Ma Nóra, Lili, Nelli, Benedek névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az iráni ajatollák gyengébbek, mint valaha
Legalábbis John Bolton szerint. Ezt látni azon, hogy nem következett be az, amiről Teherán nyugati védelmezői papoltak, hogy ti. az izraeli csapás nacionalista, rezsimbarát hullámot vált ki. És nem tört ki a 3. világháború sem. Hogy mi várható ezek után, arról Trump korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója azt mondja, hogy az egyik eshetőség az: az iszlám forradalom hatalmon marad, újraindítja az atom-, illetve ballisztikus rakétaprogramot és visszaállítja a terrorhálózatot. A közel-keleti béke és biztonság azonban csak akkor lehet tartós, ha megbuktatják a mullahokat, az USA-nak erre kell törekednie. Bár úgy néz ki, hogy a teokrácia biztos lábakon áll, valójában egyre szélesebb körű az elégedetlenség. A gazdaság évtizedek óta válságban van, látnivaló: nem szabad bízni középkori vallási fanatikusok gazdasági hozzáértésében. Általános a felháborodás a főpapság és a katonai vezetés korrupciója, meggazdagodása miatt. A birodalmi törekvések csak szenvedést hoztak a népre, de más országokra is. Viszont azt egyértelművé kell tenni, hogy sem amerikai, sem izraeli csapatok nem hajtanak végre inváziót Irán ellen. De erőltetni kell az elit további megosztását. Ha a Forradalmi Gárda és a hadsereg fontos tényezői közlik, hogy katonáik nem harcolnak saját nemzetük ellen, az felgyorsíthatja a rezsim bukását. Az ellenzék megerősödését eredményezheti ugyanakkor, ha a Nyugat amnesztiát ígér olyanoknak, akik átállnak a hatalom oldaláról. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Neue Zürcher Zeitung
A magyar családtámogatásnak vannak nem kívánatos mellékhatásai, pl. hogy nem sikerült feltornászni a születések számát – írja a lap összeállítása, amelynek fő mondanivalója, hogy pénzzel a világon semmit sem érnek el ezen a téren a kormányok.
A cikkben megszólal Zsigó Anna szabadúszó színházi szakember, aki inkább a kivándorláson gondolkodott el, semmint azon, hogy új gyereket vállaljon a meglévő kettő mellé. Pedig az Orbán-rendszer dönti a pántlikázott pénzeket. Csakhogy a politika ebben a tekintetben is bűzlik Hunniában.
Papíron minden OK, ám a csodahatás csak átmenetileg érvényesült. Az utóbbi 4 évben ismét süllyed a ráta, mert a kedvezmények nem minden családra vonatkoznak. Sok juttatás a família anyagi viszonyaitól függ. Zsidóék is csak álmodozhattak arról, hogy állami közreműködéssel házat vesznek. Esélyük nem volt a banki hitelvizsgálat során.
Egy harmadik poronttyal lényegesen javíthattak volna pénzügyi helyzetükön, ám itt van egy bibi: jelentősen csökken a várható nyugdíj. Az asszony emlékeztet arra, hogy Orbán nem titkolja: nem sokra tartja a gender egyenlőséget. Neki a keresztény, értékkonzervatív család az ideálja.
Ezzel – főleg vidéken – sok nőnek nincs gondja, a felmérések szerint változatlanul népszerű a kemény bevándorlási, illetve nagyvonalú családpolitika. Ám a népességszám növelésével szemben áll, hogy bizonyos társadalmi rétegek körében erős az elvándorlás. Főként a jól képzett fiatalok veszik a kalapjukat, ami tönkre vágja a demográfiai erőfeszítéseket.
Zsigóék azért maradtak, mert nem adták fel, hogy valami változik az országban és szeretnék megélni.
Egyébként a világban teljesen általános, hogy ma már az utódok világrajövetele nemzetbiztonsági kérdés. Ám nem lehet csak pénzzel eredményt elérni, mert a gyerekvállalás drága. Svájcban pl. kiszámították, hogy egy gyerek 20 éves koráig 370 ezer frankba kerül a szülőknek.
