2024. november 4. hétfő
Ma Károly, Karola névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Orbán harca a „szuverenitásért” nem egyéb üres máznál

Orbán harca a „szuverenitásért” nem egyéb üres máznál

Erre mutat rá Gerald Schubert a Der Standard külpolitikai szerkesztője, miután ezúttal a szuverenitásvédelmi törvény kerül az Európai Bíróság elé. Az aggályok nagyon is megalapozottak, bár az Orbán-kormány nyugodtnak mutatkozik. A Bizottság számára is megszokott a helyzet: A kormányfő időről időre kóstolgatja, hol annak a határok és úgy állítja be hogy küzd a vélt brüsszeli ellenséggel szemben. A szóban forgó jogszabály olyan civil szervezeteket sújt, mint a Transparency International, de érinti a nemzetközi támogatást élvező médiát is. Azaz helyénvaló az aggodalom a jogállamiság miatt. Viszont a szuverenitás védelméért zajló küzdelem, amelyből Orbán oldalán kiveszi részét az Osztrák Szabadságpárt vezére is, igazából a saját hatalmukról szól. Hiszen a magyar vezetés is támogat más országokban jobboldali-populista köröket. A magyar politikus provokált, amikor egyszer a Nagy-Magyarország térképét ábrázoló sállal jelent meg egy futballmeccsen. Az Országgyűlésben az Unió zászlaja helyett a székely lobogót vonták fel. Ez nem más, mint otromba völkisch nacionalizmus, amelynek teljesen közömbös mások szuverenitása. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje: 

FAZ

 

Megrója a budapesti német nagykövetet a lap munkatársa, mert úgy éli, hogy az a Német Egység Napján mondott beszédével beleavatkozott Magyarország belügyeibe. Thomas Jansen szerint a diplomaták feladata az, hogy országuk érdekeit képviseljék, ám az semmiképpen sem tartozik kötelmiek közé, hogy választási javaslatot tegyenek a fogadó állam polgárai számára. Ennek még a látszatát is kerülniük kell, még akkor is, ha Orbán Viktorról van szó.

Az biztos, hogy Berlinben jobban örülnének, ha Budapesten megbízhatóbb partnerük lenne. Olyan, aki nem járatja sorra a bolondját az EU-val és nem Putyin szekerét tolja. Viszont az a magyar szavazópolgárok akaratának a semmibevétele, ha egy német nagykövet arra szólít fel, hogy a magyarok gondolják végig, kormányuk ténykedése mennyiben járul hozzá életük jobbra fordulásához.

Egy ilyen, felülről érkező kioktatás eleve kudarcra van ítélve. Melyik magyar hagyná, hogy befolyásolja az ilyesfajta kijelentés? A kérdés inkább az, miként tudja a német diplomácia jobban végezni a dolgát.

 

Die Welt

 

Gyakorlatilag megélhetési migránsként él a Dunántúlon egy német házaspárt, amely ha otthon marad, kénytelen lett volna erősen küszködni a megélhetéssel a 800 eurós nyugdíjból. Ám nem egészen 10 ezer euróért vettek egy lepukkant, 80 négyzetméteres házat a Balatontól mindössze 20 percre, javarészt saját munkával felújították és most éppen szaunát építenek be. Emellett a volt istállóból vendégházat alakítanak ki, de a birtokhoz hozzátartozik egy szőlőskert is.

Az anyagiakon kívül azért költöztek át, mert Észak-Németországban éltek és megelégelték, hogy 8 hónapon át szinte folyamatosan hull az eső. Magyarországon jobb a klíma és sokkal alacsonyabbak a megélhetési költségek, ideértve az élelmiszert, az áramot, a fűtést és a vizet.

Az orvosi ellátás viszont már annyira fényes, ezért ha valami egészségügyi bajuk van, hazautaznak kezelésre. Magyar földön az olyan apróságok dühítik őket, hogy a ház rendbetételéért jóval nagyobb adót fizettek, mint a magyarok. Viszont igen elégedettek a szomszédokkal, mert azok a németekkel ellentétben roppant segítőkészek.

