Ma Jenő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Putyinban továbbra is tombol a vágy, hogy szétverje a Nyugat egységét
Katonai áttörésben, illetve abban bízik, hogy Trump majd csak összeeszkábál valami egyezséget. De a cél változatlan: minél több hatalmat szerezni. Az egyetlen ember, aki komolyan veszi az orosz politikus szavait, az a jelek szerint az amerikai elnök. Az eltelt hetek azt mutatták, hogy jóformán klinikai szinten csüng a Kreml erős emberén. Az orosz vezetőt aligha zavarja a washingtoni találkozó, hiszen ott leginkább csak általában volt szó biztonsági garanciákról és azokat is csak akkor alkalmazzák, ha Moszkva belemegy. Amikor a házigazda felhívta Putyint a tárgyalások kellős közepén, az ettől megnyugodhatott, mert a másik semmit sem fog csinálni az ő megkérdezése nélkül. Alaszka ellenben hatalmas sikert hozott az oroszok számára. A vendég igazából azért ment oda, hogy a hazai közönségnek páváskodjon: az elitnek és a polgároknak. Hiszen bármit el tud adni sikernek, ám ahhoz ragaszkodik, hogy legalább Amerika elismerje a földszerzést, Ukrajna ne lehessen NATO-tag és tartsanak elnökválasztást az ukránoknál. De hogy fontos lett neki a diplomácia, az azért mutatja, hogy fő a feje: a gazdaság tart a visszaesés fele. Bár ez még messze nem jelenti azt, hogy a politikus helyzete kritikus. A tárgyalások kapcsolódnak a háborús tervekhez, mert segítenek, hogy Trump az ő oldalán maradjon, illetve arra is jók, hogy viszályt szítsanak nyugaton, valamint Ukrajnában. Mivel stratégiailag a jelenlegi nemzetközi biztonsági rendet kívánja lerombolni, ezért politikailag bedöntené az ukrán államot, Amerikát leválasztaná Európáról és aláásná a Kijevnek nyújtott uniós segítséget. De még ha le is állnának a harcok, akkor is arra törekszik, hogy véget vessen a nyugati összefogásnak. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
New York Times
A háromszoros Pulitzer-díjas Thomas Friedman úgy véli, hogy amit Trump művel Ukrajna ügyében a diplomáciában, az mutatja, hogy mennyire nem amerikai. A tárgyalópartnerek kénytelenek simogatni az egóját, nehogy magukra vonják a haragját, még mielőtt eljutnának a békéhez szükséges pokoli kompromisszumhoz.
A szerző bevallja: csaknem 50 éve van a pályán, de olyat még nem pipált, hogy egy politikus 4 és fél perc alatt kb. 15-ször mondjon köszönetet a vendéglátónak, ahogy azt Zelenszkij tette. De a többi vendég is elhalmozta dicsérettel.
A szövetségesek kénytelenek folyton hátranézni, nehogy a Fehér Ház ura hátba lője őket valamilyen megjegyzéssel a közösségi médiában. Még mielőtt Putyin telibe találja őket a fronton egy rakétával. Az amerikai elnök nem érti, mit jelent, amikor a Kreml megfenyegeti Kijevet, hogy az megnézheti magát, ha nem áll be a sorba,
Azt sem fogja fel, mi a háború tétje. Nem érzi szükségesnek a transzatlanti szolidaritást, a demokrácia, a szabad piac, az emberi jogok és a jogállam melletti elkötelezettséget, noha ezek az értéket hozták meg a történelem legtovább tartó jólétét és stabilitását a legtöbb nép számára.
A politikus amerikai kézben lévő bevásárlóközpontnak tartja a NATO-t, ahol a bérlők nem fizetnek elegendő díjat. Továbbá az ő szemében az EU olyan rivális üzletközpont, amelyek a vámok segítségével igyekszik bezáratni.
Azt sem kapisgálja, hogy a háború csupán a legutóbbi kísérlet a Nyugat felszabdalására. Teljes tévedésben van Putyin karakterét illetően. De már nincs olyan diplomata vagy CIA-elemző, aki figyelmeztetné. Mármint hogy az orosz államfő nem a békét keresi Ukrajnában, hanem meg akarja azt szerezni, ha lehet, teljes egészében.
