Ma Jenő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az európaiak szinte lehetetlen feladattal néznek szembe: meg kell állítaniuk Putyint
Európa szinte megoldhatatlan feladattal szembesül: meg kellene fékeznie Putyint, ám Alaszka a lehangoló gazság helyszíneként fog bekerülni a történelemkönyvekbe. Ugyanakkor némi reményre ad okot, hogy mind Putyin, mint Trump megmutatta hatalmának korlátait. Az öreg földrész mindenesetre nem tűnik gyengébbnek, mint idáig volt – összegzi véleményét a csúcsról Brüsszelből Daniel Brössler a Süddeutsche Zeitungban. Másfelől Washington máris tolja rá a felelősséget Zelenszkijre, ha nem sikerül lezárni a háborút. A mai egyeztetésen a vendégek helyzete szinte reménytelen, hiszen Trump, naiv tanácsadója, Witkoff és Rubio külügyminiszter ajtót-ablakot kitárt a Kreml előtt. Az meg a dolgok megcsúfolása, hogy az orosz vezető állítólag kész írásban szavatolni a békét. Aki ezt elhiszi, az alighanem úgy gondolja, hogy 11 éve kis zöld emberkék rohanták le a Krímet. Az EU nem tudja meg nem történtté tenni a kárt, amit az orosz államfő diplomáciai felértékelése okozott. A politikus folytatja a gyilkos hadjáratot és Trump nem bünteti meg érte. Ez Anchorage igazi katasztrófája. A tűzszünet csupán egy szakasz volna Ukrajna nagy részének leigázásához. A támogatás nélkül azonban Ukrajna már nem létezne. Ha a Fehér Ház rákényszeríti Zelenszkijt, hogy írja alá a szabad ukrán állam halálos ítéletét, ehhez nem asszisztálhat Merz, von der Leyen, és Rutte. Kijevnek igazi biztonsági garanciák kellenek. Csakis így lehet meghiúsítani Putyin nagy célját. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Die Zeit
Trump azon van, hogy gyors megállapodásra kényszerítse Ukrajnát, de Putyin feltételeinek megfelelően és mivel Európa tehetetlen, Kijevet katasztrófa fenyegeti – hangsúlyozza Carlo Masala, a Bundeswehr müncheni egyetemének politológia professzora. A csúcsról úgy gondolja, hogy az teljes siker volt Putyin számára, az amerikai elnök újabb fordulatot mutatott be, az EU pedig megint csak azt bizonyította: semmi hatalma sincs.
Aki nem hiszi, hogy Amerika szinte egy az egyben átvette Moszkva követeléseit, az nézze meg, hogy a vendég jóformán végigvigyorogta az egész csúcsot. Az ár azonban magas lesz, miután a két nagyhatalom célja most már nem a fegyvernyugvás, hanem a gyors békekötés.
Hogy az EU miként viszonyul az elnökhöz, azt két elv határozza meg. Az egyik hogy semmiképpen sem szabad a politikust provokálni, mert különben feladhatja a kontinens védelmét. A másik: az Ukrajna-politikát illetően a szervezet úgy mered a Fehér Ház urára, mint nyúl a kígyóra. Csak akkor reagál, ha az rossz irányba megy, de ez csupán azt jelenti, hogy lohol a nyomában.
A mai találkozó azért kockázatos, mert cseppet sem biztos, hogy az elnök két nap múlva is tartja magát a szavához, illetve hogy emlékszik rá. Csakhogy túl nagy a tét: az európai biztonság. Hiszen Moszkva helyreállítaná saját befolyási övezetét. Ukrajna számára ugyanakkor még drámaibb a helyzet.
Ha Zelenszkij nem hajlandó területeket átengedni, azt kockáztatja, hogy az USA minden katonai segítséget megvon tőle. Ami fegyvert az Unió küld mostanában, az nem sok. Ha pedig az ukrán elnök a nem túl combos biztonsági garanciák fejében belemegy a földcserébe, azzal az orosz hadsereget erősíti és alighanem káoszba taszítja országát.
Ennek pedig csakis Putyin a nyertese, miközben folytatódna a hadjárat. Bárhogy is végződik a mai washingtoni egyeztetés, Ukrajna és Európa sem lesz biztonságosabb, viszont Trump és Putyin boldogabbnak érezheti magát.