A 67 éves férfi, bár nem beszél magyarul, úgy gondolja, hogy az országra a nemzeti büszkeség és a hagyományos értékek tisztelete a jellemző. Orbánról pedig úgy véli, hogy az jót akar az embereknek, ami a német politikusoknál csak ritkán fordul elő. Úgyhogy bármiként is alakul Németországban a helyzet, egyelőre szívesebben maradnak.

 

Frankfurter Rundschau

 

Az Osztrák Szabadságpárt párhuzamos világot alakított ki a médiában és egyáltalán nem leplezi, hogy ily módon Orbán Viktor példáját követi. Azaz meggyengítené, sőt ahol lehet, szétverné, a meglévő sajtókereteket, buborékot igyekszik kialakítani saját hívei számára. Ehhez megszüntetné a közmédia javára előírt havi 15,30 eurós előfizetési díjat, mert ily módon megfosztaná anyagi alapjaitól az ORF-et.

Saját maga számára viszont szélsőjobbos csatornákat létesített az interneten, a Facebookon, sőt az ősszel még nagy tévéstúdiót is avatott. Annak honlapján identitáriusok és sajátos nézetek képviselői hirdetnek. Kickl előszeretettel támadja a rezsimpártokat, valamint a „rendszer sajtóját”. Utóbbihoz tartozik a közrádió és –televízió, valamint bejáratott, hagyományos lapok, amelyek elkötelezték magukat, a valósághoz hű tájékoztatás mellett.

Ezekre az orgánumokra az FPÖ-nek immár nincs szüksége. Ingrid Brodnig médiaszakértő azt mondja, hogy a párt saját csatornáira tereli át a közönség egy részét. Ebben a közegben ténynek veszik a hazugságokat és a rasszista kijelentéseket. Az FPÖ-TV-nek 200 ezer előfizetője van, messze több, mint az összes többi pártnak együttvéve.

A párt képviselőire jellemző, hogy sokszor nem válaszolnak a megkeresésekre, ami arról árulkodik, hogy igen sajátosan értelmezik a sajtószabadságot. Ez a tábor egy digitális, gyűlöletvezérelt világban él – állapítja meg a Falter hetilap főszerkesztője. A szélsőjobb egyébként eltörölné a kormány által fenntartott sajtótámogatást is, ami tavaly csaknem 9 millió eurót jelentett. Legnagyobb haszonélvezője a liberális-konzervatív Die Presse, valamint a balliberális Der Standard. (1,5, illetve 1,3 millió euróval).

 

Neue Zürcher Zeitung

 

Már nem működik a kínai stratégia Európával szemben, mivel az EU megtalálta, hogy milyen pozíciót képviseljen a Kínával kialakult kereskedelmi vitában, ami egyben azt tükrözi, hogy eltolódtak a hatalmi viszonyok a földrészen. Így értékeli a szerkesztő, Andreas Ernst, hogy a tagállamok megegyeztek arról, milyen mértékben növeljék a kínai elektromos autókra érvényes vámokat.

A döntés nagy siker a Bizottság elnöke számára, mert az Unió cselekvőképes marad, Scholz „merkantilista” szemlélete viszont a rövidebbet húzta. Azt tükrözi, hogy a kontinens öntudata megerősödött, a szervezet önállóbb lett. A közösség végre megmutatja piaci erejét, és talán már vége, hogy a tagállamok térdre esnek a kínai fenyegetések láttán.

Az európai Peking-politikát már nem Berlinben szabják meg, az ottani koalíció szétvitatkozza saját magát, a gazdaság gyengélkedik. Így a kormányfőnek nem maradt más választása, mint hogy lenyelje az eredményt. Pedig védekezett, az autóiparral együtt. A kereskedelmi háború veszélyét festette a falra és beszállítóként Magyarország és Szlovákia besorolt mögéje. Ám  nem jött össze a blokkoló kisebbség.

