2025. november 18. kedd
Ma Jenő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Energiaválság fenyegeti Szerbiát

Energiaválság fenyegeti Szerbiát

Az USA jó előre szólt, hogy bajok lesznek, ha Szerbia nem szerzi vissza a nemzeti olajtársaság többségi orosz tulajdonrészét, ám Vučić azt gondolta, kibekkelheti. Csakhogy tévedett, ezért az amerikai szankció most keményen érinti – jelenti a Die Pressenek Belgrádból Thomas Roser. Az energiaválság azért roppant kínos, mert idáig a költségvetési bevételek 10%-át a NIS adta. Az elnök persze mindenkit igyekszik megnyugtatni, hogy a feldolgozóknak vannak tartalékaik, ezért az év végéig nem lesz gond az üzemanyagellátással. Biden már januárban ultimátumot küldött, ám annak lejártát Trump többször is meghosszabbította. De most már ő is besokallt, bár a State Department hangsúlyozza, hogy Amerikának nem a szerb néppel, hanem Oroszországgal van gondja. Viszont itt az alkalom, hogy Belgrád nagyobb energiafüggetlenséget harcoljon ki magának. A Moszkva-barát kormány számára azonban szóba sem jön a 56,2%-os tulajdonhányad kisajátítása vagy államosítása. Horvátország mindenesetre már jelezte, hogy érdekli a lehetőség, mint ahogy nyilvánvalóan a MOL-t is, ám a Kreml idáig semmiféle hajlandóságot nem mutatott, hogy önként megváljon érdekeltségétől és így kisegítse a slamasztikából a testvérállamot. Súlyosbítja a helyzetet, hogy Belgrád csupán félszívvel keresett új beszerzési forrásokat a gázpiacon is, ezért az ellátás 90%-a továbbra is Oroszországtól függ. Utóbbi még a májusban lejárt szállítási szerződést sem hosszabbította meg. Elképzelhető, hogy azért nem, mert így akart kedvező pozíciót magának a tengerentúli szankciók ügyében. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

Die Presse

 

Az orbanomics zsákutcába vezeti Magyarországot. A kormányfő egyik kezével konchoz juttatja a haverokat, másik kezével lenyúlja a befektetőket. Ám ennek a gazdaságpolitikának nincs jövője – húzza alá a brüsszeli tudósító, Oliver Grimm.

 

Abban igazat ad Orbánnak, hogy az ország jövője attól függ, akarnak-e dolgozni az emberek. Ám erre nem lesznek kaphatóak – tette hozzá a múlt héten miniszterelnök – ha a hatalom elveszi tőlük a pénzt. Vagyis állást foglalt a teljesítményelv mellett, ám a kijelentés éles ellentétben áll a politikai gyakorlattal.

 

Vagyis a különös módon csupán a külföldi élelmiszer-hálózatokra, valamint bankokra kirótt különadóval, a sok cinkelt közbeszerzési eljárással, amelyek során feltűnően gyakorta Orbán barátai és családtagjai futnak be. Ez módszer a bevételi oldalról magyarázza a magyar gazdasági gondokat, amelyek természetesen nem sújtják a csókosokat.

 

Ily módon a kormány annyi szabályt szeg meg az egységes piacon, hogy az ország egyik ügyben kerül a másik után az Európai Bíróság elé. Az orbanomics kiadási oldala szintén fenntarthatatlan.  A világ csak lesi, hogy sorra települnek be az autó- és akkumulátorgyárak.

 

Az ára a nagy állami támogatás, illetve adókedvezmény, amit az ország azonban tartósan nem engedhet meg magának. Merthogy még a milliárdos szubvenciók is a gonosz Brüsszeltől függnek. Márpedig a pénz egyhamar nem jön, mivel a miniszterelnöknek esze ágában sincs fellépni a korrupt és pazarló urambátyám-rendszer ellen, miután az ennyi ideje uralmon tartja.

 

Neue Zürcher Zeitung

 

A Kreml úgy működik, mint valami udvartartás, Putyin új bojárok veszik körül. A jog már nem több puszta homlokzatnál, az önkény és az erőszak grasszál.  Hogy kik alkotják az elnök környezetét, az magáért beszél – fejti ki Ulrich Schmid, aki Prágából tudósít Kelet-Európáról.

 

Az autokrata teljes hűséget követel meg, és befolyásos posztokkal jutalmazza az udvaroncokat, de csak bizonyos időre. Az alaptörvény ma már nem a kormányzat számára rögzíti a kötelező szabályokat, hanem immár az állami hatalomgyakorlás eszköze. Más szóval csupán látszatalkotmányosságról van szó.

