Ma Jenő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Kemény lesz Ukrajna számára az uniós csatlakozás, akár keresztbe fekszik a folyamatnak Orbán Viktor, akár nem
Így vélekedik Lili Bayer, aki magyar származású és sokáig volt Budapesten tudósító. Álláspontját alátámasztja, hogy a múlt héten a bővítési biztos arra figyelmeztetett Kijevben: sokkal többet kell tenni a tagságért, miközben az EU azon dolgozik, hogy meggyőzze Magyarországot, mármint, hogy az adja fel ellenkezését a felvétel ügyében. A magyar hozzáállás dühít jó néhány kormányt, Kos éppen azért ment el az ukrán fővárosba, hogy enyhítse a feszültséget. De most azt erősítette meg a hírügynökségnek, hogy addig nem léphet be egyetlen új tagállam sem, amíg nem felel meg a jogállami feltételeknek. Egy sor területen van szükség hathatós reformokra, a mezőgazdaságtól és a környezetvédelemig. Brüsszeli illetékesek jelezték, hogy ha Zelenszkijék elvégzik a maguk penzumát, akkor a szervezet megtalálja a módját, hogy legyűrje Orbán ellenállását. A dán kormányfő soros elnökként közölte: Nem fogja megengedni, hogy egyetlen ország az egész földrész jövőjéről döntsön, a magyar miniszterelnök meg bizonyosan nem teheti meg. Ukrán-ügyben az aggályok főként azután merültek fel, hogy a hatalom a nyáron fokozott ellenőrzés alá akarta vonni a korrupció ellenes hivatalt. Rövidtávon azonban a legfőbb gátat a magyar hozzáállás jelenti. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
FT
Páni félelem fut végig Amerikában a civil szervezeteken, miután a hatalom azzal fenyegetőzik, hogy kicsinálja a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványt. Egyrészt az a több száz NGO nyugtalan, amely támogatást kap az OSF-től. Az előzmény az volt, hogy Trump nem csinál titkot belőle: az üzletember nyakára akar lépni.
Arra biztatta a múlt héten az igazságügyi és pénzügyi tárcát, továbbá az adóhivatalt, hogy folytassanak vizsgálatot olyan adományozók ügyében, akik pénzelik a hazai terrorizmust és néven nevezte a magyar származású milliárdost. Annak alapítványa azonban visszautasítja, hogy bármiféle törvényszegést követett volna el. Úgy foglalt állást, hogy itt politikai támadásról van szó a civil társadalom ellen.
A kisebb nonprofit csoportok azért is aggódnak, mert nekik nincsenek tartalékaik, hogy jogi csatározásba bonyolódjanak a kormányzattal. Egyesek közülük máris elvesztették munkatársaik egy részét, mert azok nem szeretnék eddigi állásukban kivárni a történet végét, ugyanakkor nehéz a helyükbe új embereket találni. Pláne, hogy még névtelen fenyegetések is értek több ilyen szervezetet.
Az OSF és más nagy szponzorok egyenként próbálják meggyőzni partnereiket, hogy minden megy tovább, mint eddig. Az érintettek nem kis hányada rá is szorul a segítségre, mivel az állam beszüntette segélyezésüket. Emellett az is gond, hogy hatalom izmozása rengeteg energiájukat köti le.
FT
A szerkesztőség azt konstatálja, hogy nagy rombolással jár Marcon elnökségének alkonya, a politikus hibái az utóbbi 7 évtized legrosszabb válságába taszították az országot. De ami most zajlik, az szörnyű egész Európának, mivel annak jelenleg minden eddiginél határozottabb vezetésre volna szüksége. Ám Franciaország nem egyszerűen kormányozhatatlan, a költségvetés romokban, a gazdaság vérszegény, a társadalmi feszültségek fokozódnak, a piac reszket.
Arról nincs szó, hogy polgárháború fenyegetne, mint 1958-ban, de akkor – de Gaulle-nak hála – ki tudtak lábalni az ingoványból. Ám most nem látni ilyen megmentőt az égbolton. A helyzetért komoly felelősség terheli az államfőt, de az egész politikai elitet is.
A jobb- és balközép a múlt nyáron összeállt, hogy meghiúsítsa Le Penék sikerét, ám azóta igen sokat tettek azért, hogy a szélsőség uralomra jusson. Hogy immár a 3. választottja mondott le, az megalázó Macron számára. Azt bizonyítja, hogy hiábavaló a próbálkozása, hogy ti. megfelelő irányba terelje az országot, ugyanakkor csak minimális engedményt tegyen az ellenzéknek.