FT
Gideon Rachman szerint Zelenszkij ma bemegy az oroszlánketrecben, igen veszélyes a washingtoni út. Amikor Trump februárban megalázta a Fehér Házban, az mélypont volt a transzatlanti kapcsolatokban, de most megint csak vészterhes a helyzet, mert Putyin átverte Alaszkában az amerikai politikust. Így az most olyan egyezséget akarhat, amely tökéletesen elfogadhatatlan Kijev számára.
Az európai vezetők dolga az, hogy letérítsék az elnököt erről a pályáról. Zelenszkijnek is erre kell törekednie, de úgy, hogy ne provokáljon újabb nyilvános vitát, mert annak súlyos következményei lennének országa számára. Hiszen a védelem nagyrészt továbbra is azon múlik, küld-e harceszközöket és hírszerzési értesüléseket az USA.
Az újság vezető külpolitikai szakírója úgy ítéli meg azonban, hogy az ukrán vezető okult a keserű tapasztalatból. És nem egyedül lesz az oroszlánketrecben. A művelet ezzel együtt igen kényes, mert meg kellene győzni a házigazdát, hogy orosz kollégája átverte. Ám semmi kétséget nem szabad hagyniuk afelől, hogy ettől még a másik „igen stabil zseni”. (Trump szíves közlése.)
Bárhogy is van, ha Ukrajna erős és megbízható biztonsági garanciákat kap, könnyebben fontolóra veheti a területi engedmények kérdését.
Guardian
A vezércikk úgy foglal állást, hogy nem szabad több ajándékot adni Putyinnak, mert ő még azokat a sekélyes biztosítékokat is elárulta, amelyeket Alaszka előtt helyezett kilátásba Ukrajna és Európa számára. Zelenszkij roppant szorult helyzetbe került, mert semmi biztosíték nincs arra, hogy az orosz elnök betartja szavát, noha állítólag állandó tűzszünetet ígér, ha megkapja a kiszemelt területeket.
A jelek inkább arra utalnak, hogy visszakényszeríteni a szomszéd országot orosz uralom alá, és az egyezmény gyakorlatilag az ukrán állam felosztását jelentené. Az ellentmondást nem tűrő washingtoni hang pedig a hírhedt februári találkozóra emlékeztet. A Fehér Ház a jelek szerint egyre türelmetlenebb, mert mielőbb szeretne jól fizető ügyleteket tető alá hozni Moszkvával, azon kívül az elnök a Nobel-békedíjra kacsintgat.
Az európai vezetők azonban jelentős ellensúlyt testesítenek meg, azt kell elérniük, hogy az ukrán vezetőnek legyen elég adu a kezében. A szolidaritás kinyilvánítása mellett fokozniuk kell a Kremlre gyakorolt gazdasági nyomást, növelniük kell a katonai támogatást és efelé kell terelniük a vendéglátót is.
Nem szabad kiárusítani Ukrajnát, amely hatalmas bátorsággal, rátermettséggel és óriási költségek árán már több mint három éve dacolt az invázióval.
Der Standard
Putyin megvezette Trumpot, de a háborút még nem nyerte meg. A „Béketerv” a müncheni diktátumot idézi, ám az amerikai elnököt még le lehet téríteni erről a katasztrofális útról – figyelmeztet a szerkesztő, Eric Frey.
A politikus hatalomra lépése óta nincs olyan, amit amerikai külpolitikának lehetne nevezni. A nyugaton belüli kapcsolatokat egy olyasvalaki határozza meg, akinek semmi terve, stratégiája, szilárd értéke nincs. Az egyik pillanatban ezt mondja, a következő pillanatban már egészen mást.
Fenyegetései elpukkannak, az ígéreteit nem tartja be. Ez viszont lehetőséget nyújt arra, hogy mások ügyesen befolyásolják, mi több, meghatározzák egy szuperhatalom irányvonalát. Putyinnak ez pompásan sikeredett Anchorage-ben. Javaslata az, hogy Ukrajna adja fel legerősebb védelmi állásait – egy olyan ember bizonytalan kijelentése fejében, akinek a szava idáig egy petákot sem ért.
Ha Trump valóban rákényszeríti Kijevet, hogy az hódoljon be a diktátumnak, az 2. München lenne. És ha az orosz hadsereg megszállja a Donyec-medencét, akkor már csak a parancs kell, hogy egészen a fővárosig meneteljen.
Szerencsére az elképzelés olyan borzasztó, hogy sikerülhet meggyőzni Trumpot a megbékítési politikai feladására. Nem akarhat újabb Chamberlainként bevonulni a történelemkönyvekbe, amikor a Béke Nobel-díjra pályázik és közben menne tovább az értelmetlen öldöklés. Ehhez meg kell találni a megfelelő hangot, meg kell játszani a hálát, szükség lesz sok-sok hízelgésre, valamint határozottságra is.
