Ma Jenő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Trump emeli a tétet, hogy megtarthassa hatalmát
A sikerhez az ügyészséget használja, nem azt tartja fontosnak, hogy milyen politikát folytat. Hivatalát veti be, hogy egészen példátlan módon megtorolja sérelmeit az ellenfeleken. Az ilyen lépések önmagukban is riasztóak, ám csak ront a dolgon, hogy különös jelentőségre tesz szert, kik töltik be a hivatalokat. Idáig úgy volt, hogy ha vereséget szenvedett egy kormányzat, annak tagjai elmentek vonzó vállalati állásokba vagy agytrösztökhöz és készültek a visszatérésre. Most viszont azzal szembesülnek, hogy félhetnek, nehogy bűnügyi eljárás induljon ellenük. De azért nem mindig jön be az elnök terve: jó két hónapja közölte, hogy Obama hazaárulást követett el, ehhez nem fér kétség, de azóta valahogy elhalt az ügy. Még a Fehér Ház sem hozza fel. A bíróság előtt nyertek azok az ügyvédi irodák, amelyek szembe mertek szállni a hatalommal. Kimmel visszatérhetett az ABC késő esti show-jának műsorvezetőjeként. Viszont Trump mindenáron meg akarja változtatni a feltételeket a jövő évi időközi választások előtt. Új korlátokat igyekszik felállítani, módosítaná a szavazókörzetek határait, nehogy az legyen, ami lenni szokott: félidőben rendre az ellenzék nyer. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Der Standard
A tudósító 5 elemet emel ki az Osztrák Szabadságpárt hétvégi kongresszusán elhangzott egyórás elnöki beszédből. Sandra Schieder úgy gondolja, hogy amit Kickl mondott, az ízelítő arra nézve, merre kíván haladni a párt. Merthogy üdvözletet küldött a szélsőjobbról és mosolyoffenzívát indított a saját sorokon belül.
1. A vallás immár pártstratégia, bár már jó ideje látni vallási jelképeket a különböző pártfórumokon és sűrűn előfordul a keresztény terminológia. A vezér Pál apostolként vissza akarja adni a lakosságnak a „hitet, reményt és szeretetet”. Nagyon úgy tűnik, hogy a kereszténység egyre inkább a pártprogram része lesz. Ellensúly a politikai iszlámmal szembeni harcban.
2. Habár Kickl csaknem 97%-kal lett újra elnök a következő három évre, nyílt titok, hogy a vezetők között többen fenntartással vannak vele szemben, illetve bírálják. Őket most megpróbálta levenni a lábukról.
3. A Szabadságpárt egyáltalán nem elszigetelt a nemzetközi porondon. Szorosak a kötelékek Putyinnal, Trumpot pedig igyekszik utánozni, mind a tartalmat, mind a stratégiát, mind a retorikát illetően.
Európában próbál szövetséget összekovácsolni a szélsőjobbos eszmetársakkal. Hogy kik küldtek videóüzenetet, az olyan volt, mint a közeg Ki kicsodája: Orbán, Le Pen, Salvinim Weidel.
4. Továbbra is a Néppárt marad az FPÖ fő ellenfele.
5. Folytatódik a harc a „rendszer” ellen. Meg kell teremteni az „Ausztria-erődöt”, át kell vágni a lakosságcsere gordiuszi csomóját, megálljt kell parancsolni a szivárvány kultusznak.
Mindezt úgy lehet elérni, mutatott rá Kickl, ha ő lesz a nép kancellárja.
Guardian
A szerkesztőség egy éves aprómunkával elemezte a Facebookon megjelenő politikai tartalmakat és arra jutott, hogy az ott megjelenő szélsőjobbos csoportok a radikalizálódás valóság motorjai az Egyesült Királyságban. Azokat a posztokat vizsgálták a szerkesztők, amelyek bevándorlás-ellenes érzelmeket keltettek, illetve félretájékoztattak.