 

Az elnök persze azt állítja, hogy a nép egységes akaratát testesíti meg. Ez az oka, hogy időről időre meghamisítja a választási eredményeket, noha anélkül is többséget kapna. De kell neki, hogy fenn tudja tartani abszolút hatalmi igényét.

 

Az útimarsall Kirijenko, aki mindenért felel. Ő szervezi a rendezvényeket, amelyeken a cár találkozhat az alacsonyabb rangú nemességgel: a kormányzókkal, illetve vezető állami hivatalnokokkal. Ezen felül ő felel az elhódított ukrán területek eloroszosításáért.

 

Koronahercegnek Kirill Dmitrijev számít, aki Kijevben született, ám ösztöndíjjal Harvardon tanult és később a Goldman Sachs-nál és McKinseynél dolgozott. 25 éve települt haza. Ő a rezsim barátságos arca. Megszemélyesíti a Kreml reményét, hogy új szövetség alakul ki az USA-val az EU ellen. Magyarországról úgy nyilakozott, hogy az a józan ész hangja.

 

Egy monarchához méltóan Putyint nem érdekli, honnan van pénz a birodalomhoz, csak legyen. A források előteremtése a jegybank elnökének, Nabjullinának a dolga. Ő az okos és körültekintő vezető iskolapéldája. Ellenzi a háborút, de ki nem mondaná hangosan. Csak éppen véget ért a tudománya, mert a hatalom azt követeli, hogy csökkentse a 20%-os alapkamatot.

 

Hogy Oroszországnak befellegzett, az nyilvánvaló: a rendőrállamot az olajdollárok tartják életben és nem kínál semmiféle perspektívát a jövőre nézve.

 

New York Times

 

Az egyik legtekintélyesebb amerikai újságíró, aki igencsak járatos a közel-keleti ügyekben, arra szólítja fel Trumpot, hogy ne vegyen vissza a tempóból és takarítsa el az útból a béke akadályait. Thomas Friedman, aki háromszor kapott Pulitzer-díjat a térségről írt elemzéseiért, figyelemre méltónak tartja, hogy mennyire eredményes a diplomáciában az elnök által egyszerre alkalmazott erőszakoskodás, hízelkedés és túlzás. Amint azt tökéletesen látni lehetett két napja a Knesszetben.

 

Nincs hagyományos diplomata vagy külpolitikai professzor, aki ezt a módszert ajánlotta volna, főleg, miután ez a stratégia már többször csődbe vitte a politikust, mint üzletembert, viszont kétszer is hozzásegítette, hogy elhódítsa a Fehér Házat. A szerző azt tanácsolja neki, hogy villámgyorsan dolgozza ki a következő szakasz lépéseit, mert azoknak nyomuk sincs, ez pedig a baj biztos receptje.

 

A tűzszünet csak akkor hozza el a megbékélést, ha az USA kidolgozza annak kereteit Netanjahuval, valamint a Hamászra nyomást gyakorló Törökországgal, Egyiptommal és Katarral. Ami most jön, ahhoz képest az első szakasz sétagalopp volt.

 

Kell hozzá, hogy Izraelben olyan koalíció jöjjön létre, amely képes együttműködni a megreformált Palesztin Hatósággal. Utóbbi feladata az, hogy felváltsa a Hamászt és irányítsa mind Gázát, mind Ciszjordániát. Azon kívül a terroristákat kényszeríteni kell, hogy szolgáltassák be fegyvereiket és adják át a vezetést az övezetben a Palesztin Hatóságnak.

 

Ehhez Trumpnak véget vetnie a Netanjahu és a milícia közt évek óta tartó mutyinak, hiszen idáig, két évtizeden át egymás kezére játszottak. Mert a hosszú időre szóló megoldást csakis a palesztin állam jelenti Gázában és Ciszjordániában.

 

Guardian

 

A Human Rigths Watch volt igazgatója úgy véli: Trumpot kizárólag az önérdek vezérelte, amikor leállította az iszonyatos szenvedést Gázában. Kenneth Roth nem tudja, ez elegendő-e ahhoz, hogy végig vigye a folyamatot, ám az öböl-menti szövetségesei és hazai támogatói meggyőzhetik a tartós béke szükségességéről.

