2024. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Van esély, hogy sikerre vezessenek a leendő béketárgyalások Putyinnal

Van esély, hogy sikerre vezessenek a leendő béketárgyalások Putyinnal

Az Economist vezércikk lát esélyt arra, hogy sikerre vezessenek a leendő béketárgyalások Putyinnal, azaz olyan egyezséget sikerüljön tető aleá hozni, amely a legkevésbé rossz Ukrajna számára. A lényeg, hogy erőteljes biztonsági garanciákat kell nyújtani neki. Az oroszok nyomulnak előre, mert az ukránoknak nincs elég emberük és megingott a moráljuk is, emiatt azután összeomolhatnak a védvonalak. A másik ok, hogy Trump jelezte: mielőbb békét akar. Ám félő, hogy rettenetes szerződést kényszerít rá Zelenszkijre. Ha az elnök támogatja orosz kollégája követeléseit, akkor Moszkva szinte mindent elér, amit akart, ellenben a másik fél katasztrofális vereséget szenved. Ám a Kreml cseppet sem tartaná be, amit aláír. Azt reméli, hogy idővel a szomszéd állam az ölébe hull, vagy ha nem, akkor az orosz fél további területeket hódíthat el. Nem ez a dolgok legvalószínűbb kimenetele azonban. Merthogy a kapituláció nyilvános kudarc volna Amerika és Trump számára, emellett kihathat Ázsiára. A következő elnök alighanem mindenképpen el akarja kerülni a megaláztatást. És van is eszköz a kezében, mert ha kilátásba helyezi, hogy igen veszélyes fegyvereket küld az ukránoknak, azt Putyinnak komolyan kell vennie. Az ugyanakkor csak vágyálom, hogy vissza lehet térni a 1991 előtti határokhoz. Azt kell elérni, hogy az ország fejlődhessen a megmaradt területen. Ehhez stabilitás és újjáépítés szükséges, azaz hogy Moszkva ne támadja meg újra. A legjobb a NATO-tagság volna, éspedig úgy, hogy az 5-ös paragrafus nem terjedne ki az orosz haderők által ellenőrzött övezetekre. Ám kérdéses, hogy Magyarország és Törökország támogatja-e a belépést. Európának ugyanakkor jeleznie kell, hogy az orosz elnök ráfázik, ha újból támad. Putyin azt reméli a tűzszünettől, hogy Ukrajna közben tovább rohad, ő maga ismét felfegyverkezhet, ezzel szemben lelohad a nyugati érdeklődés. Azt kell célul kitűzni, amit az ukránok szeretnének, vagyis, hogy újjászervezzék a gazdaságot, megújítsák a politikát, és elriasszák a Kremlt az agressziótól. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

Die Zeit

 

Ilyen csekély aránnyal még egyetlen Bizottságot sem szavazott meg az Európai Parlament, de von der Leyennek nagy árat kell fizetnie, hogy folytathassa. És ami előtte áll, az is roppant nehéz – fejti ki a kommentátor, Ulrich Ladurner.

Azt nem kétli, hogy a politikusnak megvannak a szükséges vezetői képességei, amikor ennyire veszélyes idők járnak, Trumppal és Putyinnal tetézve. Rátermettségére annál inkább szükség lesz, mert Franciaország és Németország meggyengült. Viszont törékenyek lettek az alapok, amire a testület elnökének támaszkodnia kell, mert eltolódtak az erőviszonyok az EP-ben, valamint az Európai Tanácsban.

Olyan többséget talált, amely kinyúlik egészen a szélsőjobbig, ezért cserében alelnöki tisztséget kellett adnia Fittónak, az olasz szélsőjobb képviselőjének, mert Strasbourgban az EU-barát többség már nem úgy muzsikál, mint idáig. Ezért a jövőben nehezebb lesz keresztülvinni az európai döntéseket, mert Olaszországban, Hollandiában és Magyarországon olyan kormány van hatalmon, amely távolságot tart Brüsszeltől, illetve nyíltan ellenséges azzal szemben.