Az előzmény az volt, hogy tavaly nyáron zavargások törtek ki az ország több részén – olyan álhírek alapján, amelyek a közösségi hálón terjedtek. A részvevők még egy menedékszállást is felgyújtottak.
A lap munkatársai azt állapították meg, hogy a szélsőséges közösséget mély bizalmatlanság jellemzi a kormánnyal és annak intézményeivel szemben. Nem kérnek a migránsokból, nacionalisták, összeesküvés elméleteket hangoztatnak és szándékosan hamis híreket tesznek közzé.
Olyanok bejegyzéseit követték az elemzés során, akik ellen vádat emeltek a megmozdulások miatt. Ám kiderült: mögöttük egész hálózat van, több százezer emberrel. A bejegyzések a szélsőséges ideológiát tükrözik, ami arra utal, hogy az ilyesfajta felfogás egyre inkább elfogadottnak számít a világ legnagyobb közösségi platformján.
Ezek a csoportok általában a Farage-féle Reform UK hívei, az állami intézményekben nem bíznak. Retorikájuk elitellenes és populista. Hangvételük egyre radikálisabb lett az eltelt egy évben. Az állítják, hogy a kormány illegitim és a nemzet ellen dolgozik.
A bevándorlókat bűnbaknak használják, ez az egyik legfőbb téma a brit szavazópolgárok számára, kétharmad szerint túl sok idegen érkezik az országba. Sajnálatos történelmi emlékeket ébreszt, hogy bizonyos körök a származás, vallás vagy az etnikum alapján támadnak csoportokat.
Azt hangoztatják, hogy a fehér briteknek tele van a hócipőjük, ők az őshonosok, keresztények és mint ilyenek, veszélyben vannak, csupán másodosztályú polgárok a saját hazájukban. Azt viszont kikérik maguknak, hogy szélsőségesek lennének, ők csak jobboldaliak. Végül pedig a platform jó lehetőséget kínál az összeesküvés elméletek népszerűsítésére. Közülük is kiemelkedik a nagy lakosságcsere vádja.
Le Monde
A szerkesztőség nyugtalanító fordulatot tapasztal Amerikában a Comey-ügy kirobbanása után. A klánmentalitás és a félelem légköre átterjed a fékekre és ellensúlyokra, amelyek pedig mintaszerűen garantálták a demokrácia működését.
Most újabb tátongó rés támad Trump miatt az intézményrendszeren: az elnök az reméli, hogy az igazságszolgáltatás a szolgálatába áll, amikor a politikai ellenfeleit kell üldözni és megbüntetni. Régi számlákat kíván ily módon kiegyenlíteni az engedelmes államgépezet segítségével.
A bűnüldözés kisajátítása személyes vérbosszú céljára nem meglepő egy olyan politikus részéről, maga teszi közzé a közösségi médián, hogy éppen hol élt vissza hatalmával, és aki vazallusokat állított az igazságügyi tárca, valamint a szövetségi rendőrség élére.
A hatóságok gyámoltalanok, és ez azért különösen nyugtalanító, mert a folyamat nem áll meg az FBI volt igazgatójánál. A dolog arra megy ki, hogy találjon belső ellenséget, akit le lehet győzni, illetve hogy az FBI-ból politikai rendőrség, a bíróságokból pedig a hatalom politikai segédcsapata legyen. Ezen az úton szoktak járni az illiberális rendszerek.
Washington Post
A vezércikk megállapítja, hogy Európa lényeges lépéseket tesz a védelmi terhek átvételére. Az elmúlt hét csupa jó hírt hozott a földrész biztonsága szempontjából, noha Trump megnyilatkozásai eléggé csapongóak voltak ez ügyben. Az elnök határozatlansága gyakran vezetett katasztrófához, ám nemtörődömsége folytán a szövetségesek kezdenek felelősséget mutatni saját védelmük ügyében.