 

Az persze fölöttébb örvendetes, hogy véget ért az izraeli népirtás az övezetben. Enyhül a tömeges éhezés, és visszatérhetnek a lerombolt városokba a fedél nélkül maradt emberek. Mindazonáltal egyáltalán nem biztos, hogy a vége a béke lesz, mert a megoldást jó szokás szerint elodázzák.

 

Netanjahu még arra sem tett ígéretet, hogy nem újítja ki a háborút, ha a Hamász nem válik meg harceszközeitől. Trump egymásnak ellentmondó üzeneteket küldött. Amnesztiát kért az izraeli kormányfőnek, és szankciókat rendelt el a Nemzetközi Büntető Bíróság több tagja ellen, mert azok háborús bűnök miatt vádat emeltek a miniszterelnök és a védelmi tárca korábbi vezetője ellen.

 

A kiutat a két állam jelentené, de Netanjahu egész pályafutását annak szentelte, hogy meghiúsítsa ezt a lehetőséget. Trump legalább felszólította a Palesztin Hatóságot, hogy hajtson végre reformokat, de nem szabott határidőt. Ám addig aligha kaphatja meg a Nobel-békedíjat, amíg nem kerül pont a drámai gázai történet végére.

 

Az érintett arab államok érhetően addig egy centet sem adnak az övezet újjáépítésére, amíg nem kapnak biztosítékokat, hogy Izrael nem dönti romba újra a térséget. Trumpnak oda kellene figyelnie rájuk.

 

ZDF

 

Miközben Trump ünnepelteti magát a gázai fegyverszünetért, az egyik neves izraeli történész kijelentette: nem gondolja, hogy a Közel-Keleten kitört a béke, mert az ilyen háborúk nem egyik pillanatról a másikra fejeződnek be. Az ügy ugyanis sokkal bonyolultabb. Moshe Zimmermann, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzor emeritusa felhívja a figyelmet, hogy jó néhány lényeges kérdés még teljesen tisztázatlan. Pl. a Hamász lefegyverzése ügyében.

 

Épp ezért ő borúlátó, függetlenül a túszok kiszabadulásától. Csak csendben kérdezi ugyanakkor,  hogy ezt már nem lehetett volna két éve elérni? Igencsak biztos abban, hogy dehogynem. Ugyanakkor bizonytalan a hogyan tovább. A helyzet ugyanis meglehetősen összetett, hiszen van két szemben álló fél és a környezet egyáltalán nem békés.

 

A Knesszet hangos elismerésben részesítette az amerikai elnököt, de a képviselők Netanjahu lakájai, akik érthetően tapsikolnak. Különösen jól lehetett látni, milyen sokan vannak azok, akik kritikátlanul a kormányfő mögé állnak. Nemigen lehet elképzelni, hogy bárhol másutt ilyen szép számban gyűljenek össze a talpnyalók. A lakosság számára ugyanakkor gyalázat, hogy Trump a törvényhozásban a politikus elleni per leállítását kezdeményezte. Itt ugyanis egy idegen hatalom avatkozott be, még akkor is, ha az USA első emberének személyében.

 

Daily Telegraph

 

Az Oxfordi Egyetem egyik politológia professzora azt mondja: nagyon jó, hogy immár otthon vannak az izraeli túszok, most ugyanezt kell elérni azoknak az ukránoknak az ügyében is, akiket elhurcoltak az oroszok. Samuel Ramani szerint a gáza egyezségnek precedensül kell szolgálnia a világon mindenütt az ilyen esetekben.

 

Merthogy mérföldkő, egyben azonban elő kell segítenie, hogy megtalálják az Ukrajnában eltűnt embereket. Oroszország ugyanis egyre szörnyűbb módszerekhez folyamodott, miután látta, hogy büntetlenül megteheti. Hivatalos kijevi számok azt tanúsítják, hogy jó három év alatt több, mint 70 ezren tűntek el, köztük legalább 20 ezer gyerek.

 

Őket vagy adoptáltatják, vagy átnevelésnek vetik alá, hogy elfelejtsenek ukránul és elveszítsék identitásukat. Illetve sokukat kiképzik és a frontra küldik. A hadifoglyokat teljesen elzárva tartják, még a családjuk sem tudja, hol vannak. Módszeresen kínozzák őket, sérüléseiket nem kezelik. Egyre gyakrabb, hogy karddal lefejezik őket.

 

De az Emirátusok közbenjárására a két fél már kicserélt 5 ezer foglyot. Visszatért szüleihez kb. 1400 ukrán gyerek. Ám ennél sokkal több kell. A Nyugatnak fokozott szankciókkal kell sújtania mindazokat, akiknek közük van ehhez a rettenetes jogsértéshez.

