Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Grúzia lehangoló módon Moszkva pályájára áll rá
A tekintélyuralmi, nyugatellenes Grúz Álom győzelmét ünneplik a Kremlben, Európának viszont megfelelő választ kell kitalálnia – hangsúlyozza a Guardian vezércikke. A lakosság EU-barát része számára súlyos csapás az eredmény, ismét csak azt bizonyítja, milyen messzire ható következményekkel jár a térségben a háború, Putyin revansista politikája. Ivanisvili a jelek szerint oroszbarát, illiberális demokráciát akar csinálni országából, ugyanúgy mint Törökország, Szerbia és az orbáni Magyarország. Tbiliszi ellen felmerült a gyanú, hogy segít kijátszani a szankciókat, míg odahaza az orosz elnök tekintélyuralmi forgatókönyvét másolja. Az EU-nak okosan kell reagálnia, mert különben még jobban elmélyül a grúz erős ember által forszírozott kelet-nyugati megosztottság. Hogy mi lesz ezután, az nagyban függ az utcai megmozdulások erejétől és a nyugati nyomás hatásától. Két napja, amikor a tiltakozók felvonultak Tbiliszi utcáin, éppen megérkezett Orbán, hogy gratuláljon Ivanisvilinek. Az idők kiábrándító jeleként.
FT
Orbán Viktor szembemegy az EU-val, amikor beáll a grúz választás vitatott eredménye mögé és a Kreml-barát kormánypártot támogatja. Ő az egyetlen uniós vezető, aki elfogadja a szavazás kimenetelét, amit eddig rajta kívül csupán Oroszország, valamint a két regionális szomszéd: Azerbajdzsán és Örményország tett meg.
A Bizottság hangsúlyozta, hogy a magyar politikus nem az Uniót képviseli Tbilisziben, bármennyire is soros elnök. Ezen kívül 13 tagállam, Németországgal, Franciaországgal és Lengyelországgal az élen, idő előttinek minősítette a látogatást. A közlemény is hangsúlyozza, hogy a miniszterelnök nem a 27-ek nevében járt el.
Mind az Unió, mind a NATO a visszaélések kivizsgálására szólított fel. A választások tisztaságára ügyelő legnagyobb megfigyelő csoport azt közölte, hogy 189 körzetben kell törölni az eredményt, ami 300 ezer voksot jelent és a választókörzetek kb. egytizedét érinti.
A Transparency International helyi vezetője azt közölte, hogy képviselőik sokszor úgy érezték magukat szombaton, munka közben, mintha csatamezőn lennének. Ellenzéki képviselők egyébiránt visszautasították, hogy átvegyék a mandátumukat.
Orbán azért utazott Tbiliszibe, hogy megmutassa: a Grúz Álom mellett sorakozik fel. Annak vezetője, Ivanisvili az ideológiai szövetségesének számít, hasonló törvényeket nyomott át a civilek tevékenységének korlátozására, mint korábban Oroszország és Magyarország.
Kurier
Orbán már megint külön utas politikát folytat az EU-ban, miközben Grúzia az állam válsága felé sodródik. Uniós megfigyelők nyomásgyakorlásról és csalásról beszélnek a választás kapcsán. A magyar kormányfő mégis elmegy Tbiliszibe és fedezi az oroszbarát hatalom hátát.
Tehát nem egyszerűen csak lelkes és gratulál a Grúz Álom győzelme láttán, hanem villámlátogatást tesz a kaukázusi országban. Az sem zavarja, hogy az elnök asszony nyíltan visszaélésekről beszél és demonstrációra hívott fel. Ráadásul Orbán most az Unió soros elnöke.
Persze hogy Ivanisvili oroszbarát irányvonalat követ, az a magyar vezető szemében nem ok az aggályra. Hiszen ő maga is ugyanezt csinálja. Szoros gazdasági kapcsolatokat alakított ki Moszkvával, változatlanul veszi az orosz gázt és blokkolja Ukrajna megsegítését.
Pár hónapja parolázott Putyinnal. Szívesen idegesíti európai kollégáit a Kremlnek küldött szerelmi üzenetekkel. Hogy most felkereste hasonszőrű grúz kollégáját, az újfent bizonyítja, hol is áll. Egyben célzatos provokáció, amit rendszeresen és látható örömmel szokott csinálni
Le Figaro
Orbán Viktor és a magyar modell megihleti a trumpizmus tengerentúli stratégáit – fejti ki budapesti tudósításában Kornél Albert. A magyar vezető nagy összegeket fordított arra, hogy támogassa Trump megválasztását – azt remélve, hogy ez majd kifizetődik neki a győzelem után.