A harcok leállításához be kell látni, hogy az orosz vezető hidegvérű gyilkos és nem barátja Trumpnak. Ezek után világos, hogy a fegyveres viszályból csak jelenti a kiutat, ha a partnerek kellőképpen felszerelik az ukrán hadsereget. Az Egyesült Államoknak biztonsági garanciákat kell nyújtania Kijevnek és arra kell bátorítania az EU-t, hogy az egy nap vegye fel Kijevet.
Ám már nincs senki, aki ezt Washingtonban közölni merné. Az igazság a Donyec-medence lövészárkaiban van. De tudja az elrabolt 20 ezer ukrán gyerek és a harcok majdnem másfél millió orosz és ukrán áldozata is. Ha Putyin nyer, Trump és tekintélye örökre jóvátehetetlen károkat szenved.
Die Zeit
Ivan Krasztev egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy Budapesten lesz a Putyin-Zelenszkij-találkozó. Ez ugyanis választási ajándék lenne Orbánnak Trumptól. Ugyanakkor a neves bolgár politológus azt hiszi, hogy egy év múlva valamilyen formában befagy a háború. Addig ugyan aligha jön létre békeegyezmény, de lényegesen alábbhagynak a harcok.
Kijelentette, hogy az amerikai elnök fél a nukleáris Armageddontól, megelőzését küldetésnek tekinti, ezért foglalkoztatja annyira az ukrajnai béke. Az elemző szerint igenis van stratégiája, ezért most alighanem kéthetente nagy-nagy találkozókat tartanak. Ott ugyan az égvilágon semmiféle eredmény nem várható, ellenben megjelenik a tévében. Ugyanakkor a két félre jelentős nyomás nehezedik. Ám azt alighanem a Fehér Ház is tudja, hogy nem reális a fegyvernyugvás.
Az oroszok ugyanis még két hónapig nyomulhatnak, utána jön a rossz idő. Putyin ugyanakkor azt igyekszik megértetni az ukránokkal, hogy Amerika nem velük van. Az USA-nak pedig azt szeretné beadni, hogy semmit sem nyerhetnek a háborúval. Trump rájött, hogy engedményeket kell tennie Moszkvának, illetve hogy Ukrajna alighanem területeket veszít.
Őt az vezérli, hogy a következő 3 évben, vagyis addig érjen el valamit, amíg ő áll az Egyesült Államok élén. Európa viszont azért küzd, hogy időt nyerjen, mert teljesen felkészületlen az új világra. Fel kell fegyverkeznie és el kell érnie, hogy semmi rossz ne történjen a következő 3-4 évben.
Ukrajna aligha vonul ki a Donyec-medencéből. Az európaiaknak ugyanakkor nyomást kell kifejteniük Oroszországra és Washingtonra, utóbbira azonban csak óvatosan, nehogy az a biztonság ügyében a lovak közé dobja a gyeplőt.
FT
Zelenszkij és az európai partnerek elhárították az újabb diplomáciai fiaskót Alaszka után – megakadályozták, legalábbis egyelőre, hogy a Fehér Ház beálljon Putyin mögé. Ugyanakkor az is kiderült, mennyire nem foglalkozik Trump a részletekkel – állapítja meg a vezércikk.
A béketeremtés során az amerikai elnök látványpolitizálást folytat, de nagy a zűrzavar akörül, hogy mit is akar. Az ukrán fél joggal követel erőteljes és érdemi elköteleződést, mármint hogy a szövetségesek segíteni fogják. Mivel nem NATO-tag, jobb volna, ha az USA hírszerzési, felderítési adatokkal szolgálna és légi támogatást nyújtana, De ehhez az kellene, hogy mindenki hajlandó legyen visszavágni, ha Oroszország megindul ellene.
A Fehér Ház ura hajlamos rá, hogy ne törődjön a részletekkel. Ezt is mondja, azt is mondja, majd hirtelen körvonalaz valami szélesebb megállapodást, ám az már nem érdekli, hogy mit is jelent az a gyakorlatban. Ez még az üzleti világban is elég rossz, hát még amikor a háború és béke a tét.
Hogy legyen bármi esélye békét teremteni, Trumpnak meg kell birkóznia azzal az alapvető ellentmondással, hogy Kijev nem hajlandó feladni a területeiből, Moszkva viszont visszautasít minden komoly biztonsági garanciát. Itt csak akkor lehet előrelépni, ha Washington jobban odafigyel a részletekre és nagyobb nyomást gyakorol az oroszokra.