A jobbratolódás motorja az EPP elnöke volt, mert Weber követi a tagállamokban tapasztalt politikai mozgásokat, vagyis a jobbratolódást. Igaz, az együttműködés fejtételéül szabja a jogállamiságot, az Ukrajna-pártiságot és az európai ügyek támogatását. Csakhogy a szélsőjobb gátolni, fékezni, leépíteni szándékozik az EU-t, sőt teljesen feloszlatná a szervezetet. Ezt alighanem tudja von der Leyen is. Csapata az első naptól védekezésre kényszerül a demokrácia külső és belső ellenségeivel szemben.

 

 

FAZ

 

Melonit a júniusi EP-választás után Scholz és Marcon még kigolyózta, amikor egymás között eldöntötték a vezető biztosi feladatkörök elosztását, ám azóta az olasz kormányfő befolyása ismét jelentős Brüsszelben, azon kívül jól kijön Trumppal, ami szintén mellette szól. Embere, Fitto megszerezte a felzárkóztatás és a reformok ügyében illetékes, igen fontos tisztséget, maga a kormányfő pedig megerősítette saját pozícióját mind az Unióban, mind az új európai jobboldalon – jelenti Rómából Matthias Rüb.

Az okot abban látja, hogy Orbánnal ellentétben, akivel egyébként szövetségesek, az olasz politikus nem az ideológiai ütközést, hanem a pragmatikus kompromisszumot választotta, miközben von der Leyen nyitott a Konzervatívok és Reformerek frakciója felé. De Webert is személyes jó viszony fűzi az olasz vezetőhöz.

Meloni az utóbbi időben hídépítőként járt el Budapest és Brüsszel között. El tudta érni, hogy Orbán ne vétózza meg Ukrajna támogatását. Végig kitartott Kijev mellett, de megőrizte a kedvező kapcsolatokat Orbánnal is. Diplomáciai adottságaira szintén szükség lehet, amikor a transz-atlanti partnereknek közös álláspontot kell kialakítaniuk Oroszországgal és Kínával szemben. Ez pedig tovább erősítheti politikai tőkéjét, amikor a kontinens legfőbb biztonsági kérdéseiben kell közvetítenie. 

 

Economist

 

Von der Leyen új doktrínát talált ki, hogy kezelje a szélsőjobbot. Már az előző időszakban ügyesen állt hozzá a földrész legfogasabb kérdéséhez, hogy ti. mitévő legyen az egyre több szélsőséges párttal. Amit kiötölt, abból mások tanulhatnak a földrészen.

Formálisan megállapodott a három nagy hagyományos frakcióval, ám mivel azok meggyengültek, körbeszagolt a szélsőjobbon is, hogy csapata megkapta az áldást az EP-től. Egyesek nem nézik jó szemmel, hogy barátságos pl. a Meloni-féle Olaszország Fivéreivel. Merthogy fenn kell tartani a tűzfalat, ami hitkérdés e körök számára, egyben az utolsó gát Európa és a trumpi őrület között. Nem érdekes ugyanakkor, hogy a szavazópolgárok egészen kedvelik a szélsőjobbos vezéreket.

A közép ezzel szemben inkább úgy tesz, mintha nem is léteznének a vetélytársak. A Bizottság elnökének a szemében viszont nem mindenki kitaszított a szélen. Az által szabott 3 feltétel: jogállam, Ukrajna segítése és az Európa-pártiság egyértelműen kizárja az autoriter Orbánt, aki számára a jelek szerint Moszkva és Mar-a-Lago többet ér Brüsszelnél. Ugyanez vonatkozik Le Penre és a PiS-re is.

Von der Leyen új elképzelése lehetővé teszi, hogy a kemény jobb közreműködjön az európai politika alakításában és számon lehessen kérni rajta az eredményt. És igaz, ami igaz, a főáramlat már jó ideje átvett olyan gondolatokat a szélsőjobbtól, lásd a migrációt, amelyek korábban tabunak számítottak. De pl. Ukrajna ügyében széles politikai közmegegyezésre van szükség, időnként olyan erők bevonásával, amelyek nézeteivel az ember nem okvetlenül ért egyet.

