Ma Antal, Antónia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó 10 millióan váltak földönfutóvá. Közülük csaknem 7 millióan külföldön élnek, de 61 % szeretne rövidesen hazatérni. Addig azonban a befogadó országoknak mindent el kell követniük beilleszkedésük elősegítésére – írja Peter Fischer, a Neue Zürcher Zeitung fő gazdasági elemzője.
Elismeri, hogy ugyan egy európai nép elképzelhetetlen szenvedéseket megy keresztül, ám a földrészen már nem kevesen belefásultak a 3 éve érkező háborús jelentésekbe. A világ azonban idáig segítőkészen reagált. A németek 1,2 millió embert fogadtak be, a lengyelek 1 milliót - a magyarok 62 ezret. Ha Európa azt szeretné, hogy az elmenekült emberek visszatérjenek, akkor szavatolnia kell, hogy Oroszország többé nem rombolhasson az ukrán kézen maradt területeken.
Közben nyugaton egyre többen panaszkodnak amiatt, hogy sokba kerül az áttelepült ukránok ellátása. Pedig arra kell számítani, hogy ezek a tömegek még sokáig maradnak. A legnagyobb segítség az volna, hogy az átmeneti időre is minél inkább integrálni kell ezeket az embereket a társadalomba, illetve a foglakoztatásba. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Wall Street Journal
Walter Russel Mead azt tartja a legfőbb tanulságnak a szíriai lázadók által indított hadműveletből, hogy Izrael mennyire kitűnő szövetséges, illetve, hogy fokozni kell a nyomást Oroszországra. A new yorki Bard College professzora szerint a gerillák megérezték, hogy Asszad gyenge, miután bajban van a Hezbollah és Irán is, Putyint pedig leköti Ukrajna.
Hogy a kelletlen sorkötelesekből álló, rosszul kiképzett szír hadsereg elmenekült Aleppóból, az megalázó a rezsim számára. A támadókat nem tartóztatják fel a szír és orosz bombázások sem. Persze hogy mi lesz a vége, azt még nem tudni, de már látszik, hogy az ukrán ellenállás, illetve az izraeli győzelem megkönnyítette szír kormányellenes erők dolgát.
Ugyanakkor a Közel-Keleten nem szükségszerűen igaz, hogy az ellenségem ellensége a barátom, mert a legerősebb támadó csoport korábban az al-Kaidához kapcsolódott, illetve egyes milíciákat Ergodan támogat. Egy török védelem alatt álló iszlámista Szíria még veszélyesebb szomszéd volna Jeruzsálem számára, mint Asszad.
Ugyanakkor a világhatalmi szerepre pályázó Putyin sebezhetővé teszi országát és ezt ki kell használni. Biden alatt Washington csak nézte az orosz terjeszkedést a 3. világban. Ám most rá kell kényszeríteni a Kremlt, hogy vagy csoportosítson át erőket Ukrajnából, ha meg akarja védeni globális hálózatát, vagy fogadja el az orosz nemzetközi befolyás csökkenését.
Ez azonban nem lesz könnyű, ám ha az amerikai diplomáciának sikerül erős koalíciót létrehoznia Asszad ellen, azzal sarokba szorítja az oroszokat és alávág Iránnak. Ha az USA jobb békefeltételeket kíván elérni Ukrajnában, illetve helyreállítaná az erőegyensúlyt világszerte, ahhoz csavarni kell a hüvelykszorítón Szíriában, hogy Putyin megérezze.
FT
A szerkesztőségi vélemény az, hogy a francia politika ismét a szakadék szélére jutott, ám kemény kockázatot vállalna Le Pen, ha megdöntené a kormányt. De az ország akár már ma beleugorhat a nagy ismeretlenbe. Jó 60 éve nem fordult elő, hogy eredményes lett volna egy bizalmatlansági szavazás. Ezúttal pont akkor következne be, amikor megbukott a német koalíció és már csupán hetek választanak el Trump újabb elnöki időszakától.