Guardian
A szerkesztőségnek az a véleménye, hogy Ukrajna többet érdemel annál, minthogy Európa fellélegezzen: de jó, nem a legrosszabb következett be Washingtonban. A földrész képviselőinek sikerült eltéríteniük Trumpot és az most nem azt ismételgeti, amit Putyin mond. A kérdés csupán az, meddig tart nála ez az állapot.
Amit a Kreml akar, az nem területcsere, hanem területrablás. Kijev jó okkal nem fogadhatja el. Az igaz, hogy az egyeztetés eredménye lehetett volna még kedvezőtlenebb is, ám ha a hagyományos diplomácia normáit, de főként ha az ukrán igényeket vesszük tekintetbe, akkor riasztó, ami született.
Most hagyjuk figyelmen kívül, hogy az amerikai kormányzat mennyire nincs tisztában a részletekkel, nem ért hozzá és össze-vissza cselekszik. Trumpnak azonban nem Putyin mögé, hanem a demokrácia, a hagyományos szövetségesek mögé kell besorolnia. Egy háborús bűnös ellenében. De az elnök legjobb esetben is csupán közvetítő kíván lenni.
Nincs jele annak, hogy olyan támogatást nyújtana, amely alapján az európai partnerek csapatokat vezényelnének Ukrajnába. Viszont a hétfői tárgyalás fontos tanulsága hogy az uniós vezetők képesek hatékony egyeztetésre. Kijevnek jelenleg mindenekelőtt tűzszünet kell, hogy ne haljanak meg újabb és újabb emberek.
Washington Post
Az ukrán béketárgyalások nem vetnek véget a háborúnak, éppen ellenkezőleg állandósítják azt – fejti ki Max Boot a washingtoni Külkapcsolati Tanácstól. Úgy értékeli, hogy a washingtoni egyeztetés csupán a legutolsó eredménytelen próbálkozás volt, sok mozgással, kevés érdemi fejleménnyel.
Putyin arról igyekszik meggyőzni Trumpot, hogy Zelenszkij miatt nem lehetséges a béke, az ukrán államfő és az európai szövetségesek szerint orosz kollégája a hunyó. Mindenesetre Moszkva most a zöld asztalnál igyekszik megkaparintani mindazt, amit a fronton nem volt képes. Ugyanakkor semmi sem utal arra, hogy feladná másik követelését, hogy ti. az ukrán hadsereg ne tudja megvédeni magát.
Írásos biztosítékot ajánlott fel, hogy többé nem támad rá Ukrajnára, de itt egy háborúpárti diktátorról van szó, aki már számtalan tűzszüneti ígéretét szegte meg. Most úgy tűnik, hogy az USA hajlandó bizonyos biztosítékokat adni, ám azok túl bizonytalanok, hogy komolyan lehessen venni őket. Ugyanakkor semmi jele annak, hogy a Kreml belemenne a Nyugat jelentős szerepvállalásába.
Még ha találkozik is Zelenszkij és Trump, áttörésre akkor is kár számítani. Hiszen képviselőik az idén már kétszer tárgyaltak. Viszont ha valakit érdekelnek Moszkva valódi szándékai, akkor ne feledje, mekkora támadásokat indított a washingtoni fórum előtt és után is. Csupán lélegzetvételnyi szünethez kívánja juttatni csapatait, hogy azok folytathassák a háborút.
Die Presse
Az egyik legtekintélyesebb német diplomáciai szakértő úgy gondolja, hogy Putyin joggal tartja Európát az USA vazallusának. Wolfgang Ischinger, aki volt washingtoni, majd londoni nagykövet, utána pedig hosszú-hosszú éveken át dolgozott a müncheni Biztonsági Konferencia vezetőjeként, egyelőre annyit lát, hogy a két fontos tárgyaláson kevés kézzelfogható eredmény született.
Jelenleg nincs kilátás fegyvernyugvásra, és nem tudni, milyen biztonsági garanciák jöhetnek szóba. Az is tisztázatlan, ki felügyelne a tűzszünetre. Az ukránok joggal óvatosak ez ügyben, hiszen semmire sem volt jó a jó 30 évvel ezelőtti Budapesti memorandum, mint ahogy a 2003-as kétoldalú megállapodás sem. Az ilyen orosz ígéretek alighanem még annyit sem érnek, mint a papír, amelyre írják őket.
