Ma Jenő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az Egyesült Államok átáll a teljes tekintélyuralmi üzemmódra
„Lehet, hogy az országnak egy diktátor kell”
Obama egyik tanácsadója ezt úgy fogalmazta, hogy meg gyorsabban eljutottak a magyarországi állapotokig, mint ahogy azt bármikor is feltételezte volna – idézi David Axelrodot a Guardian kommentátora, Johathan Friedland. Csak azt tartja bajosnak, hogy az emberek tudják, mit csinált Orbán Viktor, szóvá is teszik, azt azonban némán figyelik, amikor ugyanez fenyeget Amerikában. Részben azért hallgatnak, mert azt hiszik, hogy ez velük nem eshet meg. Pedig a valóság már olyan, hogy a külföldi kormányok nyugodtan átértékelhetik az eddigi alaptételt, hogy ti. a Nyugatot a stabil és demokratikus USA vezeti. Az elnök úgy viselkedik, mint egy zsarnok, az élet minden területét meg akarja határozni. Ám annyira nyíltan és arcátlanul csinálja, hogy nem hisszük el neki. Ám itt az idő néven nevezni a dolgokat. Az zajlik ugyanis a szemünk előtt, amit látunk. A kormányzat csapatokat vezényel ki olyan városokba, amelyek demokrata kézen vannak, és ahol sok a fekete. Ezek ugyanis a potenciális ellenállás fészkei, ezért szükséges a hatalom számára, hogy ellenőrizze őket. A cél általában véve is, hogy minél nagyobb legyen a jogköre, illetve eltakarítson az útból minden intézményt, amely útjába állhat. Ez magyarázza minden lépését, a sajtó, a bíróságok, az egyetemek, a közalkalmazottak elleni háborút. Ezért szeg meg minden hagyományt, sőt alighanem a törvényt is, amikor próbálja eltávolítani a jegybank egyik igazgatósági tagját. A módszer világos: az állam erejével üldözi az ellenségeit. Az érvelés tisztára autoriter: búcsút kell inteni a hatalmi ágak szétválasztásának, mert itt hiába van szó az alkotmány alapelvéről, a törvényes hatalom egyetlen embert illet meg. A legnagyobb akadályt az jelentené, ha jövő novemberben a demokraták visszafoglalnák a Képviselőházat. Az elnök keményen dolgozik rajta, hogy ne így legyen: Texasban már módosította a szavazókörzetek határait. A héten még azt is kijelentette, hogy egy csomó ember szerint „lehet, hogy az országnak egy diktátor kell”. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Kurier
Botrány van a hatvanpusztai Orbán-kastély körül, amely a helyszíni felvételek tanúsága szerint minden, csak nem mezőgazdasági üzem, bármit is állít a tulajdonos, az Orbán-család. A felvételeken ápolt rózsakerteket, fűnyíró robotokat, két, vízi masszázzsal felszerelt medencét látni, szóval az egész inkább egy luxus létesítményre emlékeztet.
De hát a tökéletesen vágott sövény között meghúzódó narancsliget ritkán található egy agrárgazdaságban. Nem bukkannak fel ugyanakkor sem parasztok, sem birkák, sem tehenek. Viszont az egész uradalomból árad a kivagyiság.
A leleplezés kapóra jön Magyar Péternek, aki azért járja az országot, hogy szóvá tegye a korrupciót. Azt kérdezi, honnan volt a beruházásra a pénz és ezt egyre többen szeretnék tudni.
Lukács Csaba a Magyar Hang lapigazgatója szerint Magyarországon ma nincs kényesebb politikai téma, mint a majorság. Az emberek alig-alig tudják megkeresni a betevő falatot, közben pedig a kormányfő a semmi közepén luxuspalotát épít. A hangulat lassan haragosra fordul.
A magyar újságíró azonban semmi meglepőt nem talál abban, hogy a fideszes elit évek óta igyekszik minél nagyobb földtulajdonra szert tenni. Hiszen jár utána az uniós földtámogatás. Hatvanpuszta pedig a korrupció egyik legékesebb példája a lakosság számára.
Süddeutsche Zeitung
Európa azt keresi, hogy miként gyakorolhat nyomát Putyinra, csak éppen Magyarország mindig beleköp a levesbe. Az ilyen intézkedéseket egyhangúlag kell jóváhagyni, de az Orbán-kormány mind inkább úgy viselkedik, mintha Moszkva védőszentje lenne.
Ezt írja Brüsszelből Hubert Wetzel, hozzátéve, hogy közben az EU két problémával szembesül: ki küldene csapatokat Ukrajnába az esetleges békeegyezmény bebiztosítására, illetve hogy van-e olyan új szankció, amivel engedményre bírná rá Moszkvát?
Dicséri az EU külpolitikai főmegbízottját, Kallas-t, mivel az nem állt be a Trumpot dicsőítő európai vezetők kórusába. Egyáltalán nem szépíti meg a dolgok állását. Miután Kijevben a tegnapi légitámadás megrongálta az Unió képviseletét is, kijelentette, hogy íme, a Kreml gúnyt űz minden békepróbálkozásból.
A tervezés már jól halad az ügyben, hogy a közösség védőcsapatokat vezényeljen Ukrajnába, de a politikai döntés még nincs meg. Ám kétséges, hogy egyáltalán lesz-e ilyen határozat, mivel ebbe a küldetésbe az USA nem száll be. És aligha bólint rá Oroszország.
Közben a Bizottság azon gondolkodik, hogy kockázatosabb módon fekteti be a nyugaton lefoglalt orosz állami javakat, mert sürgősen pénzt kell adni az ukránoknak és jelenleg nincs rá fedezet.
Süddeutsche Zeitung
A holland politika nagy tanulsága, hogy sosem szabad összefogni a szélsőjobbal, ami nagy tanulság Németország számára, de emellett az is érdemes megszívlelni, ami Magyarországon történt – állapítja meg a politikai szerkesztő, Thomas Kirchner. A következtetése az, hogy a középpártoknak egyedül kell megküzdeniük a feladatokkal, miközben megfékezik a szélsőséget.
A hollandok azonban inkább arra mutatnak példát, hogyan nem szabad csinálni. Kezdődött ott, hogy az egymást követő Rutte-kormányok a botrányokkal eljátszották a polgárok bizalmát. Ily módon Wilders két éve hatalmas győzelmet aratott. Hasonló veszély fenyeget a németeknél és a franciáknál is.
Távol kell azonban tartani a radikális, illetve szélsőjobbos szerveződéseket a hatalomtól. Ha koalícióra lépnek velük, annak csak az a vége, hogy azok győznek. Merthogy tetszésük szerint bújnak ki a felelősség alól. Majd ujjal mutogatnak a többiekre. Az eredmény még nagyobb bizonytalanság és megosztottság lesz.
Meg lehetne csinálni, hogy csak ők kormányozzanak, de elegendő egyetlen pillantás az orbáni viszonyokra, ha valaki látni kívánja, hová vezet ez. Vagyis a középpártoknak egymással szövetségben okosan kell irányítaniuk országaikat és komolyan kell venniük a szélsőjobbos szavazók aggályait.
Neue Zürcher Zeitung
Bár a Trump-kormányzat csupán alig fél éve van uralmon, sokat számára mégis egy örökkévalóságnak tűnik. A gazdaság nyög, az alkotmány eléri saját korlátait. Nagyon úgy néz ki, hogy az elnök valóban átalakítja az Egyesült Államokat és vele az egész világot. De merre is mennek a dolgok? – dugta össze a fejét a lap négy külpolitikai munkatársa.
A belpolitikában a forgószél láttán az a általános benyomás, hogy egy feltartóztathatatlan erő söpör végig az országon, mellesleg a rendszer nagyon is törekszik e határ elérésére. Új időszámítás kezdődött, semmi sem marad úgy, ahogy volt. Szinte nincs olyan szélsőséges ötlet, amivel ne próbálkozna.
A gazdaságpolitika a 17. századi merkantilizmus elvét követi. A diplomáciában az a világkép a meghatározó, hogy az erősebb nemzetek keresztülviszik az akaratukat, nem kell törődniük a nemzetközi egyezményekkel. A belpolitikában az elnök hatalmi igénye az amerikai forradalom előtti idők monarchista példaképeit követi.