A lehetséges válság csak aláhúzza, mekkora őrültség volt Macron részéről júliusban idő előtt választásokat meghirdetni, mert az eredmény egy megosztott törvényhozás lett. Ám minden látszat ellenére, itt politikai és nem gazdasági válságról van szó.
Felelős érte Barnier is, mivel nagyobb arányban akarta csökkenteni a költségvetési hiányt, mint ahogy azt Brüsszel elvárta. Emellett sokáig nem volt hajlandó tárgyalni Le Pennel, míg csak nem túl késő lett hozzá. Akkor már az általa ajánlott drága engedmények sem bizonyultak elegendőnek.
Feltehetőleg abból indult ki, hogy az ellenzék vezére továbbra is azt kívánja sugallni: pártja folyamatosan mérséklődik. Ám ha Le Pen most padlóra küldi a kormányt, az visszaüthet, főleg saját tömörülésén belül, pedig a hatalmi törekvésekhez szüksége van a mérsékelt hívek támogatására.
De mivel március végén ítéletet mondanak az uniós pénzek körüli visszaélések ügyében és lehet, hogy eltiltják az elnökválasztástól, elképzelhető, hogy úgy döntött: feladja az óvatoskodást és megpróbál előrehozott választást kikényszeríteni.
Die Welt
Az újság fő elemzője szerint kapitális butaságot követett el Macron, amikor elvakította az önhittség és a nyáron új választásokat írt ki, mert ily módon az ország cselekvőképtelenné vált, és egyelőre kiesik a földrész vezető hatalmaként, akárcsak Németország.
Sascha Lehnartz szerint még a legjóindulatúbb értékelés is azt mondatja, hogy a politikusnak befellegzett. Hacsak nem történik csoda, a Barnier-kormány ma megbukik. Utána az elnök már nem tudja keresztülvinni az akaratát, mert nincs hozzá többsége. Hogy mi történik, az a jobb- és baloldali populistáktól függ, nekik meg nem fontos a kompromisszum.
Le Penben és a Mélenchonban, a baloldali néptribunusban csak az a közös, hogy szabadulni igyekeznek Macrontól, mert beülnének a helyére az Elysée-palotába. Ebbe a rémes helyzetbe az elnök saját maga manőverezte be magát. Azt hitte, hogy ha az urnákhoz hívja a lakosságot, az ismét felsorakozik mellette a Nemzeti Tömörülés jelentette veszély láttán. Ám ily módon megbénította az országot.
Most két lehetőség kínálkozik számára: új miniszterelnököt nevez ki és megpróbálja valahogy kihúzni a nyárig, amikor ismét választásokat lehet tartani. Ám nem valószínű, hogy akkor sikerül többséget szereznie, mert ahhoz túl népszerűtlen, a tömegek pedig túlságosan csalódottak. A másik út az volna, hogy lemond. De azt kár várni tőle, hogy beismeri a kudarcát. Ennél rosszabb időpontot ugyanakkor nemigen választhatott volna, hogy a franciák kormány nélkül maradjanak.
Bloomberg
Franciaországban még csak most kezdődik a válság, de Le Pen a jelek szerint úgy számol, hogy a politikai és gazdasági zűrzavar felgyorsíthatja Macron távozását, őt magát viszont hatalomra segítheti. Így értékeli az elemző, Lionel Laurent, aki azt jósolja, hogy a Nemzeti Tömörülés alighanem megbénítja a következő kormányt, akárki is lesz a miniszterelnök.
Ez azonban példátlan volna az EU 2. legerősebb gazdaságában. Nagy az esély, hogy az ország érvényes költségvetés és működő kabinet nélkül lép át 2025-be. A nagy államadósság, illetve hiány már így is holtpontot eredményezett és ezen csak ront a pénzügyi piacokra nehezedő nyomás.