 

Der Standard

 

Az egyik legkitűnőbb osztrák sajtóelemző azt ajánlja, hogy a közvélemény készüljön fel: nemsokára a szélsőséges Szabadságpárt vezére lehet a kancellár. Hans Rauscher ezt azután írta, hogy Stájerországban az FPÖ megkétszerezte mandátumainak a számát. Látnivaló, hogy az ország jobbra tolódik, ezért a demokrácia híveinek ki kellene valamit találniuk.

Annál is inkább, mivel Ausztria viszonylag nagymértékben jobboldali beállítottságú, de a szélsőség sikerét ezen felül az is magyarázza, hogy sokan nem érzékelik: az FPÖ szélsőjobbos és demokrácia-ellenes. Illetve ha látják is, mégis rá voksolnak. Mégpedig azért, mert a másik négy párt már nem kínál nekik semmit sem.

De ha a demokráciahívő tömegeknek nem akarnak egy Kickl-t az ország élére, akkor az utolsó pillanatban fel kell fogniuk, hogy nincs tovább, hacsak a Bécsben tárgyaló három párt nem hoz létre olyan kormányt, amely képes véget vetni a nyomott általános hangulatnak. Mert különben jön a Szabadságpárt, amely véget vet a demokratikus szabadságjogoknak, a kritikai újságírásnak, a humanitárius türelemnek, és az ország nyugati irányultságának.

A közvélemény a személyes életkörülmények romlásán akad ki, és igen zavarja a migráció is, habár  többség nem azt hirdeti, hogy „Idegenek, kifelé!” Mert ki akarja beíratni a gyerekét olyan általánosba, ahol a diákok zöme nem beszél németül?

De belefér, hogy eredménytelen lesz a háromoldalú párbeszéd, mert a Néppárt inkább megbuktatja Nehammer kancellárt és a gyengébbik erőként beáll Kickl mögé, már ameddig az állami eszközből megmenti csődbe jutott vállalataikat. Vagy az sem kizárt, hogy az új koalíció két év múlva végleg bedől és akkor mindent besöpör a Szabadságpárt a választásokon. Erre sem árt felkészülni, ami azt jelenti, hogy a demokratikus módon gondolkozó rétegek jobban megszervezik önmagukat.

  

 

Die Welt

 

Az oroszok pontosan tudják, mi vár rájuk, ha átlépik az atomküszöböt – nyilatkozta Francois Heisbourg francia biztonságpolitikai szakértő. A háború döntő szakaszba lépett és sajnos, a helyzet ukrán szemszögből nem jó. Ráadásul az oroszok még 2-3 évig folytatni tudják a hadműveletet. Kijev fő problémája az, hogy valószínűleg nem lesz áram a télen a lakosság számára. Emellett az emberek úgy érzik, hogy a Nyugat cserben hagyta őket. A társadalom erkölcse a nullára zuhant vissza – mondja ezt az a riportalany, aki nemrégiben ukrán földön járt.

De azt még Putyin sem gondolja komolyan, hogy beveti az nukleáris fegyvert, mert akkor a vég veszélye fenyegeti. Amit az új közép hatótávolságú rakétáról mond, az viszont blabla. Alighanem célt tévesztett a napokban kilőtt első ilyen hordozóeszköz.

A németek ugyanakkor félnek az elnöktől, emellett rettegnek attól, hogy oda a jólétük, noha az már bekövetkezett. Hiszen többé nem számíthatnak az amerikai védőernyőre, nem jön orosz gáz, ugyanakkor lemondhatnak a kínai autópiacról.

Jelen állapotokért elsődlegesen Amerikát terheli a felelősség, mert odavolt, nehogy olyasmit tegyen, ami megzavarná Putyin köreit. Az európaiak pedig csatlakoztak Washingtonhoz. Nagy hiba volt továbbá, hogy a németek nem küldtek Taurus-rakétákat az ukránoknak. Súlyos melléfogás emellett, hogy Macron nem vette át a katonai segélyek irányítását, a németekkel és esetleg a britekkel közösen.