Esik szét az elnök laza szövetsége a mérsékelt jobboldallal. Tavaly teljesen melléfogott, amikor feloszlatta a törvényhozást, mert megbénította a kormányt. Mégis úgy folytatta, mintha mi sem történt volna. Most elkerülhetetlennek látszik, hogy ismét szélnek eressze a képviselőket, bár ez egyáltalán nem kívánatos. A Nemzeti Tömörülés ugyanis egyre inkább kormányképes alternatívának látszik. Csakhogy nem képes megoldani az ország gondjait.
A kiutat csak a két év múlva esedékes elnökválasztás jelenti, addig az ország helyzete megrendül a földrészen. A befektetők ugyanis egyre nagyobb nyugtalansággal figyelik, a fokozódó adósságterheket, valamint azt, hogy a kormány képtelen visszafogni a kiadásokat.
The Times
A kommentár olyan béna kacsának nevezi Macront, aki kifogy a lehetőségből. Az ország de Gaulle óta nem látott demokratikus válsággal szembesül, szükség volna egy erős államfőre, akinek a jogkörét igencsak meg kellene növelni. A szerző, Adam Sage szerint a mostani elnök elherdálja a tábornok örökségét. Kuglibábuként hullanak a kisebbségi kormányok, a pártok füstös hátsó szobákban kötnek egyezségeket, a választók fel vannak háborodva.
Az államfő képtelen érvényt szerezni politikájának és nem biztos, hogy ki tudja tölteni a teljes idejét. Egyik opciójáért sem lehet irigyelni. Az első az, hogy baloldali kormányfőt nevez, aki képes lehet többséget összekalapálni. A második, hogy ismét parlamenti választást ír ki, ám ez kockázatos, mert ott a Nemzeti Tömörülésnek állna a zászló.
A 3. hogy maga Macron veszi a kalapját. Ezt ugyan jelenleg kizárja, de egyre nagyobb nyomás nehezedik rá a közép részéről, hogy vizsgálja felül álláspontját.
FT
Gideon Rachman az oroszok gyengeségének tudja be a hibrid hadviselés újabb és újabb akcióit. Ám úgy gondolja, hogy azokat nem szabad válasz nélkül hagyni. Az ilyesfajta provokációkban nincs semmi új – mutat rá az újság külpolitikai főelemzője, csak ami most zajlik, az tovább tart a megszokottnál és még arcátlanabb is.
A kritikus kérdés az, hogy akkor most egy háború előjátékát látjuk, vagy ami történik, az a fegyveres viszály alternatívája? Az egyik iskola szerint Moszkva azért folyamodik ilyen eszközökhöz, mert gyenge és bizonytalan. Felháborítja az Ukrajnának nyújtott nyugati segítség, illetve, hogy Kijev mekkora csapásokat mér orosz energetikai létesítményekre. Az olajfinomítók csaknem felét támadás érte.
A Kreml szerint a Nyugat helyettesítő útján vív háborút az oroszok ellen. Ám hogy Moszkva ilyen visszafogottan reagál, az elemzők szerint arról tanúskodik: hat a nyugati elrettentés.
A másik nézet szerint az oroszok azért kóstolgatják a másik felet, mert látni akarják annak válaszát és megosztanák a NATO-t. A két felfogás más-más reakciót szorgalmaz. Az első azt mondja, hogy mivel sikerül kordában tartani az orosz törekvéseket, nem szabad túlságosan erőszakosan fellépni, mint amilyen pl. a behatoló orosz gépek lelövése lenne. Ezzel szemben a másik álláspont az, hogy Putyin emelheti a tétet és ha azt látja, hogy igazából komolytalan a kollektív védelem elmélete, akkor rátámadhat kisebb és gyengébb tagokra. A legnagyobb kockázat azonban az, hogy véletlenül robban ki viszály a szürke övezetben.
Az ellenben biztos, hogy meg kell fizettetni Moszkvával a hibrid hadviselés árát, ám el kell kerülni a közvetlen összecsapásokat. Pl. Amerikának, Franciaországnak és Angliának bőven vannak digitális harceszközei. Alighanem nem véletlenül.
Wall Street Journal
A vezércikk az egész gázai rendezés alapkövének tartja, hogy előbb el kell engedni az összes túszt. Trump ragaszkodik hozzá és bejöhet neki. A gond ott van, hogy a Hamász belement az elképzelésbe, ám csak fenntartásokkal. Ezért lepte meg azután az elnök reakciója mind a két felet.