Eszközül használ egy sor konzervatív elemzőt, akik közül kiemelkedik Rod Dreher. Utóbbi elárulta a konzervatív lapnak, hogy a Karmelitában találkozott a politikussal és ez teljesen megváltoztatta a róla alkotott véleményét, mert a sajtóban olvasott értékelésekkel ellentétben a magyar vezető roppant intelligens értelmiségi, szóval nem egy Trump. Közölte a vendéggel, hogy jobboldali intellektuális központot kíván kialakítani Budapesten.
Egy sor intézet alakult ilyen célból, állami támogatással. A becserkészett és kellőképpen dotált elemzőknek kormánybarát cikkeket kell írniuk a jobboldali sajtóba, illetve erősíteniük kell a kétoldalú kapcsolatokat. Dreher azután meggyőzte Carlsson, aki később ódákat zengett riportjában Orbánról.
Korábban Magyarország pszeudo-fasiszta lyuk volt a republikánusok szemében, de ez mára teljesen megváltozott. A kormány hatalmas összegeket áldoz, hogy puha eszközökkel kiterjessze nemzetközi befolyását. De ebből még baj lehet, mert a tengerentúlon törvény szabályozza a külső politikai lobbizást.
Jeremy Carl, aki egykor a Trump-kormányzatban dolgozott, majd a Danube Intézet ösztöndíjasa lett, de már nem az, azt mondja, hogy az együttműködést a magyarok kezdeményezték. Trump sikere nagymértékben legitimálná az Orbán-rezsimet, és lehet, hogy még az uniós bírálatokat is visszafogná.
A republikánusok a nemzeti konzervativizmus laboratóriumát látják Magyarországban. Orbán nyíltan büszkélkedett azzal, hogy volt szava abban, mi legyen benne a Project 2025-ben, amelyet a Heritage-alapítvány dolgozott ki Trump győzelem esetére a fékek és ellensúlyok leszerelésére. Abban bízik, hogy november 5. bizonyítja: érdemes volt kockáztatnia.
FT
A szerkesztőségi állásfoglalás úgy ítéli meg, hogy porladnak Grúzia európai álmai, veszélyben van a köztársaság jövője, de a nyugati hitelesség is. A demokratikus közösségnek határozottabban el kell marasztalnia a csalásokat.
A Grúz Álom az utóbbi 12 évben két lovat igyekezett megülni egy fenékkel: nyitva hagyta az EU- és NATO-csatlakozás reményét, ugyanakkor fokozottan megszállta az államgépezetet és helyreállította a jó viszonyt Moszkvával. A háború után Brüsszel hiába tett több gesztust is, Ivanisvili lezárta a tagság felé vezető utat. Márpedig a továbbiakat az ő szeszélyei és félelmei szabják meg.
A választási visszaélésekről mielőtt közzé kell tenni a bizonyítékokat. Főleg az Unió részéről azonban idáig csak nagyon mézesmázos nyilatkozatokat lehetett hallani. Nagyon szerencsétlen, hogy szombat után az első vendég Orbán Viktor volt Tbilisziben, aki soros elnökként egy sor önkényes lépést tett – büntetlenül.
Az EU-nak és az USA-nak világossá kell tennie, hogy készek szankciókat hozni a grúz kormánypárt vezetése ellen, ha az visszaél a demokráciával, ellenben nem állítja helyre az emberi jogokat, vagy ha erővel veri le az utcai tiltakozásokat. Ha a Nyugat nem ezt csinálja, elárulja sok százezer grúz reményeit, a Kreml pedig lecsapna a lehetőségre.
Die Welt
A moszkvai tudósító, Pavel Loksin úgy látja, hogy Európa felül egy tévedésnek Grúziában, mert ugyan felmérések azt támasztják alá, hogy a lakosság nagy része az uniós belépés mellett van, ám sokan csupán jólétet látják, az értékeket nem, és a választás megerősítette, hogy a grúzokhoz Oroszország sok kérdésben közelebb van, mint a Nyugat.
Ivanisvili biztos lehet a hatalmában, de az bizonyára meglepte, hogy a nyugati reakció a vártnál sokkal enyhébb lett. Ráadásul az EU nem egy nyelven beszél, sőt feltűnő, hogy pl. a külügyminiszterek nem ítélték el Orbán útját. A washingtoni reakció pedig szinte arculcsapással ér fel az ellenzék számára, miután gyakorlatilag elismeri a választási eredményt.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ivanisvili nem csupán a csalásnak és az orosz beavatkozásnak köszönhetően nyert. A tömegeknek elegük van a politikából, nem bíznak a pártokban és az állami intézményekben. Emellett jelentős a kormánypárt tábora és egyáltalán nem annyira jellemző az EU-barátság, ahogy azt a Nyugat feltételezi.