Abba Moszkva bizonyosan nem megy bele, hogy európai NATO-államok csapatokat állomásoztassanak ukrán földön, mert az majdnem Kijev belépésével volna egyenértékű. Viszont az elemző nem látja be, hogy miért vállalna ilyen kockázatos szerepet, mondjuk, India vagy Brazília. A legjobb az volna, ha annyira felszerelnék az ukrán hadsereget, hogy senkinek se legyen kedve megtámadni.
Putyin csakis az Egyesült Államokat fogadja el egyenrangú félként, az európaiakat Washington segédcsapatának tekinti. És ebben igaza is van, mivel az képtelen önálló stratégiát alkotni, ami lesújtó.
Project Syndicate
Joschka Fischer szerint az alaszkai találkozó üzenete az volt, hogy még az amerikai elnök is elfogadja: újra megjelent a színen az orosz birodalom. Ukrajnával azt közölték ők ketten, Putyinnal, hogy nem a Nyugathoz, hanem Oroszországhoz tartozik, és csak akkor lehetséges a béke, ha Kijev belenyugszik ebben a brutális ténybe.
Nem véletlen, hogy Lavrov CCCP-feliratú pulóverben jelent meg a helyszínen, ez a fenyegetés volt a gesztus mögött. Azt óhajtotta kifejezésre juttatni, hogy a Nagy Oroszország ismét helyet foglalt a nagyhatalmak asztalánál. Visszaköveteli elvesztett területeit, legfőbbképpen Ukrajnát.
Trump pedig azzal, hogy meghívta a háborús bűnöst, áldását adta erre a felfogásra. Úgyhogy az ukránok ne is próbáljanak kibújni. Azaz Anchorage újabb mérföldkő volt a nemzetközi diplomácia és a szupranacionalizmus hanyatló pályáján. Trumpnak csak az számít, amit ő gondol a világról, és az amerikai érdekekről.
Európának ilyenformán meg kell értenie, hogy magára van utalva az új rendben. Csakis saját jogon lehet globális játékos. E fordulópont miatt sokkal többre lesz szüksége, mint hogy fegyverkezzen. De hogy az USA miért erősíti Oroszországot, arra az amerikai belpolitikában kell keresni a választ. Európának magával kell törődnie – mutat rá a volt német külügyminiszter.
Daily Telegraph
Bármekkora lármát is csap Trump, egyre kevésbé számít Ukrajnában. Ez a hiú, ingatag és hiszékeny politikus már nem vezeti a Nyugatot, mert az európai védelem folyamatosan erősödik – fejti ki Ambrose Evans-Pritchard, aki a világgazdasági kérdések szakértője a lapnál. A változás már látszik a transzatlanti katonai erőviszonyokban.
Ezt alátámasztja Alan Riley az amerikai Atlanti Tanács agytröszttől, aki szerint az USA többé nem diktálhatja a feltételeket sem Kijevnek, sem az öreg földrésznek. Utóbbinak minden adottsága megvan, hogy felfuttassa haditermelését, sőt már hozzá is látott. Emellett a demokrácia új bázisa, bár ezt még csak kevesen ismerik fel.
Ha igaz, hogy Trump simán belement Putyin követelésébe, hogy ti. az ukránok mondjanak le fő védvonalukról, akkor az EU-nak át kell vállalnia a teljes felelősséget a háború ügyében. Ez már zajlik, miközben nyugodtan feltételezhetjük, hogy az amerikai elnök nem adja fel rokonszenvét orosz kollégája iránt.
Az Unió képes annyira feltornászni a háború költségeit, hogy a Kreml elfogadható feltételekkel békét kérjen. Hiszen gazdaság teherbíró képessége véges. Európa nem mehet bele abba, hogy elismerje az erőszakos orosz hódítást.
A Német Külkapcsolati Tanács a Spárta Tervben már kidolgozta, mi a teendő: drónfalat és harctéri robothadsereget kell kialakítani a NATO keleti szárnyán, ez gyorsan lehetséges, igencsak elviselhető költségekkel. Ki kell váltani azon kívül Musk műholdas rendszerét. A maximális veszély pillanatához közeledünk, mert Putyin látja, mi történik. És már nincs sok ideje, hogy megfélemlítse a kontinenst.