A geopolitikában a multipoláris világrend megteremtése a cél. A szabad világ eszménye elhalványul. Trumpnak nem érdeke, hogy megvédje a közös érdekeket. Számára a biztonság legfeljebb üzlet, és javarészt így van ez akkor is, amikor Putyinnal tárgyal. Segít a másiknak visszaállítani a befolyási övezeteket. De hogy miként reagál Hszi törekvéseire, az teljesen nyitott.
A világgazdaságot meghackeli. Alapvetően újjá akarja alakítani a nemzetközi kereskedelmet. Tesz a megállapodásokra, valamint a döntőbírósági határozatokra. Az „erősebb törvénye” sokba kerül, de nem világos, mennyire korlátozza a gazdasági együttműködést az egyre inkább bezárkózó Egyesült Államokkal. Azt sem látni, miként hat, hogy barátságtalanul viszonyul a hagyományos szövetségesekhez, továbbá gyengíti a dollárt.
Az amerikai gazdaságot radikális átalakításnak veti alá. Beleavatkozik független intézmények munkájába, de a magánszektorba is. Jelentős a veszélye, hogy ennek még nagy ára lesz. Az infláció ugyanis kicsúszhat az ellenőrzés alól. Ha visszatérnek a demokraták, bizonyos, hogy e politika bizonyos, népszerű részeit megtartják. Vagyis Európa csak ne bízzon abban, hogy csupán 3 és fél évet kell átvészelnie és akkor minden olyan lesz, mint régen.
Washington Post
Megfeneklettek a próbálkozások az ukrajnai béke ügyében, mert Kijev és Európa azt szeretné, ha befagyasztanák a jelenlegi frontvonalakat, amíg nincsenek meg a biztonsági garanciák, az oroszok ezzel szemben először a biztosítékokról tárgyalnának. Trump hiába keresi a kiutat. Lehet, hogy ott hagyja az egészet, ami katasztrófa lenne mind az ukránok, mind európai szövetségeseik számára, közben pedig folytatódik a vérontás – fejti ki David Ignatius.
A Nyugat ragaszkodhatna a kölcsönösséghez. Vagyis ha Moszkva továbbra is civil létesítményeket támad, akkor oda kell adni minden szükséges fegyvert az ukrán félnek, hogy ugyanígy válaszolhasson. De ennél járhatóbb útnak tűnnek a védelmi garanciák.
Vagyis hogy repüléstilalmi övezeteket jelölnek ki, odahaza képzik ki az ukrán katonákat, és új megtorló intézkedéseket rendelnek el, ha az oroszok továbbra is lövik a hátországot. David Petraeus, az egykori iraki és afganisztáni amerikai erők parancsnoka azt tartaná a legcélravezetőbbnek, ha nemzetközi csapatokat vezényelnének az arcvonalra. Emellett fokozni kellene a gazdasági megtorló lépéseket és elegendő mennyiséget kellene szállítani minden olyan harceszközből, amely képes megállítani az oroszokat.
De ha az agresszor továbbra is támad, akkor azonnal meg kell adni az ukránoknak a biztonsági garanciákat.
Die Welt
Egy neves német diplomata szerint az USA téved, amikor azt hiszi, hogy területcserével le lehet zárni a háborút, mert a Kreml igazából teljesen ellenőrzése alá kívánja vonni Ukrajnát. Ischinger, aki volt washingtoni és londoni nagykövet, majd hosszú éveken át dolgozott a müncheni Biztonsági Konferencia első embereként, ezzel együtt úgy látja, hogy Amerika képes volna engedményre rászorítani Putyint. Hiba volna abban reménykedni, hogy az majd megállapodik Zelenszkijjel, mert a találkozó után alighanem csak még rosszabbra fordulnának a dolgok.
Az elnök szemében ugyanakkor az EU csupán az Egyesült Államok vazallusa, egyáltalán nem érdemes tárgyalni vele. Ezért keresi folyton a párbeszéd lehetőségét a Fehér Házzal. Az amerikai politikus Alaszkában felléphetett volna az erő pozíciójából, de elpuskázta.
Viszont az oroszok csakis sokkal erősebb gazdasági, katonai és politikai nyomás hatására adják be a derekukat. Ám ha Washington kiszállna az egész viszályból, az azt jelentené, hogy elvesztené világhatalmi szerepét, főleg a kínaiak szemszögéből. Tajvan nem bízna többé az amerikai segítségben.