Von der Leyen viszont presztízsgyőzelmet könyvelhet el. A gazdasági háborúskodás azonban Kínának sem érdeke, hiszen meg akarja tartani az európai piacot saját autógyárai számára. De az oszd meg és uralkodj stratégiája lyukra futott.

 

Washington Post

 

Közel-keleti béketerv kereteit dolgozta ki Ehud Olmert volt izraeli kormányfő, valamint Nasszer al-Kidva, a Palesztin Hatóság egykori külügyminisztere. Az elképzelés, amelyet a Financial Times-ban is közzétettek, megítélésük szerint kiutat kínál a vég nélküli háborúból és megteremti a tartós béke alapjait.

Úgy gondolják, hogy Gázában véget kell vetni az öldöklésnek. A túszokat el kell engedni, de vissza kell nyerniük a szabadságukat azoknak a palesztinoknak is, akiknek kiszabadulásába belegyezett a zsidó állam. Izraelnek ki kell vonulnia a megszállt övezetből, ott teljesen új irányítást kell kialakítani, az eddigi palesztin csoportok politikusai nélkül.

A békének a két állam elvére kell épülnie, az 1957-ben meghúzott határokon belül – annyi kiigazítással, hogy Ciszjordánia 4,4 %-a maradna izraeli fennhatóság alatt, mert ott már nem lehet visszacsinálni a településeket. A területi veszteséget a Netanjahu-kormány másutt kompenzálná a palesztinoknak.

Emellett Jeruzsálem óvárosa nem tartozna sem izraeli, sem palesztin ellenőrzés alá. A felügyelet öt állam látná el, köztük Izrael és Palesztina.

 

FT

 

A vezércikk úgy ítéli meg, hogy rettenetes volt a Hamász támadása egy évvel ezelőtt, de a válasz lángba borította az egész térséget. Tavaly október 7-én egy nemzet legrosszabb félelmei igazolódtak be, a lehető legbrutálisabb módon. A szövetségesek támogatták, hogy Netanjahu háborút hirdetett és megindította a hadműveletet Gázában.

Ám Amerika pl. egyúttal óvatosságra intett. Azóta egyik tragédia követte a másikat. A Hamász nagymértékben kivérzett, de nem tűnt el a színről. Ugyanakkor az izraeli offenzíva elképzelhetetlen szenvedést zúdított a helyi lakosságra. Több mint 41 ezren meghaltak. Az embereket éhínség és betegség fenyegeti. És nem látszik a kiút, mert a miniszterelnök a „teljes győzelemig” akar harcolni.

Ciszjordániának nemigen volt idáig a mostanihoz hasonló, véres éve. Arra nincs bizonyíték, hogy Iránnak köze lett volna a Hamász által végrehajtott rajtaütéshez, viszont a folyamatos izraeli rakétatámadások a tönk, vagyis a nyílt háború szélére juttatták a régiót.

Az USA nem tudja megfékezni szövetségesét, ám Izrael egyre inkább elszigetelődik, az a vád ellene, hogy népirtást követ el Gázában. A nyugati partnerek ugyanakkor látják, hogy a biztonságot csak az szavatolhatja, ha létrejön a békés megállapodás a palesztinokkal. Sajnos, Netanjahu már nem hisz a békés együttélés ígéretében és a barátok tanácsának sem.

 

Guardian

 

Az eltelt brutális év után két kép van forgalomban Izraelről: az egyik, ahogyan a világ látja az országot, a másik pedig ahogyan az izraeliek tekintenek magukra és a kettő között igen csekély az átfedés, pedig jó lenne, ha a két fél képes volna a másik szemével nézni saját magát. Ezt fejti ki kommentárjában Johathan Freedland, a lap külpolitikai szerkesztője, aki kifejezetten hangsúlyozza zsidó gyökereit.