Vagyis amit az állam ad, az csupán csepp a tengerben, tehát nem szabad túlbecsülni a jelentőségét.
Spiegel
Az EU még nem merített ki minden eszközt, hogy jobb belátásra térítse a grúz kormányt, ám a további szankciók elrendelését akadályozza, hogy Orbán Viktor tiszta erőből támogatja Ivanisvili rendszerét. Erről az Európai Parlament jelentéstevője beszélt a lapnak. Rasa Jekneviciené, a korábbi litván védelmi miniszter, az Európai Néppárt tagja a további korlátozások között említette magánvagyonok befagyasztását, illetve személyre szabott utazási tilalmak elrendelését.
Úgy véli, hogy a hatalom manipulálta a tavalyi választásokat, ezért az EU nem ismeri el a törvényhozást, az államfőt és a kormányt sem. Úgy ítéli meg, hogy a parlament egypárti, mivel az ellenzék tiltakozásul visszaadta a mandátumát. Legutóbb azt hallotta Tbilisziben az érintettektől, hogy az ellenzéki pártok 200 napos utcai tiltakozást szerveznek, részben a meghamisított választás, részben pedig amiatt, hogy a hatalom feladja az uniós csatlakozás tervét.
Az aktivistákat azonban üldözik, az uralmon lévő Grúz Álom tartja kézben az intézményeket, illetve a legtöbb sajtóorgánumot. A viszonyok olyanok, mint az oroszoknál vagy a belaruszoknál. Brüsszel hiába hozott ellenintézkedéseket, nemigen tudta meggyőzni a kormányt. Sőt az már azt tervezi, hogy ügynöknek nyilvánítja azokat a magánszemélyeket is, akik pénzt kapnak külföldről.
A válságot csakis tisztességes választásokkal lehet felszámolni, ám a háttérben ott van Oroszország, amely belülről igyekszik elfoglalni Grúziát.
Kurier
Európa szakítópróba előtt áll, mivel Putyin környezete világosan megmondta, hogy országuk nem csupán Ukrajna, hanem Európa ellen is háborút vív. Karaganov, az elnök tanácsadója pl. kijelentette, hogy a földrész erkölcsi gerincét kell megtörni. Ezt jó lenne, ha figyelembe vennék mindazok, akik úgy gondolják, hogy ukrán földön polgárháború folyik, vagy hogy ha véget érnek a csaták, akkor az elnök lenyugszik. Illetve háborúpártiságot jelent védelmi intézkedéseket tenni, valamint fegyverkezni.
Így vélekedik Christopher Clark, a tekintélyes ausztrál történész, a Cambridge-i Egyetem tanára. Hibának tartja, hogy Európa 1990 után nem gondolta alaposan végig, milyen legyen Oroszország jövője. A mai gondok részben éppen ebből fakadnak. Hiszen az oroszoknak is helyet kell adni a kontinensen.
Ám az szinte bizonyos, hogy ha lenyomják Kijevet, utána megindulnak a Baltikum ellen. Lengyelország esetében nem egyértelmű, hogy meg merik kockáztatni az agressziót. Viszont ott van nekik célpontként Szerbia és Koszovó is. Mindkettőt destabilizálhatják, kellő nyomásgyakorlással.
Putyin egész politikája a Nyugat elleni gyűlöletre épül. Ugyanakkor nem tudni, mi lesz
Amerikában, mert az elnököt ideológia vezérelt figurák veszik körül. A hatalom máris azon van, hogy az alkotmányos szerkezet egy részét rendeletekkel iktassa ki. Azokat a passzusokat, amelyek a korrupciótól és a hivatali hatalommal való visszaéléstől védenek.