Azt viszont valószínűleg még Trump sem tudja, milyen szerződést tud kötni. Az oroszok előreláthatólag fokozzák a nyomást a fronton, ami nem jó hír. Az ukrán hadsereg ugyan nem tudja visszafoglalni az elvesztett területeket, de azt Kijev megteheti, hogy nem mond el ezekről az országrészekről. Az egyetlen épkézláb biztonsági garancia viszont csak az lehet, hogy az ország az 5-ös paragrafusnak megfelelő védelmet kap a NATO-tól, habár formálisan nem lép be.

 

FAZ

 

Irányváltásra számít az USA Ukrajna-politikájában a felelős külpolitikai szerkesztő, Nikolas Busse, mert ugyan háború ügyében illetékes különmegbízottal profi szakemberrel bővült a leendő külpolitikai csapat, ám a volt tábornok és biztonsági szakértő trumpista az elejétől fogva és Európa nemigen tud szembeszállni vele.

A külügyminiszter jelölt, Rubio, illetve a nemzetbiztonsági tanácsadói poszt várományosa, Waltz után ez már a 3. jó húzás a 47. elnök részéről, főleg, ha azt vesszük egyébként micsoda figurákat jelölt kulcstisztségekre.

Ám a tartalmat illetően az EU-nak nem lehetnek illúziói. Az új különleges nagykövet, Keith Kellogg ugyanis meggyőződéssel vallja: Amerika mindenekelőtt. Már a tavasszal olyan tervet hozott nyilvánosságra, miszerint az ukránok nem az összes területet kapják vissza és jó időre lemondhatnak a NATO-csatlakozásról. Ehhez Amerika szükség esetén fegyverekkel zsarolná meg Kijevet. Ugyanakkor az oroszok számolhatnának a szankciók egy részének a feloldásával.

Nyugodtan lehet abból kiindulni, hogy ez lesz a hivatalos politika. Ám ez szakítást jelentene azzal, hogy a Nyugat idáig Moszkva meggyengítésére törekedett. Viszont kérdés, hogy Európa mit tehet ebben a helyzetben, hiszen egyedül nem tudja támogatni Zelenszkijt, azon kívül továbbra is rá van utalva az USA védelmére.

 

FT

 

Sylvie Kaufmann úgy látja, miután elolvasta Merkel vadonatúj életrajzát, hogy Oroszország vakfoltot jelent a korábbi kancellár számára. Ugyanakkor többet árul el Moszkváról, amit nem mond el, mint amire kitér a könyvben. De az biztos, hogy Putyin jelenti a legnagyobb fenyegetést politikai öröksége számára. Róla esik a legtöbb szó a memoárban, ám ez nem véletlen, mert az egykori kormányfőnek egy s másról számot kell adnia.

Meg is próbálja, csakhogy három kulcskérdésben az általa leírtak nem felelnek meg a valóságnak. Először is a 2008-as bukaresti NATO-csúcson az ukrán és grúz tagság megakadályozásával megágyazott a Grúzia elleni inváziónak. Az fejbe kólint, hogy még most sem hajlandó beismerni az összefüggést.

Az Északi Áramlat megépítése kapcsán szerinte Lengyelország és Ukrajna csupán gazdasági megfontolások miatt tiltakozott. Pedig még saját tanácsadója is rossznak nevezte a vezeték ötletét. Nem említi, mekkorát harcolt Brüsszelben a beruházásért, mert a német iparnak kellett az olcsó orosz gáz.

Merkel élete első 35 évét az NDK-ban töltötte, ahol megtanult úgy élni, hogy ne árulja el a tisztességét a kommunista diktatúra alatt. A végén pedig kancellár lett és azzal a szovjet diktátorral küszködött, akit megvetett, de semmiképpen sem akart provokálni. Ez volt az utolsó kompromisszum a részéről.

 

Guardian

 

Simon Tisdall arra figyelmeztet, hogy nem szabad naivnak lenni a dél-libanoni tűzszünet ügyében, mert az még több rémséget és halált hozhat Gázában. A külpolitikai szemleíró szerint szó sincs arról, hogy Netanjahuból egyszerre a béke barátja lett volna. Bármikor felrúghatja a megállapodást. Semmi sem lesz Biden reményeiből, hogy ti. az egyezmény elvezet a gázai fegyvernyugváshoz is, azon túlmenően keresztezi Irán szándékait és megnyitja az utat a rendezéshez az egész térségben.