Kívülről Izrael erősnek, erőszakosnak látszik, amely lecsap a szomszédjaira. Nem elégszik meg azzal, hogy romhalmazzá változtatta Gázát, most még Libanonba is kivezényli a tankjait, leginkább azért, mert megteheti. Ezzel szemben áll azoknak a véleménye, akik túlélték egy éve a mészárlást. Ők még mindig szeretnék elérni a túszok elengedését, illetve közéjük tartozik az a 65 ezer ember is, aki a Hezbollah rakétái miatt volt kénytelen elhagyni lakóhelyét a libanoni határ mentén.

A zsidó állam világszerte sokak szemében agresszív, igencsak fenyegeti a Közel-Keletet, ehhez képest az izraeliek azt mondják, hogy ők csupán visszavágtak a milíciákkal, a fő ellenségnek számító Irán meghosszabbított karjaival szemben. A két oldalon különbözőképpen ítélik meg a Hezbollah vezérének megölését is.

De a két felfogás között a nagyobb különbség ott található, hogy a legtöbb kívülálló számára Izrael regionális szuperhatalom, amelyet a világpolitika döntő tényezői segítenek. Erős és biztonságos. Viszont az izraeliek azt mondják, hogy társadalmuk kicsi, ostrom alatt áll és sebezhető.

A két ellentétes álláspont közé szorul a külföldön élő zsidóság. Az ellentmondást alighanem segítené feloldani, ha a szakadék különböző szélén álló felek legalább egy pillanatra megpróbálnák látni, milyen kép kínálkozik róluk a másik oldalról.  

 

Neue Zürcher Zeitung

 

Ukrajna aggódik amiatt, nehogy Trump nyerje a választást, annál is inkább, mivel Európa a margóra szorult a rendezés kérdésében. Így foglalja össze a véleményét Ulrich Speck, a Német Marshall-alapítvány vendégkutatója. Kijev azért van kínban, mivel a volt elnök azt hirdeti, hogy távoli európai és ázsiai országok ügyesen kihasználják Amerikát, ám a kapott biztonságot nem viszonozzák megfelelő módon.

Úgy néz ki, hogy győzelme esetére a politikus hármas találkozót készít elő és ott rákényszeríteni az ukránokat, hogy engedjék át végleg Moszkvának a Krímet, valamint a Donyec-medencét. Zelenszkij ugyanakkor személyesen sem tudta elérni, hogy Biden engedélyezze amerikai rakéták bevetését oroszországi célpontok ellen.

Ukrajnának elsődleges érdeke, hogy ne keveredjen bele a választási csatába, mivel neki az a jó, ha a Washingtontól kapott támogatás nemzeti érdekként és nem a demokraták programpontjaként jelenik meg. Az ugyanis biztos, hogy a megtámadott ország sikere az USA-tól függ.

Európa ugyanakkor kiszállt ebből a partiból. Pedig minél inkább fokozza Kijev támogatását, annál nagyobb mértékben hozzájárul, hogy az ukrán kormány erősebb pozícióba kerüljön a várható tárgyalásokon. 

 

Wall Street Journal

 

Dalibor Rohac nem érti, miként vélekedhet Trump alelnökjelöltje teljesen másként a gázai, illetve az ukrajnai háborúról. Az előbbiről azt mondja, hogy Izraelnek jogában áll megvédenie magát, és Amerika segíti a „rossz fiúk” elleni küzdelemben. Ezzel szemben utóbbi nemigen foglalkoztatja, azt ismételgeti, hogy az amerikai nép nem fogad el egy újabb, vég nélküli háborút – emlékeztet az American Enterprize Institute vezető elemzője, aki Szlovákiából származott el.

Kijev kapcsán azért tartja különösnek Vance véleményét, mert az USA-nak szerződéses kötelezettségei vannak Európában, tehát cseppet sem lehet közömbös számára, hogy győznek-e az ukránok, mert az alapvető a NATO szempontjából. Ezért csak remélni lehet, hogy a politikus elismeri: Kijev is a „rossz fiúk” ellen hadakozik, ezért a republikánus kiválasztottnak meg kell magyaráznia, miért vélekedik homlokegyenest eltérően a két válsággócról.

