
A Guardian szerkesztősége úgy gondolja, hogy sürgősen meg kell reparálni Európában a szélsőjobb ellen felhúzott tűzfalat, >
Tizenöt év után
Nem néztem, mert Rónai érdektelen, az összes műsora érdektelen, üres alibizás, szemfényvesztés, és az ATV is >
Orbán Viktor háborúellenes roadshow-ba kezd, miközben Magyarország a 2026-os választásokra készül
Magyarországon magasabb fokozatba kapcsol a kampány, Orbán háborúellenes roadshow-ba kezd, Ukrajnát állítja a Fidesz-hadjárat középpontjába, mivel >
„A BBC-ről azt mondhat Trump, amit csak akar. De Epstein? Az az egyetlen sebezhetősége.”
Nehéz helyzetben van a BBC, mert túl tisztességes ahhoz, hogy egyenlő feltételekkel tudjon megvívni Trumppal, utóbbi >
Ukrajna korábban a Nyugat védőbástyája volt, mostanra viszont már Putyin ugródeszkája
Így vélekedik Sylvie Kauffmann, a Le Monde volt főszerkesztő, aki azon tanakodik, vajon kész-e a háborúra >
Mit jelent Mamdani diadala?
Mamdani személye és az eddig nyilvánosságra hozott programjai jelentős kockázatokat is hordoznak a Demokrata Párt számára: >
A Guardian véleménye a Magyarországnak adott különleges Trump-bánásmódról: jöjjön a következő választás
Magyar Péter igyekszik elkerülni, hogy radikális változásokat ígérjen Ukrajna-politikában, inkább belföldi kérdésekre összpontosít, miközben azt hangsúlyozza, >
Vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt
Paul Lendvai azt latolgatjaa Der Standardban, vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt, aki a politikai túlélésért >
Jobb életre várva
Ma még nyomokban nyugati országnak mondhatjuk magunkat, de egy áprilisban győztes Orbán gondoskodna róla, hogy nyugatiságunkból >
Orbán arra számít, hogy Argentínához hasonlóan Trump őt is megmenti majd a választási kudarctól
Vagyis ez már a 2. alkalom lenne, hogy Washington kihúzza a csávából egyik jobboldali partnerét - >