Ő ugyanis csak azt hallotta ki a válaszból, hogy OK. De neki ez a módszere. Amikor rávette Izraelt a bombázások leállítására, a javaslatnak azt a részét nyomatta, hogy a megszálló erők csupán az övezet 10%-ból vonuljanak ki, cserében a foglyok kiszabadulásáért. Vagyis a terület kb. kétharmada a zsidó állam ellenőrzése alatt maradna, beleértve a kulcsfontosságú határ menti övezetet, valamint a stratégiai magaslatokat. Egészen addig, amíg a terroristák le nem teszik a fegyvert.
Egyre erősödik az érzés, hogy az egész megállapodás igazából homokvár, de nincs ezzel semmi baj, amíg az első helyen a túszok szabadon bocsátása áll. Ez esetben ugyanis a gerillák elvesztik legfőbb ütőkártyájukat, utána már nem igen lesz szavuk az ügyben, miként valósul meg az indítvány több része.
Az izraeliek nyomást tudnak gyakorolni rájuk, pont ezt akarja Trump. De nem lesz belőle semmi, hacsak akár egyetlen izraeli is a milícia fogásában marad. Az ugyanis segíthet a szélsőségeseknek megtartani a hatalmat, illetve továbbra is milliók lesznek az örökös háborúskodás kárvallottjai.
De miután a Hamász igent mondott a legfontosabb pontra, az elnök joggal fenyegeti őket teljes megsemmisítéssel, ha megszegik szavukat. Itt nincs semmiféle „de”.
Washington Post
Október 7. kikényszerített egy új Izraelt – az ország sosem volt erősebb, de ennek az az ára, hogy elszigetelődik a világban – állapítja meg a vezércikk. A terrorcsoport vezetője azért indította meg a támadást, hogy szélesebb háborút robbantson ki a régióban, illetve átalakítsa az erőviszonyokat az egész Közel-Keleten.
Nos, a viszályból a zsidó állam került ki győztesként, a térség vezető katonai hatalma lett. A Heszbollah messzire visszavonta rakétáit a libanoni-izraeli határtérségből, az ütközőövezetbe kormánykatonák nyomultak be. Ezek után Izrael jóformán teljesen kiiktatta katonailag Iránt, a terrorizmus fő támogatóját. A szír diktátor kénytelen volt Moszkvába menekülni. Egyedül a huszik maradtak meg ütőképes szervezetként.
Viszont a gázai hadművelet nagy csapást mért Jeruzsálem tekintélyére, a világon sok helyen felerősödtek az Izrael-ellenes érzelmek. Beleértve az USA-t. A Hamasz céljai közül – egyelőre – az sikeredett, hogy megtorpedózza az izraeli-szaúdi megbékélést. Ehhez persze kellett Netanjahu közreműködése, pl. amikor a milícia vezetőit lőtte Katarban.
Nem világos, hogy a kormányfő képes lesz-e hatalmon maradni a csatározások befejeztével. De alig egy év múlva választás jön és a lakosság eldöntheti, mi a legjobb módszer a béke megőrzésére, a nemzetközi kapcsolatok újjáépítésére és annak elérésére, hogy október 7. soha ne ismétlődhessen meg.
Project Syndicate
Jan-Werner Müller úgy gondolja, hogy a demokraták a maguk javára fordíthatják a kormányzati leállást, mert a republikánus kongresszusi többség olyan kormányzatra bízta a hatalmat az új helyzetben, amely egyértelműen kinyilvánította, hogy átlép törvényen, alkotmányon.
A Princetoni Egyetem politológia professzora szerint az utóbbi két évtizedben világszerte visszaszorult a demokrácia, ám már van egy pár stratégia, amely hatékony lehet a feltörekvő autokratákkal szemben. A Demokrata Pártnak azonban nagy gondja, hogy igen népszerűtlen, még a saját szavazóbázisa körében is.
Ráadásul az elnök, derék önjelölt autokrata lévén, be akarja biztosítani hatalmát. Ennek érdekében átalakítja az intézményeket, megfélemlíti a civil szférát, zaklatja az ellenfeleit, gyűlöletet kelt a társadalom bizonyos rétegei ellen. Mivel másodszor tölti be hivatalát, már nem kell törődnie a törvényesség látszatával sem. Mire a bíróságok döntést hoznak ellene, addigra általában kész helyzetet teremt. Megnövelt jogkörénél fogva, egyre inkább élhet ezzel a lehetőséggel.
