Ma Lívia, Lídia, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Hirtelen ismét kérdésessé váltak a nemzeti határok
Például Szerbia és Magyarország esetében
Az egész világrend megkérdőjeleződik hirtelen, mivel Putyin és Trump paradigmaváltást tanúsít a határok sérthetetlensége ügyében – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Idézi a volt szentpétervári finn konzult, aki úgy látja, hogy hozzáállásával az orosz államfő lavinát próbál kiváltani Európában, mert ha sikerül, akkor Szerbia ismét bekebelezi Koszovót. Magyarország pedig már 15 éve útlevelet oszt a határon túliaknak. Erdélyben magyar állami pénzekből szerkesztőségeket vásároltak fel, amelyek azután afelé terelik a publikumot, hogy erősödjön bennük a vágy az újraegyesülésre az anyaországgal. Ily módon egészen más fénybe kerül Orbán rokonszenve Moszkva iránt, illetve a szerbek szűnni nem akaró oroszbarátsága. Nem csupán Magyarország és Szerbia véli úgy, hogy felelőssége túlnyúlik az állam jelenlegi területén. Hogy a lengyelek újabban ismét háborús kártérítést követelnek Németországtól, azáltal ismét téma lehet az egykori német keleti övezetek kérdése, és mi van, ha Berlinben olyanok kerülnek hatalomra, akik nem fogadják el az Odera-Neisse-határt? A lengyel-német történelem ugyanolyan robbanásveszélyes, mint az orosz-ukrán múlt. A háború választóvonalat jelent a területi politikában, mert a megerősödő nacionalizmussal együtt kiválthatja a határok újrarajzolását.
Guardian
Timothy Garton Ash azt tanácsolja a liberális demokráciáknak, hogy amikor Trump korát éljük, fogják be az orrukat és úgy tárgyaljanak a nehéz partnerekkel. Merthogy az eddiginél sokkal gyakrabban kell alkalmazniuk a valamit valamiért-elvet, bár ez a belpolitikára nem vonatkozik.
Szokásos elemzésében az oxfordi professzor emlékeztet arra, hogy a leendő amerikai elnök szemet vetett Grönlandra, Panamára és Kanadára, ami a nemzetközi felfordulásnak jele és oka is egyben. Ezért főként az európai országok jól teszik, ha felébrednek és megérzik a puskapor szagát.
Oroszország és Kína revizionista hatalom, amelynek célja a jelenlegi világrend megváltoztatása, illetve megdöntése. Azon olyan kormányok viszont, mint a török, a brazil és a dél-afrikai, boldogan játszanak mindkét térfélen. Az európaiak nagy többsége úgy tesz, mintha még mindig a 20. század végének boldog békeéveiben élnénk, ám a helyzet mind inkább a 19. század utolsó időszakára, az akkori nagyhatalmak küzdelmére emlékeztet.
Az öreg kontinens demokráciáinak négy dolgot kell szem előtt tartaniuk: 1. A maguk valóságában kell látniuk a világot, felejtsék el, hogy milyennek szeretnék azt. 2. A fejlődő világot ne tekintsék egységesnek, mert az igencsak sokféle, rengeteg nemzeti érdekkel.
3. El kell hagyni a „vagy velünk, vagy ellenünk” –logikát, mert a Dél mindig ahhoz a nagyhatalomhoz csapódik, amelyikhez megéri neki az adott kérdésben. Ezt nehéz megemészteniük az értékvezérelt liberális társadalmaknak, de bizonyosan nem kell megtagadniuk a meggyőződésüket, mire a trumpi kakas harmadszorra is megszólal hajnalban. A mostani azonban kemény világ.
4. Ilyen körülmények között a szerencse az erőseknek kedvez. Így Európa számára, ha tényező akar lenni, nincs más út, mint hogy összefogjon.
The Times
Edward Lucas úgy ítéli meg, hogy abba kell hagyni a gyalázkodást, mert Trumpot lehet kezelni, csak félre kell tenni a finnyáskodást. A külpolitikai szakértő úgy látja, ha valaki belehallgat az általános európai károgásba, az az érzése, mintha ezeket az országokat épp most űzték volna ki az Édenkertből.
Pedig az atlanti szövetség mindig is nehézségekkel küszködött. Persze amit a megválasztott elnök Grönlandról hangoztat, az tényleg riasztó, de az USA Reagan alatt lerohanta Grenadát, a Brit Nemzetközösség tagját. 56-ban ölbe tett kézzel nézte a magyar forradalom leverését, mert nem volt érdeke beavatkozni.
Obama rosszul mérte fel az orosz és a kínai fenyegetést, Biden habozása vérfürdőt idézett elő Ukrajnában. Mindezek alapján az első tanulság az, hogy sosem könnyű az Egyesült Államok szövetségesének lenni, de az alternatíva rosszabb. Szomorú, ám igaz, hogy jobb az amerikai birodalom önkéntes részének lenni, mint kényszerből az orosz vagy a kínai érdekszférához tartozni.
A másik lecke, hogy Európa nem vádolhatja Amerikát a saját hibáiért. Túl keveset költött a védelemre, meggyengítette a tudományt, az oktatást, valamint a sajtót és kerüli a korszerű technológiát. Ám a legfőbb az, hogy ha nem kényeskedünk, meg lehet találni a közös nyelvet az új washingtoni kormányzattal. Trumpnál a bombasztikus retorika csupán tárgyalási taktika. Kedveli a személyes kapcsolatokat, így ezeket ápolni kell. Mindig abból indul ki, hogy valamit valamiért. Egyezséget kell tehát felkínálni neki.
