Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Kinek a háborúja?
Arról, hogy mi várható Magyar Pétertől, a legjobb – és velem máskor politikailag egy húron pendülő – barátaim némelyikével is vitatkozni szoktam. Nem vagyok rajongó – senkinek sem vagyok rajongója –, és Magyar hiába emlegeti folyton a rendszerváltást, nem látom kirajzolódni azt a másféle politikai és gazdasági rendszert, amit a mostani helyébe állítana. Az, hogy jobban kormányozna és visszaszorítaná a korrupciót, szép dolog, de mindenfajta ellenzék mindenhol ezt ígéri. Egyáltalán nem biztos, hogy teljhatalmú vezetőt ebben a rendszerben le lehet váltani, hiszen igazi gőzhenger a népbutító apparátusa, tetszése szerint formálja át a jogrendet, s ő rendelkezik az állam minden anyagi erőforrása fölött. És korántsem biztos, hogy a csúcson történő változás rendszerváltozást hozna. Tagadhatatlanul lenne azonban egy előnye. Ha nem Orbán kezében összpontosulna minden hatalom, mégiscsak fékezné, hogy az országot egy újabb sötét korszakba taszítsa. Széky János (Élet és Irodalom):
Október 23-án Orbán Viktor, sok más elborult elmesziporka között, ezt tudatta a Millenáris közönségével: „Politikai ellenfeleink szerint menni kell. [Mármint háborúba Oroszország ellen – SZ. J.] Nekik 1956 tanulsága az, hogy harcolnunk kell Ukrajnáért, sőt Ukrajnában. Nekünk 1956 tanulsága az, hogy csak egyetlen dologért, Magyarországért és a magyar szabadságért szabad harcolnunk. Magyarországért és a magyar szabadságért most azzal tehetjük a legtöbbet, hogy nem veszünk részt mások háborújában.” (Mindezt két nappal azután, hogy elfogadták a törvénymódosítást, miszerint a parlament helyett a kormány dönthet a magyar honvédség külföldi bevetéséről. Csádban tehát a mi háborúnk zajlik.)
Most hagyjuk azt az apróságot, hogy a számba jöhető ellenfelek között nincs olyan ember, aki magyar katonákat akarna küldeni Ukrajnába. És természetesen a magyar történelem bármely eseményéből bármilyen tanulságot le lehet vonni, ’56-ból is ezerfélét, úgyhogy ez a pedagogikus szentencia tömény blabla, süketelés, bullshit. Maradjunk csak annál, hogy „nem veszünk részt mások háborújában”. Továbbá, hogy „[m]ár százszor bebizonyítottuk, hogy nem ijedünk meg, ha az aktuális birodalom zsarol minket”.
Szerintem nincs így, de mióta is vezérelv ez? Kár, hogy a Miniszterelnök Úr nem volt ott 1941 március-áprilisában, hogy bölcsen szóljon, amikor Horthy kiadta a mozgósítási parancsot a náci Németország oldalán Jugoszlávia ellenében, majd engedélyezte a német hadosztályok átvonulását. Kár, hogy nem volt ott 1941. június 26-án, amikor Horthy úgy döntött, hadba lépünk a Szovjetunió ellen, a Harmadik Birodalom (valamint a birodalomépítő Japán és Olaszország) oldalán.
Egyáltalán, amióta Magyarország birodalmak árnyékában él, vagy éppenséggel azok része, mindig részt vett a háborúikban, a most regnáló társaság pedig ebből soha nem bánt meg semmit, sőt. Nagy költségvetésű film készül busás állami támogatással Hadik Andrásról, aki a Habsburg Birodalomnak huszárrohammal egy napra elfoglalta Berlint, nagy hasznunk volt ám belőle. Tény, hogy a Monarchia hatalommal bíró politikusai közül 1914 nyarán csak Tisza István ellenezte a hadüzenetet, de hamar beadta a derekát a birodalomszerte általános lelkesedés közepette, és a végén már az antant is, a hazai közvélemény is őt gyűlölte a legjobban háborúpártiságáért. 2010 után szobrot és teret kapott. A második világháborúban a Don-kanyartól Budáig mészárszékre küldött magyar katonák jogszabály szerint hősi halottak. Az utóbbi néhány évszázadban a magyar uralkodó elitek nemhogy részt akartak venni mások háborúiban, de lelkesen tették, és soha nem tanultak semmiből.