Akik a nevében tárgyalnak, azok általában nem jóhiszeműen járnak el és nem árulják el az igazságot a köznek. Továbbá megszállják a sajtót, így csökken az ellenzék mozgástere. Viszont a kormányzati leállás révén el lehet mondani az igazságot a tekintélyelvű rendszerről. Hogy egy olyan vezetőről van szó, aki kénye-kedve szerint cselekszik, méghozzá büntetlenül, noha semmibe veszi a alaptörvényt.
A törvényhozásban ajánlatos vitát kezdeni arról, hogy alkotmányos vádemelési eljárást kellene indítani a csapat olyan kirívó figurái ellen, mint a védelmi és egészségügyi miniszter. Ily módon a demokraták bizonyíthatják, hogy megragadják a kezdeményezést a fontos elvek védelmében. Itt az idő, hogy megmutassák: tudnak bánni az ellenzéki eszközökkel.
Der Standard
Paul Lendvai különleges esetnek tartja a cseh választás győztesét, mert az kiszámíthatatlan, ideológiamentes, a hatalom megszállottja, de arra nem lehet számítani, hogy Putyin-barát vonalra állna rá. Dúsgazdag, agrárkonszernjénél 35 ezren dolgoznak, vagyonát 3,5 milliárd euróra becsülik.
Sem az ellene zajló vizsgálatok, sem a tömegtüntetések nem ártottak karrierjének. Az elemző kétszer találkozott vele, és az volt a benyomása, hogy hataloméhes sikerember, aki úgy akarja megszerezni a hatalmat, hogy radikálisan fellép a profi politikusok és a korrupció ellen.
Ezért hozott létre új frakciót Strasbourgban Orbánnal és Kickl-lel. De még mindig nem lett olyan, mint a magyar miniszterelnök. Viszont az biztos, hogy az orosz agresszor kezére játszik, ha visszafogja Ukrajna támogatását. És várhatóan rosszabbra fordul a cseh földön lévő 400 ezer ukrán menekült sorsa is.
Következő cikk: New York-i ortodox zsidó üzletembert jelölte Trump magyarországi nagykövetnek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán: Nem félek elfogadni a választási vereséget
A felmérések azt mutatják, hogy Orbán - aki közel 20 évig, és az elmúlt 15 évben >
Montenegró, a sántító éllovas az EU felé vezető úton
Montenegro azt reméli, hogy jövőre befejezheti a felvételi tárgyalásokat és utána 3 éven belül felveszik az >
A Guardian véleménye Európának a szélsőjobboldal elleni tűzfaláról: egyre nagyobb javításra szorul
A Guardian szerkesztősége úgy gondolja, hogy sürgősen meg kell reparálni Európában a szélsőjobb ellen felhúzott tűzfalat, >
Tizenöt év után
Nem néztem, mert Rónai érdektelen, az összes műsora érdektelen, üres alibizás, szemfényvesztés, és az ATV is >
Orbán Viktor háborúellenes roadshow-ba kezd, miközben Magyarország a 2026-os választásokra készül
Magyarországon magasabb fokozatba kapcsol a kampány, Orbán háborúellenes roadshow-ba kezd, Ukrajnát állítja a Fidesz-hadjárat középpontjába, mivel >
„A BBC-ről azt mondhat Trump, amit csak akar. De Epstein? Az az egyetlen sebezhetősége.”
Nehéz helyzetben van a BBC, mert túl tisztességes ahhoz, hogy egyenlő feltételekkel tudjon megvívni Trumppal, utóbbi >
Ukrajna korábban a Nyugat védőbástyája volt, mostanra viszont már Putyin ugródeszkája
Így vélekedik Sylvie Kauffmann, a Le Monde volt főszerkesztő, aki azon tanakodik, vajon kész-e a háborúra >
Mit jelent Mamdani diadala?
Mamdani személye és az eddig nyilvánosságra hozott programjai jelentős kockázatokat is hordoznak a Demokrata Párt számára: >
A Guardian véleménye a Magyarországnak adott különleges Trump-bánásmódról: jöjjön a következő választás
Magyar Péter igyekszik elkerülni, hogy radikális változásokat ígérjen Ukrajna-politikában, inkább belföldi kérdésekre összpontosít, miközben azt hangsúlyozza, >
Vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt
Paul Lendvai azt latolgatjaa Der Standardban, vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt, aki a politikai túlélésért >
Jobb életre várva
Ma még nyomokban nyugati országnak mondhatjuk magunkat, de egy áprilisban győztes Orbán gondoskodna róla, hogy nyugatiságunkból >
Orbán arra számít, hogy Argentínához hasonlóan Trump őt is megmenti majd a választási kudarctól
Vagyis ez már a 2. alkalom lenne, hogy Washington kihúzza a csávából egyik jobboldali partnerét - >