Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Buktatók
Öreg Dezső
Azt írtam a múlt héten, hogy „a Hágai Törvényszék az emberek szemében sem itt, sem máshol a térségben nem vált az igazság és a törvényesség szimbólumává. Nem lett értékhordozó fogalom. Csak egy váltóiroda, ahol a körözöttek uniós tagságra cserélhetők. Most kiderül, hogy Szerbia esetében ez nem elég. Szorongó kíváncsisággal várjuk a szerbiai politikusok reagálását.”
Feloldották a szorongást. Most már nem kell várni, reagáltak. Őket megelőzően pedig a koszovóiak. Nehogy valaki sokáig élvezze a jól, sőt majdnem kiválóan elvégzett politikai-titkosrendőri-diplomáciai munka gyümölcsét.
Jött Koszovó ajtóstul. Előbb a szerbiai tárgyalócsoport mondatta le az uniós közvetítéssel folyó tárgyalásoknak a nyári szünet előtti utolsó fordulóját. Mert nem akarta elfogadni a koszovói vámpecsétet. Akkor még úgy tűnt, majd a szabadságok után folytatják a kötélhúzássá fajuló megbeszéléseket. Amelyek nem ilyennek indultak. De, mint kiderült, ismét becsaptak bennünket. Aztán Prishtina lépett. Különleges rendőralakulatokat vezérelt a két északi határátkelőre, hogy érvényre juttassa a frissen elrendelt határzárat. Amellyel a szerbiai termékekre meghirdetett embargót akarta betartatni. Akkor a huszonpár éve látott „spontán önszerveződés”, az utakra döntött szálfák, a nép, az egykor mennyeinek mondott nép következett. Amely nem tűri a megaláztatást, a terrort, a kívülről érkező diktátumot. Igy mondták akkor, így mondják most is. Egyesek. Ezúttal a „kívül” a falu határát jelenti. De legalábbis az Ibar folyót, azt a természetes határt, amelyen nem hatolt keresztül a prishtinai közigazgatás, rendfenntartás, igazságszolgáltatás. De még az oktatási rendszer, egészségügyi ellátás vagy akár a mobiltelefon szolgáltatás sem.
Így történt, hogy Brüsszel helyett Koszovóba utazott a belgrádi tárgyalócsoport vezetője, és az elegáns, jó kedélyű, európai modorú diplomata egyik napról a másikra barikádszónokká, magának populista szólamokat is megengedő néptribünné, másrészt, a nemzetközi erők képviselőivel való tekintélyesnek mutatkozó tárgyalópartnerré vedlett. Komoly politikai ambíciói lehetnek az embernek. Ami hagyján, ha eredményeket hagy maga után. Csakhogy, mint a múltban már annyiszor, a szálfatorlaszokat gyújtogatás és rombolás követte. Amikor annak nem volt itt semmi helye. A gyújtogatásnak soha sincs helye a demokráciában. De ezt máshol sem mindig látják be. A máglyák szelleme meg-megkísérti a hatalomból demokratikus úton kirekedteket. Néha a hatalmat is, ha olyannak akar üzenni, aki nála erősebb, befolyásosabb. Talán fölösleges emlékeztetni arra, hogy Koszovó függetlenségének kapcsán már égtek nagykövetségek is Belgrádban. Ezúttal azonban nem a belgrádi hatalom utasítására történt a határátkelő felgyújtása. Legalábbis minden jel erre vall. Régen, vagy lehet, hogy soha eddig nem láthatta Szerbia olyan fáradtnak, lehangoltnak Boris Tadićot, mint péntek este abban a tévés interjúban, amelyben ismételten békére szólított fel, a józan észre apellált. Meg ismételte azt, amit már annyiszor elmondott az át nem léphető vörös vonalakról, Koszovóról, Európáról, a mindenki számára elfogadható megoldásról, a megoldások sokrétűségéről, arról, hogy minden számításba jöhet, akár a terület, Koszovó területének a felosztása is.
Ezek után másnap már nagyon fölöslegesnek tűnt a parlament ülése, amelyen a pártok elmondták véleményüket a Koszovóra vonatkozó számos dokumentum közül a legújabbról. Amelyet most (is) nyilatkozatnak kereszteltek. Betakarózhat vele a kormány. Ismét szabad kezet kapott valamihez, amiről nem tudjuk, mi is valójában. Nagyobb baj, hogy nyilván a hatalom sem tudja, hogyan is kezeli majd ezt a válságot egy, kettő vagy három hét múlva. Hónapokról már beszélni sem merek. Ők pedig csak mellébeszélni hajlandók róla. Mert, hogy nem is ezt a válságot kellene megoldani, hanem az egész koszovói problémát. Amely egyre nagyobb kolonc Szerbia nyakában. Folyton belebotlik. Meg fel is buktatják. Nem lehet mostanában elvszerűen politizálni. Nem komfortos dolog ez a demokrácia.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >