Ma Antal, Antónia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a békés átmenet. Mindenesetre a szerző azt látta a libanoni határról Damaszkuszba vezető úton, hogy az tele volt a hadsereg elhajigált egyenruháival, mert a katonák gyorsan átvedlettek civilbe, amikor menekültek a lázadók elől. Hogy mi jön most, az a sokszínű ellenzéktől függ, amely hirtelen megszabadult a közös ellenségtől. Mert vagy képes összefogni és szövetségi, polgári kormányt alakítani, vagy pedig belharcokba bonyolódik és annak a vége újabb polgárháború lesz. Az első jelek azonban bátorítóak, habár még túl korai bármit is mondani. A HTS azt közölte, hogy tanult az arab világ korábbi rendszerváltásainak kudarcából, a jövőt helyben döntik el, nem pedig idegen hatalmak, illetve a hazatérő emigránsok. Felszólította a rendőröket és a polgári közigazgatás dolgozóit, hogy maradjanak a helyükön, egyben bejelentette, hogy egységkormányt kíván létrehozni. Ám mivel a rendszer ennyire gyorsan mondta be az unalmast, még nem tudták megtervezni a hogyantovábbot. Mind a négy nagy frakciónak saját hadserege van. És mindegyik részt kér a tortából, ha megindul az újjáépítés, amelynek költségeit 200 milliárd dollárra becsülik. A törékeny tűzszünet már az elején kezd összeomlani közöttük. A legnehezebb feladat az lesz, hogy a többi csoport elfogadja al-Dzsolani fennhatóságát. Egy több száz fős egység sietett őrizetbe venni a miniszterelnököt, hogy ne a HTS jusson el elsőként a palotához. Amerika, Oroszország és az ENSZ terroristának tekinti a hadvezért, azon felül több arab állam is korlátozni igyekszik befolyását. De bárki is kerül hatalomra, nehezen fogja ellenőrizni az egész országot, hiszen aligha tudja a maga oldalára állítani a kurdokat és az alavitákat. Ráadásul lehet, hogy az oroszok ragaszkodnak ottani haditengerészeti és légi támaszpontjukhoz. Amit Trump eddig elárult, abból arra lehet következtetni, hogy sokat nem fog segíteni. Ekkora külső és belső megosztottság mellett nem lesz könnyű konszenzusra jutni a szír válság ügyében. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
FT
A vezércikk úgy köszönti a szír fordulatot, hogy végre vége lett egy brutális dinasztiának a Közel-Keleten. Ám a nehéz sorsú nemzet a reményen túl félelemmel is kénytelen szembenézni, habár egyelőre ünnepelnek mindazok a százezrek, akiknek a hozzátartozóit a rezsim megölte, megcsonkította, bebörtönözte vagy eltüntette.
Vízválasztó ez a régióban, hiszen az ország idáig Oroszország és Irán legfőbb szövetségesének számított. Ám most eltolódik a hatalmi egyensúly, Teherán még inkább meggyengül, Moszkva befolyása csökken. Október 7. óta újra keverték a politikai kártyákat, régi bizonyosságok már egyáltalán nem érvényesek. De hogy merre vezet a kibontakozás, azt nem látni.
Asszad elűzésének egyetlen nyilvánvaló nyertese van: Törökország. Az öböl-menti szunnita államok, akárcsak Izrael nincsenek oda a lehetőségtől, hogy iszlám vezetésű kormány alakul Damaszkuszban. A lázadók mindenesetre kinyitották a tömlöcöket, rengeteg család kapta vissza szeretteit. A több mint 5 millió menekült közül sokan bíznak a hazatérésben.
De hogy mi lesz, az csakis az HTS-en múlik. Sokan tartanak attól, hogy megtorlásba kezd, illetve vallási diktatúrát vezet be. Az ország előtt két út áll: vagy újrakezdődik a polgárháború, ám akkor az állam működésképtelenné válik és szétesik. A másik a stabilizáció, ehhez Törökországnak és talán Katarnak hatnia kell al-Dzsolanira. Mert olyan, polgári kormány szükséges, amely tükrözi a szírek vallási sokszínűségét.
Itt az idő, hogy a Nyugat segítsen talpra állni Szíriának.
Daily Telegraph
A szíreknek kell élre állniuk, amikor a jövőjüket építik, de segítségre szorulnak, mert olyan veszélyek leselkednek rájuk, mint az al-Kaida vagy az Iszlám Állam. Erre figyelmeztet Hamish de Bretton-Gordon, aki közelről ismeri a térség összes terrorszervezetét, mivel a brit hadsereg ezredeseként hét éven át ki-bejárt Szíriába és így volt alkalma megfigyelni azokat.
Látta azt is, milyen változáson ment keresztül a HTS, amely a dzsihadista kezdet után már profi, jól képzett és felszerelt erővé vált. Pont ezért bizakodó. Kijutott neki mindkét öböl-menti háborúból, és szír szemszögből különösen a 2. tanulságait tartja megfontolandónak. Azaz Irakkal ellentétben nem szabad, hogy az Iszlám Szent Háború hívei megvessék a lábukat Damaszkuszban, illetve a kormányban.
A Nyugat pénzt és szakértőket adhat. Nagy hiba volna azonnal feloszlatni a hadsereget, a rendőrséget és a közigazgatást, mert különben az ország zűrzavarba süpped. A bitang tábornokok és rendőrfőnökök már elhúztak. Fenn kell tartani a működőképes igazságszolgáltatást, egészségi ellátást, valamint más közfunkciókat. A külföldön élő politikusok, bírák, orvosok közül sokan alig várják, hogy hazatérhessenek.
De bátorítani kell a sok millió többi menekültet is, hogy menjenek haza. Csak éppen romokban van az infrastruktúra, köszönhetően Asszadnak, Putyinnak és az iráni milíciáknak. Viszont a helyreállítás munkát és kereseti lehetőséget nyújt. Ha al-Dzsolani nem csak beszélt, akkor jó esély van arra, hogy a nap holnaptól kezdve fényesebben süssön az ország felett. A nép megérdemli.
Independent
A vezércikk óv a korai optimizmustól Szíriában, mert az jó, hogy menekülni kényszerült a zsarnok, ha nem olyasvalaki lép a helyébe, aki még rosszabb. Asszad bukása ellentmondásos az ország és a világ szemszögéből, mert ugyan rászolgált a sorsára, ám kérdés, ki lesz az utód.
A HTS iszlamista csoport, az al-Kaidáról vált le. Nem mindenki veszi készpénznek a színeváltását: az ENSZ, az USA és Törökország változatlanul tiltott terrorszervezetnek tekinti.
A rendszer bukása csapás Putyinnak és Iránnak, viszont kedvező a világpolitika számára. Ezzel együtt nem szavatol nagyobb biztonságot a térségben. Sem nagyobb jólétet a szír népnek. Kiválthat akár egy újabb menekülthullámot is.
Viszont Izrael biztonsága tovább erősödött. Ily módon a Netanjahu-kabinet külső beavatkozástól mentesen kereshet egyezséget a gázai és a ciszjordániai palesztinokkal. Sajnos azonban ehhez a miniszterelnök nem érez elég késztetést, mert akkor továbbra sem kell elszámolnia október 7-ével.
A helyzetet a legjobban a katari külügyi szóvivő ragadta meg, aki arról beszélt: jó volna, ha az átmenet eredménye egy életképes állam lenne, mert az azt jelentené, hogy nem voltak hiábavalóak a szír nép erőfeszítései. Ám tudjuk, mennyi az akadály. Jó lenne, ha utóbbiakat le lehetne gyűrni.
FT
Szíria és a térség számára akkor jön el az igaz vizsga, amikor a győzedelmes, ám széthúzó milíciák megpróbálják felosztani egymás közt a hatalmat – mutat rá Andrew England, a lap Közel-Keletre szakosodott elemzője. Asszad megdöbbentő kapitulációja ugyanakkor szerinte a régió egyik legnagyobb megrázkódtatásaként fog bevonulni a történelembe.
12 nap elég volt ahhoz, amit több tízezer gerilla a polgárháború rémséges 13 éve alatt sem tudott elérni. Moszkva és Teherán képtelen volt feltartóztatni a hullámot, vagy nem is akarta, mivel mindkettőt lekötik a saját gondjai. A bukás mindenesetre az október 7-ét követő izraeli megtorlás egyik akaratlan következményének látszik.
De a villámhadművelet sikere aláhúzza, mennyire veszélyes volt Asszad amúgy megroppant, korrupt uralma. Az elnök brutális despotának számított, aki a legszörnyűbb eszközöket alkalmazta ellenfeleivel szemben: vegyi fegyvereket, hordóbombákat, ostromot és kiéheztetést, tömeges őrizetbe vételeket, kínzást és gyilkosságot.
A lakosság fele földönfutóvá vált. 100 ezren eltűntek, mert elvitte őket a titkosszolgálat. Az élősködő rezsim kivéreztette az országot, így a nép demoralizálódott és elvesztette minden reményét. Úgyhogy most milliók éljenzik a végét, de ezt visszafogja, hogy nem tudni, mi lesz a jövőben.
A hadművelet fő erejét az ENSZ, az USA és több más állam terrorszervezetnek minősíti. Főnöke, al-Dzsohani ugyan igyekszik mérsékeltnek látszani, de vaskézzel tartja kézben az ellenőrzést. A világszervezet több visszaélést jelentett Idlibből. De nem csak az fenyeget, hogy a hatalom miatt egymásnak esnek az eddigi szövetségesek. Visszatérhet az ISIS.
A kérdések kérdése most az, el tudja a kerülni az ország azokat a csapdákat, amelyek akkor szoktak jelentkezni, amikor sikerül elkergetni egy önkényurat és megindul az újjáépítés, illetve a megbékélés ijesztő folyamata.
The Times
Nocsak, a végén még kiderül, hogy atomhatalmak háborúkat veszthetnek – idézi a lap a politológust, Alexander Djokicot, aki ezzel Oroszországra utalt. Hiszen Szíriában vereséget szenvedtek stratégiai érdekei, megaláztatás érte, és mégsem tört ki a nukleáris holokauszt. Moszkva azonban nem csupán a tartuszi haditengerészeti bázison csomagol, hanem a térség légi forgalmát szemmel tartó központokban is.
A Kremlnek idáig titkos egyezménye volt Izraellel, amely ily módon támadhatta Szíriában az Iráni Forradalmi Gárda fegyverraktárait.
Putyin bábrendszerének csúfos kudarca megtöri egyben a siíta félholdat, az iszlám szövetségesek hálózatát, amely lehetővé tette, hogy Irán kiterjessze hatalmát a Földközi-tenger keleti részére.
Trump ugyan azt mondja, hogy véget akar vetni a háborúnak Ukrajnában – az elfoglalt területeket az oroszok kezén hagyná, de ez most nem lesz könnyű, mivel megjutalmazná az agresszióért az orosz vezetőt, miközben az a jelek szerint képtelen egyben tartani az autokraták összefogását.
Az amerikai titkosszolgálat máris teljes riadókészültségben van, mert ha illetéktelen kezekbe jutnak a titkos szír vegyi fegyverek, akkor ahhoz képest smafu volt mindaz, ami annak idején Líbiában Kadhafi véres bukása után lejátszódott.
Nagy az esély, hogy káosz áll be. Az asszadi titkosszolgálat szétverése még viharosabb lehet, mint amikor 89-ban a Stasit és a Securitatét eresztették szélnek.
Guardian
Simon Tisdall azon töpreng, hogy megdőlt ugyan Asszad gyilkos rendszere, de mi tölti ki a hatalmi űrt? A feladatok hatalmasak, de a rezsim bukása valóban történelmi, ám egyaránt jelent figyelmeztetést, illetve hordoz veszélyt. Merthogy az öröm gyorsan átválthat könnybe, és a felszabadulást újabb elnyomás követheti, ha zűrzavar köszönt be. Illetve ha olyan erők kerülnek hatalomra, amelyeket nem az igazság és a megbékélés érdekli, hanem a hatalom és a bosszú.
A szemleíró emlékeztet arra: senki sem tudja, milyen jövőt szán az országnak a HTS vezére, de a szervezetről tudni lehet, hogy Idlib tartományban jogsértéseket követett el és tekintélyuralmi alapon irányított.