De megy az offenzíva a liberális demokrácia normái ellen. Az ilyen kulturális háborúskodást leginkább a politikai közép szenvedi meg. A szociáldemokrácia elvesztette kapcsolatát a széles tömegekkel. A tengerentúlon az alsó 50% még minden ott tart, ahol az utóbbi 50 évben. Ők pedig azt mondják, hogy nem kell a progresszív szöveg, mert az semmit sem adott. Akkor inkább jöjjenek az olyanok, mint Trump.
Daily Telegraph
A brit hadsereg atom, vegyi, sugár és biológiai ezredének volt parancsnoka egyetért a balti államokkal abban, hogy egyre fokozódik az orosz hibrid fenyegetés. Hamish de Bretton-Gordon szerint a nyugati partnerek túl gyakran vádolták meg hisztériakeltéssel a keleti szövetségeseket. Ám mostanra kiderült, hogy ez súlyos hiba volt.
A NATO főtitkára ugyan a napokban a védelmi kiadások jelentős növelését sürgette, ám Rutte eljátszotta a balti köztársaságok bizalmát. Holland kormányfőként ugyanis támogatta az Északi Áramlat 2 megépítését, és akkoriban annyira azért nem forszírozta a biztonság megerősítését.
Mostanság pedig inkább hosszútávú fenyegetésnek állítja be Moszkvát, nem pedig olyan tényezőnek, amely közvetlen veszélyt jelent a NATO-ra nézve. A három államnak azonban minden oka megvan a nyugtalanságra, hiszen a Kreml többszörösen jelezte, hogy hadban áll velük. Félő ugyanakkor, hogy a katonai szövetség bagatellizál egy létkockázatot.
Észtország, Lettország és Litvánia afelé igyekszik terelni a többi tagállamot, hogy az orosz hibridhadviselés lépcsőfok a nyílt háború irányába.
New York Times
Trump azt akarja, hogy az emberek hozzászokjanak a fegyveres erők látványához a közterületeken. Ezért vezényelte ki a Nemzeti Gárdát, illetve a tengerészgyalogosokat Los Angelesben, és ezért rendezett katonai parádét Washingtonban – a saját születésnapján. A felvonuláson annyi tank volt az utcákon, hogy annyit csak olyan országokban látni, ahol éppen puccs zajlik.
Ezt fejti ki Ruth Ben-Ghiat, a New York Egyetem történelem professzora, kiemelve, hogy az elnök minden áron olyan benyomást akar kelteni, mintha a közelégedetlenség létében fenyegetné az államot. Továbbá hogy a hadsereg kevésbé tűnjön olyan erőnek, amely politikamentes, viszont hű az alkotmányhoz. Inkább olyan tényező képét nyújtsa, amely kiszolgálja a Fehér Ház ideológiai és politikai programját.
A kormányzat az erős mozgósítással próbálja azt az érzetet kelteni a közvéleményben, hogy nemzeti válság robbant ki. Erre hivatkozva ugyanis intézkedéseket tehet a saját polgárai ellen. Az meg még aggasztóbb, hogy a történelem tanúsága szerint az ilyen krízisek túlságosan is gyakran jó ideig fennmaradnak. Példa rá Chile, ahol az 1973-as államcsíny után 17 évig tartó katonai diktatúra következett.
A junta visszanyúlt ahhoz az örökzöld autoriter érvhez, hogy külföldi bűnözők miatt invázió érte az országot. Így kívánta igazolni az elnyomást. A történtek figyelmeztetést jelentenek Amerika számára, mert amikor a jogállam helyét a törvénytelenség gyakorlata veszi át, a rendőrség és a katonaság könnyen az abszolút hatalom játékszere lehet.
The Times
Irán és Izrael között most az a nagy kérdés, melyikük tud nagyobb károkat okozni a másiknak, így a mostaninál sokkal súlyosabbra fordulhat a helyzet, de benne van a katasztrofális tévedés veszélye is. Erre figyelmeztet helyzetmagyarázatában Mark Urban külpolitikai szerkesztő. Úgy látja, egyelőre a zsidó állam tudja fokozni az ellenfél kínjait. Célba vehet olajlétesítményeket, vagy akár még a saját atomfegyverét is meglengetheti.