 

Politico

 

Macron annyira kétségbeesetten igyekszik megmenteni legújabb kormányát, hogy végre elismeri: (lehet, hogy) nincs igaza a nyugdíjkorhatár felemelésében. Pedig ilyesmit politikus nemigen szokott csinálni. Emellett a jelek szerint titokban felhatalmazást adott a kijelölt miniszterelnöknek, aki másodszor fut neki a próbálkozásnak, hogy a két év múlva esedékes elnökválasztásig fagyassza be a tervet.

 

A legtöbb ellenzéki párt meg akarja buktatni Lecornut, ám a szocialisták adnak neki némi laufot, miután az első bukás politikai káoszba taszította az országot. Megrengette a pénzügyi piacokat, mert nem lehetett tudni, nem válik-e oly mértékben irányíthatatlanná az EU 2. legnagyobb gazdasága, hogy nem tudja megfékezni a költségvetés hiányát.

 

Most viszont a befektetők megkönnyebbüléssel reagáltak a nyugdíjjal kapcsolatos bejelentésre, mert az lehetett volna rosszabb is. Ám a haladék repedést okozhat az amúgy is törékeny kisebbségi koalíción belül. És holnap két bizalmatlansági indítványról is szavazni kell, miközben a törvényhozók próbálják átnyomni a büdzsét. A bukás drámaian megnövelné az esélyét, hogy fel kell oszlatni a parlamentet. Jelenleg a szocialistáknak köszönhetően a hatalomnak áll a zászló, hacsak voksolnak ki sokan a pártból  - vázolja az esélyeket Victor Goury-Laffont és Giorgio Leali.

 

2025. október 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán: Nem félek elfogadni a választási vereséget

A felmérések azt mutatják, hogy Orbán - aki közel 20 évig, és az elmúlt 15 évben >

Tovább

Montenegró, a sántító éllovas az EU felé vezető úton

Montenegro azt reméli, hogy jövőre befejezheti a felvételi tárgyalásokat és utána 3 éven belül felveszik az >

Tovább

A Guardian véleménye Európának a szélsőjobboldal elleni tűzfaláról: egyre nagyobb javításra szorul

A Guardian szerkesztősége úgy gondolja, hogy sürgősen meg kell reparálni Európában a szélsőjobb ellen felhúzott tűzfalat, >

Tovább

Tizenöt év után

Nem néztem, mert Rónai érdektelen, az összes műsora érdektelen, üres alibizás, szemfényvesztés, és az ATV is >

Tovább

Orbán Viktor háborúellenes roadshow-ba kezd, miközben Magyarország a 2026-os választásokra készül

Magyarországon magasabb fokozatba kapcsol a kampány, Orbán háborúellenes roadshow-ba kezd, Ukrajnát állítja a Fidesz-hadjárat középpontjába, mivel >

Tovább

„A BBC-ről azt mondhat Trump, amit csak akar. De Epstein? Az az egyetlen sebezhetősége.”

Nehéz helyzetben van a BBC, mert túl tisztességes ahhoz, hogy egyenlő feltételekkel tudjon megvívni Trumppal, utóbbi >

Tovább

Ukrajna korábban a Nyugat védőbástyája volt, mostanra viszont már Putyin ugródeszkája

Így vélekedik Sylvie Kauffmann, a Le Monde volt főszerkesztő, aki azon tanakodik, vajon kész-e a háborúra >

Tovább

Mit jelent Mamdani diadala?

Mamdani személye és az eddig nyilvánosságra hozott programjai jelentős kockázatokat is hordoznak a Demokrata Párt számára: >

Tovább

A Guardian véleménye a Magyarországnak adott különleges Trump-bánásmódról: jöjjön a következő választás

Magyar Péter igyekszik elkerülni, hogy radikális változásokat ígérjen Ukrajna-politikában, inkább belföldi kérdésekre összpontosít, miközben azt hangsúlyozza, >

Tovább

Vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt

Paul Lendvai azt latolgatjaa Der Standardban, vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt, aki a politikai túlélésért >

Tovább

Jobb életre várva

Ma még nyomokban nyugati országnak mondhatjuk magunkat, de egy áprilisban győztes Orbán gondoskodna róla, hogy nyugatiságunkból >

Tovább

Orbán arra számít, hogy Argentínához hasonlóan Trump őt is megmenti majd a választási kudarctól

Vagyis ez már a 2. alkalom lenne, hogy Washington kihúzza a csávából egyik jobboldali partnerét - >

Tovább