De természetesen nincs szó arról, hogy olyasfajta válság robban ki, mint egykor a görögöknél. Az intézmények erősek, az európai partnerek támogatást nyújtanak, de a bizonytalanság átgyűrűzik a gazdaságra. A romló nemzetközi bizalom visszavetheti a beruházásokat, növeli a hitelkamatokat és mindenki számára rontja a kilátásokat.
Az az egész francia elit felelőssége, hogy nem ismerte el: tarthatatlan a közpénzek helyzete. És akkor ott van Le Pen, aki feladta, hogy pártja mérsékeltnek mutatkozzon, még akkor is, ha a keletkező káosz sok hívét elriasztja. Ám nem biztos, hogy bejön neki. Viszont ha a hatalom nem akar fejest ugrani az ismeretlenbe, akkor tiszteletben kell tartania a politikus által megvont vörös vonalat, vagyis be kell áldozni a szóban forgó 3 milliárdot. Mert különben az egyetlen reménysugár az, hogy a valóság úgyis kikényszeríti.
Wall Street Journal
A lap ugyan általában Trump pártján áll, a mai vezércikk mégis arra figyelmezteti a következő elnököt, hogy ellentmondásos a gazdaságpolitikája és ebből még baj lehet. Mert pl. bejelentette az árak csökkentését, más intézkedései viszont dráguláshoz vezetnek. Sokan persze politikai okokból szavazták rá, miután adócsökkentést helyezett kilátásba és fel akarja tartóztatni az illegális bevándorlást.
Sikere attól függ, mennyire tartja be a szavát, ami nem lesz könnyű, mivel a programja nem konzisztens. Vegyük azt, hogy támogatni kívánja a tartós fogyasztási cikkek vásárlását, ám akkor nem gátolhatja a kínai elektromos autók importját, mivel a Tesla sokkal többért adja ezeket a járműveket. Ha kapható rá, azzal viszont halálra ítéli a hazai járműgyártást.
Az árcsökkentés általában ütközik a hazai termelés stabilizálásával, illetve növelésével. A polgárok azonban éppen az infláció megfékezését várják tőle. Ami pedig a törvénysértő módon érkezett idegenek kipaterolását illeti, attól a leendő elnök a házárak mérséklődését reméli. De feltehetőleg pont az ellenkezője fog bekövetkezni, mert az építőiparban kb. 1,5 millióra becsülik a külföldi feketemunkások számát. Ha ők távoznak, kevesebb lakás készül el, ez pedig felnyomja az árakat.
Ugyanez igaz a mezőgazdaságra is, ahol szintén hiányozni fog az idegen munkáskéz. Akármennyire is formabontó az elnök, teljesítményét aszerint ítélik majd meg, hogy mennyire tesz eleget az ígéreteinek, amelyek azonban jócskán ütköznek egymással.
Project Syndicate
Andrés Velasco teljesen rossznak tartja, ahogyan a haladó erők reagáltak Trump riasztó győzelmére. Mert vagy megvetésüket fejezték ki az eredmény láttán, vagy nem voltak hajlandóak azt elfogadni, ám ezzel csak maguk alatt vágták a fát. Az ugyanis csak ritkán jó, ha valaki közli a választókkal, hogy azok ostobák, illetve szívtelenek.
A volt chilei pénzügyminiszter, a London School of Economics tanára azt sem nevezi célravezetőnek, ha a felsült pártok ragaszkodnak a választási stratégiájukhoz és pl. azt mondogatják, hogy biztosan nyertek volna, ha kitartanak az elveik mellett. Jó egy évtizede mindig ugyanúgy magyarázzák az olyan tekintélyelvű, jobboldali populisták felemelkedését, mint Trump, Orbán, Bolsonaro, vagy Modi indiai elnök:
A neoliberális gazdaságpolitika állásokat tett tönkre, rontott a jövedelmek elosztásán, betett a középosztálynak, és a demagógokhoz terelte át mindazokat, akik úgy érzik, hogy az út szélén hagyták őket. A populisták könnyű jólétet és olcsó nacionalizmust hirdetnek. De a lényeg, mondják a progresszívek, hogy vámokkal meg kell védeni a hazai ipart, növelni kell a jóléti kiadásokat, és akkor visszatérnek az elpártolt hívek. Hát, Biden megpróbálta és nem jött be neki.