Ha Irán próbál visszavágni gazdasági célpontok ellen, csak azt éri el, hogy még több bomba hull rá. Még rosszabbul sülhet el, ha amerikai érdekeltségeket támad a régióban. Viszont egy idő után átcsoportosíthatja erőit és akkor már nem lesznek annyira hatékonyak az izraeli akciók. Kérdéses ugyanakkor, mekkora veszteségek érik a nukleáris program létesítményeit. Viszont a mullahok újjá tudják építeni saját védelmüket és újra lábra állíthatják a szövetséges milíciákat. És közben egyre több uránt dúsíthatnak.
Izraeli források megerősítették: Amerika támogatta a rajtaütést, mert úgy gondolta, hogy annak segítségével visszakényszerítheti Teheránt a tárgyalóasztalhoz. Ennek megfelelően Irán tettestársnak tekinti az USA-t. Ám az ország elszigetelődött. A Heszbollah jelezte, hogy nem kíván közreműködni a válaszcsapásokban.
Az orosz külügy a párbeszédre igyekszik ösztökélni az Iszlám Államot, akárcsak Kína. Viszont a sértett nemzeti büszkeség kiszámíthatatlanná teszi, hogy mit lépnek az irániak. Aligha fogadják el az Amerika és Izrael által forszírozott egyezséget. Ám hogy arcmentésül visszaütnek, nos, az magában hordozza, hogy katasztrofálisan rosszul mérik fel a lehetőségeiket.
Süddeutsche Zeitung
A közel-keleti tudósító úgy gondolja, hogy a háború Netanjahu számára nem eszköz, hanem cél, nem megegyezésre törekszik, hanem olyan szomszédokat akar, akiket kénye-kedve szerint uralhat. Bernd Dörries nem ért egyet azzal az izraeli érveléssel, hogy Iránra megelőző csapást kellett mérni, mert a nemzetközi jog értelmében az csak akkor lehetséges, ha küszöbön áll az ellenséges támadás, ám erről szó sem volt. A támadáshoz nem elegendő, hogy a másik félnek atomfegyvere van/lesz.
Ám mostanság az ököljog uralkodik, viszont hogy egy sor kormány a zsidó állam mellé állt, az nem Izraellel jelent szolidaritást, hanem egy olyan politikussal, aki évtizedek óta arról álmodik, hogy ráront az Iszlám Köztársaságra. Ráadásul nem is a nukleáris bomba a fő baja, ő a rendszert kívánja megdönteni. Csakhogy nem okvetlenül lesz jobb a rezsim, amely Khamenei és korrupt bagázsa után jön. Tessék csak megnézni Irakot és Líbiát, mármint hogy van még lejjebb is.
A térség számára katasztrófával érne fel, ha Irán anarchiába és zűrzavarba süppedne. Netanjahunak viszont jól jönne. Fogalma sincs, miként vessen véget a háborúnak Gázában, Ciszjordániában, Szíriában, Libanonban és most Iránban.
A libanoni válságban történelmi esély kínálkozik, hogy a kormány leszerelje a Heszbollahot, ám a szinte napi bombázásokkal Izrael igazolja a terrorszervezet létjogosultságát. Szíriát is sűrűn érik csapások, pedig a hatalmon lévő iszlamisták nem szeretnének viszályt a zsidó állammal. Az izraeli önvédelem joga ma már a halálos támadások igazolására szolgál.
Közben pedig Gázában ismét jóformán nap mint nap halnak meg emberek, miközben sorban állnak élelemért. Mert inkább agyonlövetik magukat, mintsem hogy éhen vesszenek.
Wall Street Journal
John Bolton szerint az iráni ajatollák gyengébbek, mint valaha. Ezt látni azon, hogy nem következett be az, amiről Teherán nyugati védelmezői papoltak, hogy ti. az izraeli csapás nacionalista, rezsimbarát hullámot vált ki. És nem tört ki a 3. világháború sem.