Ukrajna számára az hozhat megoldást, ha egyrészt hadseregét kellőképpen megerősítik, másrészt pedig ha klasszikus ENSZ-békemisszió keretében nem NATO-országok katonáit küldik az országba.
Putyin azon van, hogy Kelet-Európában visszaálljanak az 1997 előtt állapotok, tehát amikor pl. Lengyelország még nem volt a katonai szövetség tagja. Ismét nagyhatalmi szerepet szán Oroszországnak. Következő célja az lehet, hogy újból helyet kapjon a G8-ak soraiban és ettől Trump nem is zárkózik el.
FT
Ha Trump elidegeníti Indiát, azzal Kína nyer, mert a két ázsiai nagyhatalom közelebb kerül egymáshoz – hangsúlyozza a szerkesztőség vélemény Az elnök legújabb húzásai nagy csapást mértek az egymást követő amerikai kormányzatok törekvésére, hogy ti. szorosabbak legyenek a kétoldalú kapcsolatok és így Új-Delhi a bástya szerepét töltse be a pekingi uralmi szándékokkal szemben az India-, illetve a Csendes-óceán térségében.
Hogy Amerika még 25%-os vámot vetett ki az indiai árukra, miután az orosz olajat vesz, az csak ráerősít a vádakra, miszerint az USA képmutató és kiszámíthatatlan. Hiszen egészen a legutóbbi időkig semmi kifogása nem volt az olajügylet ellen. Ugyanakkor semmit sem tesz Kínával szemben, pedig az sokkal nagyobb mennyiséget vásárol Moszkvától.
Ily módon a kínaiak még inkább úgy állíthatják be, hogy ők megbízhatóbb partnerek. Modi két nap múlva ott lesz Putyin és Hszi társaságában a Sanghaji Együttműködési Szerződés csúcsértekezletén.
Mindazonáltal nem szabad azonban túlértékelni az indiai-kínai közeledést, mert Új-Delhi továbbra is aggódik északi határainak biztonsága miatt. A két ország szakértői úgy írják le az államközi viszonyt, mintha egy sárkány és egy elefánt táncolna. Egy ilyen párosnak ugyancsak oda kell figyelnie, hogy ne taposson a másik lábára.
Neue Zürcher Zeitung
A főszerkesztő úgy gondolja, hogy Németországban teljes kudarcot eredményezett az eltelt két évtized kormánypolitikája és esély sincs a javulásra. A politika csődöt mondott, az állam képtelen megbirkózni a helyzettel. Lepusztulnak a városok, a közoktatás csapnivaló, a polgárok elvesztik bizalmukat.
Eric Gujer szerint általános a tehetetlenség érzete. A politikusok úgy gondolják, hogy rájuk szállt a hálátlan közvélemény, de meg van kötve a kezük. Ezzel szemben a nép úgy véli, hogy az elit elszakadt a valóságtól és képtelen megoldani még az egyszerű gondokat is.
A kisiskolások ma rosszabbul írnak és számolnak, mint a századfordulón, amikor sokkhatást váltott ki, hogy mennyire gyatra a tanítás színvonala. Az osztályok tele vannak külföldi diákokkal, nem csoda, hogy negyedük, sőt inkább a harmaduk megbukik. Elsősorban azonban azért, mert nem tudnak megfelelően összpontosítani és nem jó a finommotorikájuk.
A politika képtelen megfelelő célokat kitűzni, ennek semmi köze a populizmushoz, a megosztottsághoz és a tekintélyuralmi ideológiák felemelkedéséhez. De a rossz kormányzás európai jelenség. Mindenütt a hanyatlás és a szétesés hangulata uralkodik. Ott, ami egykor a nyugati civilizáció volt.
Csak a németeknél ráadásul fokozott a tehetetlenség benyomása, ez pedig exponenciálisan rombolta a bizalmat. Kezdődött az euróválsággal, az ágyazott meg az AfD-enk. Majd jött a menekülthullám. De a bajokért az emberek is felelősek, mert túl sokat vártak el a kormányzattól.
A nagykoalíció idáig háromszor sült fel, miért lenne jobb negyedszerre? Ily módon be van programozva a stagnálás, hacsak nem lépnek szövetségre a szélsőjobbal. Egy ilyen rendszerben még a jó politikusok is legfeljebb széttárhatják a karjukat. Viszont a nagy pártok az égvilágon mindent megígérnek. Ám csak az általános csömör lesz nagyobb, minden marad a régiben.