Handelsblatt
Az amerikai és a kínai elnök hasonlóan vélekedik a jövő világrendjéről, felfogásuk szerint a nagyhatalmak határoznak a kis és közepes államok sorsáról. A szerző, Dana Haide ebből a szempontból abszolút jellemzőnek nevezi a két nappal ezelőtt washingtoni csúcson készült képet: Trump hatalmas bőr karosszékben terpeszkedik íróasztala mögött az Ovális irodában, előtte pedig – fa ülőalkalmatosságokon – Európa legfőbb vezetői.
Valamennyien miatta utaztak oda, tekintetüket rá szegezték. Ettől persze még egyenrangúnak érzik magukat, bár tisztában vannak az USA biztonságpolitikai fölényével. Trump viszont éppen az egyenlőtlen katonai erő miatt nem úgy látja, hogy egy szinten lennének.
Teljesen rendjén valónak gondolja, hogy Putyinnal Ukrajna és így az egész földrész jövőjéről tanácskozzon. Meghallgatja az európai véleményeket, de a döntés joga az övé. Nem különb Hszi hozzáállása sem. Hogy ti. a nagyhatalmaknak befolyási övezeteik vannak, és ott ők ellenőrzik a szabályok betartását.
Onnan viszont a Fehér Ház gazdája visszavonult, ahol országa igencsak kedvező szerepet töltött be: a külföldi segélyprogramok visszavágása becslések szerint 2030-ig 14 millió ember halálát okozza.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán: Nem félek elfogadni a választási vereséget
A felmérések azt mutatják, hogy Orbán - aki közel 20 évig, és az elmúlt 15 évben >
Montenegró, a sántító éllovas az EU felé vezető úton
Montenegro azt reméli, hogy jövőre befejezheti a felvételi tárgyalásokat és utána 3 éven belül felveszik az >
A Guardian véleménye Európának a szélsőjobboldal elleni tűzfaláról: egyre nagyobb javításra szorul
A Guardian szerkesztősége úgy gondolja, hogy sürgősen meg kell reparálni Európában a szélsőjobb ellen felhúzott tűzfalat, >
Tizenöt év után
Nem néztem, mert Rónai érdektelen, az összes műsora érdektelen, üres alibizás, szemfényvesztés, és az ATV is >
Orbán Viktor háborúellenes roadshow-ba kezd, miközben Magyarország a 2026-os választásokra készül
Magyarországon magasabb fokozatba kapcsol a kampány, Orbán háborúellenes roadshow-ba kezd, Ukrajnát állítja a Fidesz-hadjárat középpontjába, mivel >
„A BBC-ről azt mondhat Trump, amit csak akar. De Epstein? Az az egyetlen sebezhetősége.”
Nehéz helyzetben van a BBC, mert túl tisztességes ahhoz, hogy egyenlő feltételekkel tudjon megvívni Trumppal, utóbbi >
Ukrajna korábban a Nyugat védőbástyája volt, mostanra viszont már Putyin ugródeszkája
Így vélekedik Sylvie Kauffmann, a Le Monde volt főszerkesztő, aki azon tanakodik, vajon kész-e a háborúra >
Mit jelent Mamdani diadala?
Mamdani személye és az eddig nyilvánosságra hozott programjai jelentős kockázatokat is hordoznak a Demokrata Párt számára: >
A Guardian véleménye a Magyarországnak adott különleges Trump-bánásmódról: jöjjön a következő választás
Magyar Péter igyekszik elkerülni, hogy radikális változásokat ígérjen Ukrajna-politikában, inkább belföldi kérdésekre összpontosít, miközben azt hangsúlyozza, >
Vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt
Paul Lendvai azt latolgatjaa Der Standardban, vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt, aki a politikai túlélésért >
Jobb életre várva
Ma még nyomokban nyugati országnak mondhatjuk magunkat, de egy áprilisban győztes Orbán gondoskodna róla, hogy nyugatiságunkból >
Orbán arra számít, hogy Argentínához hasonlóan Trump őt is megmenti majd a választási kudarctól
Vagyis ez már a 2. alkalom lenne, hogy Washington kihúzza a csávából egyik jobboldali partnerét - >