FT
A vezércikk szerint sötét háború zajlik a tengerek mélyén kábelek és vezetékek ellen, ám a világ demokráciáinak gyorsan kell cselekedniük az ilyesfajta veszélyek kiküszöbölésére. Fel kell ébredniük, mivel szabotázs fenyegeti a víz alatti adat-, illetve energia infrastruktúrát, amelyeken keresztül a többi közt naponta billiós nagyságrendű pénzátutalásokat bonyolítanak le.
Sokan Moszkvát gyanítják az ilyen akciók mögött, és ha minden igaz, kínai és más zászlók alatt haladó hajókat használ fel hozzá. Az incidensek kiverték a biztosítékot az orosz „árnyékflotta” miatt, mivel ezek a tankerek lepusztultak, nincs rendben a biztosításuk és és a nyugati szankciókat játsszák ki velük. Már most hatalmas környezeti kockázatot jelentenek, de a jelek szerint még rosszabb célokra is bevethetik őket.
Jobban élni kell a műholdak kínálta lehetőséggel, hogy nyomon kövessék ezeket a tartályhajókat, mivel azok gyakran kikapcsolják a jeladójukat. A nyugati haditengerészetnek, illetve parti őrségnek nem akaródzik feltartóztatni ezeket a járműveket, mivel a nyílt tengeren elvileg mindenkit megillet a szabad haladás joga, és félő, hogy ha megállítják őket, akkor az érintett kormányok a szemet szemért-elvet alkalmazzák.
De amikor fokozódik a feszültség, akkor ez még mindig sokkal jobb megoldás, mintha egy összehangolt tenger alatti támadás következményeit kell felszámolni.
Die Zeit
Oroszország háborút vív Ukrajnával, ezzel párhuzamosan pedig hibrid hadviselést folytat a Keleti-tengeren Európa ellen, és mivel Trump azzal fenyeget, hogy nem siet a földrész megvédésére támadás esetén, az látszik, hogy a Keleti-tenger térségében dől el, mennyire ellenálló valójában az EU, illetve Németország. Így látja Ulrich Ladurner, a brüsszeli tudósító.
Nem véletlenül tartottak csúcstalálkozót pár napja a régió országai Helsinkiben, miután az utóbbi hetekben – alighanem orosz megbízásból – hajók rongálták meg az ottani, tengeralatti kábeleket. Az incidensek az egész NATO-t érintik a kölcsönös segítségnyújtási kötelezettség miatt.
A híres 5-ös paragrafusról nem esett szó ugyan a finn fővárosban tartott sajtótájékoztatón, de az óvatosság indokolt, hiszen itt olyan aduról van szó, amelyet ki kell játszani, ha egyszer kézbe veszik. Alighanem a Kreml éppen azt igyekszik kipuhatolni a provokációkkal, hogy mennyire erős ez az elhatározás. Az európai államok ugyanakkor megkísérlik megszervezni a védelmüket az USA nélkül.
Szelestey Lajos
Következő cikk: Trumpot lehet kezelni, csak félre kell tenni a finnyáskodást
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Követeléseik nem forradalmiak, hanem rendkívül robbanékonyak: a szerbiai diáktüntetések a demokrácia iskolája
Nincsenek forradalmi követeléseik a három hónapja tüntető szerb egyetemistáknak, de példát mutatnak a demokráciából, miközben maguk >
A gondolat és (az USA) ereje
A Hamasz sikere - ez a harmadik rész -, hogy a palesztin ügy valóban felébredt a >
Új fejezet az EU és Koszovó kapcsolatában?
A Guardian vezércikke azt hangsúlyozza, hogy kaput nyithat Koszovó számára a Nyugat felé a most tartott >
Donald Trump Amerikája, avagy na, ez jól kezdődik…
Külföldön is van ellenszél. Dánia nem adja el Grönlandot Trumpnak. Mexikó karakán elnöke ellent mer mondani. >
A „Patrióták”, Madridban új Reconquistára hívtak fel
Amivel arra utaltak, hogy a katolikus királyok, „bátor lovagok” Európa megmentésére egykor kiűzték az iszlámot. A >
Szerbiában és Szlovákiában az európai értékeket védik a felvonulók
A két mozgalom nagyon sok hasonlóságot mutat, miközben mindenütt jönnek fel az oroszbarát erők. Így értékeli >
Führerprinzip
Ian Buruma attól tart, hogy Trump a következő 4 évben jóvátehetetlen károkat okoz az amerikai demokráciának. >
Európa illiberális erős emberei a közelégedetlenség vulkánjának tetején ülnek
Ezt a következtetést vonja le Tony Barber A Financial Timesban a szerb elnök szorult helyzetéből. Mert >
Jalta-szag van a levegőben
Nagyon úgy néz ki, hogy ezúttal, 80 évvel az eredeti konferencia után, két nagyhatalom: a putyini >
„Megbuktatási tervek”, „becstelen színház” – miért veszíti el az idegeit Putyin barátja, Fico
Úgy tűnik, hogy elveszti az idegeit az oroszbarát szlovák kormányfő, aki most már puccsot és hazug >
Trump vámjai a lehető legnagyobb szerencsétlenség a világgazdaság és az USA számára
Trump gazdasági tanácsadói, akik tudják, mennyire irracionális ez a politika, legjobb esetben megpróbálják majd tárgyalások útján >
A szerb állami tévé váratlanul stratégiát váltott
Most már nem csupán pár szóban, hanem részletesen számol be a hatalmas tiltakozó hullámról. Vučić most >