De hogy ez segít-e, az bizonytalan. Ha nem, az EU-nak még inkább saját kezébe kell vennie az ukránok biztonságát, Merz és a többiek nem tehetik meg, hogy olyan mértékben megkönnyítsék Moszkva dolgát, ahogy azt Trump csinálta.
New York Times
Putyin az elvesztett orosz nagyság fájdalmán keresztül tekint Ukrajnára, és amit a csúcs után mondott, az azt tükrözte, hogy számára a háború tétje az egykori Szovjetunió státuszának visszaszerzése. Így értékeli Andrew Higgins, aki jelenleg Közép-Európával foglalkozik a lapnál. Hiszen az elnök arról beszélt, hogy helyre kell állítani igazságos egyensúlyt a biztonsági övezetek között.
Kasciunas volt litván védelmi miniszter ezt arra vezeti vissza, hogy a jelenlegi orosz vezetés revizionista. Nem tud belenyugodni a hidegháború elvesztésébe. Mindent úgy állít be, még a háborút is, hogy az a Nyugat összeesküvése és Kijev csupán gyalog ebben a játszmában.
Hogy az új biztonsági szerkezet milyen is volna, az nem világos, de az alapja az, hogy Oroszország ismét regionális hatalom. Ennek része, hogy meg kell gyengíteni, illetve szét kell zúzni a transzatlanti kapcsolatokat.
Ugyanakkor Trump, aki egyszerre fúj hideget és meleget Ukrajna támogatása ügyében, Anchorage-ban viszályt szított a szövetségen belül, amikor úgy tűnt, hogy elfogadja Putyin tervét. Vagyis hogy a sürgős tűzszünet helyett átfogó békeszerződésre kell törekedni. Pedig a csúcs előtt még mást mondott.
Wall Street Journal
A lap dél-európai tudósítója két lehetőséget vázol a háború befejezésére, figyelembe véve, hogy Putyin nem csupán területet akar szerezni, hanem térdre kívánja kényszeríteni Ukrajnát. Így az ország jövője kétesélyes: el is bukhat, de fenn is maradhat független, és biztonságban élő nemzetállamként, igaz, összezsugorodott területen. Ha nem, visszakerül Moszkva befolyási zónájába.
De hogy mi lesz, azt Alaszka után sem látni jobban, hiszen csalatkoztak a remények a diplomáciai áttörés ügyében – fejti ki Markus Walker. Putyin jelezte, hogy addig harcol, amíg a Nyugat nem hajlandó teljesíteni Moszkva szélesebb geopolitikai célkitűzéseit. Azaz vissza kívánja állítani az orosz fennhatóságot a szomszédos ország fölött, újjáépítené a kelet-európai érdekövezetet és újra világhatalommá tenné Oroszországot.
Kijev már eljutott odáig, hogy nem tudja katonai erővel kiszorítani az oroszokat és az európaiakkal együtt együtt tudna élni azzal, hogy az ország egyötöde orosz megszállás alatt maradjon. Alighanem ez volna a legjobb megoldás, ám kérdés, mi történjen a többi 80%-kal? A szövetségesek úgy akarják megőrizni annak biztonságát, hogy egyrészt megerősítenék az ukrán védelmet, másrészt garanciákat adnának. Azt remélik, hogy ehhez az USA is partner lesz.
Ellenben ennél rosszabb kimenetel Putyin számára nem is lehetne, hiszen örökre lemondhat a szomszéd ország nagy részéről, annak szuverenitására nyugati katonák vigyáznának. De lehet, hogy mégis elfogadja, nehogy a hadműveletek terhei miatt odahaza veszélybe kerüljön a stabilitás, és hogy az Egyesült Államok ne rendeljen el újabb szankciókat. Persze erre kevés az esély.
Ukrán szemszögből ugyanakkor az a legnagyobb kockázat, hogy képes lesz-e ellenállni egy esetleges, immár 3. orosz inváziónak. Ha nem, akkor orosz gyámság alá kerülne. Vagyis kapitulál egy nemzet, amely igyekszik megszilárdítani a demokráciát és integrálódni Európába. Ezt Putyin csakis a csatatéren tudja elérni. Ám a háború természete olyan, hogy a védők előnyben vannak a támadókkal szemben.