Wall Street Journal
A vezércikk az USA diplomáciai győzelmeként értékeli, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Németország elvesztette türelmét Iránnal szemben és megtette az előkészületeket a korábbi ENSZ-szankciók visszaállítására. Merthogy Teherán egyre jobban beássa magát és igyekszik megmenteni mindazt, ami még megmaradt nukleáris programjából.
Továbbra is húzza az időt a nemzetközi partnerekkel, nem engedi be a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőreit. Az európai döntés nyomán azonban még inkább elszigetelődik. Oroszország és Kína megpróbálja ugyan blokkolni a büntető intézkedéseket a világszervezetben, de vétót nem alkalmazhat.
Ha válaszul az Iszlám Köztársaság beváltja fenyegetőzését és kilép az Atomsorompó Egyezményből, azzal csak a saját bajait tetézi. Ha pedig új nukleáris létesítményeket épít, azzal jóformán felkéri az Egyesült Államokat és Izraelt, hogy újfent támadjanak.
Még van esély a megállapodásra, ideértve a helyszíni vizsgálatok engedélyezését, illetve az urándúsítás leállítását. Ha a mullahok felhagynak a terrorizmussal, azzal kaput nyitnak a külföldi befektetők előtt. Elismerés az európaiaknak, hogy rászánták magukat a szigorításra, ami siker Amerika számára.
Következő cikk: Támogatás vagy klientúraépítés?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán: Nem félek elfogadni a választási vereséget
A felmérések azt mutatják, hogy Orbán - aki közel 20 évig, és az elmúlt 15 évben >
Montenegró, a sántító éllovas az EU felé vezető úton
Montenegro azt reméli, hogy jövőre befejezheti a felvételi tárgyalásokat és utána 3 éven belül felveszik az >
A Guardian véleménye Európának a szélsőjobboldal elleni tűzfaláról: egyre nagyobb javításra szorul
A Guardian szerkesztősége úgy gondolja, hogy sürgősen meg kell reparálni Európában a szélsőjobb ellen felhúzott tűzfalat, >
Tizenöt év után
Nem néztem, mert Rónai érdektelen, az összes műsora érdektelen, üres alibizás, szemfényvesztés, és az ATV is >
Orbán Viktor háborúellenes roadshow-ba kezd, miközben Magyarország a 2026-os választásokra készül
Magyarországon magasabb fokozatba kapcsol a kampány, Orbán háborúellenes roadshow-ba kezd, Ukrajnát állítja a Fidesz-hadjárat középpontjába, mivel >
„A BBC-ről azt mondhat Trump, amit csak akar. De Epstein? Az az egyetlen sebezhetősége.”
Nehéz helyzetben van a BBC, mert túl tisztességes ahhoz, hogy egyenlő feltételekkel tudjon megvívni Trumppal, utóbbi >
Ukrajna korábban a Nyugat védőbástyája volt, mostanra viszont már Putyin ugródeszkája
Így vélekedik Sylvie Kauffmann, a Le Monde volt főszerkesztő, aki azon tanakodik, vajon kész-e a háborúra >
Mit jelent Mamdani diadala?
Mamdani személye és az eddig nyilvánosságra hozott programjai jelentős kockázatokat is hordoznak a Demokrata Párt számára: >
A Guardian véleménye a Magyarországnak adott különleges Trump-bánásmódról: jöjjön a következő választás
Magyar Péter igyekszik elkerülni, hogy radikális változásokat ígérjen Ukrajna-politikában, inkább belföldi kérdésekre összpontosít, miközben azt hangsúlyozza, >
Vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt
Paul Lendvai azt latolgatjaa Der Standardban, vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt, aki a politikai túlélésért >
Jobb életre várva
Ma még nyomokban nyugati országnak mondhatjuk magunkat, de egy áprilisban győztes Orbán gondoskodna róla, hogy nyugatiságunkból >
Orbán arra számít, hogy Argentínához hasonlóan Trump őt is megmenti majd a választási kudarctól
Vagyis ez már a 2. alkalom lenne, hogy Washington kihúzza a csávából egyik jobboldali partnerét - >