A munkások zsebre vágták az állami támogatást és Trumpra voksoltak. A baj ott van, hogy baloldal nem ismerte fel: egy csomóan úgy gondolják, hogy nem kapják meg a kellő tiszteletet az elittől. Nem biztosak többé abban, hogy a liberális értékek még őket képviselik. A Trump-féle populisták azért győzhetnek, mert felismerik a tömegek identitási problémáit és sokkal jobban értik a mai politika törzsi jellegét.
Guardian
A grúz tömegmegmozdulások célja az, hogy az ország ne kerüljön vissza Putyin befolyási övezetébe – állapítja meg a vezércikk. A kormány ugyanis felfüggesztette a csatlakozási tárgyalásokat EU-val és ez létharcot robbantott ki a demokráciáért.
A Grúz Álom arcátlanul manipulálta a túlnyomórészt Európa-barát lakosságot. Szóban lelkesen hirdette a belépést, ám valójában egyre inkább ráállította Grúziát Moszkva tekintélyuralmi pályájára. Orosz mintára „idegen ügynök”-törvényt fogadott el, hogy csökkentse a civil szervezetek befolyását. Majd az LMBT-közösség jogait korlátozta.
Ezek után az Unió – megkésve ugyan – de arra jutott, hogy Tbiliszi a bolondját járatja vele, ezért felfüggesztette a párbeszédet a belépésről. Kobadhidze kormányfő ezek után jelentette be a múlt héten, hogy a mostani törvényhozási időszak alatt egyáltalán nem lesznek ilyen egyeztetések. Emiatt robbantak ki a példátlan megmozdulások, a búcsúzó elnök asszony új választásokra hívott fel.
A biztonsági erők viszont brutálisan reagáltak. Grúzia veszélyes válaszúthoz érkezett. Amikor a hatalom ennyire semmibe veszi a társadalom zömének európai elkötelezettségét, az 2014-ből a kijevi Majdant, illetve 2020-ból Belaruszt idézi. Ha folytatódik az erőszak, Brüsszelnek egyértelművé kell tennie, hogy a következmények súlyosak lesznek.
Die Presse
A kommentár négy lehetőséget lát, hogy valamiféleképpen megoldódjon a grúz válság. A távozó elnök mindenesetre az EU-tól vár segítséget, de annak malmai közismerten lassan őrölnek. A döntő az lesz, hogy melyik oldal bírja tovább. Az EU-ban vannak, akik Zurabisvili kérését támogatják, de pl. Magyarország a hatalmat gyakorló Grúz Álom párt mellett áll ki, ezért nehéz lesz elítélni Brüsszel részéről a legújabb fejleményeket. Így a kínálkozó opciók:
1. Az utcai nyomás engedményeket kényszerít ki. 2. Belülről szétporlad az erős ember, Ivanisvili hatalma. Sorra lépnek vissza magas rangú kormányzati tisztségviselők, de a tekintélyelvű vezérpárton belül még nem indult meg az erózió. 3. Az elnyomás véget vet a tiltakozásoknak, bár egyelőre a jelek nem efelé mutatnak.
4. A legvalószínűbb az, hogy folytatódik a kormányválság, jóllehet még meg kell várni, hogy Zurabisvili átadja-e önként az államfői tisztséget a Grúz Államnak parírozó volt futballistának, Kavelasvilinek. Az érdekes lenne, ha egyszerre két elnök is volna. Viszont ha a biztonsági erők elvezetnék a hivatalban lévő politikust, az alighanem fordulatot adna az eseményeknek Tbilisziben.
Washington Post
A dél-koreai elnök megpróbálta megdönteni a demokráciát, amikor szükségállapotot hirdetett, ám kudarcot vallott, mert a tömegek kikényszerítették a jogállamot. Így értékeli a szöuli fejleményeket a szerkesztőségi állásfoglalás. De mondhatott bármint Jun Szuk Jeol magyarázatként, valójában ő fenyegette a demokráciát ezzel az arcátlan és alighanem alkotmánysértő húzással.