Most pedig humanitárius és biztonsági csapás fenyeget. A másik súlyos eshetőség a külföldi beavatkozás, mert sem Putyin, sem Rafszandzsani nem fogja feladni. Kerül, amibe kerül a szír népnek, ők új rendet akarnak.
Ugyanez érvényes Izraelre, amely azért nyugtalan, hogy ki fogja ellenőrizni Asszad vegyi fegyver készleteit és tart attól, hogy kiújul a dzsihadista veszedelem. Erdogan viszont a „kurd veszély” megszállottja, újabb csapatokat küldhet át a határon.
A Nyugat mérlege ugyanakkor egyetlen szánalmas kudarc a polgárháború ügyében. A közösség most ismét megelégszik a megfigyelő szerepkörével, jóllehet nagyon is valós a lehetőség, hogy becsődöl a szír állam. De az országot csakis saját polgárai menthetik meg.
Spiegel
Immár történelem Asszad diktatúrája: az elnök mérges gázzal támadt saját népére, iskolákat bombázott, kínzott és gyilkolt, de a szírek megszabadultak tőle. Így értékeli a vezércikkben Maximilian Popp, a külpolitikai rovat helyettes vezetője, aki korábban törökországi tudósítóként dolgozott.
Az idősebb Asszad és fia a múlt század végének, illetve a 21. század elejének egyik legrettenetesebb diktatúráját rendezte be. A polgárháborúban fél millióan vesztették életüket, minden 10 áldozatból 9-et a rendszer ölt meg. A légierő kórházakat, lakóépületeket támadott, rengetegen a földalatti kínzókamrákban végezték a rezsim bírálói közül. Ám a világot mostanában már alig-alig érdekelték ezek a szörnyűségek.
Fontosabb lett Afganisztán, Ukrajna és Gáza. Úgy tűnt, hogy Asszad megszilárdítja hatalmát, legalábbis bizonyos országrészekben. Bukását nem külső erők okozták, miközben Irán, Oroszország és az Emirátusok támogatta. Ezért nem bukott meg idáig. Putyin szír földön próbálta ki az Ukrajnában is alkalmazott módszereket.
De az ország nem lesz egy csapásra demokrácia. A HTS még nem sokkal ezelőtt a Dzsihadra esküdött fel. Bizonyítania kell, mennyire komolyak részéről az utóbbi napokban tett ígéretek. A Nyugatnak viszont ki kell használnia a még megmaradt befolyását, hogy az átmenet békés legyen. De ez most a szírek pillanata, mert a győzelmet senki sem veheti el tőlük.
New York Times
Thomas Friedmannek ketté állt a füle, amikor elolvasta, mit üzent Trump csupa nagybetűvel a szír válságról, hogy ti. Amerikának ki kell maradnia belőle, mert ez nem az ő harca. Nem-e? – kérdezi a szakíró, aki egész kivételes szinten van tisztában a régió dolgaival. Az elnök megjegyzését egyenesen mulatságosnak minősíti, hiszen Szíria az egész Közel-Kelet kulcsa.
Az Asszad-birodalom felrobbantott hídként omlott össze, és ez egyaránt kínál lehetőséget, illetve jelent veszélyt mindenki számára a térségben. Az USA-nak meg kell határoznia az érdekeit és érvényesítenie kell azokat, minden érintett fél ezt csinálja jelenleg.
Teljesen evidensnek veszi, hogy a szír felkelés beindítja a demokratizálódás folyamatát Iránban is. Harc indul a mérsékeltek, illetve a Forradalmi Gárda keményvonalasai között, és ebbe Washingtonnak bele kell szólnia. Annál is inkább, mert könnyen megeshet, hogy a teheráni vezetés az atombomba gyors kifejlesztése mellett dönt, mivel menteni próbálja az irháját. De lehet, hogy megegyezik Trumppal és dobja az egész nukleáris tervet, ha az új elnök nem akarja megdönteni az Iszlám Köztársaságot.
A nagy ismeretlen az, hogy kik a lázadók és mit akarnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen esetekben általában a szélsőséges iszlamisták kerekednek felül. Ugyanakkor a fő veszély az, hogy Szíria irányítását olyan milíciák veszik át, amelyek kicsúsznak minden ellenőrzés alól. Azaz Libia, Jemen, Libanon, Irak, Szomália és Szudán sorsára jut.