Daily Telegraph
A jobboldali lap kommentárja óvja Trumpot attól, hogy az állam fokozottan beleüsse az orrát a gazdaság dolgaiba, mert az erősember kapitalizmusa tönkreteheti a vállalkozásokat, pedig azok tették naggyá Amerikát. Ám nem szükségszerű, hogy az USA az orbáni Magyarország, illetve több latin-amerikai állam sorsára jusson.
A szerző, Matthew Lynn felidézi, hogy az elnök jelentős részben be akar szállni az Intelnél. És ez csak a legutóbbi példa, hogy szerepet követel az államnak több óriás konszernnél. Célja, hogy az ország versenyképesebb legyen, de az ilyen beavatkozási kísérletek mindig rettenetesen sülnek el.
Merthogy a cégeknél megváltoznak a célok, a vezetés elveszti a fókuszt, és már nem érdekes a többi részvényes érdeke. Ennél is nagyobb gond azonban, amit a magyar és a sok dél-amerikai példa igazol, hogy ti. úgy indul: a kormány jóindulatú támogatást ad a nemzeti bajnokoknak, és még az sem kizárt, az elején van némi kedvező hatás.
Csakhogy idővel a nagy pénz és a nagypolitika oly mértékben összefonódik, hogy eltorzul a piac, elkényelmesedett monopóliumok virágoznak, ugyanakkor visszaesik az innováció és a rivalizálás, mert nem tetszik valakinek, aki be van kötve a hatalomhoz.
Ez a tőkés rend rothadt, deformált formája, amely kivétel nélkül fiaskóba torkol. A pőre igazság az, hogy az állam vezérelte haveri kapitalizmus, amelyen Trump éppen dolgozik, a szabad vállalkozás halálát eredményezi.
Die Welt
Josef Joffe úgy gondolja: a továbbiakban nem kellene forszírozni a tűzfalat az AfD-vel szemben, mert ha az bekerül a hatalomba, az még egyáltalán nem jelentené a demokrácia végét. Szóval csak lassan a testtel. A neves német újságíró, aki három vezető amerikai egyetemen is oktatta a szakma fortélyait, nem a szélsőjobbot tartja a nagy bajnak, hanem azt, hogy a kormány nem hajlandó megszívlelni a választók akaratát.
Azt persze elismeri, hogy van jócskán ok megvetni Alice Weidel pártját, mert az pont úgy viselkedik, mint Trump, aki veri szét a világ legrégebbi demokráciájának alapjait. Csak épp az Alternatíva Németországért még csak nem is álmodhat a kormánytöbbségről.
Viszont most először vezet a közvélemény kutatásokban. Ez önmagában nem tragikus, mert a franciáknál Le Penék évek óta 30%-ot hoznak az elnökválasztásokon, mégsem ingott meg a demokrácia. A németeknél az a gond, hogy jön fel a szélsőjobb és nyugodtan hátradőlhet, mert a nagy pártok a kezére játszanak.
Így minden további nélkül maradhat politikai paletta legszélén, noha a hasonszőrű Meloni, Le Pen és Wilders középre igyekszik. A német jogállam azonban sziklaszilárd. Nincs tömeges nyomor, külső ellenség sem látszik, és nem fenyeget a fasizmus sem.
De tételezzük fel, hogy a koalíció összeszedi magát, az országnak nem kell félnie az orbáni vagy lengyel tekintélyelvűségtől. A németeknek túlságosan is a zsigereikben van Hitler. Sőt, az AfD-t meg lehetne szelídíteni, éspedig oly módon, hogy bevonják a kormányba. Könnyen kiderülhet róla, hogy sarlatán, amelynek édes mindegy a nép sorsa.
Ám a hatalomnak az osztogatáson kívül semmi más nem jut eszébe az elégedetlenség leszerelésére, ezért fokozódik a káosz. Ily módon csak még erősebb lesz a szélsőjobb, amelyet azután nem lehet sem megfékezni, sem démonként elűzni.
Daily Telegraph
A brit toryk volt vezére azt gondolja, hogy Trump Tajvant sodorja veszélybe, amikor Putyinnal enyeleg. Mert nem jó, amikor földdel jutalmazza az agressziót. Azt üzeni ugyanis ily módon más diktátoroknak, hogy ne fogják vissza a területi igényeiket.
Iain Duncan Smith pár hete már negyedszer járt Ukrajnában és azt tapasztalta, hogy a védők nyugodtak, és remélik, hogy a Nyugat kitart mellettük. A katonák békét akarnak, de nem mindenáron. Ezért azután a politikus egyre lehangoltabban hallgatta az Alaszkából érkező híreket. Merthogy az amerikai fél megadta Putyinnak, amit az akart: addig folytathatja a háborút, amíg meg nem kapja az áhított övezeteket.