Szerencsére az ország kiállta a próbát és a demokrácia megerősödve került ki a megpróbáltatásból. Ily módon arra kell következtetni, hogy a demokratikus intézmények ellenállóak és az emberek szabadságot akarnak. Így most lehetséges, hogy alkotmányos vádemelési eljárás indul a politikus ellen.
Nincs szó azonban az állam súlyos válságáról. Az országot továbbra is fenyegeti a kiszámíthatatlan észak-koreai vezető, aki legutóbb interkontinentális ballisztikus rakétát próbált ki és katonákat küldött Oroszországba. Egyébiránt északon nem voltak olyan csapatmozgások, amelyek igazolták volna a déli elnök riogatását. De hát pártja súlyos vereséget szenvedett a tavaszi választáson.
A hatalmon lévő politikusok gyakran joggal panaszkodnak, hogy a törvényhozás túlterpeszkedik jogkörén, amikor el akarja számoltatni őket. A demokrácia azonban már csak ilyen. Viszont a válasz nem a jogállam megbuktatása és katonai diktatúra bevezetése, hanem az, hogy meg kell próbálni megnyerni a következő választásokat.
Jun megpróbálta sötét korszakba visszaforgatni az idő kerekét. Szerencsére ezúttal a demokrácia ellenállóbbnak bizonyult. Ha valaki a liberális demokrácia végét jósolja, az most vésse eszébe a történteket, különösen ott, ahol erősek az intézmények és a tömegek fontosnak tekintik a szabadságot.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehéz hinni a tartós békében, amíg az izraeli kormányfő hatalmon van
Sok jót nem tud mondani a fegyverszüneti megállapodásról Simon Tisdall. A Guardian külpolitikai szakírója szerint Trump >
Képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót?
Az Economist kommentátora azon filozofál, vajon képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót, vagyis a megválasztott elnök miatt >
Mi az a Kanada?
A világ tetején hülyék ülnek. Ehhez kell hozzászokni. Persze nem ilyen egyszerű, bővebben a világ állapotáról >
Trumpot lehet kezelni, csak félre kell tenni a finnyáskodást
A Times külpolitikai szakértője Edward Lucas úgy látja, ha valaki belehallgat az általános európai károgásba, az >
Hirtelen ismét kérdésessé váltak a nemzeti határok
Az egész világrend megkérdőjeleződik hirtelen, mivel Putyin és Trump paradigmaváltást tanúsít a határok sérthetetlensége ügyében – >
Tanulni Donald Trumptól
Az AfD főnökasszonya megtanulta Trumptól, hogy mi a siker titka. Hát, az, hogy nincs többé igazság >
Európa akár szét is eshet
Európában új törésvonalak jelentkeznek, a kontinens akár szét is eshet, évtizedek óta nem volt ennyire sebezhető. >
Mi van a csökkenő balkáni határsértések mögött?
Ausztria döngeti a mellét, hogy tavaly neki köszönhetően csökkent a migránsok száma a Balkánon, ám ez >
Mi van ha Trump úgy fog uralkodni mint Putyin?
Mi van akkor, ha Trump is pont úgy irányítja országát, mint Putyin az oroszokat, mert amit >
Az EU következő populistája már Horvátországból köszönt
Horvátországból már az EU következő populistája küldi üdvözletét, miután fölényesen, 75%-kal győzött az elnökválasztáson Zoran Milanović. >
Az imperializmus visszavág
A kommentár az egykori mozi kasszasiker címét némiképp módosítva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem >
Odahaza Biden sok mindent jól csinált, de a nemzetközi színtéren hagyta, hogy bolonddá tegyék
Ezt a Guardian külpolitikai szemleírója, Simon Tisdall látja így. Szerinte a távozó amerikai elnök hivatali idejét >