A „drónfal konferencián” feltűnő volt, hogy részt vett rajta Ukrajna, a NATO viszont csupán megfigyelői szerepkört kapott. De a legfontosabb talán az, hogy Németország egy kiszivárgott tervezet szerint jövőre több mint 90 milliárd dollárt kíván hadicélokra költeni, ám a pénz oroszlánrészét európai cégeknek adja, mindössze 8% jutna amerikai fegyverekre.
Mivel az elnök távolságot akar tartani a kontinens bajai ügyében, értelemszerűen csökkenni fog az Egyesült Államok befolyása az Atlanti-óceán másik partján. Ez lehet az ára, amiért a partnerek az eddiginél jóval többet áldoznak saját biztonságukra. Lehet, hogy idővel még meg is köszönik a politikusnak, hogy kénytelenek voltak a saját lábukra állni.
Wall Street Journal
A szerkesztőségi cikk azt latolgatja, vajon Trump érvényt szerez-e a vörös vonalnak, amit ő maga húzott Putyinnak. Mindenesetre legutóbb rejtélyes drónok jelentek meg Dánia fölött és Európa nyugtalan, mivel Oroszország vadászgépekkel és más repülő alkalmatossággal kóstolgatja a NATO-t.
Az amerikai elnök semmiképpen sem szeretné, ha az USA közvetlen harcba keveredne az oroszokkal, de ezzel mindenki így van Amerikában. Viszont ha Washington nem reagál, az a helyzet súlyosbítására serkenti a Kremlt.
Az a minimum, hogy az USA fokozza a szankciókat, kobozza el a lefoglalt orosz követeléseket és adjon több fegyvert Ukrajnának. A napokban az amerikai ENSZ-nagykövet azt mondta, hogy a politikus nem tréfál. És az irániak már tudják a saját kárukon, hogy beveti a mézesmadzagot, valamint a korbácsot is.
Neue Zürcher Zeitung
Az elemzés négy okot soros fel, hogy Oroszország miért támadja drónokkal a Nyugatot. Bár nem minden esetben egyértelmű, hogy Moszkva keze van a dologban, de az akciók összehangoltak és a hatóságok szerint nem hobbipilóták szórakoznak, az eljárásmód nagyon is ráillik a Kremlre – hangsúlyozza Lukas Mäder, aki geopolitikai kérdésekkel foglalkozik a lapnál.
Merthogy Putyin hibrid hadviselést folytat, a szabotázs, a titkosszolgálati műveletek tömkelege nála a külpolitika eszköze, beleértve az emberölést is. A cél a háborús győzelem, valamint új biztonsági szerkezet a földrészen. Ami pedig a célkitűzéseket illeti:
1. Bizonytalanságot kiváltani, hogy megrendüljön a bizalom a politika iránt
2. Növelni a költségeket
3. Kipuhatolni az ellenség erejét
4. Hatalmat demonstrálni.
Az ilyen akciók viszonylag olcsón és jól megszervezhetőek, ám nem biztos, hogy mindig hozzák a kívánt eredményt. Erősen függ a nyugati reakciótól. A pánikot kerülni kell. Ukrajnában felsültek az oroszok a Krím megszállása után, ez vezetett azután a háborúhoz.
Moszkva mostanság egyre aktívabb a szürke zónában. Elképzelhető: elérkezettnek látja az időt, hogy megossza Európát és rábírja, hogy fogja vissza Kijev támogatását.
Bloomberg
Az összeállítás úgy véli, hogy Putyin hadigépezete beépült az orosz gazdaságba, így az akkor is szerepet játszik a harctereken, ha Ukrajnában netán elhallgatnak a fegyverek. Olyan militarizálódás ment végbe az országban, amelynek hatására gyárak alakultak át és több százezer munkás került át a haditermelésbe.