Márpedig az USA-nak is látnia kell, amit az ukránok pontosan tudnak, hogy ti. Moszkvának minden kell. Sosem fogadta el az ország létjogát és vissza akarja állítani uralmát. Santayana mondta egykor, hogy aki nem akar emlékezni a múltra, az arra van kárhoztatva, hogy megismételje.
Márpedig pont ezért a csúcs nagyon emlékeztet a 38-as Müncheni egyezségre. A déjá vu-érzés azért is indokolt, mivel az Egyesült Államok nem hajlandó beismerni: a háború abba illeszkedik bele, hogy egyre erősödik az autoriter államok tengelye, benne Kínával, Iránnal, Oroszországgal és Észak-Koreával.
Ezért teljesen elhibázott a Fehér Ház politikája, legelőször is azért, mert az állítja, hogy Ukrajna az európaiak problémája. Azután pedig mivel Trump a köztük lévő jó viszony erősítésével próbálja leválasztani az orosz államfőt Kínáról, csakhogy ez az orosz-kínai kapcsolat teljes félreértelmezéséről tanúskodik.
Hszi tökéletesen tisztában van vele, hogy az esetleges orosz siker nagymértékben megerősítené az ő pozícióit Tajvan ügyében. Oroszország azt tudja, hogy kemény nyilatkozatok ide vagy oda, sok európai ország megszegi a szankciókat, mert kell neki az olaj és a gáz. Trump pedig próbál megbékíteni egy zsarnokot, aki egyre újabb igényeket támaszt.
Vagyis a földcsere igencsak lendítene Putyin és Hszi helyzetén és ők olyanok, hogy ennyivel nem érik be.
Következő cikk: CINKOS, AKI NÉMA
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán: Nem félek elfogadni a választási vereséget
A felmérések azt mutatják, hogy Orbán - aki közel 20 évig, és az elmúlt 15 évben >
Montenegró, a sántító éllovas az EU felé vezető úton
Montenegro azt reméli, hogy jövőre befejezheti a felvételi tárgyalásokat és utána 3 éven belül felveszik az >
A Guardian véleménye Európának a szélsőjobboldal elleni tűzfaláról: egyre nagyobb javításra szorul
A Guardian szerkesztősége úgy gondolja, hogy sürgősen meg kell reparálni Európában a szélsőjobb ellen felhúzott tűzfalat, >
Tizenöt év után
Nem néztem, mert Rónai érdektelen, az összes műsora érdektelen, üres alibizás, szemfényvesztés, és az ATV is >
Orbán Viktor háborúellenes roadshow-ba kezd, miközben Magyarország a 2026-os választásokra készül
Magyarországon magasabb fokozatba kapcsol a kampány, Orbán háborúellenes roadshow-ba kezd, Ukrajnát állítja a Fidesz-hadjárat középpontjába, mivel >
„A BBC-ről azt mondhat Trump, amit csak akar. De Epstein? Az az egyetlen sebezhetősége.”
Nehéz helyzetben van a BBC, mert túl tisztességes ahhoz, hogy egyenlő feltételekkel tudjon megvívni Trumppal, utóbbi >
Ukrajna korábban a Nyugat védőbástyája volt, mostanra viszont már Putyin ugródeszkája
Így vélekedik Sylvie Kauffmann, a Le Monde volt főszerkesztő, aki azon tanakodik, vajon kész-e a háborúra >
Mit jelent Mamdani diadala?
Mamdani személye és az eddig nyilvánosságra hozott programjai jelentős kockázatokat is hordoznak a Demokrata Párt számára: >
A Guardian véleménye a Magyarországnak adott különleges Trump-bánásmódról: jöjjön a következő választás
Magyar Péter igyekszik elkerülni, hogy radikális változásokat ígérjen Ukrajna-politikában, inkább belföldi kérdésekre összpontosít, miközben azt hangsúlyozza, >
Vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt
Paul Lendvai azt latolgatjaa Der Standardban, vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt, aki a politikai túlélésért >
Jobb életre várva
Ma még nyomokban nyugati országnak mondhatjuk magunkat, de egy áprilisban győztes Orbán gondoskodna róla, hogy nyugatiságunkból >
Orbán arra számít, hogy Argentínához hasonlóan Trump őt is megmenti majd a választási kudarctól
Vagyis ez már a 2. alkalom lenne, hogy Washington kihúzza a csávából egyik jobboldali partnerét - >