 

Economist

 

A tajvani hadiflotta parancsnoka azt mondja, hogy Kína az ’anakonda stratégiát alkalmazza országa ellen, vagyis meg akarja fojtani. Tang Hua arra figyelmeztet, hogy katonái egyre nehezebben birkóznak meg a feladattal, mivel Népi Felszabadítási Hadsereg a légierő és a haditengerészet mind több egységét vezényli a szigetország köré, így fokozódik a viszály lehetősége.

Úgy értékeli, hogy a kínaiak készek bármikor blokádot elrendelni. Januártól augusztusig a korábbinál 5-ször többször lépték át a területi vizek határát. Most már kétszer annyi hadihajót vezényeltek a térségbe, mint korábban. Az őrjáratok immár nem csupán néhány óráig, hanem több napig tartanak, gyakorlatilag bekerítik Tajvant.

Kétszer annyi fregattjuk és tízszer annyi rombolójuk van, mint a másik országnak. A nyomás immár rendkívül nagy, a cél az, hogy hibára késztessék a szigetállamot, mert akkor lesz ürügyük a tengeri és légi zárlat bevezetésére.

2024. október 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Charles Gati: Trumppal vagy Trump nélkül

Nehezemre esik papírra vetni, de ha kedden Donald Trump győz, akkor az általam ismert Amerika alighanem >

Tovább

Trump bacilusgazda módjára terjeszti az őrültséget, ami kettészakította Amerikát

A politikusnál minden jelét fel lehet fedezni annak, hogy becsavarodott, de már sok millió embert fertőzött >

Tovább

Ez a harc lesz a végső

Mint egy égő erdő, olyan ez a plakát. Az Európai Néppárt három hete így hozta miniszterelnökünk >

Tovább

Trump és Harris – Amerika sorsdöntő választás előtt áll

Financial Times: Harris messze nem optimális jelölt, de össze sem lehet vetni a vetélytárssal. Ő ugyanis >

Tovább

Spiegel: Orbán diplomáciai dilettantizmusa

A diplomácia dilettánsának minősíti Orbán Viktort a vezető német politikai hetilap kommentárja, miután a politikus két >

Tovább

Kinek a háborúja?

Arról, hogy mi várható Magyar Pétertől, a legjobb – és velem máskor politikailag egy húron pendülő >

Tovább

Ukrajna jelenleg a túlélésért harcol

És nem azért, hogy megverje az oroszokat, akik a front egy részén átvágják magukat a védvonalakon. >

Tovább

A magyar kormány Putyinnal flörtöl, kerüli a NATO-t

Politico: A magyar kormány Putyinnal flörtöl, ugyanakkor nem küldte el képviselőjét arra a tanácskozásra, amelyet tegnapra >

Tovább

Grúzia lehangoló módon Moszkva pályájára áll rá

A tekintélyuralmi, nyugatellenes Grúz Álom győzelmét ünneplik a Kremlben, Európának viszont megfelelő választ kell kitalálnia – >

Tovább

Megjósolni sem lehet, ki nyeri az amerikai választásokat

A Guardianben Cas Mudde bevallja, hogy fogalma sincs, ki nyeri nem egészen egy hét múlva az >

Tovább

13 európai ország elítélte, hogy Orbán Viktor máris felkereste Grúziát

A német külügy honlapján közzétett állásfoglalás idő előttinek minősíti az utat, miután az ellenzék szerint választási >

Tovább

Ha az amerikaiaknak fontosak az ország értékei, akkor kizárólag Harrisre voksolhatnak

Trump megbékítené Putyint, globális kereskedelmi háborút robbantana ki és semmibe venné az Egyesült Államok nemzetközi kötelezettségvállalásait, >

Tovább