Mi a helyzet Orbán Viktorral és klientúrájával? Egy pillanatra térjünk vissza 1941-hez. Zsarolt a Harmadik Birodalom? A történészek biztosan jobban tudják, de annyi biztos, hogy egy százszor nagyobb haderőnek nem lehetett volna hatásosan ellenállni. Nem is ez volt a lényeg, hanem hogy a hadba lépéssel kellett megfizetni az 1938–41-es terület-visszacsatolásokért. Horthyék már a moszkvai csata elvesztésekor és az amerikai hadba lépés után, 1941 decemberében tudták (a honvéd vezérkar kevésbé), hogy a németek nem nyerhetik meg a háborút, és ezután küldték ki a magyar 2. hadsereget Ukrajnába. Akkor az számított hazafias döntésnek, ha magyar katonák vannak Kijivben és Harkivban (orosz nevükön Kijevben és Harkovban). Mi szálltuk meg őket, nem pedig a szuverén Ukrajna minket, bár ezt valahogy el szokták felejteni a kormányzat környékén. Horthy Miklósnak és Werth Henriknek persze nem a magyar szabadság volt a fő érve, hanem a bolsevizmus elleni harc. Miközben valójában a részleges Trianon-revíziónak volt az ára a semlegesség feladása, annak minden véráldozatával és politikai következményével együtt.
Ha megnézzük, hogy mit művel a mai magyar vezetőség „békepártiság” és „kimaradás a mások háborújából” címén, azt látjuk, hogy éppen az ellenkezőjét annak, amiről szónokol. Minden rendelkezésére álló eszközzel, kihívó arcátlansággal akadályozza Ukrajna megsegítését, és azt szuggerálja, hogy a szomszédos országnak meg kellene adnia magát, mert Oroszország az erősebb. Azaz igazolja az orosz birodalom népirtó és területrabló háborúját. Ebben a háborúban Ukrajna vereségére teszi a tétet, nagyjából az ország jövőjét. De miért is magyar érdek Ukrajna veresége – amire, ne legyen illúziónk, van esély, s hathatós külső támogatás nélkül még sokkal nagyobb –, és ezáltal a második világháború utáni európai békerendszernek, a fegyveres határváltoztatás tilalmának a felrúgása?
Az ember nem tudja nem felidézni, hogy Putyin annak idején darabokat ígért Ukrajnából a szomszédos országoknak (a lengyeleknek tett ajánlat nyilvánosságra is került, botrány lett belőle). Arról is van adat, legalábbis a kilencvenes évek első feléből, hogy Magyarországon egy méretes kisebbség támogatná a határok megváltoztatását, de szinte senki, ha ezért vért kellene ontani. Nem tudom, a Várszínház újabban milyen nem nyilvános felméréseket végeztetett, viszont korlátlan eszközei vannak a közvélemény befolyásolására. Ha megszűnnének a Nyugathoz, azon belül Európához tartozással járó politikai-civilizációs gátlások, és Magyarország, ahol a Trianon-fókuszú sérelmi nacionalizmus az egyik legnagyobb politikai hajtóerő, egyetlen csepp saját vér hullatása nélkül („nem a mi háborúnk”, ugye) visszakapna csak tíz négyzetkilométert az „elcsatolt területekből”, az felérne Orbán megkoronázásával, bármik legyenek is a geopolitikai visszahatásai.
Arról, hogy mi várható Magyar Pétertől, a legjobb – és velem máskor politikailag egy húron pendülő – barátaim némelyikével is vitatkozni szoktam. Nem vagyok rajongó – senkinek sem vagyok rajongója –, és Magyar hiába emlegeti folyton a rendszerváltást, nem látom kirajzolódni azt a másféle politikai és gazdasági rendszert, amit a mostani helyébe állítana. Az, hogy jobban kormányozna és visszaszorítaná a korrupciót, szép dolog, de mindenfajta ellenzék mindenhol ezt ígéri. Egyáltalán nem biztos, hogy teljhatalmú vezetőt ebben a rendszerben le lehet váltani, hiszen igazi gőzhenger a népbutító apparátusa, tetszése szerint formálja át a jogrendet, s ő rendelkezik az állam minden anyagi erőforrása fölött. És korántsem biztos, hogy a csúcson történő változás rendszerváltozást hozna. Tagadhatatlanul lenne azonban egy előnye. Ha nem Orbán kezében összpontosulna minden hatalom, mégiscsak fékezné, hogy az országot egy újabb sötét korszakba taszítsa.
Következő cikk: Spiegel: Orbán diplomáciai dilettantizmusa
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >
Magyarország korszakváltás előtt
Ezzel a címmel közöl kommentárt Lendvai Pál a bécsi Der Standardban Magyar Péterről, akiről azt írja, >
Biden a saját képmutatását leplezte le, amikor kegyelmet adott a saját fiának
Ezt Trump úgy értelmezi majd, hogy szabad kezet kap az igazságszolgáltatás elleni fellépéshez – fejti ki >