Nem véletlen, hogy a Grúz Álom a félelemre épített és a hangsúlyt a külpolitikájára, az ország értékeire és identitására helyezte, semmint a gazdasági helyzetre vagy a munkanélküliségre. A párt ügyesen manipulálja a 2008-as orosz-grúz háború okozta sérüléseket. Hogy Abházia és Dél-Oszétia visszaszerzését ígéri, az balzsam a népléleknek. Csak éppen reménytelen, mivel Moszkva nem adja fel előretolt helyőrségét. Viszont gazdaságilag változatlanul fontos partner.
FT
A Nyugat saját fejére hozza a bajt, amikor alábecsüli az Észak-Korea jelentette fenyegetést- húzza alá Gideon Rachman, az újság első számú külpolitikai elemzője. Mint írja, igen veszélyes fordulatot jelez Phenjan és a külvilág viszonyában, hogy a remete állam beleüti az orrát az ukrajnai háborúba.
Minden eddiginél drámaibban jelzi, hogy az orosz-kínai-iráni-észak-koreai-tengely akcióba lendült. Az amerikai Külügy volt fő észak-koreai szakértője már az év elején arra figyelmeztetett: Kim Dzsong Un afelé tart, hogy akár az atomfegyver bevetésével rendezze viszályát Dél-Koreával.
Azóta egyre jönnek a jelek, hogy radikalizálódik az észak-koreai politika. Kim is megvan győződve arról, hogy Amerika hosszú távon hanyatlik, és úgy érezheti: itt a történelmi alkalom legyőzni az ellenséget.
Peking viszont azt tudja, hogy a feszültség fokozódása Koreai-félszigeten megnehezíti az USA számára, hogy megvédje Tajvant. Hogy Észak-Korea ilyen mértékben fegyverkezik, miközben a lakosság nyomorog, az arra utal, hogy a diktátornak édes mindegy a tömegek sorsa, neki a katonai fejlesztés a fontos.
A 10 ezer észak-koreai katona persze nem fogja megváltoztatni a háború menetét, de Nyugat következetesen alákalibrálja, hogy mennyire radikális Putyin, illetve Kim. És lehet, hogy utóbbi viszonzást vár a mostani gesztusért, ha netán kitör a fegyveres viszály Szöullal. Ha a fejlett demokráciák engedik, hogy Oroszország győzzön, az jócskán belezavar a biztonságba, mind Európában, mint Ázsiában. Ha ezt nem akarják, akkor jócskán meg kell növelniük a támogatást Kijev számára, illetve vállalniuk kell a nagyobb kockázatot, hogy szembeszálljanak az ellenséges tengellyel.
FT
Közép-Ázsia szép, új világ felé araszol Oroszország küszöbén, az öt ország egyre inkább kiáll saját magáért olyan ügyekben, mint a nyelv, a történelem és az identitás. Így vélekedik az elemző, Tony Barber, aki szerint az érintett kormányok egyre inkább a nemzeti nyelvet favorizálják az orosz helyett. Türkmenisztán és Üzbegisztán a módosított latin abc-vel váltotta fel a cirill betűket, és Kazahsztán is követi őket.
Nem kevésbé fontos, hogy ezek az államok lassan feloldják a hallgatást a sztálini elnyomás ügyében. Egyik sem akar szakítani Moszkvával, legalábbis döntő módon nem. Közülük egyesek közreműködnek a szankciók megkerülésében, így hozzájárulnak a háború meghosszabbításához. Kirgizisztánban és Tadzsikisztánban orosz katonai támaszpont működik.
A régió vezetőit kétségtelenül zavarja, hogy Putyin el akarja foglalni Ukrajnát. De nem engedik, hogy tévéik beszámoljanak az olyan érzékeny kérdésekről, mint az orosz atrocitások, vagy, hogy az ukránok elfoglalták Kurszk környékét.
A felszín alatt azonban mindannyian keresik, miként használhatják ki, hogy a háború utat nyitott az elhatárolódáshoz. A Nyugat bátorítja őket, részben a térség nyersanyagkincse, illetve energiahordozói miatt, bár versengenie kell Kínával, Törökországgal és az oroszokkal. Közép-Ázsia isten háta mögötti területnek számított a hidegháború idején. Hát, ma már cseppet sem az.
Szelestey Lajos
Következő cikk: Egyoldalú politikai oktatás
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >
Magyarország korszakváltás előtt
Ezzel a címmel közöl kommentárt Lendvai Pál a bécsi Der Standardban Magyar Péterről, akiről azt írja, >
Biden a saját képmutatását leplezte le, amikor kegyelmet adott a saját fiának
Ezt Trump úgy értelmezi majd, hogy szabad kezet kap az igazságszolgáltatás elleni fellépéshez – fejti ki >