A kormányfő azért ment bele az egyezségbe, mert az előny nála van. Ugyanakkor Gázában  továbbra is arra ösztökéli minden, hogy ne tegyen engedményt a Hamásznak, mert arra rámehet a szélsőjobbos koalíció. És amíg tartanak a harcok, nem lesz vizsgálat október 7. kapcsán. Meg a korrupciós per is áll.

Viszont a hadsereget átcsoportosíthatja Libanonból, ami közelebb hozza Gáza északi részének elfoglalását. A terroristák ellenben ragaszkodnak az izraeli kivonuláshoz a túszok életéért cserében.

A szaúdiak az Izraellel tervezett megbékélés fejében sürgetik a palesztin önrendelkezést, Netanjahu és szélsőségesei viszont hallani sem akarnak róla. Trump számára ez a kérdés nem annyira húsbavágó és ha nem jut eredményre,  könnyen elfordulhat a térségtől. Egyébiránt ő is megveti a palesztinok jogait, ezért sok esélye nincs a békepróbálkozásoknak.

A vákuumban alighanem felbukkan az újra felfegyverkező Hezbollah és Irán is igyekszik majd visszaállítani befolyását a régióban. Azon felül várhatóan hozzálát az atomfegyver előállításához. Trump szeszélyessége viszont csak súlyosbítja a krónikus instabilitást és bénultságot a Közel-Keleten. Ott, ahol a törékeny fegyvernyugvások csupán álcázzák a vég nélküli háború igazi szörnyűségét.

 

Die Zeit

 

A Bundestag Külügyi Bizottságának elnöke úgy véli: Németországnak nem kell hímelnie-hámolnia az izraeli kormányfő ellen kiadott nemzetközi körözés ügyében, egyértelműen az a kötelezettsége, hogy végrehajtsa a Nemzetközi Büntető Bíróság határozatát. Michael Rothnak még úgy is ez a véleménye, hogy politikai megfontolásokból berzenkedik a letartóztatási parancs ellen.

Azzal magyarázza álláspontját, hogy itt egy demokratikus jogállam vezetőjéről van szó, akit nem lehet egy lapon említeni olyan diktátorokkal, mint Putyin vagy Kadhafi. Minden további nélkül fel lehet tételezni, hogy Izrael elszámoltatja a kormányt október 7. ügyében. Ugyanakkor rettenetes következményekkel jár, hogy most indexre került, még akkor is, ha rá is érvényes az ártatlanság vélelme.

A bíróság saját hitelének és nemzetközi tekintélyének ártott, amikor egy kalap alá vette Netanjahut, volt védelmi miniszterét, valamint a Hamász vezérét. Sokan antiszemita célokra használják ki a döntést. Roth ugyanakkor jelenleg nem hívná meg Németországba Netanjahut. Szükségesnek tartja, hogy fennmaradjon vele a párbeszéd, de helyszínnek inkább más országot választana.

2024. november 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump nevetséges állásfoglalása

Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >

Tovább

Ki veszi át Szíria irányítását?

Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >

Tovább

Mindenszentek napja Újvidéken

A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >

Tovább

A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet

Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál.  Hogy a lázadók >

Tovább

Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz

Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >

Tovább

Hogyan borít Orbán kihívója

Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >

Tovább

Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál

Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >

Tovább

A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában

Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >

Tovább

Ez már nem a gyerekekről szólt

Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >

Tovább

Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?

Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >

Tovább

Magyarország korszakváltás előtt

Ezzel a címmel közöl kommentárt Lendvai Pál a bécsi Der Standardban Magyar Péterről, akiről azt írja, >

Tovább

Biden a saját képmutatását leplezte le, amikor kegyelmet adott a saját fiának

Ezt Trump úgy értelmezi majd, hogy szabad kezet kap az igazságszolgáltatás elleni fellépéshez – fejti ki >

Tovább