Hogy mi várható ezek után, arról Trump korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója azt mondja, hogy az egyik eshetőség az: az iszlám forradalom hatalmon marad, újraindítja az atom-, illetve ballisztikus rakétaprogramot és visszaállítja a terrorhálózatot. A közel-keleti béke és biztonság azonban csak akkor lehet tartós, ha megbuktatják a mullahokat, az USA-nak erre kell törekednie.
Bár úgy néz ki, hogy a teokrácia biztos lábakon áll, valójában egyre szélesebb körű az elégedetlenség. A gazdaság évtizedek óta válságban van, látnivaló: nem szabad bízni középkori vallási fanatikusok gazdasági hozzáértésében. Általános a felháborodás a főpapság és a katonai vezetés korrupciója, meggazdagodása miatt.
A birodalmi törekvések csak szenvedést hoztak a népre, de más országokra is. Viszont azt egyértelművé kell tenni, hogy sem amerikai, sem izraeli csapatok nem hajtanak végre inváziót Irán ellen. De erőltetni kell az elit további megosztását. Ha a Forradalmi Gárda és a hadsereg fontos tényezői közlik, hogy katonáik nem harcolnak saját nemzetük ellen, az felgyorsíthatja a rezsim bukását. Az ellenzék megerősödését eredményezheti ugyanakkor, ha a Nyugat amnesztiát ígér olyanoknak, akik átállnak a hatalom oldaláról.
Következő cikk: Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin seregei nyomulnak, de a politikus nem fog nyerni
A Guardian vezércikke ítéli így meg. Oroszország fokozza ugyan brutális támadásait, de az ukránok morálja nem >
Putyin túlságosan is elvetette a sulykot Trumpnál
Aligha fog tetszeni neki, ami most jön, mert Trumpnál van az összes ütőkártya – írja Hamish >
A „gumicsont politika”
Magyar alighanem belátható ideig tovább használja ezt a fogalmat, mivel Orbán nem mutat készséget arra, hogy >
Pénz legyen vagy szabadság? - ez itt a kérdés
Nem lehet, hogy épp ez a DK-ra kiosztott feladat, a Tisza kétharmad megakadályozása? Elvégre ettől rettegnek >
30 éve történt Srebrenica: Európa szégyene
Keno Verseck Európa szégyenének nevezi az éppen 30 évvel ezelőtt történt szrebrenicai mészárlást, amelynek során boszniai >
Az EU a füle botját nem mozgatja, miközben a szerb elnök fokozza az állami elnyomást a tüntető diákokkal szemben
A Bizottság változatlanul Vučićot támogatja, ám az most már annyira brutális eszközöket alkalmaz, hogy Brüsszel választás >
Sok hasonlóság van az izraeli és az Európában honos jobboldali populizmus között
Ezt állapítja meg Richard Schneider, aki 56-os magyar szülők gyerekeként Németországban született és igen sokáig volt >
Piszkos üzletek Dodikkal
A bírálók piszkos ügyletnek nevezik, hogy visszavonták a letartóztatási parancsot a szakadár szerb kisebbségi vezér, Dodik >
Veszélyben a demokrácia Európában, amiért az elmeszesedett agyú elit a felelős
Erre mutat rá Daniel Johnson, miután a földrész fiatalsága a 30-as éve óta nem volt ennyire >
Lehet itt rendszerváltás?
Lehet, hogy Magyar Péter lesz a következő miniszterelnök. Kimondottan sokra tartom őt. De abban biztos lehetsz, >
A Trumponomics 2.0 lerombolja az USA jólétének alapjait
Az Economist vezércikke így foglalja össze a most átnyomott amerikai költségvetés lényegét. Ez azonban egy nagyobb >
Izrael igazi barátai: az Egyesült Államok, Szerbia, Magyarország és Csehország
A Jerusalem Post főszerkesztője azt írja, hogy október 7. után megmutatkozott, kik Izrael igazi barátai: az >