A helyzetet az az orosz mondás jellemzi a legjobban, hogy könnyebb az akváriumból halászlét csinálni, mint fordítva.
Wall Street Journal
A szerkesztőség úgy gondolja, hogy miután Oroszország és Irán megkapta a magáét Szíriában, ez lehetőséget kínál Trumpnak. Vannak ugyan kockázatok, de remény is nyílik, hogy a szír út felfelé vezet, illetve hogy a Közel-Kelet stabilabb lesz.
Az látszik, hogy Moszkva nem mindig tudja megvédeni az általa gyámolított vazallus államot, és ennek még lehetnek következményei másutt, mivel Putyin Amerika-ellenes tengelyt igyekszik tető alá hozni Kínával. De a legnagyobb pofont Teherán kapta, mert immár nem tudja eljuttatni a fegyvereket a Hezbollahnak Libanonba.
Ez nem Biden külpolitikájának az érdeme, az ugyanis Irán megbékítésére irányult. Ennek a csúcsa volt az október 7-i mészárlás, ami után az Iszlám Köztársaság azt hitte, hogy megfutamíthatja Izraelt. Csakhogy a zsidó állam kiverekedte magát szorult helyzetéből. Felszámolta a Hezbollah vezérkarát és bebizonyította, hogy súlyos csapást képes mérni még az erősen felfegyverzett Iránra is.
Trumpnak, illetve az USA-nak érdeke, hogy megvédje Szíriát, részben nehogy dzsihadista állam, vagy enklávé jöjjön létre. Ellenőrizni tudja, mennyire tisztességesek al-Dzsolani szándékai. Az jó, ha a szír állam stabilizálódik és nem akarja exportálni a forradalmat.
Emellett Washingtonnak szavatolnia kell szövetségesei biztonságát, mert pl. Jordánia könnyen az iszlám sz&eacut
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehéz hinni a tartós békében, amíg az izraeli kormányfő hatalmon van
Sok jót nem tud mondani a fegyverszüneti megállapodásról Simon Tisdall. A Guardian külpolitikai szakírója szerint Trump >
Képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót?
Az Economist kommentátora azon filozofál, vajon képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót, vagyis a megválasztott elnök miatt >
Mi az a Kanada?
A világ tetején hülyék ülnek. Ehhez kell hozzászokni. Persze nem ilyen egyszerű, bővebben a világ állapotáról >
Trumpot lehet kezelni, csak félre kell tenni a finnyáskodást
A Times külpolitikai szakértője Edward Lucas úgy látja, ha valaki belehallgat az általános európai károgásba, az >
Hirtelen ismét kérdésessé váltak a nemzeti határok
Az egész világrend megkérdőjeleződik hirtelen, mivel Putyin és Trump paradigmaváltást tanúsít a határok sérthetetlensége ügyében – >
Tanulni Donald Trumptól
Az AfD főnökasszonya megtanulta Trumptól, hogy mi a siker titka. Hát, az, hogy nincs többé igazság >
Európa akár szét is eshet
Európában új törésvonalak jelentkeznek, a kontinens akár szét is eshet, évtizedek óta nem volt ennyire sebezhető. >
Mi van a csökkenő balkáni határsértések mögött?
Ausztria döngeti a mellét, hogy tavaly neki köszönhetően csökkent a migránsok száma a Balkánon, ám ez >
Mi van ha Trump úgy fog uralkodni mint Putyin?
Mi van akkor, ha Trump is pont úgy irányítja országát, mint Putyin az oroszokat, mert amit >
Az EU következő populistája már Horvátországból köszönt
Horvátországból már az EU következő populistája küldi üdvözletét, miután fölényesen, 75%-kal győzött az elnökválasztáson Zoran Milanović. >
Az imperializmus visszavág
A kommentár az egykori mozi kasszasiker címét némiképp módosítva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem >
Odahaza Biden sok mindent jól csinált, de a nemzetközi színtéren hagyta, hogy bolonddá tegyék
Ezt a Guardian külpolitikai szemleírója, Simon Tisdall látja így. Szerinte a távozó amerikai elnök hivatali idejét >