Ezen a Kreml nem óhajt változtatni, az elnök szükségét érzi, hogy jól felszerelt hadserege legyen – a Nyugat attól fél, hogy 5 éven belül Moszkva megtámadhatja. De mi lesz a szakmányban készülő harckocsikkal és rakétákkal? Hát, szép bevételt hozhatnak, ha eladják őket olyan szövetségeseknek, mint Kína. Egyelőre azonban terhet jelentenek egy olyan gazdaságnak, amely küszködik a szankciókkal, az ingatag bankrendszerrel, valamint az akadozó növekedéssel.
A gyártás elképesztő mértékben felfutott, páncélosból ma már 10-szer annyi kerül le a futószalagról, mint amennyit 2023-ra terveztek. De óriásiak a hadi kiadások. Nem az látszik, hogy csökkennének a következő 3 évben.
Tatyána Orlova az Oxford Enonomics-től arra számít, hogy a harcok leállása után felfut a hadfelszerelések exportja, méghozzá mindkét fél részéről. Mivel a konfrontáció előreláthatólag nem enyhül Moszkva és a Nyugat között, a katonai üzemek nem fogják visszaí magukat jelentősen.
Az orosz kivitel értéke a háború befejezését követő 4 évben 17-19 milliárd dollár lehet. Van rá kereslet a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Az egyik ösztönző az ár. Ám az igény nem akkora, hogy fennmaradjon a napi 24 órás termelés.
Következő cikk: Trump keményen küzd az „évszázad” megállapodásáért
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán: Nem félek elfogadni a választási vereséget
A felmérések azt mutatják, hogy Orbán - aki közel 20 évig, és az elmúlt 15 évben >
Montenegró, a sántító éllovas az EU felé vezető úton
Montenegro azt reméli, hogy jövőre befejezheti a felvételi tárgyalásokat és utána 3 éven belül felveszik az >
A Guardian véleménye Európának a szélsőjobboldal elleni tűzfaláról: egyre nagyobb javításra szorul
A Guardian szerkesztősége úgy gondolja, hogy sürgősen meg kell reparálni Európában a szélsőjobb ellen felhúzott tűzfalat, >
Tizenöt év után
Nem néztem, mert Rónai érdektelen, az összes műsora érdektelen, üres alibizás, szemfényvesztés, és az ATV is >
Orbán Viktor háborúellenes roadshow-ba kezd, miközben Magyarország a 2026-os választásokra készül
Magyarországon magasabb fokozatba kapcsol a kampány, Orbán háborúellenes roadshow-ba kezd, Ukrajnát állítja a Fidesz-hadjárat középpontjába, mivel >
„A BBC-ről azt mondhat Trump, amit csak akar. De Epstein? Az az egyetlen sebezhetősége.”
Nehéz helyzetben van a BBC, mert túl tisztességes ahhoz, hogy egyenlő feltételekkel tudjon megvívni Trumppal, utóbbi >
Ukrajna korábban a Nyugat védőbástyája volt, mostanra viszont már Putyin ugródeszkája
Így vélekedik Sylvie Kauffmann, a Le Monde volt főszerkesztő, aki azon tanakodik, vajon kész-e a háborúra >
Mit jelent Mamdani diadala?
Mamdani személye és az eddig nyilvánosságra hozott programjai jelentős kockázatokat is hordoznak a Demokrata Párt számára: >
A Guardian véleménye a Magyarországnak adott különleges Trump-bánásmódról: jöjjön a következő választás
Magyar Péter igyekszik elkerülni, hogy radikális változásokat ígérjen Ukrajna-politikában, inkább belföldi kérdésekre összpontosít, miközben azt hangsúlyozza, >
Vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt
Paul Lendvai azt latolgatjaa Der Standardban, vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt, aki a politikai túlélésért >
Jobb életre várva
Ma még nyomokban nyugati országnak mondhatjuk magunkat, de egy áprilisban győztes Orbán gondoskodna róla, hogy nyugatiságunkból >
Orbán arra számít, hogy Argentínához hasonlóan Trump őt is megmenti majd a választási kudarctól
Vagyis ez már a 2. alkalom lenne, hogy Washington kihúzza a csávából egyik jobboldali partnerét - >